Gondolatok
-
Ne ítélj másodikra!
Tovább olvasom »Ugyan mi volna a mentségünk arra, ha embertársunkat alaposan felmérve beskatulyázzuk az általunk megalkotott véleménydobozba? Mi persze találnánk mentséget, de a mi „dehátozásunk” ugyanúgy nem hatja meg Istent, mint édesanyát a gyermeke, aki a szomszéd Pistikére hivatkozik a betört ablak alatt. Őt az érdekli, a mi szívünkben és gondolatainkban mi van, és hogy az szolgálja-e az ő országát.
-
Forr a világ
Tovább olvasom »Azok az alapeszmék válnak illúzióvá, amelyek a közösség, a „mi” elgondolását lehetővé tennék. A szolidaritás, vagy mondjuk inkább így: „egytest-tudat” helyett a féktelen önzés és „luxizás” uralkodik. Az igazságról lemondtunk, a keresését feladtuk, „eltűntnek nyilvánítva”. Opcionális tények vannak, párhuzamos nyelvi világok épülnek, súlytalan állításokból felhúzott légvárak, amelyekből gyilkos szavakkal lövünk egymásra.
-
Uborkaszezon
Tovább olvasom »Az egyház nem csak azért működtet iskolákat és tudományos műhelyeket, hogy ezek missziós terepként szolgálhassanak. A gyógyítás szolgálatához hasonlóan az emberi megismerésnek, tudásátadásnak a nyugati kultúrára jellemző magas szintje a teremtő Istenünk által biztosított segítség és ajándék, melynek őrzése és gyarapítása olyan feladatunk, amelynek áldásairól az évszázadok alatt újra és újra visszaigazolást kaphattunk.
-
Ahol nincs ateista
Tovább olvasom »A mentésekhez kivezényelt szakember bizonyságtétel-értékű szavakban ecsetelte, hogy ezekben a tragikus helyzetekben kivétel nélkül minden érintett Istent szólította. Mindenki. Ott senki sem volt ateista. A becsapódással, a bajjal együtt érkezett a hit. Senki sem kezdett filozófiai okfejtésbe, nem volt kommenthuszáros okoskodás, sértegetés, ironikus beszólogatás, csak fájdalmas, könyörgő segítségkérés, töredezett fohász.
-
Hálátlanság ellen hűséggel
Tovább olvasom »Akkor is rendíthetetlenül végezte a hittanoktatást és a gyülekezeti gyermekmunkát, amikor az tiltott, de legalábbis alig megtűrt lett. Mivel az egyházközségben nem volt külön gyülekezeti terem, így a parókia helyiségeit nyitották meg a gyülekezeti alkalmak, gyermekprogramok számára – abban a családi otthonban, ahol három gyermeküket nevelték.
-
Hiteles hallgatás, hiteles beszéd
Tovább olvasom »Napjainkban is nehéz megtalálni az egyensúlyt e téren, már csak azért is, mert mind különbözőek vagyunk: ami valakinek szimpatikus, az a másiknak taszító, ami az egyiknek szép hitvallás, a másiknak „szenteskedés”. Talán csak egy segítő eszközünk van e mérlegelésben: ha folyamatosan párbeszédben vagyunk Istennel és önmagunkkal.
-
Éhség
Tovább olvasom »Létezik lelki éhség is. Hova vezet az téged? Hol enyhíted? Jézus azt mondja, ha éhezed és szomjazod az igazságot, megelégíttetsz. Ez visz közelebb az Úrhoz, nem a lelki jóllakottság. Ha megelégszem magammal – akkor vagyok üres. Nem lehet több napra sem előre enni. Nem lehet lelki táplálékkal sem előre feltöltekezni. Naponta táplálkozni kell, amikor a lelkünk vágyik rá.
-
Drága kincs
Tovább olvasom »A II. Magyar Református Világtalálkozó ötvenhárom év kihagyás után az újra egymásra találás és a köszöntés jegyében szerveződött a függetlenné és szabaddá vált anyaországban. Az 1991. június 21. és 30. között tartott rendezvény eseményei korszakváltó és szabadságot megélő hangulatban, hitbeli, nyelvi és kulturális közösségben teltek.
-
In memoriam Galkó Balázs
Tovább olvasom »Láttunk jóságosnak és gonosznak, nagylelkűnek és fukarnak, szerethetőnek és utálatosnak, de egy bizonyos, mindig elhittük neked, hogy az vagy, akinek a szerepébe bújtál. Mégis talán a versmondást nevezhetjük a szíved csücskének, meg Kapolcson a Művészetek Völgyét, egyik megálmodójaként és szorgos napszámosakért ott akartál végleg megpihenni.
-
Viseljetek gondot a nyájra!
Tovább olvasom »Mindenki adottságai, képességei, kegyelmi ajándékai szerint szolgáljon a gyülekezet felhatalmazása alapján! „Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai…” Ez nem egyszemélyes ügy, a presbiter egy közösség tagja, a lelkésszel, a presbitériummal együtt felelős a hívekért, az Isten háza gondozásáért és a tiszta tanításért.
-
A lángok ereje
Tovább olvasom »Nincs teljesen a kezünkben az irányítás, nem vagyunk urai az elemeknek.A tűz pillanatok alatt fellobban, az erejét pedig sosem szabad alábecsülni – kissé átírva a régi mondást: öl, pusztít és nyomorba dönt. Ezt bizonyítja a sok tragikus esetről szóló hír, amelyek nap mint nap szembejönnek velünk füstmérgezésben meghalt emberekről, leégett családi házakról, nincstelenné vált családokról.
-
Bábel győz?
Tovább olvasom »Nincs közös olvasat, közös nyelv. Párbeszéd, hogy legalább tolmácsolni, mediálni próbáljunk? Arra meg ki veszi magának a fáradságot, ki vállalja! Hagyjuk Bábelt győzni: mi építjük. Hacsak... meg nem szólal fölöttünk a péteri hang. Az a prófétai szó, amely leleplezi közös bűneinket, és rámutat az egy reménységünkre. És hirtelen megleljük, ami összeköt, ott, ahol addig azt nem láttuk. Lesz együtt vállalt bűnbánat.
-
A néma katicától a portörlésig
Tovább olvasom »Nem a Zene a hibás, hogy a kapcsolatunk nem hozott gyümölcsöt. Így aztán megmaradt nekem a zenehallgatás és a művészek csodálata. Jobban mondva: az Istené. A zenét nekünk ajándékozó, a tehetséget osztogató, a dicséretre mindörökké méltó Úré, akinek a templomban vagy akár a konyhában tele torokból zengem az énekeket. Ahogy sikerül. Szívből.
-
Olvasás és empátia
Tovább olvasom »Európában a felére esett vissza tíz év alatt az eladott szépirodalmi művek száma, a rendszerváltozás utáni időszakban harmadára a rendszeres olvasóké nálunk. Emögött nemcsak az időhiány és a változó olvasási szokások állnak, „képességünk is hiányzik a komplexebb szövegek befogadásához”. S vele az empátia fejlesztéséhez, hiszen az olvasás azt a képességet is kialakítja, mellyel mások érzelmi állapotait értelmezzük.
-
Itt vagyunk, megjöttünk!
Tovább olvasom »Egymás számontartása, az egymásra figyelés maradjon ezután is lelkiismeretes szolgálatunk, állandó imatémánk, egységnap előtt és után! Kövessük a testvér életét, imádkozzunk a bajbajutottért, segítsünk a rászorulónak, tartsuk a kapcsolatot, keressük a találkozás lehetőségét! Összetartozásunk érték. Meg kell becsülnünk, meg kell élnünk. Dolgoznunk kell érte.
-
Mintául szolgáló egység
Tovább olvasom »A tizenhat évvel ezelőtti egyesítő zsinatot és ünnepi programokat nem véletlenül időzítették pünkösd elé: a kétezer évvel ezelőtti első pünkösdön szállt le a mennyből a Jézus által megígért, vigasztaló Szentlélek, amely megtöltötte az apostolokat, s ők a tőle kapott erővel és nyelvadománnyal képessé váltak megszólítani és egyesíteni a Jeruzsálembe érkező sokféle, soknyelvű embereket.
-
Rejtőzöm, hogy megtalálj…
Tovább olvasom »Mennyi mindent elveszítünk az életünk során, még szerencse, hogy az Isten nem veszít el minket soha! Az időskor a veszteségek kora, de Anselm Grün szerint ha megtanuljuk az elengedés művészetét, a veszteségből még nyereség is lehet, kiváltképpen akkor, ha engedjük, hogy az Isten megkeressen és megtaláljon minket, mint a példázatbeli asszony azt az egy drahmáját.
-
Minden rendben
Tovább olvasom »Egyszer, még gimnazistakoromban Hollandiában jártam a szüleimmel. Mostanában egyre többször jut eszembe ez az élmény, és számomra egyre inkább képszerűvé teszi a „külsőségeiben élő egyház” fogalmát. Azt az állapotot, amikor a sákramentumokat helyesen kiszolgáltatják, fegyelem is van, cukorkával a szájban senki sem beszél bele semmibe, és a diakónia immár márkanevünkké vált.
-
Utolsó lehetőség
Tovább olvasom »Az ember sokszor hall ilyen mondatokat: „Fiatal vagy még, nem szabad ilyesmire gondolni!”; „Meg fogsz gyógyulni, ne add fel a harcot!”; „Megváltás volt neki a halál.” Mi azonban hálásak lehetünk, ha nem a világ jó szándékú, de a rettegő vagy gyászoló lélek számára valódi vigaszt nem nyújtó féligazságaiba kell kapaszkodnunk, hanem elmondhatjuk, „nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség”.
-
Isten ügye
Tovább olvasom »Az európai hadszíntér elcsendesedése után Ravasz László arra hívta fel a figyelmet: bár az még nem tudható, honnan kap majd anyagi segítséget az egyház, és az sem, milyen szervezeti átalakuláson kell majd keresztülmennie, azonban van, amiben bizonyossága lehet mindenkinek: „az egyház ügye nemcsak a mi ügyünk, hanem az Isten ügye is...”
-
Kalandom a ChatGPT-vel
Tovább olvasom »Ha nem vigyázok, hirtelen alternatív valóságban találom magamat csak azért, mert a gépet nem tanították meg azt mondani: nem tudom. Pontosabban úgy programozták, hogy ezt minél kevesebbszer fogalmazza meg. Szóval: használd vagy ne, de légy szemfüles és egészségesen gyanakvó! Kérj forrásokat, kérdezz vissza! Ahogyan a pénzt vagy a médiát, ezt is meg kell szelídítenünk.
-
Fiaknak boldog édesanyja
Tovább olvasom »Ezen a napon nincs, akinek ne jutna eszébe valaki, akit az anyjának nevezhet. Ő az, aki etet, itat, dédelget, ápol, őriz, nevel, kísér, vigasztal. Egy személyben gyógyszer, menedék, otthon, étel, lexikon. Ölelés, nevetés, csók, játék, ének, jó tanács, szeretet. Minden, amire szükségünk van. A legnagyobb ajándék azonban az, ha valakinek hívő édesanyja lehet.
-
Két stáció között
Tovább olvasom »A világ átalakul, forrong, miközben a lelkében egyre csak gyűlik a békétlenség, a szorongás és a fájdalom. De még mindig túlkiabálja mindezt. Már csak megszokásból. De már maga sem hiszi el, amit mond. Lelki beteggé vált. Nyugtatók, altatók kézügyben. Egyre többször a pohár fenekén keresztül szemléli a világot. De még mindig hisz önmagában.
-
Történeteink
Tovább olvasom »Ha a keresztyén embernek a vallása mibenlétét kell elmagyaráznia valaki olyannak, aki nem rendelkezik előzetes ismeretekkel (ma már ez nem is olyan elképzelhetetlen), szinte elég a húsvéti történetet: a passiót és a feltámadást összefoglalnia, hiszen az események (az emberi testet öltött Isten halála és feltámadása) és azok magyarázata.
-
Az igazi templom
Tovább olvasom »A templom az a hely, ahol Krisztus nevében összejövünk. Magunknak, azaz gyülekezetünknek építjük, Istennek már nincs rá szüksége az Újszövetség korában, mint egykor az áldozóhelyre. Gyülekezésre alkalmas, jó szerkezetű, jó akusztikájú épület a megfelelő. De vajon nem tesszük-e hozzá ehhez a gyakorlati szükséglethez – a mi dicsőségünket?
-
Lemondás és ragaszkodás
Tovább olvasom »Az Isten megüresítette magát, hogy helyet készítsen magában, azaz Fiában az ember számára. Mi is csak akkor tudjuk befogadni egymást, ha megüresítjük magunkat, ha legalább egy kis időre megtagadjuk magunkat, és nem ragaszkodunk annyira a mi jó öreg egónkhoz. Előbb Jézust kell befogadnunk, hogy általa másokat is befogadhassunk.
-
Sebezhető-e az egyház?
Tovább olvasom »Bár ezeket rejtegetjük leginkább, a sebeink által tudunk egymáshoz kapcsolódni. És mintha Jézus földi pályáján is ezt látnánk: annak az életébe tudott gyökeres változást hozni, akinek volt bánata, szégyene, takargatnivalója. És kiket bírált? Akik próbáltak tökéletes képet mutatni magukról, amelyet talán már maguk is elhittek. Akik sebezhetetlennek gondolták magukat, a törvény betartása miatt feddhetetlennek.
-
Bonhoeffer útja a szabadság felé
Tovább olvasom »Dietrich Bonhoeffer a huszadik század egyik legjelentősebb és legnagyobb kisugárzású keresztyén teológusa, prófétája, mártírja. Mindhalálig vallotta, hogy a keresztyén ember legfőbb kötelessége az Isten szenvedésében való osztozás ebben az istentelen világban. Ezért mondta élő hittel és reménnyel a kivégzése előtt: „Ez a vég számomra az élet kezdete.”
-
Válasz a bajban
Tovább olvasom »Akár sok, akár kevés, akár szinte semennyi ráhatásunk nincs a nyomasztó gondok megoldására, hiszem, hogy van erőnk, van támaszunk, van reménységünk. Jó arra gondolni, hogy olyan Urunk van, aki számára nincs lehetetlen: „Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta nekik: »Embernek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.«” (Mt 19,26)
-
Bűneink az internetre költöztek
Tovább olvasom »Durvaságunkat nem rejti el az otthon négy fala. A háló jót és rosszat pillanatok alatt világgá röpít. Míg a gyermekek a videojátékok szereplőit lövöldözik, mi, felnőttek, egymást. Az előbbieket gyakran figyelmeztetjük, milyen káros, amit tesznek, majd gyűlölködő kommentekben esünk neki az ismeretlennek, akiről semmit sem tudunk.
-
Hólabdák
Tovább olvasom »A vigasztal szó eredetileg megvidámít értelmű. Ezt élhettem át számtalanszor, a felhalmozódott bűnterhet és az egyéb életterhektől való szorongást, megfáradást az Úr asztalánál hagyva. Különben valaha, huszonkét évesen egy úrvacsora alatt történt meg velem, amit a Biblia újjászületésnek hív. Nem is a bensőm remegett, amikor előrementem, hanem a külvilág remegett körülöttem...
-
Évezredes tartalék
Tovább olvasom »Hatalmas civilizációs átalakulás jellemzi a mai kort, és hozzáteszi: ,a gyermekkor élhetővé tétele, mélyebb megértése tekintetében az emberiség az utolsó századokhoz képest kedvezőbb a helyzet a kicsiket megillető biztonság, a jóllét és a tanuláshoz szükséges feltételek tekintetében.
-
Áldott hiátus
Tovább olvasom »A hiányaink elismerése megszabadít a görcseinktől, azok lehetünk, akik vagyunk. Életünk minden korszakának vannak hiátusai és kincsei, ha elfogadjuk az egyiket, a másik is a miénk lesz. A hiányainkkal sokra vihetjük, az ígéret földjét is megtalálhatjuk, ahol Isten olyan hazát, házat, otthont készített számunkra, amelyben ő is jelen van.
-
Ige
Tovább olvasom »A keresztyén meggyőződés Isten Igéjének a létéről éppen azt üzeni, hogy az ember önmagában mindig is tudatlanságban szenved, és rászorul arra, hogy sorsát ne önmagából magyarázza. Isten Igéjének a léte azt jelenti, hogy az embernek nem kell bezárulnia önmagába, hanem láthatja önmagát mintegy „kívülről”, úgy, ahogy van. Isten felől.
-
Mélyebbre hajolva
Tovább olvasom »Kárpátalján nőttem fel, ahol az egészségügy színvonala messze elmarad az európai követelményektől. Nyolcéves voltam, amikor a saját bőrömön kellett tapasztalnom az áldatlan körülményeket. Épp a születésnapomon derült ki, hogy félig lábon hordtam ki egy tüdőgyulladást.
-
Októberi okozatok
Tovább olvasom »Októberre már beérett az évi utolsó termés, lassan a dércsípte naspolyát is lehet szüretelni – itt van tehát az ideje a számvetésnek, így az emlékezésnek és a készülődésnek is. A hulló falevelek igyekeznek beborítani az utolsó lomtalanítás morbid maradékait – az emlékektől sokan igyekeznek ilyenkor megszabadulni. Az októberi okozatok között van a félelem is a felelőtlen cselekedetektől, az át nem gondolt gondolatoktól.
-
Egy szál piros pamut – és Sámuel könyve
Tovább olvasom »„Éltek mindhárman Úrnak tornácában,
Legyetek doktorok Isten templomában.
Hogy midőn a Krisztus híveit csomóban
Béköti, menjetek véle mennyországban!” -
Világkép
Tovább olvasom »A világról csak akkor lehet többet mondani, ha összefüggésbe hozzuk azzal, ami nem a világ: Istennel. Amikor a keresztyénség Isten és a világ kapcsolatáról beszél, akkor nyílik meg a távlat arra, hogy a világ történetét célirányos történetnek lássuk, rátaláljunk az értelmére. A világ önmagában: véletlen. Istennel és Istenben: értelmes történet.
-
Mégis
Tovább olvasom »Ilyenkor nagy a kísértés arra, hogy kimondjuk: elhagyott az Isten, magamra maradtam egészen, miként Krisztus a kereszten, aki szenvedésében így kiáltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Azonban később, a halála előtt nagy fájdalmak között így imádkozik: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!”, mert újra átéli az Isten közelségét, a „velünk az Isten” csodáját.
-
Az öreg szék
Tovább olvasom »Amíg ezt a széket használtam a számítógép előtt ülve, hű társként recsegett alattam, rég elmúlt idők bútorkészítőinek szakértelmét hirdetve állta az igénybevételt. Aztán elvesztette munkáját, amikor valamilyen alkalomból egy szép, új, bőrhuzatú, görgős széket kaptam ajándékba. Kényelmeset, állítható magasságút, nem recsegőst. Az öreg a szoba sarkába száműzetett, ott várta a jobb napokat.
