... Izsák házasságának történetéből (1Móz 24), hogy az Istenhez imádkozók megkaphatják az előre elkészített találkozást a jövendőbelivel. Kérni kell, és találnak hozzájuk illő házastársat. Megtörténik azonban az is, hogy az ember ellenállhatatlan erővel vonzódik valakihez, összeköti vele az életét, utána kihűl és kialszik a tűznek lángja, mert nem az Úr lángja volt (Énekek 8,6). Mi lesz a folytatás? Meg lehet újítani, föl lehet ébreszteni, gerjeszteni a szerelmet? Lehet Istentől venni a tüzet hozzá? Sámson története és „házasságai” negatív példázatok, a rossz párválasztást ábrázolják (Bír 14–16).

Sámsonnak nem csak az volt a végzetes bűne, hogy idegen népből való nőkbe lett szerelmes, mint egy óriás kamaszt, elöntötték az érzelmei, és nem tudott uralkodni azokon. Azt olvassuk, hogy Isten Sámsonnal volt, róla azonban nem derül ki, hogy döntő lépései előtt kérte volna Isten segítségét. Miért is, hiszen erős volt. Aztán kiderült, hogy mégsem az. A nők karjaiban elárulta a titkát, Istenhez tartozását, a hivatását.

A legyőzhetetlen, erős férfi elbukott, amikor a nők szerelmet színlelve erejének a titkát feszegették. Elgyöngült. Megfeledkezett arról, hogy Istennek szentelt az élete, hogy kicsoda ő, ezért elvesztette az erejét. (A haja ennek csak szimbóluma volt.) A szerelem nagy kísértés, ha vakon ugrunk bele a másik karjaiba, anélkül, hogy megismernénk, kivel is kötjük össze az életünket. Ha nagyon más az értékrendünk, sok küzdelem, családi perpatvar vár ránk. Gyakran akkor is, ha azonos a vallásunk. „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában” – írja Pál apostol (2Kor 6,14). Sokan ezt tévesen úgy értelmezik, hogy nem szabad vegyes vallású házasságot kötni. De tapasztaljuk, hogy sok vegyes házasság jobban működik, mint az azonos felekezetűek langyos vallásossága. Sőt van arra is példa, hogy a humanista, de nem vallásos féllel kötött házasság a kölcsönös tisztelet és szeretet alapján tartósabb és józanabb, mint a templomba járóké.

Nincs jogunk eleve kárhozatra ítélni ezeket a házassági szövetségeket. Egy hét a szerelemről és házasságról arra jó, hogy bátorítást adjon annak, aki nem mert még dönteni, és annak is, aki benne él, de szenved, elborítják a gondok, problémák, és a válást fontolgatja. Érdemes időnként visszaidézni a kezdetet. Kit és mit szerettem? Mi volt az álmunk, a közös hitünk?

A házasságra készülni kell, és a kapcsolat ápolását is tanulni. Legkésőbb a jegyesbeszélgetéseken gondoljuk végig, mire számíthatunk, mi mindent vállalunk magunkra, s miért érdemes mégis vállalni az elköteleződést!

(folytatjuk)