„…hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt…” (Fil 4,6)

Felemelt karokkal,
üres kezekkel állok.
És ez a megadás
az én hálaadásom.

Hogy bár mindenre
rányomja a bélyegét az,
ami az én elgondolásom,
de tudom, Uram,
hogy távlataimban
a békességet
csak nálad találom.

És odaszánom, neked,
egészen önmagam,
ahogy tudom.

Hogy ebben a hálaadásban
szüless meg bennem,
Jézusom.
Ámen!