-
Kérdések
Tovább olvasom »Az tehát, hogy mit gondolok megválaszoltnak, nagyban függ attól, hogy mi a kérdésem. A mai kor illúziója arról, hogy csak idő kérdése, és a természettudományok segítségével minden kérdésre választ lehet adni, abból fakad, hogy beszűkítette a kérdések körét. A végső kérdések ma nem kérdések, és eluralkodott az a vélekedés, hogy a lét nagy talányaival nem is kell foglalkozni.
-
Határok nélkül
Tovább olvasom »Jézus tiszteletben tartotta a határokat, amikor így szólt a tanítványaihoz: „Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.” Azután még ezt is hozzátette: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.”
-
A történelem orgonáján
Tovább olvasom »A történelem orgonáján az Isten játszik – nyilatkozta a felsőpetényi fogságából 1956. október végén kiszabadított Mindszenty József bíboros, hercegprímás. Híres november 3-ai rádióbeszédében ő is a szabadságról és a nemzeti egységről beszélt.
-
Magától értetődő
Tovább olvasom »Nem magától értetődő, hogy süt a nap, hogy van olyan, hogy élet, hogy van olyan, hogy világ, hogy van olyan, hogy ember. Az meg végképp nem magától értetődő, hogy én, az ember, tudatában lehetek annak, hogy semmi sem magától értetődő.
-
A reformkor toposzai
Tovább olvasom »A magyar nemzeti romantika attitűdjét körbehatárolták az irodalom „többletterheit” hordó fogalmak és képek, „vándorlásuk” is természetes egyik műből a másikba. A honszerelem és a szabadság, a nemzeti átok és a küldetés vagy remény, a költői feladat, a múlt, jelen és jövő, az itthon és a nagyvilág eszmei térszemlélete párhuzamokat mutat Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi költészetében.
-
Nem billenőkapcsoló
Tovább olvasom »Annyi fontos, nyitott kérdés van az egyházunkban, amelyek vizsgálata nemcsak Istentől kapott küldetés, de jóízű kaland, spirituális kutatómunka is lehetne! Ha le tudnánk tenni a kétállású kapcsolónkat, az ehhez kapcsolódó görcseinket és elszenvedett bántalmainkat… Meggyőződésem szerint Isten tágas teret adott elénk, az embernek pedig kreativitást.
-
Gyűlöletkeltés nélkül
Tovább olvasom »Fontos az, hogy az egyház ne loholjon különböző politikai és ideológiai csoportok nyomában, hanem maga legyen az az útjelző, amelynek mentén eligazodhatnak mások. Nem autokratikus döntésekre van szükség, hanem jóval inkább fel kell mutatnia azt, hogy van válasza a társadalmi kérdésekre, és válaszai mögött a meggyőződés hitele áll. Árnyaltan, gyűlöletkeltés nélkül.
-
Mai élethelyzetek
Tovább olvasom »Megtérése után egy hónappal találkozott későbbi feleségével, és azonnal tudták, hogy őket egymásnak rendelte Isten. Lelki testvérei a gyülekezetben a lelkipásztorral együtt fejüket fogták, amikor a két „fiatal” két héten belül eljegyezte egymást, és hamarosan házasságot is kötöttek.
-
Mese
Tovább olvasom »Messze nem pusztán a megértésről van itt szó, hanem egy végletekig kiélezett világnézeti háborúról, amelynek célkeresztjében a zsidó–keresztyén hagyományban megőrzött emberkép, önmegértés és identitás áll.
-
Teremtésvédelem a papék udvarán
Tovább olvasom »Megszokhattuk, hogy minden év időjárása más és más gyümölcsnek kedvez. Idén például alma- és birsalmabőség van. Első alkalommal hoztak termést a néhány éve elültetett fák, és mindjárt rekordmennyiséget. Nyáron pedig a köszmétebokrok ágacskái hajladoztak az érett bogyók súlya alatt.
-
Kesernyés anyanyelvünk
Tovább olvasom »Ha nincsenek szabályok, ha nincsen lelki vagy szellemi etalon, amelyhez mérni tudjuk a dolgokat, szegényebbek leszünk. „Ha nincs kijelentés, elvadul a nép”, mondja a Példabeszédek könyve, „de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást” (29,18). Tekintsünk úgy édes anyanyelvünkre, mint a javunkra szolgáló ajándékra, amellyel jól kell sáfárkodnunk!
-
Abszolút
Tovább olvasom »Ha olyan elvont tartalmakat kell megfogalmazni, mint az emberi élet értelme, az ember helye a világban, az ember rendeltetése, vagyis, ha a végső értelem kérdéseit tesszük fel, akkor minden olyan kísérlet, amely nem Istent tekinti végső tekintélynek, hivatkozási alapnak, abszolútnak, szükségszerűen kudarca van ítélve, és a következménye nem lesz más, mint állandó világnézeti káosz. Ezt éljük ma.
-
A szőlőbe és a fügefa alá
Tovább olvasom »Úgy vélem, mi, vagyis az éppen tíz főt számláló kis családi gyülekezet, kimondatlanul, szavak nélkül megéreztük ezt, amikor ki-ki elcsomagolta a maga szőlőadagját. Hiszen minden kicsiny szőlőszem maga a biztatás, a túlélés, az egészség napjainak ígérete. Pontosan úgy, ahogyan a magyar közmondás tartja: „Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér.”
-
Paradicsomi állapotok
Tovább olvasom »Ő tudja, miért van erre szükségünk, és hogy mit tanulhatunk ebből az egészből – talán csak a paradicsomok ritmusát, talán még ennél is többet. A magam részéről azt, hogy ezek a növények túlmutatnak önmagukon, leginkább felfelé – és nem csak azért, mert némelyikük már magasabb, mint én.
-
Munka
Tovább olvasom »„…micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain…” (Zsolt 8,5–6)
-
Mai élethelyzetek
Tovább olvasom »Az igehirdető úgy beszélt az „istentelen” emberről, hogy ő is magára ismert. A magyarázatban a lényeg arról szólt, hogy mondhatja a környezetünk, és gondolkodhatunk mi is magunkról úgy, hogy istenfélők vagyunk, de ha a mindennapi kérdéseinkben, gyakorlati döntéseinkben nem számolunk Istennel, akkor „gyakorlati ateisták”, „istentelenek” vagyunk.
-
A változás kultúrája
Tovább olvasom »Miért változtunk meg? Összetett kérdés. Talán azért is, mert elkezdtünk „civilizációt” építeni, az üldözések elmúltával maradandót akartunk alkotni, és egyre jobban az értékek formáira koncentráltunk.
-
Ellentmondások
Tovább olvasom »Az ellentmondás feloldásának nem az a módja, hogy Istent beszuszakoljuk az emberi ész határai közé, hanem annak tudomásul vétele, hogy míg az ember benne él saját történetében, nem láthatja eme történet teljes értelmét. Mert a történet igazi értelme csak a vége felől, a beteljesedés felől látható.
-
Ami még a vírusnál is...
Tovább olvasom »A számokból világosan látszik: ha egy gyereknek nem diplomásak a szülei, és nem tudják finanszírozni a különórákat, a nyelvoktatást, a korrepetálást, vajmi kevés esélye van arra, hogy felsőfokú tanulmányokat végezve felmenőinél kedvezőbb esélyekkel kezdje meg a felnőttkort. Az egyik legáltalánosabb szülői vágy, hogy az emberek azt szeretnék, gyerekeik többre vigyék az életben, mint ők.
-
Háború
Tovább olvasom »Ez lenne az úgynevezett fejlődés? Ez igazolná azt, hogy az ember egyre inkább jóvá válik, régi korok számlájára írva azt, ami rossz? Ez illúzió. De az ember már csak olyan, hogy szereti álomba ringatni magát, s betakarva a szemét nem meglátni ennek a világnak a végtelen nyomorúságát.
-
Beszélő arcok
Tovább olvasom »Miről beszélnek az emberi arcok változásai? Sorsok ijesztő átalakulásáról. Árulkodó a tekintet torzulása. Jelzi az utat vagy annak hiányát; a sodródást, az eltévedés állapotát. Sok ilyen ábrázatot látunk, ismerünk. Családtagok, rokonok, ismerősök tekintetét. És bizony, a tükörben saját magunk fájdalmas elváltozására is rádöbbenünk időnként.
-
Böjt – és imádság
Tovább olvasom »Bár az emberiség történetében évezredeken keresztül viszonylag megszokott volt bizonyos fokú éhezés, a böjt szokásán keresztül ez az adottság az ember és világ, ember és a világot teremtő Isten viszonyának tudatos és az ember által irányított részévé vált. Az imádság böjt. A test működése feletti kontroll révén állítja az emberi akarat aprócska erejét a végtelenség irányába.
-
Az öspörös úr
Tovább olvasom »Ecsedy Aladár a háborús évek alatt létrehozta a Sion-hegyi missziós központot, szerkesztette a Kisfecske című röpiratot, az Országos Vasárnapi Iskola mozgalom elindítója volt. Megmentette a falubeli leventéket a külföldre hurcolástól. Vezetője, előmunkása volt a Hősök szobra építésének. 1956 forradalmi napjaiban csatlakozott a Református Megújulási Mozgalomhoz.
-
Húsvét után
Tovább olvasom »Amit a húsvétvárás már oly régóta nem tudott rákényszeríteni a fogyasztói társadalomra, azzal kényszerhelyzetben mégis találkozni kell. Nem feltétlenül a „világbéke” utópisztikus gondolatával, de legalább a saját belső békénk, elcsendesülésünk, önmagunkba tekintésünk, az önmagunkkal való szembesülésünk állapotával.
-
Testről és lélekről a bezártság idején
Tovább olvasom »Minden, ami az emberben több mint test, a testben jelenik meg. E titok válik nyilvánvalóvá az Ige testté lételében. Ebben nemcsak az a felfoghatatlan, hogy Isten emberi testté tud válni, hanem az, hogy az ő megváltó szeretetét is test által közli: Jézus Krisztus a testében halt meg, és a testében támadt fel.
-
Az ölelés ideje
Tovább olvasom »Március 14-én találkoztam utoljára a gyermekeimmel. Akkor volt utoljára puszi és ölelés. Isten tud olyan dolgokat, eseményeket adni az életünkbe, ami még nem volt. Amire a sok zúgolódás, panasz és elégedetlenség idején, amikor a „rossz is de jó volt”, nem is gondoltunk. Lám, milyen jó lenne ma a régi életünk, mindent másképp csinálnánk, mondanánk, de nem lehet.
-
Könnyebb...
Tovább olvasom »...lenne, ha tehetnénk valamit, konkrétan és tevőlegesen is hozzájárulhatnánk ahhoz, hogy legyőzzük a járványt. Ahogy múlnak a napok, az ifjak mellett egyre több felnőttnek is nehezére esik az otthonmaradás. Sok fiatal vállal vásárlást, ebédkihordást, ügyintézést az idős vagy beteg embereknek. Olyanok is felajánlják segítségüket, akiknek van családjuk, de nem élnek már a szüleik, akikről gondoskodhatnának.
-
Törvény és kegyelem
Tovább olvasom »Az igazi cél eljutni Krisztushoz, az egyedüli igazsághoz, az egyedüli úton, ennek egyik eszköze a regula betartása. A másik, talán még nagyobb – a kegyelem. Ha a törvény követését céllá tesszük, ez öncéllá, sőt céltévesztéssé válik. Nem is beszélve arról, hogy a szabályok – vagy akár a KRESZ – teljes betartása, az utolsó vesszőig, nem is lehetséges.
-
Az élő templom
Tovább olvasom »Ha a testünk a Szentlélek temploma, akkor a szívünk lehet a szentek szentje. Csak annak válhat azzá a teste-lelke, aki Isten irgalmát szívébe fogadja és továbbadja. Ez pedig nem könnyű, mert mindnyájan fájóan mély sebeket hordozunk. Élő templomot nem lehet kőszívekből építeni, csak az irgalom eleven köveiből, kötőanyaga pedig csak a szeretet lehet.
-
Sokan...
Tovább olvasom »... vagy kevesen lesznek? Gyakran kérdezik emberek, amikor templomba, istentiszteletre, ifjúságira hívjuk őket. Érthető, amikor új helyre megyünk, kicsit vagy nagyon szorongunk. Érthető, amikor új helyre megyünk, kicsit vagy nagyon szorongunk.
-
A kereszt szimbóluma és a magyar reformátusok
Tovább olvasom »A templom berendezését az igehirdetésnek és a sákramentumoknak rendelték alá. A kereszttel pedig, mint a római egyház jelképével, egyáltalán nem akartak azonosulni, inkább az áldozat és a megváltás ószövetségi archetípusait alkalmazták. Így ábrázolták adott esetben a kereszt helyett a Bárányt, vagy Jónás cethalból szabadulásának képét.
-
Miért mentek az asszonyok a sírhoz?
Tovább olvasom »Az asszonyoknak tudniuk kellett volna, hogy Jézus mit mondott szenvedéséről és haláláról: vagyis, hogy feltámad. Vagy elfelejtették ezt a jézusi próféciát, vagy az események következtében hátrébb került a tudatukban, vagy a harmadik nap hajnalán már szinte lehetetlennek tartották a feltámadást, mivel a zsidó apokaliptika szerint a lélek ekkor már elment a holtak hazájába.
-
Passió az egyházzenében
Tovább olvasom »A nagyheti szertartások fontos jellemzője a retrospektivitás, máshol már elhagyott ősi formák megtartásával. A böjti és különösen a nagyheti liturgiák előírásai egyszerűséget, visszafogottságot vártak el az egyházzenétől, így a XV. századig egyszólamú énekként, recitálva hangzott a passió. Ám a történet dramatizált előadására vonatkozó igénynek már a IX. században engedtek.
-
Járványidő
Tovább olvasom »A fegyelem, a cselekvés, a szenvedés – és végül a halál a fő állomások a szabadság felé vezető úton. Babits Mihály ezt írta Psychoanalysis Christiana című versében: „Szenvedésre lettünk mi. / Szenvedni anynyi, mint diadalt aratni: / Óh hány éles vasnak kell rajtunk faragni, / míg méltók nem leszünk, hogy az Ég királya / beállítson majdan szobros csarnokába.”
-
A lét maga
Tovább olvasom »Vajon a keresztyénség nem túlságosan pesszimista, életidegen? Vajon nem azért hirdetik a feltámadást a keresztyének, mert nem találják a helyüket ebben az életben? Mindenki – helyesen – a létfenntartás programjaival van elfoglalva, sürög-forog, tervez, dönt, egy életen át küzd az életért – ezekben a vészterhes napokban még fokozottabban.
-
Megmaradni
Tovább olvasom »Az Újszövetségben száztizenkét helyen szerepel a meno görög szó, amely azt jelenti: állhatatosan, hűséggel kitartani, megmaradni. „Ha megmaradtok énbennem…”; „…maradjatok meg az én szeretetemben!” – visszhangozza Jézus kérését János evangéliuma, ahol összesen hatvanhatszor olvashatjuk a szót.
-
Adni és kapni
Tovább olvasom »Ma sincsen ez másként, a Názáreti csak azokat tudja megajándékozni a csodáival, Isten irgalmas szeretetével, gyógyító erejével, akik készek elfogadni azt. Az adni és kapni szüntelen megvalósulása nélkül nincs igazán élhető emberi élet. A legnagyobb szegénységi bizonyítvány az, mikor se adni, se kapni nem tudunk.
-
Keresztyénség és labdarúgás
Tovább olvasom »A futball része az „ők” és „mi” elhatárolása, a küzdelem, a másik legyőzése. Jó esetben sportszerű körülmények között, de – tudjuk – sajnos az erőszak, a vulgaritás még mindig jelen van a lelátókon és azokon kívül. Ehhez képest a keresztyénség egyik legcsodálatosabb üzenete éppen az emberi törésvonalak meghaladásáról szól.
-
Istenre várni sohasem késő
Tovább olvasom »A mai emberben olyan sok kérdés összegyűlik. Megállás nélkül görgeti a telefonját, sokkolják a nagyképernyőn elé kerülő próbatételek, ám válaszok helyett egyre gyűlnek a kérdései. Megtelik, sőt túlcsordul velük az élete. A válaszadás és -keresés kényszere űzi-hajtja, egyre tovább.
-
Énekvers vagy vers?
Tovább olvasom »Thaly Műfordítások címmel tervezett, 1917-ben sajtó alá rendezett kötetét egy raktári tűz elpusztította, darabjai közül csak néhány menekült meg. Így a 479. dicséret is, amely bekerült a Hallelujah! énekeskönyvbe. „Míg az angol eredeti – írja Bódiss Tamás – az útkeresésre, a német a hitben járásra teszi a hangsúlyt...”
-
Szabadság-böjt
Tovább olvasom »A felelősségérzet és annak hiánya megosztja az embereket. Van, aki vállalja szabadsága korlátozását, hogy védjen másokat, és van, aki pedig fütyül minderre. A felháborodás jogos, hiszen nem csupán pillanatnyi lemondásról van szó: sokan elveszítik megélhetésüket, munkájukat. A szabadság ára viszont sokak halála – ezt pedig senki nem akarja.
-
Messianizmusok
Tovább olvasom »A keresztyénség messiáshite mindenféle e világi messianizmus kritikája. A keresztyének jól teszik, ha nem adnak hitelt semmiféle olyan eszmének, amely azt hirdeti, hogy az ember e világi jövőjének egy pontján minden megváltozik. Nem változik meg semmi sem, mert az ember nem változik. Ami nem azt jelenti, hogy az életkörülményeink sem változhatnak.
-
Isten türelme
Tovább olvasom »A türelem a lélek gyümölcse, tehát isteni ajándék. „...az ember magot vet a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan. Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.” (Mk 4,26–28)
-
„Úgy nevelitek és neveltetitek…”
Tovább olvasom »Hozzáférhető, jó példák bizonyítják, hogy az iskola lehet az a hely, ahol az együttérzés a másikkal, a segítés jól megtanulható. A nagy múltú református kollégiumok is ilyenek voltak. Reméljük, hogy az ősszel újrainduló oktatás kettős felszabadulást hoz: a családok megerősödését nevelő szerepükben, az iskola pedig tovább fejlődhet kulturális beavató, és a béke és szeretet gyakorlatát megvalósító, terjesztő feladatában.
-
Matematika
Tovább olvasom »„Korunkban a legismertebb a matematika elve. A matematikáé, amely úgy áll korunk embere előtt, mint valamiféle varázseszköz, amelynek segítségével mindenféle rejtély előbb-utóbb megmagyarázható.”
-
Követhető példakép
Tovább olvasom »Minden hagyomány és örökség annyit ér, amennyit a ma élő nemzedékek ismernek, értenek, értékelnek, őriznek és felhasználnak, egyúttal újjáteremtenek belőle. Az „üdvösségügy” az „üdvösségharc” Németh László életének s életművének a központi és totális vonása. A fél évszázada eltávozott író élete akkor időszerű, követhető példakép, ha minél többször olvassuk írásait és gondolkodunk eszméiről.
