Kérjük, mutassa be olvasóinknak a dunaalmási templomot és annak jelenlegi helyzetét!

Kereken százharminc éves idén ez az épület. A Duna-part félszáz méterre van, a folyam ártere, amelyet egy töltésnek sem nevezhető vasúti építmény zár el tőlünk, két méterre húzódik a parókiaudvar végétől. Az utóbbi időkben, mindenekelőtt a 2013-as rekordárvíz következményeként jócskán megsüllyedt a padozat és a karzat. Két éve érkeztem ide, kezdeményeztem, hogy készüljön geodéziai felmérés az épületről. Kiderült, hogy bár a templomfalak alatt megfelelő az alap, másutt, mondjuk a karzatoszlopok alatt csak négy és fél méter mélyen találtak szilárd talajt. Fölötte löszös, homokos feltöltés van, amelyet elkezdtek kimosni az árvizek, különösen azok, amelyek hirtelen jönnek és hirtelen húzódnak vissza... Az idén szeptemberi pont ilyen volt, bár a közvetlen hatását még nem tudtuk felmérni. A bajokat tetézi, hogy – amint utóbb értesültem róla, majd egy új vizsgálat is kimutatta – a tetőszerkezet itt-ott életveszélyessé vált szuvasodás, korhadás miatt. Kérdés, hol sürgetőbb a beavatkozás kényszere.

Hogyan védekeztek az árvíz ellen?

A védekezés egész hete nehéz volt, huszonnégy órás ügyelettel a szivattyúknál. A homokzsákokat esős napokon kel lett előkészíteni. Természetesen a szeptember 14–15-ei tetőzésre esett a védekezés java. Szép számmal megjelentek gyülekezetünk tagjai, illetve más gyülekezetek önkéntesei, például a Tatai Református Egyházmegyéből, illetve Budapestről. Emellett a Magyar Református Szeretetszolgálat és civilek segítettek. Munkánkat összehangoltuk a helyi önkormányzattal, közösen védtük Dunaalmás három legérzékenyebb pontját, amelyek közül az egyik a mi templomunk volt. Főleg a parókiaudvarért kellett harcolnunk, illetve hogy a templom kerítéseként szolgáló kőfalnál meg tudjuk fogni az árhullám nagyobb részét. Sajnos így is kapott a templomfal, de azt kérésemre előzőleg befóliázták, ezért inkább csak alulról árthatott a víz az épületnek. A védekezést nagyban nehezítette, hogy az árral egy időben a parókiaudvar végében hatalmas vízmennyiséggel újraindult az a forrás, amely a közeli bányatevékenységek miatt korábban elapadt.

Kisebbfajta özönvíz volt itt akkor!

Acélozta a hitünket, próbára tette az erőnket. Még jobban összehozta a közösségünket ez az akció.

Milyen állapotban van a dunaalmási gyülekezet?

Ígéretesek a jelei a megújulásnak. Két éve, megválasztásomkor hetvenegyen szerepeltek a névjegyzékben, holott hajdan háromszázhúsz körüli is volt a létszám. Elkezdődött a növekedés, mostanra százharminc körül van az egyházfenntartói járulékot fizetők száma. Újra sok a fiatal, huszonhét keresztelőt tartottunk tavaly. Kialakult az a tudatos, tevékeny hívő mag, amely mintát ad, ehhez csatlakoznak egyre többen.

Milyen megoldás segítene az épületen?

Szakemberek két megoldási javaslatot tettek. Az egyik lényege a talajcsere, feltölteni tisztességes talajjal az épület alatti részt. A másik: lefúrni sűrűn, és betonoszlopokat képezni, amelyeket vasalások tartanának össze. Mindkettő költséges… És akkor még nem beszéltünk a tetőszerkezet felújításáról.

Nincs kételyük abban, hogy meg kell menteni a templomukat?

Nem adjuk a százharminc éves, gyönyörű templomot! A külső falai jó állapotban vannak. Ha a padozatot és a karzatot alátámasztjuk, a templom akár ötszáz évig is szolgálhatja a dunaalmási reformátusokat! Steinbach József püspök járt a helyszínen, ő is elkötelezett az ügyünkben. Nem tudjuk, mire lesz elég az országos perselypénz, mindenesetre annak fényében fogjuk megalkotni a cselekvési tervet és az ütemezést. Itt szeretném már most megköszönni a gyülekezetek céladományait!