– Négy-öt évvel ezelőtt hallottam először a Cseszkó házaspárról, miután lelkész kollégám, Kádár Péterné Marika behozott egy újságcikket és megkérdezte, tudok-e valamit az abban szereplő reformátusokról. A cikket akkor betettem a gyülekezet történelmi dokumentumait őrző fiókba, és meg is feledkeztem róla – kezd bele a Hódmezővásárhelyen született Cseszkó Gyula és felesége, Hadady Emma történetébe Bán Csaba, a Hódmezővásárhely-Ótemplomi Református Egyházközség lelkipásztora. Úgy emlékszik, az újságcikk kézhez vétele után mintegy két évvel felhívta őt egykori debreceni osztályfőnöke, Győri József, hogy összehozzon egy találkozót Kubassek János geográfussal, a Magyar Földrajzi Múzeum címzetes igazgatójával, aki éppen a vásárhelyi orvos és felesége életét kutatta. Az addig összegyűjtött adatokat Kubassek János a debreceni nagytemplomi gyülekezet missziói bizottsága által rendezett konferencián mutatta be, ezen a vásárhelyi lelkipásztor is részt vett.

– Megérintett az életútjuk, ezért még ott elhatároztam, hogy emléket fogunk állítani nekik. Már a teológián tanulunk a református hit mártírjairól, például Molnár Mária misszionáriusról, aki 1943-ban, missziója közben vesztette az életét a ma Új-Guineához tartozó Admiralitás-szigeteknél, a japánok a tengerbe lőtték. Az ő életéről már 1987-ben könyvet jelentetett meg a Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya Engem várnak a szigetek címmel, de a Cseszkó házaspár hasonlóan tragikus sorsáról semmit sem őriz sem az egyházi, sem a hódmezővásárhelyi emlékezet. Engem ez a felismerés elszomorított, ezért döntöttünk a gyülekezettel közösen arról, hogy változtatunk ezen. Idén nyolcvan éve, hogy Cseszkó Gyula és felesége mártírhalált halt a távoli Indonézia egyik szigetén, Celebeszen – mondja Bán Csaba.