-
Habakuk zsoltára
Tovább olvasom »Versbe öltöztette Habakuk zsoltárát David Pawson angol lelkész, aki életéből eddig négy évtizedet töltött el a Biblia ismertetésével. Akkor írta, amikor a prófétákat magyarázta gyülekezetekben. Meglepő, de meggondolt döntés, hogy dallamra írta munkájának ezt a szemléltető betétét – Beethoven örömódájának dallama zsongott benne. Könyve, a Kulcs a Bibliához címmel tavaly jelent meg magyarul.
-
Idegen templomban is otthon
Tovább olvasom »Az alázat, az istentisztelet csendje ez. Amely vetődjön bármerre, egy-egy külhoni templomba betérve is ugyanazt érzi: az Úr hatalmát, nagyságát és gondviselő kegyelmét. Az otthonosság jól ismert érzése ez. Az Istennel való találkozás áldott lehetősége, amelyben jólesik elmélyedni, megfogalmazni az Ég felé a szívünkben elraktározott gondolatokat.
-
A visszaváltozás fájdalma
Tovább olvasom »Azt sem veszik észre, hogy ember lett belőle: gerince és haja van, hogy az ujjaival tapogat, hogy a lelkével érez, hogy bőrén simítja el a fényt? Újjászületett – de nem volt egészen boldog. Kellett volna, hogy a gyilkos Részek is megszűnjenek. Magából kiirtotta mindet, ám az ördög nem hagyta elpusztulni. Arra gondolt, hogy fölveszi a régi ruháit, elmegy a régi helyekre, találkozik a régi ismerősökkel, és mert jólesik: sír a vállukon.
-
Nemzet
Tovább olvasom »Az a közösség, amelybe mi beleszülettünk, a magyar keresztyének közössége. Lehet erre azt mondani, hogy jó, jó, de ezt csak örököltük, mi közünk van ehhez? A helyzet viszont az, hogy lehet hálával rádöbbenni arra, hogy Isten kikutathatatlan akaratából ez a közösség adatott nekünk. Általa tudjuk elmondani önmagunkról, hogy kik vagyunk.
-
Félelem vagy békesség?
Tovább olvasom »Döbbenet, hogy ennyire naprakész vagy, Istenem! Hogy előbb látod, érzed, mi van bennem, bennünk: félelem. Ezért ez az első szavad: Ne félj! Mondd, miért ne féljek? Biztosítasz arról, hogy semmi baj nem fog történni velem, a szeretteimmel, a barátaimmal, a lakhelyemmel, és az országban is – nem beszélve a világról – a legkevesebb?
-
Koronavírus: tanuljunk alázatot!
Tovább olvasom »Meddig fenntartható az a világ, amelyben tízmilliós nagyvárosokban a teljes gazdaság megbénulása kell a légszennyezettségtől örökösen fojtogató levegő kitisztulásához? Nem kell és nem is lehet visszamászni a fára. De abban biztos vagyok, most fegyelmezettség, szolidaritás és imádkozás mellett leginkább alázatra, eddigi életünk újragondolására van szükség.
-
Isten hatalma
Tovább olvasom »Miközben igaz az, hogy a világ sorsát Isten határozza meg, tehát övé az egyetlen, valódi hatalom, azonközben mégis Istentől emberi gondolkodást vár el, és olyan igénnyel lép fel, hogy Isten „működjék” úgy, ahogyan egy benne hívőtől elvárható lenne. Nos, nem úgy „működik”: sokszor megtörténik, hogy a hitetlen életben marad, a hívő pedig elpusztul.
-
Törvényt...
Tovább olvasom »vagy evangéliumot hirdetünk? Ezt a teológiai kérdést korábban többször tárgyaltuk a gyülekezetben. Mit hirdetünk? Mit kellene hirdetnünk: a törvényt, Isten törvényét vagy az örömhírt, Jézus Krisztus evangéliumát? El lehet kerülni a válaszadást azzal az egyszerű válasszal, hogy mindkettőt. Igaz, mégis azt valljuk, hogy a bibliai kijelentés középpontjában Jézus Krisztus áll.
-
Ne vessük meg a gondviselés eszközeit!
Tovább olvasom »A Második Helvét Hitvallás azt mondja, hogy a gondviselés eszközeit nem vetjük meg. A kormányzati, a közegészségügyi, a járványügyi és a biztonsági döntések a gondviselés eszközei közé tartoznak – ne vessük meg, hanem éljünk ezekkel az eszközökkel, figyeljünk oda! Kik, ha nem a keresztyének mutassanak ebben jó példát?
-
Áfonyatündér – „bütykös” harisnyában
Tovább olvasom »A történetben az a megható, hogy én a művésznőnek soha, egyszer sem meséltem erről a bennem mindmáig elevenen élő gyerekkori rajongásomról. De egyik közös tulajdonságunk, a bennünk makacsul és megtörhetetlenül élő gyermeki lélek mégis a felszínre hozta ezt a nagyon kedves emlékemet.
-
Mai élethelyzetek – Mennyei forrás
Tovább olvasom »Ha Jézust befogadjuk a Szentlélek által, olyan lesz az életünk, mint amikor egy készüléket áram alá helyezünk: működni kezd. Ezzel elsősorban a forrásra kapcsolódott ember jár jól, de a körülötte élők is, mert békesség, szeretet és öröm jelenik meg az életterükben. Jézus mondja: „…azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”
-
Rendhagyó ünnep
Tovább olvasom »Bár idén rendhagyó módon elmaradnak az augusztus 20-ai ünnepségek, mégse búslakodjunk, mert az ünnep végső soron a szívben, a lélekben él. S ha Szindbád ismét eljönne a fővárosba, tűzijátékot most ugyan nem láthatna, de azt igen, hogy túléltük a pusztító járvány első hullámát, kibírtuk a korlátozásokat, és megtanultunk alkalmazkodni az új körülményekhez.
-
Mivégre?
Tovább olvasom »A keresztyén üzenet lényege, hogy egységes magyarázatot ad az emberi lét alapvető kérdéseire. Ezek a kérdések sokféle formában, de mindig ugyanarra az alapvető problémára vonatkoznak: vajon lehet-e a világ, s benne az emberi sors alakulására nézve valamiféle egységes rendező elvet találni? Magyarán, hogy lehet-e a létezők átláthatatlan forgatagában valamiféle célirányultságot felfedezni.
-
Ki van a tükör előtt?
Tovább olvasom »Istenre vagyunk utalva, aki mintegy felülről látja életünket, a kezdetétől a végéig, sőt még azon is túl. Ő az, akinél helyére kerülnek a dolgok, értelmet nyer mindaz, amit most még nem értünk, de biztosak lehetünk benne, a dolgok mélyebb értelme Nála rejtve van. Élettörténetünkben személyre szabottan láthatjuk meg Isten keze munkáját.
-
Ünnep Sárospatakon
Tovább olvasom »Hetvenéves lett a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma, amit a 70 éves a Múzeum című időszaki kiállítással ünnepelnek. Az évforduló alkalmából Petrőczi Éva József Attila-díjas költő versben köszönti a sárospataki intézményt.
A költemény címe: A bokályos házban
-
A szeretett Fiú
Tovább olvasom »Ha a szárnyainkról lemondunk, ha elfeledjük, hogy Isten szeretett fiai és leányai vagyunk, akkor csak botladozni fogunk. A szárnyalás nagy ellensége a nehézkedés, a gravitáció. Annyi minden lehúz minket, annyi nehézség terheli a lelkünket, hogy szinte lehetetlennek tűnik a szárnyalás. Azonban ha Krisztust követjük, szárnyakat kaphatunk.
-
Közösségben, másképp
Tovább olvasom »Az kevésbé jut eszünkbe, hogy gyermekeink nagy része digitális bennszülött, miközben a szülők, nagyszülők jó része csupán alkalmazkodó idegen a virtuális világban. A bennszülöttek nálunk jobban ismerik ennek a világnak minden hasznát és árnyoldalát, mint mi. Beszélik és értik a nyelvét, természetes módon épül be a gondolkodásukba.
-
Szellem
Tovább olvasom »A keresztyénség nemcsak történeti folyamatában objektív szellem, hanem az igazságra nézve is. Nem arról van tehát szó, hogy a „független” ember mint szellemi lény megteremtette a keresztyénség szellemét, és ez a történeti folyamat objektív, hanem arról: az önmagát az Igében, a Logosban kijelentő Isten mindent megelőző léte tette egyáltalán lehetővé, hogy az ember szellemi lénnyé váljon.
-
Valós halál
Tovább olvasom »Minden sírkő arra emlékeztet, hogy régen volt valaki, aki itt élt, erre járt, álmokat álmodott, félt, remélt és szeretett, de már nem mondhatja el a történetét. Ilyenkor félni kezdek: én is ugyanilyen ismeretlen emlékké válok. De ezekben a hetekben megéreztem, hogy minden aggodalmam ellenére időről időre eszembe kell jutnia, hogy egy napon muszáj lesz megállnom és számot vetnem...
-
Ítélet
Tovább olvasom »Ha Isten „megszűnik”, és immár nem abszolút viszonyítási pont, akkor a „jó” viszonylagossá válik, az emberi önkény szabad prédájává, és már nem marad semmiféle tájékozódási pont az erkölcsi értékítéletben. Ha az ember úgymond felszabadul az „ítélkező Isten” hite alól, akkor a jó és rossz kérdése emberi, vagyis szubjektív ítéletalkotás tárgya lesz Isten objektivitása helyett.
-
Semmit...
Tovább olvasom »... nem tehetünk? Vagy minden rajtunk múlik? E két szélsőség között feszülünk gyakran, már a mindennapi küzdelmekben és döntésekben is ezek a kétségek bénítanak minket. Ha az üdvösségünkről gondolkodunk, ugyanerre a következtetésre jutunk, így foglyul ejthet minket az érzés: tehetetlenek vagyunk. Most, a világjárvány terjedésének rémületében ezt a tehetetlenséget éljük át.
-
Érte is halt
Tovább olvasom »Őt nézve már nemcsak „a másikat” láttam: azt is, ami közös mindenkiben. Láttam a bűnbeesés eredményét, a romlottságot, ami mindnyájunkban jelen van. És ahogy a közös bűnünket megláttam, kiviláglott a láthatatlan, de felsejlő tudás: mindannyiunkban van a bűnön kívül más közös is: az Istentől teremtettség, a fiúság, az Úrtól kapott jó.
-
Kockázat
Tovább olvasom »A Református megújulás című konferencián kirajzolódott néhány terület, amelyet érdemes továbbgombolyítanunk, új vagy akár csak tudatosabb viszonyt kialakítanunk a témához az eddigi sodródás helyett – legyen az az intézmények sorsa, a lelkészi fizetések kérdése, az egyház és politika viszonya, vagy a megújulás mibenlétének kérdése.
-
Dalszövegfordítás mint lélekerősítő
Tovább olvasom »Még a karanténidők kezdetén tette közzé Bellai Veronika, az egyházi zene egyik igazi elkötelezettje az alábbi gyönyörű könyörgést. E ritka értékű lelki ének, zenei kincs megosztásához hozzáfűzte: a walesi és angol nyelvű változat meghallgatása után ezt a dalt jó volna magyarul is elénekelni, közkinccsé tenni.
-
És velem ki törődik?
Tovább olvasom »Talán nincs is olyan ember, aki ne tette volna már fel ezt a kérdést egy szeretteiért átdolgozott hétvége vagy egy kimerítő beszélgetés után, amelyben valaki más lelki próbáiban igyekezett segítő kezet nyújtani, vagy amikor magányosnak és elhagyatottnak érezte magát. Karsay Eszter is ezt kérdezi könyvében, de nem hagy magunkra a válaszkeresésben.
-
Valami jót nem tudna mondani?
Tovább olvasom »Nekem a napi jó hír, ha valaki jó hírre is vágyik. Hogy nem elég neki a világ szörnyűséges és szenvtelen működése, amelybe sok ember belebetegszik. Fölfelé is tekint, és ebben engem szolgálni hív. Fájdalmasan szokatlan és ritka ez a kérés. El is szoktunk tőle, Épp ezért jóleső, hogy egy hivatali asztal túloldalán valaki rám szól, megállít és visszahív, mert Igére, biztatásra van szüksége.
-
Ne nézz vissza haraggal!
Tovább olvasom »Nem kétséges, hogy a náci vezetőket a háborús bűneik miatt felelősségre kellett vonni, de az már kérdéseket vet fel, mi szükség volt nemzetek kollektív büntetésére. A záródokumentum 13. fejezete szerint Magyarországról is ki kellett telepíteni a német nemzetiségűeket, olyan magyar állampolgárokat, akik évszázadok óta értéket teremtettek az országban.
-
Bűnbocsánat
Tovább olvasom »A bűnbocsánat szóösszetétel azért nagy jelentőségű, mert egyszerre fenntartja az emberről alkotott egyetlen objektív erkölcsi ítélet végső mércéjének érvényességét, Isten ítéletét, mégsem semmisíti meg az embert. A megoldás tehát nem a bűnös emberi természet valódi mélységének átértelmezése, a szembesülés elkerülése, hanem a megbocsátás isteni műve.
-
Maradjunk csendben egy percre
Tovább olvasom »Csendben maradni nem azt jelenti, hogy elhallgatunk valamit, hiszen ez a gyász hallgatása, ha jól értem. S ha még jobban értem, ez a gyász nem Bizánc néhai dicsőségét foglalta fohászba, hanem azt a nyugati kultúrát, amely már-már azt is roppant kegynek tartja, ha múzeumi relikviaként kezelheti a szeretet vallását, amit Krisztus keresztje hirdet.
-
Mai élethelyzetek – Mégis igazat mondott
Tovább olvasom »Új barátja jóvoltából részt vett egy evangelizáló csendeshéten, és az igék hatására átadta életét az Úrnak. Szívből hálát adtunk hármasban Istennek. Most már nemcsak azt kértük, hogy segítse tovább a fiatalembert hitben és a mindennapokban, hanem imádkoztunk azért is, hogy ajándékozza meg hozzáillő társsal.
-
A kicsi, a nagy és a másé
Tovább olvasom »Mennyei Atyánk szemében olyanok vagyunk, mint a gyermekek: hiába bukunk el újra és újra, ő hozzánk hajol és magához ölel. Ő megbocsátja a tévedést, a hazugságot, a kételkedést, de a gyilkosságot, a lopást vagy erőszakot is. Azonban nem szabad elfelejteni: fel kell ismernünk a hibáinkat és bocsánatot kell kérnünk értük.
-
Múlt
Tovább olvasom »Mert a keresztyénséget nemcsak filozófiai-ismeretelméleti alapon lehet támadni, mondván, hogy Isten csak fikció, hanem úgy is, hogy el kell venni tőlük a múltjukat. A múlt elvétele úgy történik, hogy új elbeszélést kreál, és be akarja bizonyítani, hogy a keresztyénség múltja semmi más, mint az emberi hitványság története.
-
Apró gesztus
Tovább olvasom »A mögöttünk ülő néni lelkesen kocogtatta meg a vállunkat, és nagy szeretettel köszönte meg, hogy eljöttünk, hogy énekeltünk. – Fogadjuk el! – nyújtotta felénk a tenyerét, rajta apró, szépen kidolgozott gyöngykokárdával. Elfogadtuk. A pici kitűzőt azonnal a gitár húrjaira csíptettem. Sok évig volt ott biztos helyen.
-
Nemzet
Tovább olvasom »Nemzet, szabadság és keresztyénség igenis összekapcsolódhat. Mi több, ha úgy tetszik, Isten „alkalmazkodik” az embervilág etnikai, nyelvi, nemzeti sokszínűségéhez, és ezeken keresztül is kijelentheti gondviselését, szabadítását, egyetemes szeretetét. Adjunk hálát azért, hogy Isten magyarul is megszólalt, és magyarként ismerhettük meg az ő szabadítását, gondviselését, megtartó és megváltó szeretetét.
-
„Ami a szívben van”
Tovább olvasom »Százhetvenkét év távlatából különös aktualitást ad Petőfi szavainak a nemzeti összetartozásunk éve, a trianoni békediktátum századik évfordulója. Az ember élhet határon innen vagy túl, felmenői között lehetnek tótok, svábok, zsidók vagy szkíták, magyar az, aki a szívében magyar. Az évszázadok során e szívek tették nemzetünket – lélekben – „legyőzhetetlenné”, és ezek a szívek adják nemzetünk megmaradásának egyik zálogát ma is.
-
Áldás
Tovább olvasom »Sok minden eszünkbe juthat erről a grafikáról. – Ez a kéz, ez a szent tenyér mindnyájunk felé kitárul, érdemeinket és hibáinkat nem tekintve, csak és kizárólag azt nézve, hogy segítségére, nyugalmat árasztó jelbeszédére rászorulunk. Mégpedig minden időben, de a nagy megpróbáltatások idején – amilyen az elmúlt három hónapunk volt – különösen.
-
Törékeny cserépedényben
Tovább olvasom »„Ne gyűjtsetek kincseket, ne akarjátok birtokolni azokat, mert akárcsak ti magatok is, törékenyek, mulandók. Egyetlen kincs van, amely törhetetlen és örökké megmarad: a Kincsek Kincse, az én Mennyei Atyám szeretete.” Valóban semmi sem örök, csak az Örökkévaló. Ez az a mennyei kincs, amelyet érdemes begyűjteni, ez mindörökre a miénk lehet, és vigasztalásul szolgálhat törékeny földi kincseink elvesztésekor.
-
A posztmodern egyházatya
Tovább olvasom »Miért lehet ma is érdekes Dietrich Bonhoeffer? Eric Metaxas egyik interjújában frappáns választ adott e kérdésre: „Azért, mert ő a posztmodern korszak egyik egyházatyája.” Élete, dilemmái, cselekedetei inspirációk lehetnek számunkra abban a világban, amely türelmetlenséggel, sőt ellenségesen viszonyul a nem jobb- és nem baloldali, nem konzervatív és nem progresszív, hanem az emberi ideológiák felett álló örök Evangéliumhoz.
-
Nyelv
Tovább olvasom »Az ember nyelve, ha valóban ki akarja mondani az igazságot a valóságnak nevezett valamiről, rátalálás Isten szavára. Nem az ember az, aki értelmet ad a valóságnak a nyelv segítségével. A nyelv csak rátalálás a valóságban eleve meglévő, Istentől adott értelemre. „Így szól az Úr.” A nyelviség legteljesebb szintje az igehirdetés. Minden más csak botorkálás a szavak után.
-
Ünnep-e a nőnap?
Tovább olvasom »Az ő feladata volt, hogy a szakszervezet által „kiutalt” virágot szétossza a kolleginák között. Többnyire cserepes növényt kaptunk, ezért nem mindig bírt a feladattal, így néhányan segítettünk neki: kuncogva vittük szobáról szobára a virágokat, boldog nőnapot kívánva egymásnak. Nagyjából ennyi emlékem volt erről az ünnepről.
