A puszta „magasságában”

A magasság főnév valaminek a felfelé való kiterjedését, valamely szinttől való függőleges távolságát jelenti, továbbá értékben, rangban valakinek, valaminek mások fölötti helyzetét, illetve a hajózás nyelvében egy hely földrajzi szélességét. A magasságában névutószerű használata ilyen esetekben pontos. Herczeg Ferenc emlékezése szerint „volt miniszterek, mint Kerkápoly, és leendők, mint Szilágyi Dezső, csillagok magasságában ragyogtak az ifjúság feje fölött”. Fekete Vince költő vallja: „E kilátóról itt, Kézdiszentkereszt szélén, a templomtorony magasságában éppúgy belátható és átérezhető a világ teljessége, mint ahogyan a világ bármelyik más pontjáról.” Verne Nemo kapitánya „Long Island magasságában hajózott”.

Pontatlanság azonban a szó horizontális térre alkalmazott jelentésbővítése, tehát a ’megközelítőleg ott’, ’valaminek a környékén’ értelmű használata: „mintegy 6 órányi utazás után Budapest magasságában jártam”; „akkortájt koncerteznek majd a Balaton magasságában”. Képzavar, suta szófűzés ilyen jelentésben sík tájakat említve élni e szóval: „táblákat tettek ki a főút mellé a puszta magasságában”; az X. „pince magasságában saroktelek eladó”. Szabatosan: Budapest táján, területén; a Balaton körül, vidékén; a pusztában, a puszta tájékán; a pince közelében.

E szó időbeliségre való kiterjesztése, ’körülbelül akkor’ jelentésben való használata is stílushiba: „Hat óra magasságában visszamentünk a szállásra”; „szerda magasságában” érkezik a hidegfront. Szabatosan: hat óra tájban, tájt, körül; szerda táján.

Nagyobb időegységekre is alkalmazzák: „Illatos lucfenyők virágoznak a tavasz magasságában”; „A hallgatókban általában a második év magasságában tudatosul, hogy lassan gyakorlati helyet kellene keresniük”. Pontosan: tavasszal; a második évben.

Csak akkor szemléletes, kifejező, pontos tehát a magasságában szó, ha eredeti értelmében alkalmazzuk.