Hogyan került kapcsolatba a bibliakörrel, és mikor vált ez személyesen fontossá önnek?

Hetedik osztályos korom táján kapcsolódtam be, a karantén időszakában, amikor otthon kellett tanulnunk. Online valósulhattak meg az alkalmak akkoriban, és mivel én voltam a legfiatalabb, még nem nagyon mertem megszólalni, inkább csak hallgattam mások gondolatait, jelen voltam. Később, amikor újra jelenléti formában találkozhattunk, már egészen máshogy éltem meg a bibliaórákat, és egyre fontosabbá vált számomra a közösség.

Nem volt ijesztő ilyen fiatalon átvenni a közösség vezetését?

Nagy váltás volt. Kilencedikben, amikor a szervezők érettségire készültek, engem kértek fel, hogy vigyem tovább a bibliakört. Felelősségként éltem meg a feladatot. Megtanultam figyelni másokra: ma is fontosnak tartom, hogy ne csak én beszéljek, hanem mindenki megoszthassa a gondolatait, mert egymástól rengeteget tanulhatunk.

A gyülekezetben és más keresztyén közösségekben is szolgál. Hol érzi magát igazán otthon, és miért?

A gyülekezetünk ifiközösségének közegéhez különösen közel érzem magamat, itt vállalok zenei szolgálatot és táboroztatást is. Emellett évek óta részt veszek egy gimnazista fiatalok számára rendezett nemzetközi keresztyén programban.

Ez olyan háromnapos tábor, amelybe több országból érkeznek fiatalok, angol nyelvű előadásokat hallgathatunk, és közös istentiszteleteken, dicsőítéseken vehetünk részt. Ezek az alkalmak azért is szeretem annyira, mert nemcsak lelkileg töltenek fel, hanem sokat tanulhatok a közösségvezetésről is, ezt a bibliakörben is igyekszem hasznosítani.

Érettségire készül. Milyen reménységet hordoz magában, amely erőt ad a mindennapokhoz?

A kedvenc Igém A zsoltárok könyve 37,5: „Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.” (Károli-ford.) Úgy gondolom, erre az utolsó évre különösen jól illik ez a szakasz. Meghatározó, hogy tanuljak, haladjak, szorgalmas legyek, de közben bízom Istenben: ő már elkészítette számomra a tervét, nem kell aggódnom a jövő miatt. Megváltóm tenyerében jó helyen vagyok.

A pályaválasztásnál mennyire volt egyértelmű az irány, és mennyiben formálta ezt a hite?

A hitem miatt első helyen szerepel a Károli Gáspár Református Egyetem. Szeretek gyerekekkel foglalkozni, ezért meg fogom jelölni az óvodapedagógus alapszakot, és nyitott vagyok a hittanoktatói szakra is. Emellett az ELTE Tanító- és Óvónőképző Kara is rokonszenves számomra.

Most, ebben az életszakaszban mi az, amit a legnehezebb valóban Istenre bízni?

Kapcsolódik az előző gondolatomhoz: mennyire tudom magam mögött hagyni, lezárni azt, amihez ragaszkodom, amiről azt hiszem, megfelel nekem, és közben el tudom-e fogadni Isten nekem szánt tervét.

Sokszor hajlamosak vagyunk a saját fejünk után menni, pedig az Úr vezet bennünket, akár más embereken keresztül is terelget az utunkon – ezeket észre kell vennünk. Mindez arra ösztönöz, hogy ne csak a nehézségekre összpontosítsak, hanem jobban tudatosítsam, mennyi áldást kapok Istentől. Az utóbbi időben kezdtem el igazán megérteni, mit akar megtanítani nekem, és ebből építkezve igyekszem továbbhaladni és fejlődni.

Volt olyan időszak, amikor nehezebben találta a kapcsolatot Istennel? Mi segített ilyenkor?

Sokat segít számomra a zene: zongorázom és furulyázom, és ezzel szolgálok is. Szeretek dicsőítő alkalmakon részt venni, ilyenkor közel érzem magam az Úrhoz. Emellett sokszor úgy imádkozom, hogy közben leírom a gondolataimat. Nagy erőt ad az is, hogy vannak keresztyén barátnőim, akikkel lehet a hitről beszélgetni, és ez nem tabu közöttünk.

Kinek a hitét találja a leginkább hitelesnek, és mit tanult tőle?

Elsősorban a lelkészünk. Nem erre a pályára készült, más volt az eredeti végzettsége, Isten csak később szólította meg. Attól kezdve viszont gyökeresen megváltozott az élete. Számomra bátorító látni, hogy nemcsak fiatalkorban, hanem később is új irányt adhat az ember életének a hit.