Újjászületés a másiknak
A párkapcsolatok gyakran a hasonlóságokra épülnek, miközben a házasság inkább a különbözőségek vállalásának terepe. Nem kiegészítjük egymást, hanem egymásnak alakulunk át: identitásunk, kötődéseink és történeteink új rendbe szerveződnek egy közös életformában. Kiss Jenő kolozsvári teológiai professzor és kontextuális lelkigondozó a házasságra felkészítő beszélgetések, az egy testté válás és a kapcsolati igazságosság mélyebb összefüggéseibe avat be bennünket.
Hogyan terelte Isten az ószövetség-tudományoktól a gyakorlati teológiához?
Egy kétéves hollandiai lelkigondozói képzésen meglepő kérdést tettek fel nekem: kiért vagy itt? Emögött az a meggyőződés állt, hogy a cselekvésünket leginkább nem célok, hanem személyek vezérlik. Így értettem meg, hogy amit teszünk, azt nem valamiért, hanem valakiért tesszük. Böszörményi-Nagy Iván, a kontextuális szemlélet atyja és későbbi munkatársai szerint az emberi élet jelentősége nem abban áll, mit érünk el, hanem abban, mit jelentünk másoknak. Ez a felismerés azonnal a saját családi működésemre irányította a figyelmemet, motivációim pedig alapjaiban változtak meg.
Mi a különbség jegyesoktatás és házasságra felkészítő beszélgetés között?
Az utóbbi időben csak fenntartásokkal használhatjuk az előbbi kifejezést, ugyanis egyre ritkább a klasszikus értelemben vett jegyesség a fiatal párok körében.
Ugyanakkor túl ambiciózus lenne a teljes körű házasságra való felkészítésre vállalkozni – ennél reálisabb, rövid távú cél lehet a házasságkötéshez szükséges alapok tudatosítása és a bizalmi kapcsolat kialakítása a fiatalokkal. Így tudjuk segíteni őket a házasságkötésük utáni időszakban is.
Egyházunknak nincs ebben egységes gyakorlata. Hány alkalommal és mire érdemes kitérni a segítő beszélgetésekben?
Ahhoz, hogy lelkipásztorként betölthessük a házasságkötés körül ránk háruló szerepet, változás szükséges egyházi kultúránkban. Még erősen él az a képzet, hogy a jegyesekkel való foglalkozás egy, legfeljebb két alkalmat jelent – ez azonban elégtelen. A négy- vagy ötalkalmas felkészítő beszélgetések a kivételek közé tartoznak. A beszélgetések tartalmát illetően elméletileg is megalapozott gyakorlatot követek: az egymásra találás, a közelmúlt történései, a családi háttér, az örökség, az összhang és a házasságukat megáldó istentisztelet témái köré csoportosítom őket.
Miről szól az első alkalom?
Minden pártól meg szoktam kérdezni, hogyan találtak egymásra, és ebben milyen szerepet tulajdonítanak Istennek. Ennek elmélyítése a későbbi esetleges krízisek során külső erőforrást jelenthet számukra. Tudják ugyanis, hogy egymásra találásuk több földi érzelmi, intellektuális és lelki belső történésnél – Isten vezetése mutatkozik meg benne. A férfi felkiáltása az összetartozás öröméről szól: „Ez most már csontomból való csont, testemből való test.” (1Móz 2,23) Ha korábban mindketten eljutottak erre az ujjongó felismerésre – és amennyiben nem kényszer hatására –, ehhez a ponthoz bármikor visszatérhetnek. Segíteni szeretnék nekik, hogy felfedezzék és megőrizzék ezt az örömöt.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!