Hogyan lehet úgy keresni a keresztyén egységet, hogy közben világosan valljuk, miben hiszünk? Budapesten Steinbach József püspökkel, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) elnökével, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökével és Fischl Vilmos evangélikus lelkésszel, a MEÖT főtitkárával találkozott, emellett Debrecenbe is ellátogatott.

Az Egyházak Világtanácsa (EVT) a legkiterjedtebb ökumenikus összefogás. 1948-ban alapították Amszterdamban. Napjainkban háromszázötvenhat tagegyházat jegyez százhúsznál is több országból, amelyek összesen több mint 580 millió keresztyént képviselnek. Célja a kezdetek óta változatlan: szeretné összefogni azokat a közösségeket, amelyek a Biblia tanítása szerint megváltó Istenként tekintenek Jézus Krisztusra, és ebből fakadóan elhívást éreznek a Szentháromság Isten szolgálatára. Hazánkból a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi Baptista Egyház tagja a nemzetközi szervezetnek, amint az 1943-ban megalakult, tizenegy tagegyházat összefogó Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) is, amelynek elnöke Steinbach József református püspök.

Kiemelt, ritka alkalom, hogy az EVT főtitkára Magyarországra látogat, legutóbb 2013-ban volt erre példa, azt megelőzően pedig csak 1956-ban. Egy ilyen találkozó mindkét fél számára lehetőséget ad a kölcsönös tájékoztatásra, az egymástól való tanulásra és a kapcsolatépítésre. A hazai résztvevők például részletesen megismerhetik a globális szervezet válaszait bizonyos aktuális kérdésekre, az ide érkező nemzetközi vezető pedig hiteles képet kaphat az éppen fontos magyarországi ügyekről.

HOSSZÚ AZ ÚT DÉL-AFRIKÁTÓL GENFIG

Jerry Pillay a Dél-Afrikai Köztársaságban, indiai gyökerű családban született. Hitben nevelkedett, kicsi korától mélyen érdekelte a keresztyén tanítás és a spiritualitás. Családja rendszeresen járt gyülekezetük vasárnapi alkalmaira, bár akkoriban nem templomépületben, hanem a közösség tagjainak otthonában gyűltek össze.

– Már négyéves koromból van emlékem arról, hogy a családommal az istentiszteleten együtt keressük az Urat. Nem csak szertartásokról szólt számomra akkoriban a vallásosság, emlékszem, már egészen fiatalon érdeklődve olvastam a Bibliát, személyesen érintett Jézus szava. Tízéves koromtól tudtam, hogy az Isten ügyét szeretném szolgálni, tudatosan készültem a lelkészi pályára. Tanultam, majd tanítottam a vasárnapi iskolában, később ifjúsági szerveződésekben vettem részt vezetőként – idézi fel.

Megosztja azt is, milyen nagy hatást tett családjára édesapja gyógyulása és megtérése: apja kórházban fekvő beteg volt, hosszú ideje nem tudott enni, amikor egy imában Krisztushoz fordult. Megtapasztalta a könyörgés erejét, végre képes volt ismét táplálkozni, jobban lett. Ezen élmény hatására tért meg, adta át életét Jézusnak.

Jerry Pillay kitartott gyerekkori elhatározása mellett, lelkésznek tanult, egyháztörténet és missziológia mesterdiplomát szerzett, a fokvárosi egyetemen később, 2002-ben doktori címet kapott. Tanulmányai mellett lelkészi szolgálatot végzett Dél-Afrika több városában. Hamar megmutatkozott, hogy az Úr közösségépítő munkára hívja: először a Dél-afrikai Egyesült Presbiteriánus Egyház (Uniting Presbyterian Church of Southern Africa) moderátora, majd főtitkára lett, később a Dél-afrikai Egyházak Tanácsában (South African Council of Churches) vállalt szerepet, ezután a Református Egyházak Világközösségének (World Communion of Reformed Churches) elnökévé választották. 2023 januárja óta a genfi székhelyű EVT főtitkáraként dolgozik.

– Az ökumenikus szemlélet egész pályafutásomat meghatározta. Bő huszonöt évig voltam gyülekezeti lelkész, Dél-Afrika több pontján szolgáltam, többek között az apartheid idején. Nagyon különböző összetételű gyülekezetekben szolgáltam, sokféle kihívással kellett megküzdenünk, így megannyi tapasztalatot szereztem – osztja meg Jerry Pillay.

Kiemeli: saját példája is azt igazolja, hogy nem az alkalmasokat hívja el az Úr, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá. Sokat tanult abból, hogy folyamatosan olyan helyzetekben találta magát, ahol a különböző háttérből jövő, más-más tapasztalattal rendelkező emberek véleményét kellett közös álláspontra hoznia. Mint mondja, újra és újra rácsodálkozott a hallgatásban és meghallgatásban rejlő erőre.

– Máig tanulom, mennyire fontos nyitottnak lenni, figyelni a többiek szavára. A legtöbbet ebben az ima segít: közel kell maradni az Úrhoz, az ő útmutatását kérni, az ő akaratát keresni minden helyzetben. Persze, ha így teszünk, sem döntünk majd mindig a lehető legjobban, de ez csak arra utal, hogy még inkább keresnünk kell az Istent. Ezt is folyamatosan tanuljuk – szögezi le.