Hogyan indult el az a folyamat, amelynek eredményeként megszületett a Biblia-alapú traumakezelés programja?

Milyen nehézségekkel szembesültek a gyülekezetek és a segítők, amikor először próbáltak válaszokat adni a traumát átélt emberek kérdéseire? A Wycliffe Bibliafordítók és a SIL International mint társszervezet munkatársai az 1994-es ruandai népirtás után kezdtek el foglalkozni traumatizált emberekkel, ugyanis a helyi gyülekezetek a háború sújtotta övezetben a misszió segítségét kérték abban, hogyan lehetne hatékonyan megszólítani a szörnyűségeket átélt lakosságot. A két szervezet megpróbált segítséget nyújtani a helyi gyülekezetvezetőknek, így jött létre A szív sebeinek gyógyulása című könyv. Ebben olyan anyagot állítottak össze, amelyet könnyű más nyelvekre lefordítani, és amelynek használatát másoknak is könnyen megtaníthatják.

A programot úgy dolgozták ki, hogy laikus hívők is tudják használni, együttérzéssel fordulva akár már keresztyén, akár még újjá nem született emberek felé. A helyi gyülekezeti vezetők a kapott anyag kipróbálása után elmondták a meglátásaikat, tehát a gyakorlat formálta a könyv tartalmát. Felismerték, hogy a Biblia-alapú traumakezelés növeli a Szentírás tekintélyét a résztvevők életében. Fontos eredmény volt, hogy az emberek láthatták, hogyan lehet a Szentírást gyakorlati módon használni. 2021-ben már öt kontinens negyvenkét országában használták a könyvet, eddig körülbelül százhatvan nyelvre fordították le.

Idővel az Amerikai Bibliatársulat (American Bible Society, röviden ABS) is elkezdett érdeklődni a traumakezelés iránt. Végül 2012-ben a könyv szerzői engedélyezték az ABS-nek, hogy a szükséges infrastruktúrát biztosítva kiterjessze a programot. Az ABS és a Wycliffe 2012-ben megalapította a Traumakezelő Intézetet (Trauma Healing Institute). Az általuk végzett szolgálat azon alapul, amit a Biblia és a mentálhigiénés szakemberek képviselnek.

A könyv tartalma a helyi viszonyokhoz igazítható. A cél, hogy a traumakezelést a gyülekezetek és a közösségek önállóan is folytathassák. Az anyag tanítására helybeliek kapnak felkészítést, akik nem egyénekkel, hanem csoportokkal foglalkoznak. A programban alkalmazott interaktív módszer nemcsak a hatékony tanulást, de a résztvevők gyógyulását is segíti. Magyarországon a Wycliffe Bibliafordítók Egyesületének munkatársai 2021-ben kezdtek el foglalkozni a Biblia-alapú traumakezeléssel, azzal a céllal, hogy azt a munkatársaik egyes külmissziós területeken használhassák. Amikor részletesebben megismerkedtek az anyaggal, rájöttek, hogy ez a szolgálat itthon is hiánypótló lenne, így indultak útjukra 2022-ben Magyarországon az első Biblia-alapú traumakezelő csoportok.

Mi a csoportos beszélgetések célja?

Amikor traumáról beszélünk, egy spektrumot képzeljünk el: vannak nagyon súlyos és enyhébb traumák. Ezek olyan sebek vagy fájdalmak, amelyeket akár gyerekkorunk óta is hordozhatunk. Kihatnak az életünkre, még akkor is, ha kívülről teljesen „normálisnak” tűnünk. Miközben megtanulunk beszélni a saját fájdalmunkról és meghallgatjuk másokét, rájövünk, hogy nem vagyunk egyedül. A beszélgetések során a résztvevők maguk fogalmazzák meg a tapasztalataikat és a felismeréseiket. Így megoszthatják másokkal az elszenvedett sérelmeket, és ezáltal szembenézhetnek velük. A célunk a lelkileg sérült embereknek abban segíteni, hogy Istennél keressék és találják meg a válaszokat a fájdalmukra, hiszen ő adott bennünket is egymásnak, hogy egymás terhét hordozzuk, egymás hite által épüljünk. Csoportvezetőként mi ahhoz járulunk hozzá, hogy a programba beépített sok-sok igei hivatkozással az Úr válaszai ragyoghassanak fel a résztvevők előtt. Az alkalmainkon központi üzenetként mutatjuk fel Isten irántunk való szeretetét az evangélium által. Rámutatunk a hibás istenképre is, és a kegyelemre helyezzük a hangsúlyt.

Hogyan zajlanak a csoportalkalmak?

Ahogy már említettem, a programunk interaktív, tehát nem előadás jellegű. Az alapját beszélgetések és különböző tevékenységek képezik, például rajzolás, panaszének írása, éneklés. Minden alkalmat egy történet elolvasásával kezdünk, utána pedig beszélgetünk róla.