... esetben észre sem vesszük, hogy lélegzünk. Nem tudjuk, hogyan, nem is kell figyelni rá, ösztönösen működik. Az emberi szervezet áldott ajándékszerkezet Istentől. Akkor figyelünk fel a légzésünkre, amikor kihagy, amikor vészhelyzet van, váratlan esemény tör ránk, netán rosszullét. Olyankor fulladozunk, pánikba esve kapkodjuk a levegőt, mert kevésnek érezzük. A sokkos állapotba kerülőt is arra biztatjuk, hogy lélegezzen mélyeket. Ettől csillapodik a szívverése, megnyugszik az idegrendszere, jó esetben visszatér a lélekjelenléte. Néha fontos a tudatos lélegzés.

Amikor a felséges Isten színe elé lépünk csendben, és kérjük az ő Lelkét, imádságunk rövidebb-hosszabb monológ, vagy szavak nélküli hálaadás, könyörgés, vagy csak tudatos jelenlét, elmélyülés, Isten-lélegzés! A Szentlélek Istent az újszövetségi görög a pneuma szóval nevezi meg, azt jelenti lélek, szél vagy lélegzet. A Lélek belélegzése nélkül nem tudunk lelki és spirituális életet élni, csak vegetálni. Lehet így-úgy túlélni, kibírni, elviselni, de nincs valódi isteni létélmény. Isten Lelke lélegzik bennünk, ha őt hívjuk. Ő szól szavakkal vagy szavak nélkül bennünk, csitítja nyugtalan lelkünket, gyámolítja árvaságunkat. Jézus ígérte ezt a csodát tanítványainak búcsúzóul: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké.” (Jn 14,15–16)

Ez tehát nem olcsó légzéstechnika, nem valami réveteg állapot manipulált előidézése! Nem tévesztendő, nem is téveszthető össze különböző vallások szokásaival, sámánok, varázslók módszerével, sem tudatmódosító szerek által előidézhető képlettel! Egyszer egy ifjúsági csoportba egy lány hisztérikus állapotban érkezett meg, félrebeszélve imát motyogott. Utólag bevallotta, hogy valamilyen karizmatikus körben járt, mondták neki, böjtöljön ahhoz, hogy Jézussal kapcsolatba kerülhessen. A rosszul értelmezett böjtben három napja éhezett, semmit nem evett, nem is ivott, ezzel remélte kikényszeríteni a Krisztus-élményt. Néhány szem keksz és egy csésze tea rendbe hozta. Hogy a hite is helyrebillent-e, csak reméljük. Nem étkezés kérdése a Lélek vétele. Ő adja magát annak, akinek akarja, és akkor, amikor akarja.

A pünkösdi ígéret csak azoknak a tanítványoknak szól, akik szeretik Jézust, és megtartják, azaz cselekszik azt, amit tanított nekik. Kapjuk mi is, ha szeretjük őt, követjük teljes szívvel, és „ráhangolódunk az ő lényére és Igéjére” (Gyökössy Endre). Kérhetjük, hogy Jézus Lelke vegyen birtokba, és maradjon bennünk.