– Az otthonom, a családom, a közösségem – Toldi Noémi válasza egyszerre személyes és általános, amikor arról kérdezzük, mit jelent számára a Monorierdői Református Egyházközség. Egyetlen mondat, mégis jól megrajzolja azt a közeget, amelyben különböző életutak, eltérő tapasztalatok és hitbeli keresések találkoznak. A közösség még fiatal, mégis érett történeteket hordoz: megtérések, szolgálatok, közösségi felelősségvállalás és személyes elhívások élő gyülekezeti képet rajzolnak ki.

Monorierdő 2018 óta önálló egyházközség, templomát egy évvel később szentelték fel. A település maga is sokakat vonzott magához az elmúlt években: Budapest közelsége, a kertvárosi jelleg és a vidéki nyugalom miatt sokan érkeztek ide az ország különböző pontjairól. Ez a sokféleség a gyülekezet életében is tükröződik.

HAZATÉRÉS ÉS SZOLGÁLAT

Toldi Noémi számára Monorierdő nem ismeretlen: itt született, de élete nagy részét Budapesten töltötte. Amikor 43 évesen visszaköltözött, úgy érezte, valóban hazatért, de a gyülekezethez vezető út belső kereséssel járt. Egy kiüresedett időszak után istentiszteleti élmény hozta meg a fordulópontot. – Az első alkalom után tudtam: ez az! Ide tartozom. Ez az én családom – hangsúlyozza.

A közösséghez tartozás hamar összekapcsolódott számára a szolgálattal. Korábbi életéből hozta magával a közösségszervezés tapasztalatát, amely itt diakóniai formát öltött. – Fogalmam sem volt róla, hogy amit csinálok, azt diakóniának hívják. Csak azt éreztem, jó adni, jó összekötni embereket – mondja. Zero waste- (nulla hulladék) kezdeményezések, ruhaadományok szervezése, faültetés és teremtésvédelmi munka alkotják szolgálatának alapját.

A közösségi alkalmak szervezésekor figyelnek az újrahasznosításra, a felesleges hulladék csökkentésére és arra, hogy a mindennapi életben is követhető mintákat mutassanak. Toldi Noémi szerint ez nem külön mozgalom a gyülekezeten belül, hanem annak a szemléletnek a része, hogy a teremtett világra való odafigyelés is szolgálat. Ezek a tapasztalatok vezették el őt később a Magyar Református Szeretetszolgálathoz is, ahol ma már munkatársként segíti az önkénteshálózat működését.

Hitútján súlyos betegsége vált meghatározó momentummá. – Egy kórházi éjszakán imádkozni kezdtem, és ígéretet kaptam arra, hogy meg fogok gyógyulni – eleveníti fel. Ez az élmény mély bizonyosságot adott számára, és megerősítette abban, hogy a szolgálat nem választás, hanem válasz.