A széles körű felhívás gyakori szófordulata a „magyar emlékezeti helyszín”. Megmagyarázná a jelentését?

A magyar emlékezeti helyszínek mindazok a helyek, amelyek a Kárpát-medencén belül és kívül a magyarság ezeréves történetére mutatnak. Sírok, sírkertek, temetők, emlékházak, szülőházak, tájházak, szobrok, kastélyok, parkok, templomok, romok és hasonlók, amelyek létükkel és azzal, hogy számontartják őket, alapvetően meghatározzák a magyar azonosságtudatot, és konzerválják azt a magyar közösségek, illetve a nemzet számára.

Miért gyűjtik digitális katalógusrendszerbe a határon túli magyar emlékezeti helyszíneket?

Hadd indítsak onnan: a Nemzeti Örökség Intézete, a Miniszterelnökség nemzeti emlékezetért felelős szakmai háttérintézménye felel itthon a közös emlékezet szempontjából kulcsfontosságú történelmi sírkertek vagyonkezeléséért és üzemeltetéséért, a nemzeti és történelmi emlékhelyek hálózatának szakmai koordinációjáért, a nemzeti sírkert intézményébe sorolt, államilag védett sírok kezeléséért. De mi küldetésünknek érezzük a magyarság történelméhez szintén kapcsolódó, jelenleg határon túli emlékezeti helyszínek összegyűjtését és ismertté tételét is – bár a jogszabályok csak a jelenlegi országhatáraink között teszik lehetővé a munkánkat konkrét eljárási, védettségi, felújítási vagy támogatási ügyekben. 2019 óta folyik az Országos Széchényi Könyvtár keretei között az úgynevezett Nemzeti Névtér nevű katalógusrendszer fejlesztése, amelynek ma már kiterjedt földrajzinév-tere, személynévtere és emlékhelynévtere van. Az utóbbiba – a Nemzeti Örökség Intézetével karöltve – eddig kizárólag az anyaországon belülről gyűjtöttünk adatokat, de immár új modulként informatikailag hozzáépítettünk egy határon túli magyar emlékhelyeket regisztráló adatbázist is.

Mit várhatunk ettől a kezdeményezéstől?

Három fő cél is van. Egy: adjunk lehetőséget a határokon túl élő egyes magyar közösségeknek, hogy bemutassák, mire büszkék, ami az ő identitásukat alapvetően meghatározza és konzerválja. Például ha egy lelkész nemzeti szinten ugyan ismeretlen, de a magyarságért sokat tett a faluban, akkor az ő sírja is hadd lehessen e rendszer része. Kettő: adjunk a mai magyarországi vagy az elcsatolt területekről érkező magyar turistáknak ötleteket eddig nem ismert látnivalók megtekintésére. Három: célunk annak a részletes kidolgozottságú kataszternek az elkészítése, majd nyilvánossá tétele, amelyben jól lehet keresni, leválogatni különböző szempontok szerint a szóban forgó helyszíneket, adatokat. Mutassa be, vegye számba ez a kataszter, hogy a XXI. század első negyedének végén melyek a Kárpát-medencei magyarságnak azok az emlékezeti helyszínei, amelyek vagy össznemzeti értelemben, vagy az adott elcsatolt országrész történelmi emlékezete szempontjából, vagy helyi kisközösségi szinten fontosak.

Mások bevonásával képzelik el ezt az összegyűjtést. Kiknek a közreműködésére számítanak a leginkább?

Akik határainkon belül és tűl nemzetpolitikai megfontolásból helyi közösségként, egyházként, kutatóintézetként, pártként, civil szervezetként, oktatási intézményként, magánszemélyként együtt kívánnak velünk működni.

Jól sejtjük, hogy az egyházak, gyülekezetek elsők között érezhetik magukat megszólítottaknak?

Az egyházak fontos partnerek lehetnek, hiszen a hozzájuk kapcsolódó emlékezeti helyszíneket az ottani gyülekezetek ismerik a legjobban. Ráadásul Erdélyben, a Felvidéken az egyházak tartják fenn a temetőket, sírkerteket. A reformátusok, katolikusok, bizonyos helyeken az unitáriusok a magyarlakta települések közösségeinek központi jelentőségű szervezői, az anyanyelv megtartásának számtalan esetben zálogai. Tudjuk ráadásul, hogy a felekezeti és nemzeti hovatartozás sokszor fedésben van. Ezért is reméljük, hogy történelmi egyházaink közreműködnek ebben a nemzeti jelentőségű munkában.