A templomkertbe íves, téglaboltozatú kapun keresztül jutunk be, itt vár ránk Gudor Kund Botond református lelkipásztor, egyháztörténész, a Bod Péter Alapítvány elnöke és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Református Vallástanári és Zeneművészeti Karának adjunktusa és Nicolae Gierdea egykori román katonatiszt, aki ellátja a gondnoki feladatokat a templom körül.

SZENTEK A MÉSZRÉTEG ALATT

A Hunyad megyei Őraljaboldogfalva református temploma a késő román kor és a korai gótika határán épült, egyszerű, egyhajós elrendezéssel és masszív, vastag falakkal. Félköríves záródású szentélye és visszafogott kőfaragványai a román stílust idézik, míg arányai és részletei már a gótika felé mutatnak. Külső megjelenése puritán, belső tere azonban középkori freskóival kivételes gazdagságot rejt. Az épület hétszáz éves volta mellett ez hozza különleges helyzetbe.

A templom középkori freskóit Rómer Flóris fedezte fel a XIX. század végén, majd 1908-ban tárta fel Möller István, miután évszázadokon át mészréteg rejtette őket. A reformátusok 1555 óta használják, a freskókat – az egész templombelsővel együtt – 1642-ben meszelték fehérre. A több rétegben fennmaradt falképek bibliai jeleneteket, Mária életét, Krisztus szenvedéstörténetét és a magyar szent királyok ábrázolásait őrzik bizánci és nyugati hatások különleges ötvözetében.

Egyes leírások szerint a XX. század eleji feltárást teljes templomfelújítás követte, de a helyi lelkipásztor, Bódis Miklós úgy tudja, ez nem fedi a valóságot.

MINDENKI TEMPLOMA

Gudor Kund Botond szerint az őraljaboldogfalvi református templom különlegessége abban rejlik, hogy több rétegben hordozza a történelem lenyomatát, valamint a Hátszegi-medence egyik legkorábban említett egyházi helyeként nemcsak építészeti, hanem kulturális kisugárzása is jelentős.