-
Racionalitás
Tovább olvasom »Bármennyire csodálatos adománya Istennek, az ész véges eszköze a megismerésnek, és alkalmatlan arra, hogy Isten titkait megmagyarázza. Nincs más, csak a hit. De ebből nem az következik, hogy a hit észszerűtlen. Csak azoknak tűnik annak, akik kisajátították a racionalitás fogalmát.
-
Kamillás babaszappan
Tovább olvasom »Akármilyen gonddal próbáljuk mostanság családunk és önmagunk napjait élhetővé tenni, nagybetűs, nem ok nélkül féltett kis Életünkről, annak feltételeiről valójában Istenünk gondoskodik. Mi annyi részt vállalhatunk mindebből, amennyi emberi erőnkből, szeretetünkből telik.
-
Tartás és megtartatás
Tovább olvasom »Amikor márciusban megkaptuk a hírt, hogy a templomokat be kell zárnunk, és csak az internet útján tarthatjuk a kapcsolatot, abba a térbe kényszerültünk, amely a hagyományainkra visszatekintés helyett inkább az előre menetelésre, a folyamatos modernizációra biztat. Versenybe kényszerít szellemi és anyagi téren, hiszen „aki lemarad, kimarad”.
-
A rossz és a jó
Tovább olvasom »Hiába minden tudás, minden olyan kísérlet, amely az embert az emberből akarja megmagyarázni, épp a jó és a rossz képzete kapcsán logikusan és racionálisan el lehet jutni oda: van valami az emberben, ami nem az emberből jön. Ez pedig a jó és a rossz gondolata és a folytonos erőfeszítés e két pólus feszültségének feloldására és magyarázatára.
-
Mi történt? Elmondjam?
Tovább olvasom »Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni ki merészel? Mi lesz, ha megérint a történet? Elfogadod, hogy bár nem akarom, de így is eltalálhat egy szó? Mi lesz majd, ha kiderül, hogy téged is érint, hogy nem gondoltad, nem tudtál róla – vagy nem akartál tudni, vagy mindig is tudtad, de nem akartad magadnak se bevallani –, de kiderül, hogy érintett vagy?
-
Isten
Tovább olvasom »Hogyan ismerhető meg Isten? Sehogyan sem, hacsak ő meg nem ismerteti önmagát. Ez persze ma eléggé botrányos állítás, minthogy az általános vélekedés szerint minden ismeret egyetlen biztos alapja az ember. De hogy ez mitől olyan biztos, azt nem lehet tudni. Nem kell tehát bedőlni az ügyeletes mítosznak, hogy az ember hozta létre Istent.
-
Cipő a díványon
Tovább olvasom »Azt, hogy a házasság intézménye – legalábbis abban a formájában, ahogyan az ma és elsősorban a nyugati társadalmakban működik – válságban van, nem nehéz belátni. A társadalmi intézmények arra valók, hogy a társadalmi lét problémáira kiszámítható, sőt békés működést lehetővé tevő megoldásokat adjanak sokaknak. Mintha e követelménynek a házasság hagyományos intézménye egyre kevésbé tudna megfelelni.
-
Csak a konflis változott?
Tovább olvasom »Mennünk kell munkába, hivatalba, a gyermekkel iskolába, edzésre, orvoshoz. Időpontok szorításában loholunk. Ennek az örökös rohanásnak a feloldása a Cseri Kálmán által emlegetett csendes óra, az istentisztelet békéje, amely a XXI. század siető embere életének ékes ellentéte. Amikor hozzászoksz, már várod és igényled, és az életed része lesz a vasárnapi csendes óra.
-
Ízlések és ítéletek
Tovább olvasom »A közéleti botrányok értelmetlenségéhez nagyban hozzájárul rövid szavatossági idejük: ritka, hogy egy-egy nagyra növő csetepaté során a felek figyelembe vegyék a szélesebb összefüggéseket. Hazánkban például nagyobb, fiatalkorúakat érintő zaklatási botrányok a következő területeken fordultak elő: egyházi nevelés, sportoktatás, színház és irodalmi nevelés.
-
Isten
Tovább olvasom »A világról önmagában semmi sem mondható el, csak akkor, ha összefüggésbe hozzuk az Istennek nevezett valósággal. Aki azt állítja, hogy a világ és benne az ember sorsa Isten nélkül megismerhető, valójában a megismerés lehetőségéről mondott le, hiszen nem fogadja el, hogy a világ bármivel is összefüggésbe hozható, ahonnan nézve az ember történetének egésze elbeszélhető.
-
A visszatérés
Tovább olvasom »Nyolc hét, nyolc szomorú vasárnap – sokféle megtapasztalás. Jól látszott, hogy akinek eddig fontos volt a templom, az istentisztelet, aki eddig is jelen volt, az hiányolja, és ugrásra készen várja a lehetőséget. Akinek pedig eddig sem volt fontos a vasárnapi csendes óra, az talán észre sem vette, hogy a beharangozást most nem követi istentisztelet.
-
Új idők focija
Tovább olvasom »A hirdetési pénzek alakulása, ahogyan azt épp mostanság megint tapasztalhatjuk, egy-egy hirdető megjelenése vagy kivonulása pillanatok alatt eldöntheti egy-egy médium sorsát, s a hirdetési pénzek akkor jönnek, ha az adott médium „emeli a hirdető presztízsét” vagyis többnyire azt írja-mondja, amit a hirdető jónak gondol.
-
Egy asztalnál
Tovább olvasom »Számomra a két sákramentumot, a keresztséget és az úrvacsorát a konfirmáció köti össze, a személyes döntés Krisztus és Egyháza mellett. Az úrvacsoravétel valamiképpen mindig ennek a személyes döntésnek az újbóli megerősítése, a bizonyság, a bűnbánat és megtérés nyilvános vállalása.
-
Betegség
Tovább olvasom »A keresztyénséggel az a „baj”, hogy hiányzik belőle a bátorság és az a hit, hogy az ember végül képes legyőzni a betegség és a halál hatalmait, vagyis azokat a korlátokat, amelyek megakadályozzák, hogy teljes ura legyen saját életének. Ezt a problémát úgy oldja meg, hogy a végső győzelmet a túlvilágba helyezi, az élet feletti uralmat Istennek engedi át ahelyett, hogy bízna saját hatalmában.
-
Léleknek vetni, lélekből aratni
Tovább olvasom »A Péter Gábor vezette „államvédelmi” szerv sokak életét nyomorította meg a második világháború utáni években, amikor Magyarország az egyik megszállás után a másikba került, és a „testnek vetés” következménye a pusztítás lett. Ravasz László Budapest német megszállásának végóráiban Pál apostol szavaival figyelmeztetett: a helyes úton kell járnunk.
-
Áldott egység
Tovább olvasom »Ahol nincs egység, ott kétség van, gyakorta kétségbeesés, békétlenség, sőt háború. Az individuumok korát éljük: az egyén érdekei megelőzik a közösség érdekeit, ily módon utóbbiak egyre sérülékenyebbek. Leginkább a családok és a gyülekezetek kitettsége nagy, már nincsenek többgenerációs együttélések, ezért telítettek az idősotthonok is.
-
Óraátállítás után
Tovább olvasom »Ahogy nő a külső sötétség és egyre hidegebbek a napok, elkezdünk visszahúzódni házainkba, lakásainkba. Ez az időszak talán arra is alkalmas lehet, hogy megálljunk, és számot vessünk az eltelt idő kapcsán, ahol lehet és érdemes, újra megnézzük életünk mozijának egy-egy epizódját, az emberi kapcsolatainkat.
-
A tájékoztatáson túl
Tovább olvasom »Magyarul is megjelent a brit történész, Ian Morris Háború! című könyve. Az összegző szándékú kötet azt az ellentmondást szeretné feloldani, hogy miközben az emberi történelem évezredei alatt folyamatos volt a szervezett küzdelem az egyes embercsoportok között, a világ összességében mégis sokkal békésebb hellyé vált.
-
Örök igazságok
Tovább olvasom »Ha eltűnik a szubjektum önértelmezésének az örök igazságokban adott objektív alapja, akkor a szubjektum mindig ki lesz szolgáltatva önmagának. Olyan ez, mint valamiféle kábítószer, amelynek hatására a tudatmódosult szubjektum minden tájékozódási pontját elveszti. A világ nem lesz más, mint a szubjektum által létrehozott képzet.
-
Mi is ilyenek voltunk
Tovább olvasom »Fábián Tibor publicista, református lelkész Ilyenek voltunk című könyvében nem idealizálja a gyermekkori emlékeket, nem a „bezzeg az én időmben” hamis nosztalgiájával eleveníti fel a szocializmus korszakában megélt eseményeket, hanem őszintén, tárgyilagosan, mégis izgalmasan ír úgy, hogy közben időnként könnyeket csal az olvasók szemébe.
-
Egy cserép bazsalikom
Tovább olvasom »A bazsalikom már a nevével is prófétál: az Abakum szó, a szent férfiú héber neve egyben a kicsi „illatpetárda” elnevezése. Habakuk júdeai próféta a gonoszok szerencséjét kárhoztatva megátkozza a kapzsi gazdagokat, és dicsőíti a népe ellenségeit legyőző Istent. Kispróféta, aki a pusztulás közelében az élet illatát, a szenvedéseket enyhítő – sőt akár feledtető – illatot jelenti.
-
Civilizációs kaland
Tovább olvasom »Az emberi kommunikáció elsődleges formája a legutóbbi időkig a kimondott szó volt. Ezen a telefon, a tömegkommunikáció sem sokat változtatott. A helyesírás normarendszere azt az igényt szolgálta ki, amelyet a központosult könyv- és folyóiratkiadás hozott létre: egyértelmű, nyelvjárásfüggetlen, normatív nyelv, precíz eszközökkel az oksági és más viszonyok kifejezésére.
-
Kegyelem
Tovább olvasom »Az Istennek való megfelelés egyetemes erkölcsi parancsa súlyos és nyomasztó teherré válhat. Hiszen ki az, aki tökéletesen meg tudna felelni Isten akaratának? A bűn és büntetés, az erkölcsi világrend törvényéből logikusan következhet az ítélet. A kegyelem miatt mégsem történik meg. Ehelyett jön az örömhír: Jézus Krisztus érdemére tekintettel az ember életben maradhat.
-
Törés és megújulás
Tovább olvasom »A régi, az eltörött helyett új hit-sejtek, még az is lehet, hogy a réginél erősebb, frissebb hitkapcsolatok keletkeznek. Summa summarum: rádöbbenhetünk, hogy ebből a vírus okozta hit-törésből a személyes hitéletünk és a gyülekezeti közösségünk, gyülekezeti közösségi létünk is megerősödve, megújulva kerülhet ki. Hála legyen Istennek érte!
-
Tegyünk bizonyságot!
Tovább olvasom »Lelki épülésünk érdekében alakítsuk ki a bibliaolvasás rendjét. Legjobb, ha kora reggel ezzel kezdjük a napot. Mindig kérjük Isten Szentlelkét, hogy nyissa meg előttünk az Igét, hogy megérthessük és életünkre alkalmazhassuk. Semmiféle evangéliumi könyv nem pótolhatja a Bibliát.
-
„Szívből tudni”
Tovább olvasom »Nem a szív gyűlöl, mert az ilyenkor bezárul (erre utalhat „szívtelen” szavunk), inkább a gyomori zsigerösztönök és fölemésztő bugyrok működnek. A szív a szeretet helye, amelyet a lélek munkál, Krisztus szeretetével ölelve körbe. Ami az eszünkkel fölfoghatatlan, azt „szívből tudjuk”, a Léleknek éltető-lángoló véráramában.
-
Önismeret
Tovább olvasom »Mi a hit? Az ilyen kérdés a hitet tárgyként kezeli. Lehet róla beszélni, meg lehet fogalmazni. Az is tud a hitről beszélni, aki még az életében nem élte át. De a hit valójában lelki történés. A hitet az ismeri meg valójában, aki átéli. Benne kell lenni. Az önmegismerés azért borzalmasan bonyolult, mert benne kell lenni abban, amit ugyanakkor kívülről kell látni.
-
Férfivá és nővé
Tovább olvasom »Az istenképűség legfőbb kifejezése a férfivá és nővé teremtettségünk. Társas lények vagyunk, mégpedig ebben a kettősségben, az egymásra figyelés és egymásra utaltság kettősségében, és ez rámutat arra a kapcsolatra, amely Isten és az ember között van. Ez az egymásra reflektálás az üdvtörténet példájává is válik.
-
Természet
Tovább olvasom »A klímavészhelyzet okozta problémát nem lehet olyan világképpel megoldani, amely előidézte azt. Talán be kellene látni, a Teremtő-teremtény viszonyról szóló biblikus üzenet nem ósdi, régies látásmód, hanem az egyetlen, amelynek segítségével ma ember és természet összefüggéseiről értelmesen beszélni lehet.
-
Mai élethelyzetek – Isten útján
Tovább olvasom »A világi életünket élve megszomjazik hitre a szívünk. Isten bárhol, bármikor meg tud szólítani minket. Életünk leglényegesebb fordulópontja a hitre jutás. Onnantól kezdve szívvel, lélekkel tudunk szolgálni Isten útján járva. Ő továbbra is folyamatosan építi hitünket, formál minket. Isten kegyelmes szeretetéért minden nap hálát adhatunk.
-
Láz
Tovább olvasom »A láz egészen sajátos állapot tud lenni. Képes teljesen kizökkenteni az ember életét a megszokott, természetesnek vélt rendjéből. Küzd a szervezet. Közben testünk folyamatosan gyengül. Arra kényszerülünk, hogy mindent elengedjünk. A fokozatos kiégés után végül eljön a láz mélypontja, a reszketős-forró éberség.
-
Ha itt a nyár...
Tovább olvasom »Megfizethetetlen az érzés, amikor az ember szívét több száz kilométerre az otthonától megmagyarázhatatlan, de jóleső otthonosságérzés tölti el. Nem az idegen táj kuriózuma ez, hanem a hazatalálás megnyugvása. Már annak is, aki először lép erre a vidékre. Aki pedig egyszer odatalált, azt már ismerősként várja vissza a magyar táj, várják a nyitott szívű emberek.
-
Pünkösd után
Tovább olvasom »Ha elfogadjuk a Szentlélek ajándékát, megtörténhet a csoda, amelyről Pál apostol írta a korinthusiaknak: „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.” Jézus tanítása, egyben parancsa nemcsak Nikodémusnak, hanem nekünk is szól: „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.”
-
A templom hatalma
Tovább olvasom »Isten ad nekünk különleges helyet, a templomunkat. Képessé teszi arra, hogy az üzenetet közvetítsen. Nem az épület önmagában, hiszen a templom a gyülekezet az Ige és a Lélek által. A templom üzen: mi a szent és mi a hétköznapi. A templom nyilvános térben megfogalmazott állítás arról: van szent és van profán.
-
Művészet és spiritualitás
Tovább olvasom »Egyszerűnek tűnik a következtetés: a hit nem valamilyen elvont fogalom, hanem cselekvés, mert a hit a materializálódásban, magában a cselekvésben válik valósággá. Olyan, esztétikai terminusokkal is leírható realitásról (vagy Isten-valóságról) van szó, mely harmóniához vezető arányosságot hordoz; az ellentétekkel szembesít, mert mindig döntéshelyzetben vagyunk; és katarzishoz vezet a hitben fakadt cselekvés eredménye.
-
Isteni rend – isteni sorrend
Tovább olvasom »Aki a jót elfogadja, annak a rosszat is el kell, mondja Jób is. A szenvedés Isten tervében nem büntetés, hanem a hozzá való közelebb kerülés eszköze, ami után megújul a hit, a teljes élet. Nem szenvedésmentes életet ígér az Úr az őt követőknek, hanem hogy átviszi őket ezeken, az ő javukra. Amikor látni és érezni engedi a poklot, valójában burokban vezet végig azon. Isten sorrendje mankó és vigasztalás a nehéz időkben.
-
Mi az a jutalom...
Tovább olvasom »Isten szeretete ránk talál, betölt, átformál, azután abból adunk másoknak, az sugárzik kifelé belőlünk? Vagy először belátjuk, mi akarjuk, igyekszünk a magunk elszánásával Istentől megtanulni, hogy szeressünk, befogadjunk, és azután következik, hogy jutalmat kapunk: Isten fiaivá válunk, azaz megáld szeretetével?
-
Hűséges szárnyak
Tovább olvasom »Miután sikerült a nyílás fedelét levenni, a szárnyak egyre hangosabban verdestek. Óvatosan, kesztyűs kézzel nyúlt a nyílásba, ahol egy parányi madárka járta magányos haláltáncát. A család ujjongó örömmel vette körül, majd a kertben szabadon engedték az ügyetlen kis jövevényt. Boldogan elrepült. Talán Mózes érezhette így magát, amikor kiszabadította népét Egyiptomból, mint most ő, aki ezt a madárkát kimenekítette halálos rabságából.
-
A csodálatos év
Tovább olvasom »Annus mirabilis – így is nevezik 1989-et. Magyarországon és Erdélyben még sokan emlékeznek a kommunista diktatúra idején a gyülekezeteknek segítő holland kálvinistákra. Közülük volt az egyik legkiemelkedőbb Kohlbrugge asszony: törékeny, de energikus karmesterként irányította a keletnémet, csehszlovák, magyarországi és romániai magyar reformátusokat támogató hollandiai hálózatokat.
-
Csanádi temploma
Tovább olvasom »Mintha Ady keserű vádjára – „…még a Templomot se építettük föl” – válaszolna Csanádi, megerősítve azt a történészi felfogást, hogy elsősorban a sok-sok templom és iskola (a hit és a tudás) tartotta össze és tartotta meg a darabokra szakított, szétszórt magyarságot a romlás évszázadaiban, majd a trianoni diktátum óta eltelt száz évben is.
-
Modernitás
Tovább olvasom »Látni kell, hogy a modernitás fogalmának ez a kisajátítása az egész nyugati keresztyén civilizációt nyomás alá helyezte, aminek az lett a következménye, hogy a keresztyén üzenet által megfogalmazott örök igazság az emberről és a világról riasztóan széles körben az érvényét vesztette, vagy megengedő módon a szubjektum belső világába rendeltetett.
-
Hogyan tiszteljük Istent online?
Tovább olvasom »Meg kell teremtenünk otthonunkban is az elcsendesülésnek a lehetőségét, hiszen a templomban is csendben hallgatjuk végig az igehirdetést. Tehát ne kattintsunk máshova, lehetőleg ne érjen sok külső benyomás. Másik fontos dolog, hogy legyünk tisztában az Ige értékével. Annál drágább kincs, hogy hallhatjuk Isten kijelentését, nem létezik ezen a világon.
-
A trianoni tragédiánkról
Tovább olvasom »Református egyházunk ütötte az első rést a XXI. században a trianoni békediktátum mindörökre megdönthetetlennek kikiáltott falán. Teremtő és megtartó Istenünk segedelmével 2009. május 22-én a debreceni Nagytemplomban aláírhattuk az egységes Magyar Református Egyház Alkotmányát, amely eredendően a Kárpát-medence tíz magyar egyháztestét foglalja magában.
