A Református épített örökségünk címet viselő könyv száz magyarországi református templomot gyűjt egybe. – Az egyházkerületek kétszázötven tételes listát állítottak össze, ebből választottunk ki százat, amely gyülekezet- vagy építéstörténete miatt jelentősebb, illetve amelynek építészete valamilyen szempontból fontos örökséget hordoz – idézte fel a program indulását a könyv szövegeit szerkesztő Hegedűs Loránt Gézáné építészmérnök, a Magyarországi Református Egyház műemléki szakértője. – Fontos láttatni az egészet alkotó részleteket is, legyen az szószék feletti korona vagy orgonaszekrény – tette hozzá.

– Templomainkra épített örökségként tekintünk, mégsem múzeumok, hanem a múlt és a jövő összekapcsolói – hangsúlyozta a program három pillérét ismertetve Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. Hozzátette: Isten háza a gyülekezetek lelki otthona, amely ezáltal a megmaradás, az élet jelképe.

Ezt az üzenetet hirdeti a most elkészült könyv, valamint a Magyar Református Épített Örökségtár honlap és az Élő kövek című kiállítás.

KOROKAT ÖSSZEKAPCSOLÓ AJTÓ

A kiadványban szereplő, illetve a honlapra is felkerülő fényképeket négy fotós – Sebestyén László, Kaunitz Miklós, Kaunitz Tamás, Zelenka Attila – készítette mindössze két és fél hónap alatt, de ezt precíz szervezés előzte meg.

– Mind építészeti, mind kultúr-, mind vallástörténeti szempontból rendkívül izgalmas volt ez a munka, megfigyelni a részleteket, magunkba szívni a hangulatot, beszélgetni a lelkészekkel – osztotta meg a kötet vezető fotósa, Sebestyén László, akinek fényképeivel lapunkban is rendszeresen találkozhatnak.

– Megérkezve először az épületek egészére koncentráltunk, majd ahogy beljebb haladtunk, egyre több apró elem tárult fel előttünk. Több is bekerült a kedvenceim közé, az egyik a vizsolyi. Régen jártam ott, és piciként, elhanyagoltként élt a fejemben, most viszont gyönyörűen felújított templom fogadott, külön látogatóközponttal. A vezető fotográfusra a puritán megjelenésűek ugyanolyan erővel hatottak, mint mondjuk egy kazettás mennyezetű. Érdekes felfedezésként emelte ki, hogy a különböző korokra jellemző építészeti stílusok hogyan rakódtak egymásra akár szó szerint is – néhol egy freskó több rétege is látszódik. Ez a megfigyelés a kötetet szerkesztő Hegedűs Lorántnéra is nagy hatást gyakorolt.

– Érdekes volt látni egy XVII–XVIII. századi barokk ajtószárny fotóját, amelyet egy jóval korábbi, talán az 1200-as években faragott kőkeret vesz körül – említett ő is egy példát lapunknak.

A fotográfusok szorosan összedolgoztak, némelyik helyszínt ketten látogatták meg – egyikük a nagytotál képeket készítette, másikuk a részleteket örökítette meg. Sebestyén László azt tervezi, később a lányával egy nyári túra keretében újra végigjárja a lefényképezett templomokat – a felkutatásukra ösztönöz a kiadvány és a honlap is.