Minden hetedik fiatal diagnosztizálható mentális zavarral él az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kimutatása szerint. Mit lát idehaza, melyek a legtöbbeket érintő mentális betegségek, és milyen arányban fordulnak elő?

A magyar fiatalok mentális egészsége hasonló, mint a többi európai, illetve észak-amerikai országban élőké, nálunk is érvényes, hogy minden hetedik serdülő érintett lehet. A leggyakoribb problémák az érzelmi és hangulati zavarok, például a szorongás vagy a depresszió. Sokan szenvednek különböző étkezési zavarokban, az önsértés is gyakoribbá vált. Utóbbi nem külön kórkép, inkább tünetanyag, de kiemelt figyelmet érdemel növekvő előfordulása miatt. Ezek mellett egyre inkább előtérbe kerül az autizmus és a figyelemhiányos hiperaktivitászavar (ADHD).

A diagnosztika válik egyre pontosabbá és széles körben elterjedtté, vagy valóban nő az érintettek száma?

Sokféle olyan objektív adattal dolgozunk, amelyre nincs hatással a diagnosztika finomsága, és ezek alapján úgy tűnik, valóban nő. 2018 és 2021 között nőtt az akut felvételek aránya a pszichiátriai osztályokon – például ennek az adatnak nincs köze a diagnosztikus módszerekhez.

A fenti eredmények a tíz és tizenkilenc év közötti korosztályra vonatkoznak. Mi történik ebben az időszakban, ami miatt ennyire sérülékenyek?

Mindig is nehéz volt serdülőnek lenni, napjainkban még inkább az. Érzelmileg intenzív korszak, ezekben az években az ember megkérdőjelezi saját magát, a környezete működését, az egész világot.

Ez nem rossz, sőt szükséges a felnőtté válás folyamatában. Ilyenkor már nem fogadjuk el kérdés nélkül, amit a szülő vagy más felnőtt mond, a figyelmünk a kortársakra irányul, az ő visszajelzéseik válnak igazán fontossá. Bár az érzelemszabályozás nehézségei és a fokozott érzékenység korábban is hátrányosan befolyásolta a kamaszok kitettségét a különböző lelki problémáknak, az biztos, hogy az utóbbi harminc évben romlott a helyzet. A mai fiataloknak nehezebb, mint az előző nemzedékeknek. De nem kell harminc évet visszamenni az időben, még a covid előtti időszakban is jobb eredmények szerepeltek a felmérésekben, mint most.

Mi lehet ennek az oka?

Sokféle okról beszélhetünk, de a közösségimédia szerepet játszanak. Önmagukban azonban nem váltak volna olyan hatásúvá, mint amilyenné a covid alatt lettek. A karantén hónapjaiban minden kommunikáció átkerült az online térbe, és ez az egyébként is érzékeny fiatalokat különösen megviselte. A normál életben a viselkedésünkre, személyünkre vonatkozó visszajelzésekkel azonnal találkozunk, míg az online térben csak késleltetve kapunk reakciókat, és azok is kevésbé organikusak. Ez sokféle nehézséget okozhatott azoknak a fiataloknak, akiknek a képernyő előtt kellett tölteniük serdülőkoruk első éveit. Körükben például gyakran probléma az érzelemszabályozás. Ráadásul a coviddal nem értek véget a gondok, a járvány után kitört a háború Ukrajnában, ami szintén megviselte a fiatalokat, ahogyan minket, felnőtteket is. Rettegést okozott, feltették a kérdést: mi értelme bárminek, ha holnap meghalunk?

Öt év telt el azóta – látnak valamifajta visszarendeződést a számokban?

Az adatok, amelyekkel dolgozunk, körülbelül egy év késésben vannak, de a tavalyi eredmények alapján még nem látunk csökkenést, továbbra is számtalan fiatal szorul segítségre.