-
Arany János „járványból szabaduló” levele
Tovább olvasom »Érdemes megismerkednünk ezzel az 1866. november 14-én keltezett, egyszerre szomorú és reménykedő, csüggedt, ugyanakkor Istennek hálás levéllel, amelynek minden sorában érződnek a három hónapig pusztító kolerajárvány félelmei és akkori embertársaink bénult tehetetlensége.
-
Mai történetek – Még nem értette
Tovább olvasom »Ma már a barátom is érti, hogy ha a bűneink megoldását keressük, nem kerülhetjük meg Jézus keresztjét. Érti a telket vásárló emberről szóló példát is: igaz, hogy nagy kövek voltak a földterületen, de így olcsóbban megvehette, a köveket pedig elhordatta.
-
Csigavonal
Tovább olvasom »A teológia – illat és levegő. Az utolsó, gyakorlati évben keveset szippanthattam bele az ódon falak összetéveszthetetlen illatába. De amikor néha felszaladtam a mélyen kijárt lépcsőn és megéreztem ezt az ismerős jegyet, az otthonlét öröme járt át.
-
Pünkösd után
Tovább olvasom »Nem az emberek teremtették meg Jézus Krisztus emlékezetét, akik azt azóta is »ápolják«, hanem a Lélek által Jézus Krisztus hozza létre a történelemnek azt az idejét, amelyben ő a viszonyítási és tájékozódási pont. Jézus Krisztus Úr. Nemcsak úgy, hogy a személyes életemnek is Ura, hanem úgy is, hogy ő az emberi történet abszolút tájékozódási pontja.
-
Jó hír
Tovább olvasom »Talán nem a hiú ábránd és a felszínes remény mondatja velem, hogy egyre többen döbbenhetnek rá, milyen nagy kincs most a templom, az úrnapja, a harang ismétlődő hívogatása. A szokottnál is nagyobb. Válasz, erőgyűjtés mindarra, ami az életünket lassacskán beterítő fekete félelemfelhők formájában bennünket ér manapság.
-
Húsz...
Tovább olvasom »... év után készül két testvér találkozni: Jákób, aki kicsalta az elsőszülöttségi jogot ikertestvérétől, és Ézsau, aki ezért halálos haragjában bosszút fogadott, és ezért a csalónak menekülnie kellett. Így váltak el egymástól az egyébként is mindig acsarkodó fiúk, akiket pártoskodó dédelgetésükkel a szülők sem segítettek a békés megegyezésben.
-
A várakozás, a zombik és a felelősség
Tovább olvasom »Az a négy hét, amely mindig a közösségről szólt, most sokkal szürkébbnek tűnik, mint máskor. Miközben szeretnénk méltóképpen megélni ünnepünket, egyre több dolog választ el bennünket egymástól – a maszkok, a szociális távolságtartás, az esti kijárási tilalom és az online térbe szorult közösségi alkalmak.
-
Gyógyító kegyelem
Tovább olvasom »Ha átéljük, hogy van bocsánat, Isten békessége minden értelmet felülmúlva csordultig betölti a szívünket. Ez a békesség a lélek békéje – nem mások határozzák meg, hanem önmaga gondoskodik önnön nyugalmáról, ha kell, az irgalmasság eszközével élve. A békesség olyan a léleknek, mint teknősnek a páncél: sok mindentől megvéd.
-
A holland gyermekvonatok
Tovább olvasom »A történelem azért is fontos, mert a tegnap tanulságait a ma megértésére használhatjuk. A sajtó mostanában sokat emlegetett témája az Európai Unió „keleti” és „nyugati” részének megosztottsága. A cikkeket olvasva az a benyomásunk alakulhat ki: a két világ elbeszél egymás mellett, már a fogalmakon is mást értenek.
-
Szeretet
Tovább olvasom »A nem meghatározott közösséghez kötött, egyetemes szeretet fogalmát a keresztyénség ismertette meg a világgal. A keresztyén üzenetben jelent meg a közösségi határokat átívelő emberiség mint a szeretet tárgya és fogalmának új dimenziójú tartalma. Az evangélium ugyanis Istennek a bűnös világ üdvösségére vonatkozó akaratát szeretetként határozta meg.
-
Lelkesen, Lélek nélkül
Tovább olvasom »Szentlélektelenségünkben azok közül szólíthat meg minket az Úr, akikről azt hisszük, többet tudunk náluk! Tanítókból tanítványokká szeretnek minket. Önteltségünk helyett Szentlélek-telítettségünkben kötelességünk tanítani lelkes, de szentlélekhiányos testvéreinket. Ahogyan a Mester ajánlotta: „legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!”
-
Jövő
Tovább olvasom »A jövő képzete azért különleges, mert a leginkább érzékelhetővé teszi azt, amiben az ember mindig is van: a lét érthetetlenségét. Ha tudnánk a jövőt, mindent tudnánk. Úgy értem, tudnánk azt, hogy ennek az egésznek, amit szokványosan az időben zajló emberi létnek hívunk, és amelynek mi mindnyájan személyesen a részesei vagyunk, mi az értelme.
-
Egy walesi pünkösd
Tovább olvasom »Olyan, a zsinat-presbiteri elv alapján megtartott, a „walesi bárdok” erejére, hősiességére emlékeztető pünkösdölés részese lehettem, hogy feledni tudtam minden honvágyat. Igaz, csak plusz négy fokot hirdettek a hőmérők, mégsem hiányoltam többé a hazai pünkösd tündöklő napfényét és pompás, kibomló pünkösdi rózsáit.
-
Örökkévaló hűség
Tovább olvasom »Jézus és az Atya bensőséges kapcsolata a mindhalálig tartó hűség foglalata, amely tragikus módon, a kereszten teljesedett ki igazán. Akinek szíve mélyén ez a hűséges Lélek lakik, az ugyancsak hű maradhat mindhalálig. Isten hűsége változhatatlan, örökkévaló hűség, amelyet senki és semmi nem változtathat hűtlenséggé.
-
Félelem helyett szabadság
Tovább olvasom »Az utóbbi hetekben megtanultam, hogy ha a nehéz, jövőtől tartó időkben hozzá tudok fordulni, úgy ölel át újra és újra, ahogy tette legelőször: elsöprő szeretettel. Igaz, hogy sokszor nem válaszokat ad, de emlékeztet ajándékaira és arra, hogy nem is kell tudnom mindent.
-
Pünkösd
Tovább olvasom »Az, ami vele történik, az ember számára mindaddig rejtve van, míg értelme a Lélek által meg nem nyílik annak belátására, hogy a történelem alanya Isten, s minden, amit az ember tesz, részvétel valamiben, ami túlmegy az emberi cselekvések összességének körén. Ez az a végső ismeret, amelyet nem az ember szerez meg, hanem amelyet Isten közöl az ő Igéje és Lelke által.
-
A karantén...
Tovább olvasom »... szót ma már mindenki ismeri, sőt immár életmóddá vált az elmúlt három hónap alatt. Az emberek többsége fegyelmezetten betartotta a korlátozásokat, az otthon maradás és a kézmosás lett a legfőbb fegyverünk. Gyakorlatilag ugyanaz, ami a középkorban az olasz Velence hatóságának rendelete volt a pestisjárvány idején, amikor a tengerészeket és kereskedőket el kellett különíteni a külvilágtól, hogy ne terjesszék a fertőzést.
-
Felhangosított életünk
Tovább olvasom »Nem tudni, mi az oka, de manapság mindenütt a felhangosított élettel, ünneppel, eseménnyel találkozni, a résztvevők korosztályától függetlenül. Az elején, ahol volt némi részünk a szervezésben, még próbálkoztunk kérlelni a zenészeket, ugyan biza, vegyék már csendesebbre...
-
Barátok
Tovább olvasom »Sokan sajnos egy-két igaz baráttal sem számolhatnak, magányosak. Amikor pedig egyedül érezzük magunkat, minden sokkal ijesztőbbnek, borúsabbnak tűnik. Nehéz lehet a maguk valójában, objektíven látni a dolgokat, a derűs, pozitív jövőkép pedig egyenesen elképzelhetetlennek tűnhet ilyenkor.
-
Tudomány
Tovább olvasom »Fontos, alapvető adománya Istennek a tudomány, főleg akkor, ha nem érti félre önmagát, és belátja saját határait. Nekünk, keresztyéneknek pedig nem kell bedőlnünk annak a ma ügyeletes mítosznak, hogy egyedül a természettudomány a végső igazság mércéje. Ami engem illet, maradok a teológiánál.
-
Egységnap, mindennap
Tovább olvasom »A csendes többség tagjainak is vállalniuk kell önmagukat, és szólniuk kell azokhoz, akiket újra és újra megbántanak, és idegeneknek neveznek. Akiket összezavarnak a folyton ismétlődő, mérgezett hegyű kijelentések. Mert az összetartozásért, az egységért minden nap meg kell küzdenünk. Képviselnünk kell azt. Csak így van mit ünnepelnünk.
-
Igen jó
Tovább olvasom »A koronavírus-járvány miatt az utak kereszteződésére azonban most egy újabb évig várni kell. A meghiúsult tervek ugyan kissé fájnak, hosszas kesergésre még sincs okunk. Hiszen szerte a földkerekségen is szerethetjük, követhetjük Istenünket, hogy a világ lássa: egymástól távol élve is az ő népe vagyunk, és ehhez a néphez tartozni igen jó.
-
Aki felkészített az Istenhez vivő futásra
Tovább olvasom »Megrendítő dokumentum került elő férjem anyai ága, az ugyancsak ároni, papi és tanítói Fekete család írásos hagyatékából. A gyönyörű kézírással írt szöveg – pedig ez még nem is a tisztázat, csak az első változat volt – szerzője Fekete Gusztáv, a szöveg papírra vetése idején, 1916-ban még segédlelkész volt.
-
Színből vagy szívből?
Tovább olvasom »Hasonló helyzetekben keresztyénként általában az a kérdés az első gondolatom, amelyet édesanyám tett fel gyakran, amikor egy-egy híresség halálhírét hallottuk: „Vajon hová ment?” Azaz, vallotta-e Jézus Krisztust Megváltójának? Ez többnyire költői kérdés maradt és maradhat ma is, hiszen kevés a keresztyén értékrend alapján élő és tevékenykedő művész...
-
Isten szeretete átölelte
Tovább olvasom »Vallásos vidéki családban nőtt fel, nehéz gyermekkora volt. Ápolónőképzőbe járt, férjhez ment, élte Isten nélküli életét. A hivatása Budapestre szólította. Házassága – férje halálával – öt év után véget ért. Egyedül nevelte kislányát. Nagy ritkán elment a templomba is, ha nagy mélységben volt, imádkozott, és azt hitte, így minden rendben.
-
A felelős fórum
Tovább olvasom »A Theologiai Szemle „a közös teológiai eszmélődést, a közös krisztusi fellépést, tehát Krisztus népének és ügyének egységét, együttes megjelenését” szolgálja. Az ökumenikus imahét kezdetén mi magunk is reménykedhetünk abban, a teológia művelői továbbra is megismertetik velünk eredményeiket a százéves szemle hasábjairól.
-
A következő szín
Tovább olvasom »Az egyházunk olyan, mintha egy szín végéhez ért volna: az indulatok elszabadultak, de még nem látjuk, hogyan folytatódik a történet. Üres oldalak jönnek, és mintha túl sokan jelentkeznének az író szerepére, de egyelőre csak silány utánzatokkal. Az egyház drámája, úgy érzem, még nem találta meg a maga méltó folytatását...
-
Legyél...
Tovább olvasom »Az emberség azt jelenti: felismered vagy legalább feltételezed, hogy a másik is ember. Isten teremtménye, és biztosan nem jókedvéből gonoszkodik, hanem azért, mert boldogtalan. Erre nevelte a környezete, az életmódja, a lehetőségei és a tehetségtelensége. Ha idáig eljutunk, már megértőek vagyunk. Ez az emberség lélektana.
-
Kacskaringós utakon
Tovább olvasom »Vajon hányszor teszünk meg életünkben felesleges utakat nem túl értékes dolgok miatt? Hányszor fordul elő, hogy nem kérjük Isten segítségét, próbáljuk önerőből megoldani a gondokat? Pedig a kezünkben ott a megoldás: az Ige valós idejű, élő térképe, amellyel Isten megmutatja, merre lenne jó mennünk, ha nem akarunk kacskaringós utakon kifáradva célba érni.
-
Tények
Tovább olvasom »A keresztyének teljes meggyőződéssel állíthatják azt, hogy Isten megjelenése Jézus Krisztusban nem a hit szüleménye, hanem ellenkezőleg: történelmi tény, amely megalapozza a hitet. Azért lehet ezt állítani, mert az, hogy mi a tényszerű és mi nem az, attól függ, mely látásmódból indulunk ki. Egy ma általános hiedelem szerint a történelem tényszerűsége akkor tárható fel, ha a történelmet önmagában, Isten nélkül nézzük.
-
Vágyódás a kertbe
Tovább olvasom »Az ember kezdetektől szorosan együtt élt a természettel, léte egybeforrt az őt körülvevő környezettel. Igaz, a küzdelem a természet erőivel és a kiszolgáltatottság is végigkíséri az emberiség életét, ugyanakkor a teremtett világ a gyönyörködés, a boldogság forrása is volt. A kertben a szemlélődés és a munka egyaránt megvalósulhat, néha akár egyszerre is.
-
Egy „gang” dicsérete
Tovább olvasom »Nehéz időket élünk, ugyanakkor ez a korszak elhozta nekünk a kicsinységükben is nagy értékű vigaszok, az igazabb értékrendek felismerésének esélyét. Eközben jusson az eszünkbe a jelenkorunk fölényével naivnak ítélt, de ezekben a napokban gyógyító erejű Eleanor Porter-regény, Az élet játéka is. Merjünk Polyannák lenni!
-
Példás egységben
Tovább olvasom »Székelyföld kaphatna közvetlenül is uniós forrásokat anélkül, hogy Bukarest megcsapolhatná vagy eltéríthetné azokat. Noha lapzártánkkor még bizonytalan, hogy az Európai Bizottság engedélyezi-e a koronavírus miatt megakasztott aláírásgyűjtés meghosszabbítását, két eredményt máris elkönyvelhetünk.
-
A járvány után
Tovább olvasom »A világ az ember által nem változtatható meg, és ezért teljességgel hiábavaló abban reménykedni, hogy eljön majd a korszak, amikor „minden másképp lesz”. Elhihetjük: lényegileg a járvány után sem fog változni semmi sem. Ez bizony eléggé csüggesztő. A reménység mégis az, hogy lehet a világot nem önmagában, hanem Istennel összefüggésben látni.
-
Gyermekké lenni
Tovább olvasom »„A gyermekeké az Isten országa” – mondja Jézus. Mert ők tudnak igazán lelkesedni mindenért, a betlehemi jászolért, a karácsonyfa alatt elhelyezett ajándékokért, amelyekkel azonnal játszani kezdenek. Gyermeknek lenni ugyanis azt jelenti: szüntelenül játszani, vagyis az álmokat, vágyakat, elképzelt történeteket valóra váltani.
-
Fény és sötétség adventben
Tovább olvasom »A hitetlen, az Istentől rejtőzködő ember azért fél a világosságtól, mert az nemcsak a környezetét világítja meg, hanem őt magát is. Az ember pedig szereti rejtegetni a bűneit a sötétben, az árnyékban. Ezért elég a legtöbb embernek az adventből és a karácsonyból is egy kicsike fény.
-
Sárkányok tánca
Tovább olvasom »Isten nem azt ígérte, hogy Krisztus második eljöveteléig a teljes béke korszakát éljük át, hanem igenis az egyre szorítóbb nehézségeket, ahol a gonosz erői fenyegetnek bennünket. Igaza van a modern meséknek: szükségünk van a kitartásra, szükségünk van erőre, és szükségünk van hősiességre.
-
Világ
Tovább olvasom »Amikor azt a kérdést tesszük fel, hogy mi a világ, akkor egyúttal kívül is kerülünk a világon. A világ úgy jelenik meg, mint az emberrel szemben álló és az emberen kívül álló véges, de egységes valóság. Vagyok „én”, és van a „világ”, miközben én is a világ része vagyok. Az igazi kérdés nem is az, hogy mi a világ, hanem az, hogy ez a kérdés egyáltalán hogyan lehetséges.
-
Kiáltás és bizalom
Tovább olvasom »Az erőszakos csend, az elhallgatott szó teljes elszigetelődéshez, mérhetetlen magányhoz vezet. Ezért jó megnyílni és „kiáltani”: imádkozni, beszélgetni, egymás szavát meghallgatni és komolyan venni. Eddig aligha volt alkalmunk minderre, hisz versenyt futottunk az idővel, az eseményekkel, magával az élettel. Azonban a vírus megtette, amit mi nem tudtunk megtenni: megállította e rohanó világot, kényszerpihenőre ítélve minket.
-
Azért nincs még végünk
Tovább olvasom »Isten kérlel, int, figyelmeztet: bármilyen magasra mászol is önerődből, leeshetsz, mert nem hallgattál rám. Ilyen intések lehetnek akár a természet ijesztő változásai is. De „szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma”. Egyenként nem fordíthatjuk vissza a környezetszennyezést, a klímaváltozást, a magunk területén kell tennünk, és a változásért Istenhez könyörögnünk.
-
Hitvallás és vírus
Tovább olvasom »Mi van akkor, ha jogilag ki lehetne nyitni a templomot, mégsem nyitjuk ki? Ha van istentisztelet, én személyesen mégis úgy gondolom, továbbra is otthon kell maradnom? Mi magunk vagyunk azok, akik bezárjuk a templomot? Bezzeg amit a kommunizmus nem bírt elérni, azt mi önként végrehajtjuk? Nincs tiltva a templomba járás, adott a lehetőség, mi mégis otthon maradunk?
-
Sáskák és óriások
Tovább olvasom »A két bátor és erős, lelkileg ellenálló és küzdőképes ember titka az isteni perspektíva, amely felnyitja a szemüket a nem látható dimenzióra, egy nagyszerű képre. A hívő ember lelkiereje mindig a nagy kép szem előtt tartásában gyökerezik, miszerint élek itt, a földön, ami ajándék, és élek a mennyben örökké, ami Isten akarata és ígérete. Ezért bátorít Káleb, a betlehemi angyal is, s maga Jézus: „Ne féljetek!”
-
Engedd el!
Tovább olvasom »Úgy éreztem magam, mint Jób barátai, akik könnyen beszélnek, mert nem élték meg azt a veszteséget, kínt, amit ő. A szenvedésben az idő, a csend jó tanácsadó. Átgondolni eseményeket, holnapot. Elengedni a görcsös ragaszkodás tárgyait. Megkönnyebbülni és rádöbbenni, hogy lehet nélküle is élni. Sőt, kell. És azon az új úton is süt a nap, melengeti az arcom. És, nini, ami a legjobb: csöndesen és váratlanul átölel az Isten!
