Otthonukba érkezve a konyhaasztalon Biblia és tarka kép fogad, az alábbi felirattal: „A széles és a keskeny út.” E cím mintha saját életükről üzenne. Barnát katolikusnak keresztelték, de a család hitélete a karácsonyi misékre korlátozódott. A szülei nem olvasták a Bibliát, és fiuk hitoktatását sem érezték szükségesnek, pedig érdekelte a téma. – Az általános iskolában több osztálytársam is járt hittanra, és nem értettem, én miért nem tarthatok velük. A gimiben keresztyén kör működött, több társam is részt vett benne, de én abból is kimaradtam – idéz fel több keserű emléket.

Későbbi útkeresése során hol közelebb került Istenhez, hol eltávolodott tőle. Főiskolásként katolikus miséket kezdett látogatni. Magával ragadta a liturgia, egy idő után azonban kétségei támadtak a katolikus egyházzal kapcsolatban. A következő állomást az útkeresésében egy németországi evangélikus tábor jelentette, amelyet egy rokon lelkész ajánlott a figyelmébe nyelvtanulás céljából. Akkoriban még erősebben érvényesült ott a kommunista ideológia, és megérintette, hogy ez a közösség mégis képes ilyen mélyen megélni a hitét.

Amikor felnőttként fotográfiát kezdett tanítani több intézmény művészeti képzéseiben, úgy érezte, a szaktársak és kollégák között megtalálta a közegét. Mindennapjai részévé váltak az éjszakába nyúló beszélgetések, viták, közéleti eszmecserék. Ma már azonban másként tekint a művészvilágra. – A liberalizmus szerint az egyediség az érték, és a fő cél az önmegvalósítás. Úgy gondolják, kötöttség Istennel járni, és akkor vagy szabad, ha megtagadod, és a magad ura leszel. Isten azonban ezt mondja nekünk: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1) Hát nem ez a legnagyobb szabadság?

A SZENTLÉLEK SÚGOTT NEKI

Katit szülei kiskora óta hitben nevelték. Nagyapja testvére, Pap Béla református lelkész egész életével – és még a halálával is – megmutatta, mit jelent számára a hit. Ez a példa a család életét is meghatározta. – A kiállása engem is formált: általa tudtam elfogadni a magam törékenységét és az ebből fakadó, Krisztusban kapott megtartottságot – mondja, majd egy meghatározó gyerekkori emléket idéz fel egy gyülekezeti csendeshétről. – Végig intenzíven Isten közelében voltunk, de engem igazán a hazafelé úton érintett meg az Úr – emlékszik vissza.

A konfirmációs felkészítő alkalmak aztán még közelebb vitték Krisztushoz. Barnával egy fotósiskolában kereszteződött az útjuk. A férfit lenyűgözték a lány fotói. Tetszésének hangot is adott az egyik kurzust követően. Amikor egy vizsga után ünnepelni mentek a csoporttársaikkal, lehetőségük nyílt hosszabban beszélgetni, majd együtt indultak haza – és onnantól már nem is váltak el egymástól.
– Olyan sok szeretetet kaptam Katitól, amennyit soha azelőtt – tekint szelíden hitvesére Barna. – Gyerekkoromban az érzelmek háttérbe szorultak, és inkább a szabályok domináltak, mellette viszont megtapasztalhattam a gyengédséget.

Ám Katiban eleinte bizalmatlanságot keltett, hogy Barna olyan liberális társasághoz tartozik, ahol nem számoltak Isten létezésével. Meglepetésére a férfi viszont nyitott szívvel fogadta az ő fentről jövő vezettetését. – Nem volt problémám az Úristennel, csak „kerülgettük egymást” – magyarázza Barna.

Eljegyzésük után Szentendrére, P. Tóth Béla lelkipásztorhoz jártak házasságfelkészítőre, és ott is esküdtek. – Látta rajtunk, milyen bátortalanok vagyunk, mint a repülni tanuló madárfiókák, így könnyű eledellel táplált minket – emlékezik Kati.

MÉG A TEKINTETE IS MEGVÁLTOZOTT

Barna korábban kétszer is volt nős, azonban mindkét házassága világi szertartás szerint köttetett. A templomi esküvő számára egy új élet kezdetét jelentette. Ezután a Külső-Kelenföldi Református Egyházközségbe kezdtek járni, amelynek Kati gyermekkora óta tagja. – Amikor meghallottam prédikálni a gyülekezet lelkészét, kirázott a hideg: az erőteljes beszéde által szinte dübörgött az Úr hangja – utal vissza átszellemülten Barna, akinek az Ige a szívéig hatolt.

Hitüket Kati édesanyja és nagynénje is erősítette – családi imakört indított otthonukban, és bátorította őket, hogy hangosan imádkozzanak. A feleség ettől függetlenül félve bár, de többször felhívta férje figyelmét, konfirmációra készítő csoport indul. – Amikor úrvacsorát vettem, szomjaztam rá, hogy Barna is megtapasztalhassa mindezt – magyarázza. Párja viszont ekkoriban úgy érezte, elegendő neki az imakörük. Kati egy idő után belenyugodott a döntésébe. – Elcsendesedtem és ráhagytam a kérdést. Isten visszaléptetett, és megértette velem, ez nem az én feladatom, nem nekem kell őt átformálnom.