Az emberi kapcsolatok bonyolult hálójában sokszor találkozunk a bűn és a tévedés fájdalmas következményeivel. Az emberekkel folytatott beszélgetések során sokszor előjönnek bűnök, és eljuthat a beszélgetés azok megvallásáig. De talán nem is az a legnehezebb, ha az emberek feltárják ezeket a fájdalmakat, inkább a feloldozás az igazán hitet próbáló feladat. Némelyek akár évtizedeken át hordozzák sebeiket, szavakat, amelyeket jobb lett volna nem meghallani vagy kimondani, cselekedeteket, amelyeket jobb lett volna nem megtenni.

Vannak kötések, amelyek különösen fájnak, ugyanakkor vannak, amelyeket dédelgetve őrzünk. Sok minden megkötözhet minket emberi kapcsolataink hálójában. Előfordulhat, hogy azt a személyt, akitől bocsánatot kérhetnénk, már nem érjük el, aki a bocsánatunkra várt, már nincs életben. Bennünk mégis tovább élhet a feloldozatlanság megkötése. Jézus szavai rávilágítanak ennek a jelentőségére: „Bizony mondom néktek, amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lesz, és amit feloldotok a földön, a mennyben is oldva lesz” (Mt 18,18).