-
Elmélyülésre...
Tovább olvasom »Számtalan felszínes információ, futó benyomás, érintőleges találkozás, köszöntés, lényegtelen semmiség éri az embert. Korunkban túl sok ingernek vagyunk kitéve, és magunknak kell tudatosan válogatnunk, kire és mennyire figyelünk, ki előtt nyitjuk meg magunkat, van-e megőrizni való, gazdagító üzenet. Mikor, ki előtt csöndesedünk el?
-
Egyenlőség és vezetés a házasságban
Tovább olvasom »Mit jelent az, amikor – követve az apostol szóhasználatát – fejnek nevezzük a férjet? Ez a férjnek a házasságban, illetve a családban realizálódó isteni elhívására utal, nevezetesen, hogy elsődlegesen ő vállalja a krisztusi módon való vezetés, védelem és gondoskodás felelősségét.
-
A bizonytalanság...
Tovább olvasom »... az egyik legnehezebben elviselhető életérzés. Hogyan küzdünk ellene, amikor senki nem tud biztosat mondani? Meddig tart még a járvány? Meddig kell fékezett üzemmódban élnünk? Lesz-e oltóanyag és mikor? Mi lesz a járvány után? Nincs senki, aki prófétaként meg tudná válaszolni a kérdéseinket.
-
Ellenszer hiábavalóságra
Tovább olvasom »Az Úr előtt úgy is mutatkozhatunk, mint az elbukott kamasz, aki már szinte felnőtt, mégsem elég érett. A lényeg, amíg úgy állunk az Úr előtt, mint gyerek a szülő előtt, bárhogyan érezzük magunkat, nem vagyunk elveszve, mert kapcsolatban állunk az élő Istennel – és ez a legfontosabb. E viszonyban ismerhetjük meg magunkat igazán, itt nyerhetünk lelki nyugalmat, bölcsességet is.
-
„Nagyobb boldogság adni, mint kapni”
Tovább olvasom »Az Úr 1995., ma már nagyon távoli, de igaz meseként ható esztendejében az összes akkori diák és tanártárs, sőt, a bölcsészkar minden munkatársa bőven elfért az akkoriban nagyon otthonos, szerény, fehér falú s az egyház címerével ékes díszteremben. A közös éneklés és imádság után még egy szívem szerinti feladat várt rám: néhány, a születés ünnepéhez köthető saját versem és versfordításom elmondása.
-
Igazi adventi élmény
Tovább olvasom »Advent idején a múltban kutatva falusi életünk nyolc éve varázsolódik lelki szemeim elé. Mintha mesevilágban éltünk volna, kedves, segítőkész, dolgos kalotaszegi emberek között, tiszta levegőt szívtunk, gyermekeinket óvó szemek vigyázták. Városi rokonságunk számára mi voltunk a hétvégi kikapcsolódás és pihenés nagy lehetősége, az unokatestvérek máig szeretettel emlegetik az ott töltött szép napokat.
-
Donátusi szőlővirágok
Tovább olvasom »A szőlőtő nem mi vagyunk. De a szőlővesszők és a reménykedő, kicsiny szőlővirágfürtök, Isten rendelése szerint: igen. Emberi cselekedeteink, vállalásaink békeidőben és vészhelyzetben egyaránt nagyon fontosak ugyan, de termőre csakis akkor fordulhatnak, borrá csakis akkor nemesedhetnek, ha az első, a döntő helyre Teremtőnk szándékait állítjuk.
-
Mai élethelyzet – Jó jel
Tovább olvasom »A szívünkbe jutott Ige egyik jele, hogy nyugtalanná tesz a bűneink miatt. Elrontott dolgaink, bűneink, megromlott természetünk jelez. – Ez történt önnel is. Azért jó jel ez, mert van megoldása a bűneinknek. Egyetlen. A bocsánat. Jézus azért jött, hogy átvegye bűneink büntetését.
-
Nehezített pályán
Tovább olvasom »Vajon hol van az öntudatos – vagy inkább hittudatos – reformátusság, az alulról építkező és magára hagyatottságában is önszerveződő református közösség? Hol érvényesülnek a sokszor hivatkozott történelmi mintáink által kínált cselekvési és gondolkodási modellek a mindennapjainkban? És egyáltalán: mit ér a keresztyénségünk?
-
Mi vagyunk az egyház
Tovább olvasom »Az egyház titka abban van, hogy mi vagyunk az egyház. Te és én. Ez tényleg felfoghatatlan, hiszen pontosan tudjuk, kik vagyunk mi: bűnös és gyarló emberek, akik Isten ítélőszéke előtt nem állhatunk meg. Ám Istennek mégis úgy tetszett, hogy embereket hív el az ő egyházába, hogy emberekből építi fel az ő lelki házát.
-
Külsőnket...
Tovább olvasom »...védjük a vírusoktól és a fertőződéstől maszkkal, kézmosással, ruhánk lecserélésével és fertőtlenítéssel. De a belsőnket hogyan védjük? Pál apostol beszél arról a kettősségről, hogy van külső emberünk, és van belső emberünk. Magáról beszél, és úgy biztat másokat: „Ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.”
-
Óesztendő
Tovább olvasom »A lényeg, hogy ne tartson fogságában a múlt! Amiről Pál ír, az a sportolók, a futók, a célra nézők elszántsága és stratégiája. Ha folyton hátrafelé lesünk, visszanézegetünk a megtett útra, nem tudunk haladni, sőt előfordul, hogy ütközünk is másokkal, ha nem ügyelünk. Lassít az úton és feltart. Dönteni kell, előre- vagy hátrafelé élünk. A Krisztus teljességével mérjük magunkat! Vele mindig van tovább és előre.
-
Isten öreg gyermekei
Tovább olvasom »Az öregség egyik legnagyobb vívmánya a szabadság, a felhalmozódó „énidő”, amely jó lehetőséget kínál rendezni végre a saját és a közös dolgainkat, kalandozni a múltban, vagyis emlékezni, leltárt készíteni, megbékélni és elengedni mindazt, ami lehúzná, szárnyaszegetté tenné a lelket.
-
Krisztus-amulett
Tovább olvasom »A tekercs egy Krisztus után 230-270 körül eltemetett, 35-40 év körüli férfi nyakláncában volt, ám az idő annyira megviselte, hogy csak az idén sikerült digitális technikával, virtuálisan „kitekerni”, s ekkor derült ki, hogy tizennyolc soros latin szöveget karcoltak bele kézzel...
-
Krisztusi jövőt álmodsz-e?
Tovább olvasom »A mi feladatunk nem csak annyi, hogy Krisztushoz hívogassunk – ahhoz, aki újjáteremt –, hanem hogy elérjük: addig se csürheként, hanem közösségként, gyülekezetként, egyházként működjünk. És ez szembeszegül azzal az alapösztönnel, amely az egyes ember túlélését, érdekét, hatalmát helyezi előbbre, nem a közösségét.
-
„Elütni” az időt?
Tovább olvasom »A kor türelmetlen – illetve: türelmetlenné váltunk a korban. Nem tudunk mit kezdeni az idővel, és könnyen kijelentjük, hogy „nincs időnk”, ha pedig van, fölöslegesnek érezzük, mert várakozni kell valamire. Ilyenkor használja az ember az „elüti az időt” kifejezést. Ahelyett, hogy merítene a várakozás lehetőségéből, látszattevékenységgel tölti ki az időben keletkező űrt.
-
Idén is lesz karácsony
Tovább olvasom »Az ünnep idején meg kell állnunk: elcsendesedni, a karácsony valódi üzenetére figyelni. Imában hordozni a családtagjainkat, rokonainkat, betegeket, gyógyultakat, lelkipásztorunkat, presbitereket, a gyermekeket nevelő pedagógusokat. Ezen a karácsonyon hálával emlékezhetünk Szűcs Ferenc professzor úrra, lapunk teológiai főmunkatársára.
-
A győzelem napja
Tovább olvasom »December nyolcadika, az advent második vasárnapját követő keddre esett. Az Egyesült Királyságban ezen a napon kezdték meg az új típusú koronavírus ellen kifejlesztett védőoltás beadását. Magyarországon ugyanekkor elindult a regisztráció a vakcinainfo.gov.hu weboldalon a védőoltásra. Ekkor több mint hatezer fő volt a koronavírusban elhunytak száma.
-
Mohóságok nyara
Tovább olvasom »Az újabb és újabb vírusvariánsok nyomán laikusok és szakemberek nyilatkozatai is azt sugallják nekünk, sőt olykor egyenesen sulykolják belénk, hogy a mostani, a korábbiakhoz képest most szinte rózsásnak tűnő járványhelyzet olyan csalóka, mint a délibáb a forró hortobágyi levegőben.
-
Revolver vagy vakolókanál?
Tovább olvasom »A fogyasztói társadalom sikeres abban, hogy mindenkit azon a nyelven szólít meg, melyet megért – gondoljunk a tévécsatornák százon felüli számára. Nagy érték, ha egy gyülekezet képes az Ige számára is csatornákat kiépíteni: nehogy buborékba zárjanak bennünket templomaink sok száz éve, példás, önfeláldozó iparosmunkával épített kőfalai.
-
Durva...
Tovább olvasom »Kerüljük a valódi és mély beszélgetéseket, mert azok megterhelnek és fölszabadítanak, elköteleznek és gyógyítanak, energiát igényelnek és testvéri közösségbe vonnak. Mindkét fél ad és kap egyszerre. Miért egyszerűbb mégis a felszínen maradni és az időjárásról vagy mások életéről beszélni? Mert kényelmesebb, annak nincs kockázata, nem okoz fájdalmat és konfliktust.
-
Eszköztelenül
Tovább olvasom »Az eszköz lényege a cselekvőképesség, a problémamegoldásra való képesség intézményesítése. Akinek eszközei vannak, nagyobb eséllyel boldogul, jobban, könnyebben old meg egy feladatot. Az intézmények leegyszerűsítik az életet, hiszen nem kell minden problémának egyedi megoldást keresni, az általuk biztosított rutin pedig biztonságérzetet ad. És hatalmat is.
-
Egyházi intézmény mint lelki otthon?
Tovább olvasom »A keresztyén közösség elsősorban dialógusközösségként töltheti be hivatását. Szükség van olyan terekre, alkalmakra, amikor a nem keresztyének vendégnek érezhetik magukat a keresztyének között. A kutatások szerint a család után az emberek életét a kiscsoportos beszélgetések, a közös élmények formálják legjobban.
-
Nagy a tét
Tovább olvasom »Úgy tíz évvel később épp a piros lámpánál álltam a Damjanich utca és a Dózsa György út kereszteződésében. Arra jött egy hetvenesnek kinéző, ismerős arcú ember, kezében a kéregetős újsággal. Erősen gondolkodtam, honnan ismerhetem. Hirtelen átvillant az agyamon a felismerés: – De hiszen ez Anti, a régi barátunk!
-
Angyal hóesésben
Tovább olvasom »A minap hazafelé utaztam. A Keletiben álló vonatra felszállt egy fiatal lány. Valahonnan ismerős volt, aztán amikor a kocsiban a kis asztalkákra kitett egy-egy kis mütyürt, rögtön ráismertem. Sokszor találkoztam már vele. Ahogy a tárgyakkal együtt kiosztott papíron is olvasható: siketnéma, és ezeknek a kis semmiségeknek a megvásárlásával támogathatjuk.
-
Új év?
Tovább olvasom »A jövő kiszámíthatatlansága a felszínen akár izgalmas is lehet. Másrészt az a körülmény, hogy lényegileg mindig ugyanaz történik, előhozza a jövő másik arcát is. Nemhogy izgalmat okoz, egyenesen untat. Végül is eléggé unalmas az a tény, akárhogyan nézzük is, hogy az ember mindig ugyanabban a történetben toporog.
-
A meghallgatás...
Tovább olvasom »... nem passzivitás vagy semmittevés, hanem erőt és energiát igényel attól, aki odafigyel a másikra. Koncentrálás az emberre. Összpontosítás a beszédére, a kimondott és ki nem mondott gondolatainak és érzelmeinek a követése. El is fáradunk, ha nem hagyjuk ki egyetlen mozzanatát sem. Közben a hangsúlya, a beszédének zenéje, a gesztikulációja, az arckifejezései, a testtartása és a mozgása is mind-mind közöl valamit.
-
Ameddig a harang szól
Tovább olvasom »Balatonberényben a reggeli harangszó elnémult. Ez komoly visszhangot váltott ki a teljes magyar sajtóban. A harang létrejötte óriási közösségi áldozatba kerül, míg megszüntetéséhez elég egy petíciót beadni. A harangszó mellett, a kakasokkal, és a hajnali vonattal is hasonló célja van a faluban szabadságukat töltő városiaknak.
-
Sötétségben, avagy ismét a harangszóról
Tovább olvasom »Ha a harang és a kakaskukorékolás ellen tiltakozókat valóban zavarják a reggeli zajok, akkor mit kezdenek a városban hömpölygő autók, a villamos és a leszálló repülők dübörgésével? A petíciót írók most győztek, hiszen reggelente már nem szól a katolikus templom harangja. Csatát nyertek a hagyományos értékek, a keresztyén kultúra és életmód elleni harcukban.
-
A tiszta kommunikációt...
Tovább olvasom »... meg kellene tanulnunk, mert sok félreértés van közöttünk, és ezekből gyanakvás vagy sértődés születik, amit nehéz tisztázni, és nehéz újból megnyílni egymás felé. Gyermekkorunkban tanulunk meg beszélni, a szükségleteinket kifejezni, a tárgyakat és a jelenségeket nevükön nevezni. Óriási felelősségük ez azoknak, akik a gyermekekkel foglalkoznak.
-
Időszerű köszöntő
Tovább olvasom »A humorban is bővelkedő köszöntővers időszerű versszakát kaptam meg, Arany János és barátja, Szász Károly püspök-irodalmár közösen fogalmazott gondolatait: „Boldogságod fénye legyen szép szivárvány, / Rajta, mint egy hídon, szép tündérek járván, / Ne bántson a métely, sem másféle járvány, / Hanem oly erős légy, valamint a márvány.”
-
Tövis és türelem
Tovább olvasom »Megdöbbentő, hogy sokakat még egy világméretű járvány sem tud türelmesebbé tenni. „Tövis adatott” a mi testünkbe is, a pandémia tövise, amelyet csak az isteni kegyelem által viselhetünk el. Megértésre, együttérzésre, védőoltásra és türelemre van szükségünk ahhoz, hogy e járványt túlélhessük.
-
Örökkön-örökké
Tovább olvasom »Mit tegyen a diák, amikor látja, hogy a találatok közt egymást követi egy istenes versekről szóló válogatás, majd a cím, hogy „Pilinszky János szerelmes verse”? Itt már neki kell gondolkodni, hogy szerelmes vagy istenes verset olvas-e. Utánanézhet, hogy van-e Pilinszkynek „igazi” szerelmes költeménye, és megtalálja A szerelem sivataga és a Két szeretőre című darabokat.
-
Az őz
Tovább olvasom »Az élet úgy hozta, hogy mostanában egyre gyakrabban ülök bringára – és ezért nem lehetek elég hálás. Sőt, most először már saját magam – persze türelmes, szakavatott segítséggel – választhattam meg járgányomat. Az igényeimet figyelembe véve egy mountain bike lett még kiismerésre váró társam – igazi kis terepjáró, hegyen-völgyön, füvön, homokon is átvágó csodamasina.
-
Maszkot...
Tovább olvasom »Az Igében azt olvassuk, hogy az első gyülekezetben is voltak feszültségek a zsidó keresztyének és a görögül beszélők között. Féltékenység és vita támadt a jeruzsálemi, templomos, zsidó vallásukat megtartó keresztyének és a távolabb élő görög nyelvűek között, akik nyitottabbak voltak a hellenista világ felé. Utóbbiak mellőzöttnek érezték magukat a szolgálatban.
-
Zákeus – ma
Tovább olvasom »Mindnyájan megrendültek. A gyűlésen a gondnok szólalt fel először: – Isten beleszólt a vitánkba. Megértettem, hogy akkor nekünk el kell csendesednünk. Egykettőre helyreállt a békesség, és a presbitérium Isten iránti hálával és megrendült lélekkel folytatta gyülekezetépítő szolgálatát.
-
Ézsaiás prófétával a börtönben
Tovább olvasom »Regéczy-Nagy László vallotta, Isten Igéje tartotta meg őt. Hite a kádárizmus kilátástalan éveiben is megóvta a kétségbeeséstől. Az 1988-ban létrehozott Történelmi Igazságtétel Bizottság alapítójaként részt vehetett a rendszerváltás előkészítésében.
-
Sokféleképpen...
Tovább olvasom »A legtöbb ember tudattalanul csúszik ilyen kommunikációba, mert nem tudja, talán nem is akarja tudni, mi van a lelkében, milyen gyerekkori sérelmek és tapasztalatok nyomán alakult ki benne ez a magatartás. Őt is manipulálták, ő is így követelte ki a figyelmet a szüleitől, a felnőttektől. Csalárd a szívünk. Játszmákat játszunk, hogy ne kelljen szembenézni magunkkal és egymással, szükségleteinkkel, igényeinkkel, azzal, hogy egymásra vagyunk utalva.
-
Új köntösben Magyarvalkó őre
Tovább olvasom »Felújították az 1261-ben épült magyarvalkói református templomot. A gyülekezet a felújításra az Erdélyi Református Egyházkerülettől, az Európai Uniótól és a magyar kormánytól kapott támogatást, amelyhez hozzátette a maga adományait és munkáját. A felújítást ünnepi alkalom követte, melyen Kató Béla püspök hirdette az Igét.
-
Istennel a félelem ellen
Tovább olvasom »Sok igehelyen olvassuk az isteni óvást: „Ne félj!” A félelem és a szomorúság idején gyakran megpróbálja a Sátán elbizonytalanítani az embert, jól ismeri a Szentírást, képes kiforgatni szavait, hogy saját érdekébe állítsa. Isten jelenléte le tudja győzni bennünk a félelmet és a szomorúságra vigasztalást kínál.
-
Isten szentje
Tovább olvasom »Arra a döntő elhatározásra jutott, hogy változtatni kell életén. Aprólékosan összeszedte „negyvenéves pusztai vándorlása” alatt rárakódott bűneit, letette Jézus keresztje alá: kérte, hogy bocsássa meg még azokat is, amelyekre már nem is emlékezik. Természetesen sírt, mert a bűnvallás katarzissal jár. A sírás tisztította testét, lelkét, de még hiányzott valami – hogy Isten szóljon hozzá.
-
Luther wormsi helytállása
Tovább olvasom »Bátor magatartása, a hitbéli meggyőződéséhez végsőkig ragaszkodása, az Isten Igéje iránti hűsége tette történelemformáló személyiséggé Luthert, és az az ő ötszáz évvel ezelőtti helytállása tette visszafordíthatatlanná a reformációnak nevezett vallási, egyházi megújulási mozgalmat, amely új kezdetet jelentett Európában.
