A heti bibliai részhez: Elíhú, a negyedik barát
Jóbot nyomorúságában három barátja: Elífáz, Bildád és Cófár győzködi, hogy ismerje fel, vallja be bűneit, amelyekért Jóbot és családját jogosan sújtják csapások, tragédiák. Mintha Jézus tanítványainak későbbi kérdése fogalmazódna meg: „Mester, ki vétkezett? Ez vagy a szülei, hogy vakon született? Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.” (Jn 9,2–3)
Jób könyvének felépítése, tagolása feszesen követi a három barát beszédét és Jób ezekre adott válaszát: mindegyik a maga igazát hangoztatja, elbeszélnek egymás feje felett. A feddhetetlen és becsületes Jób (1,1) megingathatatlanul kitart életútja, meggyőződése és saját igaza mellett: nem vétkezett. „Ha hamisságban jártam, és lábam csalásra sietett, mérjen meg engem hiteles mérleggel, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok.” (Jób 31,5)
Miután Jób befejezte beszédeit, „a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát” (Jób 32,1). Ekkor haragra gerjedt Elíhú. „Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben. De a három barátjára is megharagudott, mert nem találták meg a kellő választ, hogy bűnösnek nyilváníthassák Jóbot.” (Jób 32,2–3) Elíhú megvárta, amíg a nála idősebbek kifogytak az érvekből, ekkor szólalt meg.
A legfiatalabb tűnik a legbölcsebbnek, mert Elíhú arra utal, hogy Istennek célja van a próbákkal, taníthat általuk. Isten mindenható Úr, aki akarata szerint szabadon cselekszik, de Teremtő is, aki az ember, így Jób gondját is viseli. „A Mindenhatót nem tudjuk felfogni, hatalma és igazsága igen fenséges: az igazságot soha nem nyomja el. Azért félik őt az emberek, mert rá sem néz azokra, akik bölcsnek tartják magukat.” (Jób 37,23–24)