... érzésétől sokan szenvednek. Kicsit vagy nagyon. Okkal és ok nélkül. Vetélkednek testvérek, barátok, szerelmi vagy munkatársi kapcsolatban is előfordul. Több történetet olvasunk erről a Szentírásban. Most éppen Saul királyról, hogy féltékeny lett Dávidra, a hadi sikereire és a népszerűségére a nők között (1Sám 18). Maga mellett tartja, mert depreszszióját enyhíteni tudja zenéjével, de labilis lelkiállapotában és főként azért, mert érzi, hogy Isten Dáviddal van, őt pedig elhagyta az Úr Lelke, megkísérli megölni őt. Azután háborúba küldi, hátha elesik, de életben marad. Előlépteti, feleséget ígér neki, akit aztán mégis máshoz ad. Micsoda súlyos sértés ez mindkét félnek, Dávid azonban nem csinál belőle ügyet. Hallgat.

Új fordulat ebben a vegyes érzelmekkel terhelt kapcsolatban, hogy Mikalt, másik leányát kénytelen mégis feleségül adni Dávidnak, mert az beleszeretett. Ezzel közeli, rokoni viszonyba kerül azzal, akit inkább messzire eltávolítana. Dávidnak végül mégis menekülnie kell a féltékeny király elől. Jákób és Ézsau ikerféltékenységére sincs megoldás. Jákóbnak menekülni kell testvére bosszúja elől. Az a későbbi nagy találkozás csak konszolidálása lett a kapcsolatuknak, nem olyan kibékülés, kiengesztelődés, ami után boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Szétválnak útjaik (1Móz 27–33). Akit egykor megkedveltünk, később a vetélytársunkká válik, mert jobb nálunk, vagy úgy érezzük, nekünk kell jobbnak lenni nála. Van egészséges féltés a szeretetben? Mert a féltékenység gyilkos és öngyilkos tűz, amely megöli azt is, aki engedi eluralkodni és táplálja magában. Lehet ellenállni, meg lehet fojtani a féltékenységet? Lehet legyőzni?

Azt olvassuk az Ószövetségben, például a második parancsolatban, a korábbi fordítás szerint, hogy Isten is féltékeny Úr, azért bünteti a vétket. Az új fordítás azonban helyesebb és pontosabb: „...én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok!” (2Móz 20,5). A féltékenység szó gyökere a félelem. Isten nem félhet, tehát féltékeny sem lehet. Akkor mit jelent ez a kifejezés: féltőn szerető? Ahogyan az anya féltő őrködéssel figyel gyermekére, és elhárít minden veszélyt tőle, Isten szeretetében féltő őrködéssel vigyáz, nehogy a bálványimádás és szentségtelenség uralkodjék gyermekein. Lényeges különbség tehát az, hogy a szerelmi, testvéri, munkatársi féltékenységben az ember önző módon önmagát félti, hogy el ne veszítse azt, ami/aki az övé (már amennyire a tulajdona, vagy annak véli!), az isteni szeretetben viszont a másik embert féltjük a rossztól, hogy el ne bukjon. Milyen a szeretetünk?