El-elgondolkodom a férjek valóságán, főleg A példabeszédek könyvének verse jut eszembe mostanában: „Ez a három dolog csodálatos előttem, sőt négy dolgot nem értek: a sasmadár útját az égen, a kígyó útját a kősziklán, a hajó útját a mély tengeren és a férfi útját a nővel” (Péld 30,18–19).

Bár sok romantikus filmet nézek, a legnagyobb problémám velük, hogy gyakran egyedül a nőre építenek. Érthető, hiszen a férfiak kevésbé néznek ilyeneket. Az elmúlt években mintha egyre inkább a mi perspektívánkból közelítenék meg a cselekményt, mintha a férfi csakis a szerelem megvallására lenne alkalmas, és a benne formálódó érzelmeknek semmilyen külső megnyilvánulása nincs az említett eseményig. Ez arra enged következtetni, hogy talán a nők nem is kíváncsiak a férfiakban zajló történésekre, legalábbis nem a képernyő előtt. Ha csak saját házunk tája körül nézünk szét, a kérdést úgy is nehéz megválaszolni. Hogyan szeretett meg a férjem? Bár sokat faggattam róla, mégsem volt elég – vagy számomra dekódolható – válasza. A jegyesség és a nagy szerelem közepette talán nem is tudja egyik fél sem, kihez megy hozzá vagy kit vesz el, nincs is abban a tudatállapotban, hogy ezzel tisztában legyen, akár négy év udvarlás után sem. „Istentől kaptam, szeret, szeretem, megesküszünk.”