Hogyan született meg a döntés a támogatásról és mire fordítják az összeget?

A Magyarországi Református Egyház 2017 óta segíti a Szíriai és Libanoni Református Nemzeti Zsinat és a Közel-keleti Örmény Református Egyházak Uniója szolgálatát. 2021-től ezt a kapcsolatot már közvetlen anyagi támogatással is erősítjük. A mostani segítség ezt a többéves együttműködést folytatja. A jelenlegi helyzetben a támogatás elsősorban humanitárius célokat szolgál: a gyülekezetek diakóniai munkáját, a rászorulók ellátását és az alapvető szükségletek biztosítását.

Milyen változásokat jelent a libanoniak és szíriaiak életében a háború?

A konfliktus a libanoniakat érinti közvetlenül, a déli országrészt és Bejrút déli kerületeit az izraeli légierő folyamatosan bombázza, de már Libanon Szíriával határos régióját is érte támadás. Többeknek másfél év alatt már harmadszor kellett elhagyniuk az izraeli határhoz közeli otthonukat. Sokan nem találnak menedéket, Bejrútban még a tengerparti sétányon is emberek alszanak. A térség egyházi vezetői attól tartanak, hogy a keresztyén közösségek további jelentős része hagyja el ennek nyomán az országot. Családok szakadnak szét – ahogyan azt Kárpátalján is láttuk.

A megosztottság erősödése miatt egyre többen tartanak attól is, hogy a feszültség belső konfliktussá fajulhat. Ebben a helyzetben minden, az egyházi közösségek működését és a helyben maradást segítő támogatás különös súlyt kap.

Tavaly járt Libanonban egy református női konferencián. Márciusban újra találkoztak volna, ám el kellett halasztani az eseményt. Hogyan tudják tartani a kapcsolatot a közel-keleti nőtestvérekkel?

A tavalyi találkozás után létrehoztunk egy WhatsApp-csoportot, ahol online tudunk beszélgetni. A háború sokakat váratlanul ért, a sokk hatására többen elcsendesedtek a csoportban, de néhány naponta így is hírt adnak magukról. Azokkal, akikkel idén márciusban újra kiutaztunk volna, nemrég videót készítettünk a közel-keleti testvéreinknek: felolvastuk a közösen írt imánkat. Így próbáljuk éreztetni velük, hogy gondolunk rájuk, és hordozzuk őket imádságban.

Fontos emlékeztetnünk egymást, Isten látja azokat a csendben viselt terheket is, amelyeket most cipelnek. Ők is reménykednek a változásban, de egyre nehezebb számukra ez a hosszan elhúzódó bizonytalanság, hiszen Libanonban és Szíriában évek óta együtt élnek a háború következményeivel.

Abban bízunk, hogy októberben személyesen is pótolhatjuk a találkozást.

Három éve dolgozik a Külügyi Osztályon. Miképp formálja a gondolkodását ez a missziós munka?

Folyamatosan tágítja a látásmódomat. A fő célunk a kapcsolattartás a tőlünk kisebb-nagyobb mértékben eltérő kultúrában és körülmények között élő keresztyén testvéreinkkel. Hiszem, hogy hívőként ez is a küldetésünk része: lássunk túl a saját határainkon, vegyük észre őket is és álljunk melléjük. Fontos tudnunk, a Krisztus-test valósága az egész világra kiterjed.

Sokat tanulok a közel-keleti testvéreinktől, példaértékű egyebek mellett az a küldetéstudat, szolgáló szellemiség, amellyel a társadalmukhoz fordulnak. Megható látni, milyen mély kapcsolatok születnek a különböző országokban élő nők között: hordozzák egymás terheit, együtt sírnak és nevetnek. Ez kézzelfoghatóvá teszi az egyház valóságát.