Keresztyénség, egyház és civilizáció
Túlfűtött közéletünkben (nem csak az egyháziban) ismét, sokadjára előkerült a XX. századi pártállami berendezkedés titkosszolgálatainak tevékenysége, és ezen belül az a szerep is, amelyet a keresztyén egyházi vezetők nyíltan vagy titokban betöltöttek.
Érdeklődve hallgattam egy rádióbeszélgetésben a legnagyobb hazai felekezet egyik képviselőjét, aki a tisztázás, bűnbánat, bocsánatkérés fogalmaihoz annak a gondolatnak a felelevenítésével kapcsolódott. Eszerint a római katolikus egyház valójában már évszázados gyakorlatra tett szert a történelmi bűnök miatti bocsánatkérésben, ilyen szempontból ez a mostani helyzet sem különbözik olyan túlságosan a korábbiaktól.
Ha már a helyzet amúgy is rákényszerít bennünket (is) a történelmi visszatekintésre, talán úgy igazságos, ha azokat a bizonyos történelmi bűnöket egy reális arányokat mutató kép részeként tudjuk kezelni. Ez persze nem evangéliumi látás: Krisztus bensőségesen, finoman, nagy érzékenységgel beszél az ő nevében összegyűlő, testvéri közösséget megteremtő emberek „egyetlen testté” váló titokzatos kapcsolatáról. Az egyház a Szentlélekben adott hit és látás számára egészen másképp (is) mutatkozik, mint ahogy a történész, a politikus, az újságíró vagy az épp közéleti ügyekbe temetkező hívő keresztyén nézi.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!