A felelősség nem választható
Egy tavaly ősszel nyilvánosságra került, majd eltávolított nemzetiségi jogi jelentés több egyházi iskola felvételi és működési gyakorlatát bírálva állította, hogy azok szegregálják a roma gyermekeket. A kibontakozó közéleti vita túlmutat a statisztikákon: arra kérdez rá, mit jelent felelősséget vállalni ott, ahol sokan már eleve kudarcra ítéltnek látják a helyzetet. Sohajda Levente göncruszkai iskola- és óvodaalapító lelkipásztor szerint a válasz elsősorban nem oktatáspolitikai, hanem hitkérdés.
Sohajda Levente Abaújszántón nőtt fel, ahol természetes volt romák és nem romák együttélése. Egy osztálytársánál tett telepi látogatás emléke máig meghatározó számára: a látható nyomor ellenére ott a családi kötelékek erejét tapasztalta. Úgy látja, az elmúlt évtizedek fokozódó szegregációja hozzájárult ahhoz, hogy a többségi társadalom hajlamos reménytelen helyzetűként tekinteni a mélyszegénységben élőkre. A lelkész csupán a körülmények miatt elfogadhatatlannak tartja egy gyermek kiemelését egy meglévő szeretetkapcsolatból.
A szociális különbségek fennállásával kapcsolatban hangsúlyozza: a szegregátumok megléte kényelmes a többségi társadalom számára. Az abból kilépők a számukra idegen közegből gyakran visszatérnek sajátjukba, tovább erősítve a társadalmi elkülönülést. Meglátása szerint ezt az öngerjesztő folyamatot nem lehet felülről vezérelt döntésekkel felszámolni – kizárólag fokozatos és régióspecifikus stratégiák enyhíthetik a hatását.
MÁSODIK ESÉLY
Levente feleségével, Zsuzsannával a kétezres években testközelből élte meg, miként szűkülnek be a telepi környezetben élő gyermekek lehetőségei az értelmiségi családok elköltözése hatására. A távolabbról ingázó szakemberek már csak munkaidejüket töltötték Göncruszkán, személyes kötődés nélkül. A házaspár úgy érezte: ha nem tesznek valamit, hamarosan egyedül maradnak.
A göncruszkai gyülekezet a XVI. század óta működtet református iskolát. Az oktatás ügye a kommunizmus évtizedei alatt is a közösség küldetése maradt. Negyvenévnyi megszakítás után a megfogyatkozott gyülekezet tizenhat gyermekkel indította újra az általános iskolát. Sohajda Levente meggyőződése szerint a Jézus által megszólított ember felelőssége nem választható: az Isten küldetésében való részvétel egyben életplántálás is. Ezért tartja alapvetőnek, hogy a református iskolarendszer ne a félelem, hanem a bátorság lelkületét adja tovább. – Ha 2026-ban szabad iskolát alapítani, akkor azt egy keresztyén gyülekezetnek meg kell tennie – fogalmaz.
Sohajda Levente és Sohajdáné Samu Zsuzsanna 2004 óta látják el Göncruszkán, Vilmányban és Hejcén a pásztori feladatokat. A házaspár zürichi ösztöndíjas évei után Észak-Magyarországon talált otthonra. Lakóhelyükön a Talentum Református Tehetséggondozó Általános Iskola és Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola mellett gyülekezeti fenntartású közösségi méhészet és étterem is működik. Két gyermekük szintén az általuk alapított intézményben tanult.
HŰSÉGBŐL JELES
A gyülekezetvezető a hivatást olyan életformaként értelmezi, amelynek szerves része az együttélés a rábízott társadalmi közeggel. Szerinte nem véletlen, hogy a lelkészeknek máig parókián kell lakniuk. Ez az életközösség a vízióira is hatással volt, és prófétai tisztében megerősödve mondta ki: nem létezhet olyan gyülekezet, amely nem oktat és nem nevel.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!