-
A korrektség jegyében
Tovább olvasom »„A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem gondolkodásotokban és meggyőződésetekben jussatok egyetértésre!” – kérleli Pál apostol a korinthusi keresztyéneket, és int minket ma. Így tudnánk harcolni a világ megosztó, nagynak kikiáltott, de sokszor kicsinyes problémái ellen.
-
Arám közmondás...
Tovább olvasom »... volt eredetileg ez a mondat: „Akinek van, annak adatik.” A magyar gondolkodásban is benne van ez a hasonlóan lehangoló tapasztalat: mindig az nyer, az a szerencsés, akinek amúgy is van elég, a szegény embert pedig még az ág is húzza. Jézus is ezt a kegyetlen igazságot tanítaná? Ő így folytatja: „akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van.”
-
Mondd el az érkezőnek!
Tovább olvasom »Mi változik bennem egy-egy csendesség, istentisztelet, prédikáció, igeolvasás, imádság nyomán? Elindulok-e a változás útján? Képes vagyok-e rá? Meddig marad meg bennem az Ige elvetett magja? Szárba szökken, vagy rossz talaj az életem, amelyből folyton kipusztul a nagy reménnyel befogadott Ige-magocska?
-
Szirénahang
Tovább olvasom »Amikor elkezdődtek a szirénázások, még nem volt kiépítve országszerte, ezért megkérték a lelkészt, hogy ilyenkor harangozzanak, így adják tovább a riasztás hírét. – Tiszteletes Asszony! Harangoznak, most mit tegyünk? – kérdezte még az elején egy fiatal. – Gyere be a templomba, ahova indultál. Mi megtartjuk az istentiszteletet – hangzott a hitvalló, biztató felelet.
-
Háborús...
Tovább olvasom »Háborúban az élettér szűkül, de az idő nyitott marad. Pilinszky János így ír: „Latrokként – Simone Weil gyönyörű szavával – tér és idő keresztjére vagyunk mi verve, emberek.” Háborús időket élünk most, bár nem fegyveres harcot vívunk, a láthatatlan ellenség ostromol. Egy éve kisebb-nagyobb mértékben beszűkült a tér.
-
A (poszt-) posztmodern ember húsvétja
Tovább olvasom »A gyakori útonlét, az elvágyódás, a nyughatatlanság, a valóságtól menekülni vágyás sajátosan jellemzi a kereső, lelki útjának fontosságát feledő (poszt-)posztmodern embert, akiben napjainkban kiváltképp tudatosul, felerősödik létének bizonytalansága, sérülékenysége.
-
A halotti lepel nagypénteki üzenete
Tovább olvasom »Mereven néztem a sötét batyut, és arra gondoltam, hogy földi javainkból, szerzeményeinkből életünk utolsó szakaszában félzsáknyi is elég, sőt a legvégén már az is sok. A halál közelében, mint annyiszor, eszembe jutott a régi bölcsesség: „A halotti leplen nincsen zseb. Nem hoztunk semmit a világába, nem is viszünk magunkkal semmit.”
-
Korona
Tovább olvasom »A töviskorona a gúny szimbóluma volt, negatív hitvallás arról, hogy a názáreti Jézus nem király, nem az Isten felkentje, nem Krisztus. E töviskoszorúban minden bűnünk, nyomorúságunk, minden betegségünk, ez a mostani vírushelyzet is benne van. Jézus fejére helyezték, karikatúrát gyártottak belőle, pedig „a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta”. Ma is akadnak, akik a vírushelyzet és a megváltás metszéspontjában a kigúnyolható Jézust látják.
-
Holtak között az élőt
Tovább olvasom »Mielőtt feladnánk, jön a fényes ruhás, nem is egy, hanem kettő, és hozzánk szól: miért keresitek a holtak között az élőt? Nem jót és nem jól kerestek! Nem jó helyen kutattok. Ne a halált faggassátok életetek üres vermében, ne magatoktól várjátok, ne is az emlékektől és ne más emberektől a válaszokat, amelyek újra életre vezetnek, vagy kihúznak gyászotok, depressziótok mélyéből! Hallgassatok az angyalra, aki azt mondja: „Nincsen itt, hanem feltámadt!”
-
Húsvéti óvóhely
Tovább olvasom »Húsvét után a csoda, a titok és a tekintély sarkallja arra az apostolokat és minden kor tanítványait, a keresztyénséget, hogy együtt maradjanak. Mert hitünket nem jó egyedül megélni, csakis közösségben ápolható. Hasonló ez ahhoz, mint amikor a huszadik század háborúiban az emberek a bombázások elől az óvóhelyekre menekültek, összegyülekezve, egymást támogatva. Az óvóhelyen nincs gyűlölet, egyéni érdek, ellentét, csak egy cél létezik: a megmenekülés.
-
Megvigasztalódva várakozni
Tovább olvasom »Aki várja a halottak feltámadását, annak a halál nem lehet végső megsemmisülés. Az nem készít „örök lakhelyet” a temetőben a halottainak vagy önmagának. Az talán a gyász fájdalma közben is hamarabb érti meg Isten vigasztalását. Az több vigasztalást nyer, amikor öregedő testével vívja harcait. Mert nemcsak az van szemünk előtt, ami a földön közelít hozzánk, hanem az is, amit a feltámadásban készít nekünk a mi Megváltónk, a feltámadott Úr Jézus Krisztus.
-
Nézzük – de látjuk is?
Tovább olvasom »Kire hallgatunk mi a mai napon? A félelmeinket erősítők károgására, hogy minden összeomlott, nem tudjuk kezelni ezt a lehetetlen helyzetet? Vagy az élő, feltámadott Krisztusra, aki azt mondja: „Ne félj, csak higgy, és meggyógyulsz.” Beteg ez a világ fizikailag, mentálisan, lelkileg. De ő azt ígéri, meggyógyul a lelked, a gondolkodásod, a világról, Istenről és az emberekről alkotott véleményed.
-
Kegyelemkenyér
Tovább olvasom »Az úrvacsora testi-lelki táplálék és erőforrás számunkra is, hiszen mi, emberek pszichoszomatikus lények vagyunk. Krisztus kenyerének a megtörése azt jelenti, hogy az igazi szeretet töredelmes szeretet, vagyis áldozatokkal jár. Szép magyar nyelvünkben a törődni szóban is benne van a szeretet töredelmes, áldozatos mivolta.
-
Morzsák Rómából
Tovább olvasom »Miért akarnának a madarak két lábon járni, amikor szárnyaik a közlekedés felfoghatatlan szabadságát nyújtják számukra? A madarak számára megadatott a lehetőség, amely nekünk, embereknek nem: egy elegáns mozdulattal maguk mögött hagyni a zajt, a nyüzsgést, a koszos sarkokat és csak szállni, szállni messzire, ameddig a szem ellát vagy még annál is tovább, egészen addig, amíg meg nem szomjaznak, vagy egy leszállásra érdemes, kényelmes ágat nem találnak.
-
A nagyszombati csend szükségszerűsége
Tovább olvasom »Benne vagyunk a nagypénteki – emberi – érzéskavalkádban. Szitkozódunk és fogadkozunk. Áldunk és átkozunk. Dicsőítünk és megtagadunk. Ráadásul ez valahogy úgy egyszerre történik, megy végbe, kavarog bennünk. És a húsvétvasárnap eufóriája sem áll távol tőlünk. Az elragadtatás.
-
A kenyérsütés misztériuma
Tovább olvasom »Ez a kenyér volt a kezdet és a vég. Életünk kiegyensúlyozója, annak biztonsága és nyugalma. Az alap, amellyel indult és végződött a munkás kezek napja. És amikor ők, a csodák látói jobblétre szenderültek, itt maradtunk nélkülük és igazi kenyér nélkül. Talán harminc év is eltelt, míg újra ehettem kemencében sült kenyeret. És ahogy Marcel Proustot a madeleine sütemény, úgy engem ez a kenyér röpített vissza a múltba.
-
A helyes sorrend
Tovább olvasom »A múlt század ’80-as éveiben egy gyülekezet parókia és gyülekezeti ház építésébe kezdett. A százötven éves régi helyett szerettek volna újat építeni. Akkor még nem volt állami segítség, még egyházit sem kaptak. Az anyagiak, a munkaerő előteremtését, a beszerzéseket a gyülekezet tagjai lelkipásztoruk és egy fizetett mester vezetésével végezték.
-
Nincs hová hátrálnunk (2.)
Tovább olvasom »A magyar törvények nem diszkriminálják a felnőtt korúak szexuális viselkedését, mert az az intim szféra szabadságához tartozik. Mi, reformátusok viszont ragaszkodunk hitünkhöz és a bibliai tanításhoz, mely szerint Isten az általa férfiúvá és asszonnyá teremtett első emberpárt megáldotta, és ezt mondta nekik: „Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá.”
-
Diadal, zászló és harangszó
Tovább olvasom »A nándorfehérvári diadal minden kornak megmutatja: a keresztyén hitért és a hazáért bátran ki kell állni. Amint az apostolok is vállalták hitükért az áldozatot, a későbbi korokban is mindig szükség volt a hit megvédésére. Az animációs film, mely a nándorfehérvári diadalról szól, ma is aktuális üzeneteket hordoz.
-
Bujkálunk...
Tovább olvasom »Néhány éve sok szó esik az úgynevezett mérgező szülőkről és családokról, ahol hatalmi szóval, megfélemlítéssel nevelnek, alkoholizmus vagy más szenvedélybetegség okoz traumákat. A gyerekek felnőve többnyire ugyancsak mérgező szülők, tanárok, házastársak lesznek, mert – noha szenvedtek tőle – ezt a mintát kapták, ezt ismerik.
-
Az életmentő...
Tovább olvasom »... állomásról írt Anthony de Mello Szárnyalás című könyvében: sziklás tengerparton kis omladozó életmentő állomás állt. Csak egy kunyhóból és egy csónakból állt, de az a néhány ember, aki ott dolgozott, elkötelezett volt. „Szemüket állandóan a tengeren tartották, magukkal és biztonságukkal nem törődve, félelem nélkül tengerre szálltak a vihar kellős közepén, ha egy hajótörésnek csak a legkisebb hírét vették.”
-
Tükrök
Tovább olvasom »Krisztus arcát szemlélve az Isten képére teremtettségünk áll helyre. Újra kezdünk arra formálódni, amire Isten szánt minket. Krisztus emberként való eljövetele azért is a kegyelem nagy ajándéka volt számunkra, mert emberként az embert keressük még az isteniben is. Végességünkben képtelenek vagyunk igazán befogni a végtelent. Ám Krisztus arcára tekintve mégis lehetségessé válik ez, és egyszer eljutunk majd a színről színre látásig.
-
Jézus temetése
Tovább olvasom »Arimátiai Józsefnek tekintélyes személyisége és gazdagsága mellett volt egy másik jellemző tulajdonsága is: Jézus tágabb tanítványi köréhez tartozott, maga is várta az Isten országát. És a zsidó nagytanács tagja volt, ezért nyíltan nem követhette Jézust. Ezekben a nehéz órákban tűnt fel Nikodémus is, aki kegyelete jeléül száz fontnyi drága kenetet is hozott Jézus holttestének bebalzsamozásához. Ő is érdeklődött Jézus tanításai iránt, és egyszer éjszaka meg is látogatta.
-
Világhírűvé...
Tovább olvasom »A lélektan ismeri a jelenséget: a testi közelség, az érintés, simogatás gyógyítóan hat az emberi szervezetre. Az ikerpárok szülei szerte a világban tapasztalják gyermekeik szoros összetartozását, érzelmi, lelki kapcsolatát, a tudomány azonban teljességében nem tudta még feltérképezni, milyen mélységeket és lehetőségeket rejt ez a kapcsolat.
-
Elárvult könyvek
Tovább olvasom »Könyvtáros számolt be arról: szinte hetente keresik egy-egy elárvult könyvtár sorsa rendezésével. Gyakran azt érezzük, nem értékelt, szélmalmokkal vívott harc a könyvmisszió e digitalizált világban. A jobb sorsra érdemes, hányatott sorsú, régebben nagyon becsült könyveknek keresünk új otthont. De lám, lassacskán mégiscsak gyarapodnak az otthoni könyvtárak, és az elárvult könyvek új családra lelnek.
-
A vírus fogságában
Tovább olvasom »Isten gyermekeinek sok nehézséggel kell megküzdeniük. Annyi bizonyos, hogy a megpróbáltatásaink is tőle jönnek, az ő akaratából vannak. Senki sem gondolhatja, hogy a nyomorúság el fogja kerülni, jóllehet, Isten gyermekeit vigasztalja az a tudat, hogy Krisztus megelőzött bennünket ezen az úton. Ha a bánatban majdnem összeroskadunk, de hitünkben szilárdak maradunk, a Megváltóban lelünk támaszt.
-
Nem csak levéltári adat
Tovább olvasom »Volt idő, amikor sokat olvasgattam jóval régebbi anyakönyveket. Kutattam, jegyzeteltem több száz éves bejegyzéseket, és végül módszeresen fel is dolgoztam az adatokat. Érdekesek voltak a statisztikák, a népesség változásának folyamatai. Izgalmas volt, miként változott közben a nyelv, vagy foglalkozásnevek, társadalmi besorolások és rangok hogyan módosultak.
-
Séta
Tovább olvasom »Persze, sokféleképpen keríthetünk sort az önmagunkra figyelésre. De a séta az egyetlen mód arra, hogy – szép lassan, lépésről lépésre haladva – megbarátkozzunk az egyedüllét kínos igazságával. Ezt akkor értettem meg, amikor hoszszas készülődés után először indultam nagyobb sétára. Szorongtam. És bár nagyon nehezen, de rájöttem, hogy szorongásom mélyén erős félelem van.
-
Megtanultuk a leckét?
Tovább olvasom »Sokáig úgy éreztem, mindegyik nap, amelyet a járványhelyzet fogságában töltök, nyomtalanul hullik ki az életemből. Így peregtek a hetek, aztán a hónapok, majd egy teljes év – rengeteg változással, halállal, elkeseredéssel. Fontosnak tartom, hogy pozitívan gondolkodjak, de egy idő után magamnak is hazugság azt ismételgetni, hogy végül is minden rendben van.
-
A megszégyenítés...
Tovább olvasom »Jézus példázata a tékozló fiúról, akit az apa büntetés nélkül visszafogad a szeretetébe, botrányosan új és más tanítás, mint ami megszokott és elfogadott volt. Vadonatúj modellt és példát adott azzal is, hogy a kicsi gyermekeket az ölébe vette és megáldotta őket, a kisgyermeket pedig példaként állította a felnőttek elé.
-
A szövetség jele
Tovább olvasom »Nekünk, keresztyéneknek a szivárvány a Szentírás tanúsága szerint az Istennel kötött szövetség jele. „Azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet most szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel örökre: szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök.”
-
Hét...
Tovább olvasom »Jézus nem áldozatul esik ellenségei szándékának, az emberi gonoszságnak, vakhitnek, féltékenységnek, félelemnek, hanem tudatosan áldozatot vállal. „Én vagyok...” kijelentései nem emberi büszkeségből, kérkedésből vagy dacból születtek, hanem isteni küldetésének megértéséből. Ezt a küldetést Istennel, mennyei Atyjával beszélte meg, tőle kapta, azután kilépett vele a nyilvánosság elé.
-
Kedvenc helyeim a templomban
Tovább olvasom »Két kedvencem is van. Az egyik a karzat. Régente a konfirmált ifjak helye volt. A mai világkorszak nem kedvez neki: üres. Karácsonyonként azért megtelik. Időnként én is felmegyek egy-egy templomrendező hétköznapon, és leülök néhány percre. Kicsit azok iránti tiszteletből is, akik az elmúlt évszázadokban benépesítették ezt a jó öreg, hűséges karzatot.
-
Nem sírt a sírókkal
Tovább olvasom »A beleérző elemzés segítségével nemcsak gyakran tragikus életutakat ismerhetünk meg, de sokkal jobban látjuk az egyház működését a Rákosi-korszakban. A történészi vizsgálat nagy erénye, hogy bemutatja, nincs két egyforma történet: előfordult, hogy az állam elvárásaira hivatkozva egyszerűen személyes nézeteltérést rendezett az egyházvezetés az adott lelkésszel...
-
Múlt – vagy jelen?
Tovább olvasom »A napokban A jövő század regénye került a kezembe. Jókai 1872-től közreadott utópisztikus műve Magyarország 1952 és 2000 közötti történetét vetíti előre, amelyben szóba kerül egy diktatórikus hatalom, amely Oroszországból indul el, és Magyarországot is befolyása alá vonja. Talán nem véletlen, hogy a regény 1945 után évtizedekig nem jelent meg.
-
Az élet élni akar
Tovább olvasom »Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon” – tanította Jézus már a kapernaumi zsinagógában (Jn 6,54– 56). Ezt ma sem könnyű felfogni, mert az eucharisztia, az úrvacsora misztérium, az Úristen titka.
-
Az örökség
Tovább olvasom »„Nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9,16) – Bebizonyosodott ebben az esetben is. Minden próbálkozásuk csődöt mondott, amikor egy váratlan pillanatban, egy kerületi ünnep alkalmából az új polgármester megszólította a lelkipásztort: – Még mindig szeretnének óvodát nyitni?
-
A szégyen
Tovább olvasom »Legyen bátorítás a zsoltáros imádsága: „Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim! Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!” (Zsolt 25,2–3) A kísértésekben, a gonosszal való küzdelemben tehát védelmez minket a szégyenérzet, hogy el ne tántorodjunk a jótól, emberi kapcsolatainkban és hitvallásunkban.
-
Van remény
Tovább olvasom »Ha nyolcvan évvel ezelőtt ott élt a szívekben a reménység, akkor nekünk is meg kell értenünk az advent üzenetét. A „Csodálatos Tanácsos”, az „Erős Isten”, az „Örökkévaló Atya”, a „Békesség Fejedelme” eljön, és Ézsaiás biztató szavai szerint „a nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog”.
-
Márta és Mária ünnepe
Tovább olvasom »Olyan jó testvérek voltak, hogy nem volt titkuk egymás előtt, így töredelmesen bevallották egymásnak, mennyire szeretnének a másikra hasonlítani. Elcsodálkoztak, amikor megtudták, hogy a Bibliában is van két testvér, Jézus barátjának, Lázárnak a nővérei, akiket ugyancsak Máriának és Mártának hívnak.
-
Az uralkodók...
Tovább olvasom »Salamon ezer állatot mutatott be Istennek. Elsősorban tisztelete és hódolata jeléül tette ezt, de jelen volt benne a szorongás és a felelősségérzet is. Isten válaszában óriási lehetőséget kínál neki: „Kérj valamit, én megadom neked!” Ésszel nem, de szívvel és hittel lehet fogni és érzékelni Isten vezetését.
