... nem tökéletes, ideális, hibák nélküli kapcsolat, hanem olyan, amelyben szabad tévedni, belátni, bűnt vallani, újrakezdeni, mert elfogadják egymást. Harmóniára törekvő, s időnként disszonanciával keveredő, szüntelen egyensúlyozás a lehetetlen és a mégis peremén, változó sikerrel. Mondhatjuk, hogy „nemes harc” győzelmekkel és kudarcokkal, az én megtagadása és hatalmaskodás, a gyöngéd odaadás és makacs ellenállás feszültségében. De nem egymás ellen, hanem önmagunkért, egymásért és a folyamatos fejlődésért, a kiteljesedésért küzdünk, amelyhez kölcsönösen segítséget és támogatást kérünk és nyújtunk egymásnak. Mert mind a kettőnket érint minden, ha nem egyforma súllyal is.

A jó házasság férfinak és nőnek olyan együttese, amelyben kiegészülhet a kettő. Egyek, mégis volt, van és lesz külön életük is. Ezt a dinamikát művészet összesimítani, hogy ne egymás ellenére vagy egymás elől menekülve éljék meg sajátos, személyes igényüket, munkájukat és kedvtelésüket. Szövetség, amelyben mindenki szabad lehet, és megélheti azt, aki ő valójában. De mára rájöttünk már: a nő és a férfi alapvetően különböznek egymástól, ezért egy életen át tanulni kell, hogy megértsük egymást.

A humor a legjobb eszköz, amellyel ki lehet védeni, legalább szelídíteni a legdühödtebb vitákat és veszekedéseket, amelyek éppen abból adódnak, hogy más a férfi és más a nő látása, stílusa, igénye, kommunikációja. Ha nem tudjuk kezelni a különbségeket, kitör a vihar, abból pedig véget nem érő sértegetés, gúnyolódás és sértődés születik. Ha nem tudunk erőfeszítéseket tenni, dolgozni azon, hogy értsük és becsüljük egymást, lassan vagy viharosan eltávolodunk.

A házasságot pedig sokféleképpen össze lehet törni. Hűtlenséggel, de nemcsak szexuális tévelygéssel, hanem a szexuális közeledés teljes mellőzésével. Keresztyén házastársak nem beszélnek róla, hogy egyik vagy mindkettő érzelmileg és szexuálisan éhen marad, és így látszólag érthetetlen és váratlan a kívülállóknak, hogy elválnak. Meghidegül a szeretet, csak vegetálnak, vagy csatatérré válik a házasság, egyik lehúzza a másikat, vetekednek, destruktív lesz a kapcsolat, rombolják egymást. Féltékenyek a másik sikerére, egymást vádolják a kudarcokért, a gyerekek előtt is hatalmi játszmák zajlanak. Pokollá válik az a házasság, ahol szüntelen „vívóállásban” kell élni (Gyökössy Endre szavával).

Lehet, hogy évek telnek el, amíg ki merik mondani: ez a házasság már kárhozat. Isten segítsége kell ahhoz is, hogy belássuk, elrontottuk, tönkrement, csak gyötörjük egymást. Nem megy tovább.

(folytatjuk)