Már tizenévesen befejezte zeneakadémiai tanulmányait, amelyek sikeres lezárásához Kodály Zoltán rendkívüli gesztusa is hozzájárult: hangversenyzongorát vásárolt a muzsikusnak. Kodály figyelme kitartó volt: a zeneelmélet és a szolfézs tanításában tanársegédként maga mellé vette Vásáryt, miközben személyes közbenjárásával elérte, hogy enyhítsenek szülei keserves körülményein. Így a fiatal művész anyagilag is rendszeresen támogatni tudta családját.

Az 1956-os forradalom után külföldön folytatódott a pályája, és neve néhány év alatt ismertté vált a nemzetközi koncertéletben. Ez egészen rendkívüli erőfeszítést követelt. Ő maga általánosságban ennyit mondott erről: „A sikerért mindig meg kellett dolgoznom keményen, semmi sem jött magától. Nem elég a tehetség, szorgalom nélkül nem lehet igazán eredményes az ember.”

A Reformátusok Lapjának 2024-ben adott interjúban pontosabban is megvilágította: „...a villámgyorsan felpörgött karrier miatt távolról sem volt olyan óriási repertoárom, amilyen egy nemzetközileg felkapott zongoraművésznek szükséges. A Zeneakadémiát ugyan kitüntetéses vizsgákkal jártam ki, de a megélhetés kínjai miatt a repertoárépítésre nem futotta az időből. Mindezt iszonyatos munkával, izgalmakkal kellett menet közben pótolni.” Sikerült. Miközben itthon a nevét is elhallgatták, külföldön tündökletes karriert futott be. Évente több mint száz hangverseny és az ezekkel járó utazások mellett hanglemezfelvételek tucatjait készítette. Neve a két romantikus zeneszerzőzongorista,

Liszt és Chopin mellett elsősorban Mozart szerzeményeinek közvetítésében vált legendássá. Előadásmódja a szó eredeti értelmében volt ’konzseniális’: olyan ihletett természetességgel szólaltatta meg a műveket, mintha azok társszerzője volna, és azok az előadás pillanatában születnének meg. A zenével és a szerzőkkel való azonosulásnak ez a képessége tette érthetővé, hogy pályája delelőjén új előadói területre lépett: egyre több zenekar hívta karmesternek. E téren lehetősége nyílt, hogy a koncertek programját is befolyásolja, s így hozzájáruljon a magyar zene legnagyobbjai, Liszt, Bartók és Kodály műveinek szélesebb körben való megismertetéséhez. Egy interjúban erről így beszélt: „...a szándék, hogy megismertessem a nagyvilággal a magyarság klasszikus zenében tükröződő lelkét, az életművem egyik fő hajtóerejét adta.”

A történelem változása lehetővé tette, hogy az 1990-es évek elején végleg hazatérjen. A Magyar Rádió szimfonikus zenekarának zeneigazgatójaként hangversenysorozatok gazdája lett, s ez lehetőséget adott tehetségének újabb, kivételesen jelentékeny megnyilatkozására. Mint minden magasrendű műalkotás, a nemes zene is annak a rendnek a megragadása, amely Isten teremtett világát működteti és egyensúlyban tartja.

Vásáry Tamás ebbe a rendbe engedett bepillantást azokon a hangversenyein, amelyeken zongorázás vagy vezénylés előtt rövid magyarázatok révén útmutatót adott a hallgatóknak a művek mélyebb megértéséhez. Így a zenét alkotó emberek mellett a teremtő Isten munkatársává is szegődött. Vásáry Tamás bőségesen sokszorozta meg a fentről kapott sokféle tehetséget.