Ugye szereted a nagymamádat és nagypapádat? Szeretsz velük együtt lenni? Biztosan, hiszen a nagyszülőknek mindig van idejük az unokáikra. Türelmesen meghallgatnak, amikor mesélsz nekik. Nem kapkodnak. Leülnek veled játszani, mesét olvasnak, és figyelmesen végighallgatják, ami a szívedet nyomja.

Türelmesen várták azt is, hogy megszüless. Pedig biztosan nagyon izgultak! Lehet, hogy sokáig kellett várni az érkezésedre. Lehet, hogy évekig. De amikor először a karjukba vehettek, biztosan nagyon boldogok voltak. A nagymamád talán még el is pityeredett örömében. És mindketten hálásak voltak Istennek, hogy végre megszülettél.

Simeon és Anna is idős ember volt. Mint a nagyszüleid. Vagy idősebbek. Mint a dédid. Mindketten Jeruzsálemben éltek, és mindennap elmentek a templomba imádkozni. Sőt! Anna a templomban lakott! Nagyon öreg volt már, nyolcvannégy éves. A férje rég meghalt, és böjtöléssel meg imádkozással töltötte a napjait.

Anna és Simeon egész életükben türelmesen vártak. De nem valamire, hanem valakire! Valakinek a születésére. Szerintem már tudod is, ki volt az a kisgyermek, akinek a születését ennyire várták. Igen, Jézus!

Simeon ugyanis csodálatos ígéretet kapott Istentől. Isten megmondta neki, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja a Megváltót. Anna pedig egész életében azért imádkozott, hogy Isten küldje el Izráel népének a Szabadítót. Ugyanúgy várták Jézus születését, mint a nagyszülők azt, hogy világra jöjjön az unokájuk. Vagy talán még jobban!

Képzelheted, mennyire örültek, amikor meglátták az újszülött Jézust! A zsidók szokása szerint a kisbabát a születése után negyven nappal fel kellett vinni a templomba, hogy bemutassák Istennek, és felajánlják neki az életét. Köszönetképpen hálaáldozatot mutattak be ilyenkor. Isten szólt Simeonnak, hogy menjen a templomba. Abban a pillanatban, amikor Mária és József belépett Isten házába, Simeon szíve nagy-nagy örömmel telt meg! Odalépett Máriához, és gyengéden a karjába vette a kis Jézust. Ugyanúgy tartotta, ahogy a nagypapa tartja az unokáját, amikor először látja. Szeretettel nézte a kisgyermek arcát. Tudta, hogy Isten megtartotta az ígéretét. Elküldte a Messiást, és ő megláthatta. Hálát adott Istennek, és megáldotta Jézust és Máriát.

Anna is odalépett hozzájuk. Az ő szíve is tele volt hálával. Mindketten áldották Istent, hiszen nagyon régóta várták Jézus születését.

Isten a mi imáinkat is meghallgatja. Gondoskodik rólunk, figyel ránk, és nagyon szeret! Néha ugyan türelmesen kell várnunk a válaszára, de Isten sosem felejt el minket! Van hozzánk türelme.

Színezd ki azokat a dolgokat, amelyekért te különösen hálás vagy Istennek!