A XVI. századi protestáns reformáció az egyház nagy evangéliumi megújulása volt. Ma is sokak vágya ez, számtalan hívő imádkozik érte egyházunkban. Kétségtelen az is, hogy a megújulásban kulcsszerepet játszik az a jelenség, amelyet így szoktunk leírni: lelki ébredés. Mégis gyakran megakadunk azon a ponton, mit is tehetnénk érte. Tudjuk, többet kellene imádkozni, de azzal is tisztában vagyunk, ez Isten szuverén döntése, a Lélek fúj, ahova akar… tehát mégsem tehetünk érte semmit?

Történészek nemegyszer foglalkoztak az ébredés témakörével. Révész Imre az egyház megkeresztelt és nyilvántartott, de evangéliumi mérték szerint nem élő tagjainak a felébredését értette ezen. Az angol egyháztörténész, David Bebbington inkább az ébredések kettős irányultságára hívja fel a figyelmet: a már hitre jutottak megelevenedésére és a hitetlenek keresztyén hithez fordulására. A jól ismert amerikai lelkész-teológus, Timothy Keller pedig azt javasolja egyik művében, hogy érdemes felülvizsgálnunk korábbi elképzeléseinket, miszerint az ébredés egy különösen is intenzív evangelizációs időszak gyümölcseként jelenik meg az egyház életében, és annak nagyságát és mélységét elsősorban az igehirdetések, összejövetelek, evangelizációs megmozdulások mérete és intenzitása befolyásolja.