„A Holdat ott láttam elsétálni a torony mögött, s azt kérdeztem a felnőttektől: Ha felmásznék a toronyra, meg tudnám-é tapogatni a Holdat?” Ha megmarad valakiben ez a gyermeki kíváncsiság, a teremtett világra való rácsodálkozás, akkor jeles természettudós, kutató válhat belőle.

A kérdést egy kisgyerek tette fel, amikor a lelkész édesapja által építtetett templom tornyát és a mögötte látszó holdat vizslatta. Gyulavári akkor még Gyula városától független településként az ország közepe táján terült el, mára az országhatár karcolja a kertek alját.

Bay Zoltán 1900-ban született Gyulaváriban, hitvalló ősök leszármazottjaként: édesapján kívül egyik bátyja is lelkész volt, a lelkészlány édesanyjától a több évszázados ároni család örökségét kapta. Falujának református iskolája után a debreceni refibe járt, ahol a későbbi nagynevű diáktársak, a zene és más művészetek olyan hatással voltak rá, hogy nem tudott dönteni a humán és reál irányok között.

Végül Eötvös Loránd hatására lett fizikus. Az akkori Pázmány-egyetem elméleti fizika tanszékén doktorált, Berlinben egyetemi ösztöndíjasként sok már (és még épp nem) Nobel-díjas között kutatott. Szegeden tanszékvezető lett, a Szent-Györgyi Albert rektorral kötött barátsága a későbbiekben is meghatározta életét. Az MTA kettejük javaslatára fogta egybe a humán és reál területeket.

Találmányai, szabadalmai, kutatásai az akkoriban kialakuló tudományágakra alapoztak, és segítette is ezen tudományok fejlődését, mint például az atomfizika, a kvantummechanika, a rádiócsillagászat, az űr, a távközlés, a számítógépek, a fénycsövek és LED-fényforrások kutatása. A méter definíciója is a nevéhez köthető. Nem véletlenül viseli nevét kisbolygó és az egyik országosan jelentős kutatóközpont.

Mind közül legemlékezetesebb a holdradarkísérlete. 1946. február 6-án jelentette be, hogy az égi kísérőnkről visszavert rádiójelek segítségével megmérte a Föld-Hold-távolságot. Azóta a magyar űrkutatás kezdetének tekintjük a dátumot. Habár a mérés elsősége az Egyesült Államoké, de az övegesi leleménnyel, egy goldásokkal, életveszélyes politikai-háborús viszonyok között elvégzett mérés világméretű bravúrt jelentett. A nagyívű kezdetek után a nyilas és a kommunista rendszer is üldözte, miközben csupán a kutatásainak, a világ jobbításának szeretett volna élni. Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (Tungsram) gyárában saját életét is kockáztatta, amikor több alkalommal zsidó mérnököket, munkásokat mentett. Így lett a Világ Igaza elismerés tulajdonosa. Az újraindított gyár első elkészült villanykörtéjére ráírta: „Az élet erősebb.” Mégis kivándorolt Amerikába, ahol haláláig,1992-ig élt.

Édesapám, Mészáros Sándor, amikor győri műszaki egyetemi oktatói munkája mellett lelkészként is végzett, tréfásan úgy fogalmazott magáról, hogy a földfelszíni, emberek közti távközlésen túl kiterjesztette kutatásait a felfelé irányuló, „vezeték nélküli távközlésre”, vagyis az Úr ügyével való mélyebb foglalkozásra. A tudomány és hit nem ellentétei egymásnak. „Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van” – de szeretné, hogy keressük őt az általa teremtett világon keresztül, hiszen a természeti törvényeket is ő alkotta. Az iskoláknak, pedagógusoknak, tantárgyaknak egy fő céljuk van: meg kell tanítaniuk diákjaiknak a kérdezés képességét és a kérdezés bátorságát! Logikus, lényeglátó kérdésre kaphatunk csak helyes, értelmes választ. A tudós kísérletekkel kérdez, a teológus is ugyanazt a világot vizsgálja és írja le, csak más nézőpontból teszi.

Bay Zoltán kisgyerekként feltett kérdését maga válaszolta meg: kísérletével megtapogatta a Holdat, lökést adva ezzel több, fentebb említett kutatásnak, tudományágnak, példát adva elkötelezettségből, kitartásból, kreativitásból, emberségből. Lelkész nagyapámmal – Hegyi-Füstös Istvánnal, aki e lap főszerkesztője is volt – beszélgetve lemondóan említettem a közhelyszerű mondatot: az élet sajnos nem logikus. Nagyapám megfordította: vagy a mi logikánk nem életszerű! Próbáljunk ráhangolódni az Úr „gondolataira”, keressük az ő igazságát, terveit, és válaszokat kapunk a kérdéseinkre.