Michiel de Ruyter öröksége
Michiel de Ruyter neve a magyar emlékezetben szinte eggyé vált a gályarab prédikátorok szabadításának történetével. De vajon ki volt ő ezen az egyetlen, bár meghatározó epizódon túl? A XVII. század egyik legjelentősebb tengernagyának élete hadjáratok, politikai küzdelmek és máig ható történelmi következmények sorozata. A debreceni I. Protestáns Egyház- és Kapcsolattörténeti Konferencia előadásai arra hívták fel a figyelmet, hogy de Ruyter egyszerre nemzeti hős, viták tárgya és a magyar protestáns emlékezet fontos szereplője.
Halála után XIV. Lajos elrendelte, hogy a francia flotta díszlövésekkel tisztelegjen előtte, Sweeman angol hadtörténész pedig a világ kilenc legnagyobb admirálisa közé sorolta. Hazájában ma is rendszeresen megemlékeznek róla: 1957-ben például korhű ruhákba öltözve vonultak fel a tiszteletére.
A tengernagy 1607-ben született Vlissingen városban, egyszerű matróz fiaként. Gyerekként hajósinasnak állt, később katonai szolgálatot vállalt, először a spanyolok elleni harcban vett részt. – Innentől kezdve lényegében bejárta az akkor ismert világ nagy részét – emlékezett előadásában Bagi Zoltán Péter, Győr Megyei Jogú Város Levéltárának igazgatója az admirális ifjúkorára. Tevékenysége akkora területre terjedt ki, amely huszonhárom mai európai ország területét fedi le.
– Michiel de Ruyter nem egyszerű katona volt: már életében a haza megmentőjeként tartották számon – mondta Pusztai Gábor, a Debreceni Egyetem holland–magyar kapcsolatok kutatócsoportjának vezetője. Amint azt Frits de Ruyter de Wildt, a holland hős leszármazottja és az emlékét gondozó Michiel de Ruyter Alapítvány elnöke kiemelte, haditengerészeti fejlesztései is jelentősek. Kortársai is nagyra becsülték: több festmény örökítette meg, a holland állam számos kitüntetéssel ismerte el, a dán király lovagi, a spanyol uralkodó hercegi címet adományozott neki.
IDEOLÓGIÁKKAL MOSTÁK ÖSSZE A NEVÉT
De Ruyternek bírálói is akadnak. 2015-ben film készült róla, amelynek bemutatásakor tüntetők egy csoportja tiltakozott, azt állítva, a nemzeti hős a holland expanzió, az agresszív gyarmatosítás és a rabszolga-kereskedelem szimbóluma. A történészek azonban egyetértenek abban, hogy históriai szempontból nem állja meg a helyét ez a feltételezés. A konferencia előadásai is arra mutattak rá, hogy a holland admirális alakját csak tágabb összefüggésekben lehet megérteni. Borus György, a Debreceni Egyetem docense arról beszélt, miként hatottak de Ruyter 1672-es győzelmei az angol belpolitikára, Ambrózy Gábor, a Károli Gáspár Egyetem oktatója pedig a Medway-torkolati rajtaütést elemezte angol források tükrében.
TÖBBMÉTERES SZOBROT TALÁLTAK
– Egy horgony, egy kopjafa alakú gerenda és egy feliratos domborműves férfiportré került elő a Református Teológiai Akadémia mélygarázsából – mutatta be Jaap Doedens, a Pápai Református Teológiai Akadémia rektorhelyettese. A kompozíciót Bereg Lajos szobrászművész tervezte 2002-ben a budapesti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem számára, az intézmény költözése után került Pápára. Az oszlop tetején elhelyezett hajóról lelógó bilincsek a magyar gályarabokat jelképezik. Az emlékművet végül Debrecen-Bánkon avatták újra az idei évfordulóhoz kapcsolódva.
A XX. századi magyar protestantizmus egyik fontos dokumentuma Éliás József egykori debreceni lelkész vlissingeni beszéde, amely az 1676-os szabadítást a korabeli egyház nehézségeivel állítja párhuzamba, a világi és egyházi önkényuralom súlyos kritikáját fogalmazva meg – ismertette Gonda László, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektorhelyettese, egyetemi docens. Mivel Éliás nem kapott útlevelet, más olvasta fel a beszédet helyette, azonban így is nagy nemzetközi visszhangot váltott ki.
Az előadások is jelzik: Michiel de Ruyter alakja és a gályarabok története nemcsak a holland, hanem a magyar történelmi emlékezetben is máig ható jelentőségű.
A Protestáns Egyház- és Kapcsolattörténeti Konferenciát a szervezők kétévente szeretnék megrendezni. A most elhangzott tizenkét előadást kötetben is megjelentetik, amely várhatóan jövőre lát napvilágot.