-
A nyár paradoxonja
Tovább olvasom »Érzékeink játéka a nyár. Nincs évszak, amely erősebb szimbiózist teremtene az emberrel: beköltözik zsigereinkbe, létéről nem megváltozott mindennapjaink miatt, hanem azok ellenére tudunk, mintegy indoklásaként annak a melankolikus nyugalomnak, amellyel ebben az időszakban napról napra betakarózunk. Talpam a tűzforró homokba süpped, a murván már lábujjhegyen futok.
-
Ránk fért már
Tovább olvasom »Láttam hűségeseket, akik akár ezer kilométereket is utaztak idegenbeli labdarúgó-mérkőzésekre aprócska reménysugárral a szívükben. Ott voltunk köztük mi is: a minden következő meccsre folyton megújuló egyháztagjaink, presbitereink, lelkészeink; akkor is, amikor még mutatóban sem nagyon voltak szép és a mai minőségi elvárásoknak megfelelő stadionjaink. Visszaköszönt bizakodásuk a közösségi oldalakon, beszélgetéseinkben.
-
A bölcsességéről...
Tovább olvasom »... és gazdagságáról lett legendás hírű Salamon király, no meg sok feleségéről és másodfeleségeiről is, akik a jólétét és bőségét is szimbolizálták, de végül a vesztébe sodorták. Addig volt sikeres, amíg az a vágy élt a szívében, amelyet Istentől kért uralkodása kezdetén: „Adj azért a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között.”
-
Kapcsolódások
Tovább olvasom »Ingmar Bergman svéd filmrendező hatvan évvel ezelőtt, 1961-ben forgatta Úrvacsora című filmjét, az úgynevezett „Isten-trilógia” középső darabját, melyet a Tükör által homályosan és A csend című alkotások fognak közre. Bergman értelmezésében: a megszerzett bizonyosság itt válik megértett bizonyossággá, amit mégis a „negatív lenyomat” követ, az Isten csendje.
-
Keresztyén vallomás a hazáról
Tovább olvasom »A Pápai Páriz Ferenc által idézett Lucianus-mondat voltaképpen nemcsak visszaemlékezés az elhunyt professzor pestis verte városához való hűségére, hanem a már haza, Erdélybe készülő ifjú magyar „medicus” tömör, őszinte önvallomása és egyben életprogramja is: „A hazai füst hasznosabb, mint a külhoni fény.”
-
A kóros...
Tovább olvasom »Aki hitében nem jutott el Jézus megváltó szeretetéig, vagy nem merte magára nézve elhinni és befogadni, az Gyökössy Endre találó kifejezésével bűnös bűntudatban szenved. Aki bűnvallásában betegesen gyalázza magát, szinte vájkál a szennyében, annak orvosra van szüksége. Gyógyítani kell!
-
Tartozni vagy követelni?
Tovább olvasom »Isten életünkben adott ajándékaiért hálásak lehetünk. Olyan sok kincset kaptunk a Teremtőtől, egy életre eladósodtunk, de a legnagyobb kincsünk az ő irgalmas szeretete, amely által összetartozunk egymással és vele.
-
A mag lassan termőre fordul
Tovább olvasom »Az erdélyi óvodaépítések nagyszabású magyar állami program részei: a Kárpát-medencében hétszáztizenhárom intézményt újítanak fel, és százhetvenkilencet építenek. Ebből Erdélyben háromszázhetvenhat felújítás történik, és százhárom új épület készült-készül. Aligha van ennél fontosabb befektetés a jövőbe.
-
Az ajtó
Tovább olvasom »A zörgető Jézusnak is nehéz lehet az ajtó előtt állnia és mindhiába várnia a zárkózottságunk miatt. Mert nemcsak a házunk ajtaját kell megnyitnunk előtte, hanem a lelkünkét is. Mennyi mindenről nem szeretünk beszélni, van, amire még emlékezni sem akarunk, egyszóval fájó sebeket hordozunk.
-
Ki vagyok én?
Tovább olvasom »Az imádkozó felteszi magának a kérdést: ki vagyok én például a csodálatos halfogás elbeszélésében? Valamelyik tanítvány? Esetleg Péter? Vagy az egyik hal? Vagy nem vagyok méltó arra, hogy ilyen jelentős figura helyzetébe bújjak, és inkább leszek az egyszerű szolga, aki az elbeszélés fókuszán túl, a periférián süti a halat a Mesternek és tanítványainak...
-
A szabadságunk és a sajtónk
Tovább olvasom »A felelős újságírás ma is képes rávilágítani a társadalmi problémákra és folyamatokra, és lehetősége van figyelmeztetni is az olvasókat. Az internetnek köszönhetően mindezt egyre gyorsabban és szélesebb körben teheti meg. Azonban emiatt sem lehet úgy beszélni a sajtóról, hogy ne beszélnénk a kommunikációról, a médiáról és a társadalomról is...
-
Reményt adó győzelem
Tovább olvasom »Európa egyetlen vér nélküli, győztes forradalma volt a miénk, az osztrák császár a kikényszerített áprilisi törvényekben kénytelen volt engedményeket adni a magyaroknak, így sok olyan követelés megvalósult, amelyet a magyar nép megfogalmazott a 12 pontban – emeli ki Oláh László, a Katonai Emlékpark Pákozd – Nemzeti Emlékhely szakmai igazgatója.
-
A gondoskodás...
Tovább olvasom »... a nők ösztönébe van írva – mondják, így aztán a férfiak szívesen hagyják és elfogadják, ha a nők figyelmesek velük. Kényelmes az élet, ha vannak önkéntesek, akik szolgálnak nekünk. A gondoskodás bizonyos boldogsághormont termel abban, aki végzi, azaz visszahat rá és örömmel tölti el. Egy ideig.
-
Egy ezüstbéka „üzenete”
Tovább olvasom »A Filippibeliekhez írt levél jelenünkre is érvényes biztatása: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.” Az „örüljetek” kétszeri megjelenése mellett az üzenet nyomatékát két további szó jelzi. Az egyik a „mindenkor”: Isten nem elégszik meg azzal, ha kizárólag a boldogító időkben tudunk örülni. Az „ismét” is ennek igazságát erősíti.
-
Pillangóhatás
Tovább olvasom »Edward Lorenz az 1960-as években végzett kutatásai és tanulmányai alapján terjedt el a köztudatban a pillangóhatás fogalma, mely szerint „egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon”. A gondolat napjaink ökológiai krízisével kapcsolatosan is sokszor előkerül, de a populáris kultúrába is beépült.
-
A püspök is ember
Tovább olvasom »Ravasz Lászlót hétköznapi emberként ismerhetjük meg: a püspök „rendkívül közvetlen, kedélyes csevegő, semmi sincs benne a magasan lakó, komor tudósból, előadása, megjegyzései telve diszkrét, esszenciás humorral” – írta 1926-ban a Budapesti Hírlap, a korszak egyik legjelentősebb napilapja újságírója.
-
Sorsdöntő idő
Tovább olvasom »A bibliai bölcs szerint az életünkben mindennek megvan a maga ideje. A Szentírásban a kronosz és a kairosz is szerepel: a kairosz a rendelt, a különleges idő, amely valamire adatik nekünk, a kronosz pedig a telő-múló idő, amelyben éljük az életünk. Ily módon mindennek megvan az ideje, de nekünk kell eldöntenünk, mikor és minek jött el az órája.
-
A természet...
Tovább olvasom »A teremtett világban élő földműves és állattenyésztő igyekszik belesimulni természetes környezetébe, mert belőle él, és ki van szolgáltatva az időjárásnak. „Magától terem a föld…”, mondja Jézus a vetésről szóló példázatában. Tanítja, a termést, a gyümölcsöt nem mi alkotjuk: csoda az, Isten ajándéka. Mi csak előkészíteni, munkálni tudjuk, és imádkozva várni, eredménye legyen fáradozásunknak.
-
Adjunk hálát...
Tovább olvasom »... Istennek azért, hogy van feladatunk, amelyet másokért végezhetünk. Az tud gondoskodni másokról, aki törődik magával is testileg, lelkileg, szellemileg. „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.”
-
Mindennel megajándékozottak
Tovább olvasom »Megkezdődött élete legeseménydúsabb korszaka a gyülekezet ifijében. Sokan voltak az ifjúsági közösségben. A toronyszoba hangulatos babzsákjain elhelyezkedve énekeltek, és életre szóló barátságokat kötöttek, amelyeket sem a fizikai távolság, sem az idő vasfoga nem tudott kikezdeni.
-
Állandósult kamaszkor
Tovább olvasom »Amikor a keresztyén hit, gondolat és élettapasztalat a külvilág számára túl egyszerű, a modern fogalmak világán kívüli cselekvésre késztet bennünket, lehet, hitünk épp átsegít bennünket korunk bénítóan bonyolult fogalmi valóságán. Reformátusnak lenni több életmódnál vagy identitásnál.
-
Szemükben a titok
Tovább olvasom »Sok kutya, ha választhat, fajtársai helyett szívesebben tölti idejét emberek között. Karl Barth dogmatikai műveiben kitér Isten és az állatvilág számunkra rejtett viszonyára – hiszen attól, hogy a Szentírás a teremtett ember szempontjából szól hozzánk, Isten nyilvánvalóan kapcsolatban van az általa teremtett világ többi részével is.
-
Ami a legjobban hiányzik
Tovább olvasom »Mondj jót, szólj örömhírt, keress egy igét, és figyeld a hatást, ahogy felenged a görcsbe rándult lélek! Talán éppen ez hiányzik ma leginkább a társadalomból. Olyan istenfélő, imádkozó lelkiállapot, amelyet az istentisztelet békéjében, csendjében, testvéri közösségében élhet meg az ember. Amelyben megszűnik düh és harag.
-
Ki a börtönből
Tovább olvasom »Édesanyám sokszor mondta, ha panaszkodtam vagy elégedetlenkedtem valami miatt: – Elköltözhetsz, munkahelyet válthatsz, továbbléphetsz egy másik kapcsolatba – de mindig mindenhová csak saját magadat fogod vinni. – Azaz ha békétlenség, elégedetlenség, keserűség van benned, hiába menekülsz a gondok elől, mindenhol utolérnek.
-
Esküvői...
Tovább olvasom »... igehirdetésekben gyakran idézzük és magyarázzuk a következő Igét: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál…” Pál apostol itt nem a házastársaknak ír, hanem mindenkinek, a gyülekezet tagjainak, mégis különösen érvényes ez azokra, akik egymáshoz tartoznak, családi közösségre készülnek.
-
Ami örökkévaló
Tovább olvasom »Van másféle időszámítás is: a református egyházi esztendő advent első vasárnapján kezdődik, és a következő év advent előtti vasárnapjáig tart, így mi, magyar reformátusok a mostani hétvégén búcsúzunk az óévtől. Ezt a napot az örökkévalóság vasárnapjának hívjuk, amikor visszaemlékezünk az elmúlt egyházi év során elhunytakra, s egyben előretekintünk Isten örökkévalóságára.
-
A nagy szabadítás
Tovább olvasom »Szinte beesett az utcáról a lelkészi hivatalba egy nagy lelki terheket cipelő asszony. Hamarosan feltárult a lelkész előtt is a család nyomorúsága. Olyan jelenségek miatt szenvedtek, amelyek arról árulkodtak, hogy súlyos okkult megkötözöttséget hordoznak.
-
Nyelv és összetartozás
Tovább olvasom »Az az élmény, ahogyan magyar anyanyelvünkön megértjük egymást, és az, hogy a csak anyanyelvén beszélő magyar ember a világ összes többi nyelvét csupán érthetetlen zajként tudja befogadni – a jelenben, a személyes élmények szintjén teszi érzékelhetővé összetartozásunkat.
-
Apák napjára
Tovább olvasom »Tetteinkkel adunk példát, mintát utódainknak. Előbb-utóbb egyre több helyzetben figyeli a gyermek, hogyan reagál, dönt a szülő. Mit teszek, amikor a hajléktalan pénzt vagy ételt kér? Megdicsérem-e a feleségem, mennyire csinos? Mivel töltöm a vasárnapjaimat? Köszönök-e másoknak? Hányszor hívom fel a nagymamámat, az édesanyámat, az anyósomat? Viszek-e friss virágot az édesapám sírjára? Mihez adom a nevem?
-
Viseljetek...
Tovább olvasom »Mindenki felelős néhány emberért és elsősorban önmagáért. Nem is tud gondot viselni másról az, aki önmagáról nem akar, mert a kettő összefügg. Pál apostol is gondoskodott testi-lelki szükségleteiről, másként nem bírta volna a missziói utak fáradalmait és fájdalmait. Hihetetlen, mennyi szenvedést kiállt!
-
A hűségesek
Tovább olvasom »Az áldozatkész, szűk tanítványi réteg, a hűségesek, akik a legtöbb közösségben megtalálhatók. Folyamatosan részt vesznek a vasárnapi istentiszteleten, elsőként érkeznek, utolsóként távoznak, adakoznak, ajánlkoznak segíteni. Szeretetvendégség, szervezés esetén ők a biztos pont. Otthonukban is tovább gondolkodnak a gyülekezet dolgain, és ötletekkel állnak elő.
-
Ugyanabból a vízből és földből – Pógyor István emlékezete
Tovább olvasom »Miért tartóztatták le hetven éve Pógyor Istvánt, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület egykori titkárát? Mi történt vele a börtönben? E kérdésekre is választ kapunk a Reformáció Öröksége Műhely új dokumentumfilmjéből, mely tisztelgés is az ifjúsági szervezet előtt. Ablonczy Bálint történészt, az egyik alkotót kérdeztük.
-
Júniusi jutalom
Tovább olvasom »Jutalom volt most az is, hogy az utolsó hónapot majdnem minden iskolás a padokban tölthette, és nem a számítógép előtt. Már akinek volt gépe otthon, és nem a postás vitte ki a tanító vagy tanár által összeállított feladatokat a diáknak. Mert kisebb falvakban ez is előfordult. Nem akartam elhinni, de az alkalmassági vizsgánkon a leendő tanítók beszámoltak ilyen esetekről.
-
Mindennapi imáink
Tovább olvasom »Az egyház születése óta kérdés, hogyan is lehet megvalósítani azt, amit Pál apostol ír: „…szüntelenül imádkozzatok…” Sokféle megoldás és válasz hangzott el ezzel kapcsolatban az évszázadok során. Vannak olyan megoldások, amelyek arra teszik a hangsúlyt, hogy egyfajta imádkozó lelkület, az élethez való hozzáállás alakuljon ki bennünk úgy, hogy bármit teszünk is, az Isten jelenlétének tudatában és az ő dicsőségére történjen.
-
,,Énidő"
Tovább olvasom »Ami az „énidőt” és az Isten kegyelméből sokfelé figyelni tudó női természetet illeti, mi, számtalan hivatásban helytállni igyekvő anyák és nagymamák e kérdésben külön ajándék részesei lehetünk. Ennek lényege, hogy apró gyermekekkel körülvéve is tudunk egyszerre rájuk és – mondjuk – egy bármilyen műfajú kéziratra figyelni.
-
Leállított erdélyi restitúció
Tovább olvasom »A román hivatalosság szerint a Zilahi Református Wesselényi Kollégium visszaszolgáltatásához szükséges iratok egy része hamisítvány. A magyar reformátusok 2003 óta (!) harcolnak jussukért. Rengeteg zsákutca, jogi csűrés-csavarás után esély nyílt rá, hogy az egyház polgári peres úton visszaszerezze a magyaros szecessziós stílusú épületet, amelyben jelenleg egy román líceum lakik.
-
Aki börtönben született
Tovább olvasom »Ilyen a mi Pásztorunk. Hányan elcsatangoltak, talán nem is tudják, hogy mennyire hiányoznak a Pásztornak. Ő nemcsak az életét adta értük, hanem az életét szeretné adni nekik. A lelkipásztornak eszébe jutott a századik bárány esete. Ahogyan Jézus önmagáról beszélt, amikor a Pásztor otthagyta a kilencvenkilenc bárányt, és ment a századik után. Addig kereste, amíg meg nem találta.
-
Valaki...
Tovább olvasom »A gyülekezet tagjainak nemcsak az a szerepük, hogy hallgassák a prédikátort, hanem az is, hogy segítséget, szeretetet és imádságot adjanak, és átadják azt, amit megértettek a saját hitük és tapasztalatuk alapján. Finom tapintatot igényel ez az „iskola” lelkésznek és közösségnek egyaránt. Kritika, ítélkezés, nagyképűség és harag helyett befogadást és növekedést.
-
Az önérvényesítésről...
Tovább olvasom »Az önérvényesítés nem azonos az önzés érvényesítésével és az erőszakkal. Az érett személyiség tanult tulajdonsága, hogy szabad, önálló gondolkodással dönt, és tud igent és nemet mondani. Kedvesen és határozottan. Tud elköteleződni és eloldódni, esetleg elhatárolódni. Az önérvényesítésben az ember vállalja meggyőződését, és ez egészséges önvédelmet nyújt neki.
-
Délutáni szolgálat
Tovább olvasom »Vasárnap délutánonként félórára a tágas ebédlő átalakul templommá. A gyülekezet igazi ökumenikus közösség, főleg reformátusok és római katolikusok alkotják. Sokat énekelünk, hogy könnyű legyen bekapcsolódni. Ilyenkor megfigyelhető néhány átszellemült tekinteten, ahogy egy-egy jellegzetes, számára kedves ének hallatán sok-sok évtizedet visszautazik az időben.
-
Arról, ami fontos – és ami nem
Tovább olvasom »A „rekonstrukciót” ismét elmulasztottam. Izgalmas gondolatkísérlet lehetett volna, hogy fölfedjem: miért gondoltam egykor ezt vagy azt az írást megőrizendőnek. Vissza tudtam volna követni általuk azokat az érzéseket és gondolatokat, amelyek a kiválasztás időpontjában jellemeztek.
-
Mi marad nekünk?
Tovább olvasom »Abban biztos vagyok, hogy keresztyénként nem lehetünk az artikulátlan indulat, a koordinálatlan harag megtestesítői, felmutatói. Mielőtt bárki félreértené, nem védeni szeretném a multinacionális közösségi háló intézkedéseit. Mégis valamilyen szintű hitetlenségnek látom a kétségbeesést.
-
Áldott idő
Tovább olvasom »Sokan félünk az időtől, mert ha éveink elmúlnak, az az öregség és a halál rémével fenyeget. „Az idők gonoszak, ezért áron is megvegyétek az alkalmakat” – írja Pál apostol. „Még nem jött el az én órám” – mondja Jézus a kánai menyegzőben, Máriának, mert jól tudta, hogy mikor minek van itt az ideje.
-
Isteni identitás
Tovább olvasom »Életünk során sok minden történik velünk, amire nem szívesen emlékezünk, mert valamikor hibát követtünk el, egyszóval vétkeztünk az ég ellen, önmagunk vagy egymás ellen. Egy kilencvenesztendős hívő asszony panaszolta, hogy mennyire bántják a hajdan elkövetett hibái, bűnei. „Tudom, hogy a könyörülő Isten háta mögé vetette a vétkeimet...
-
Pillangók kora
Tovább olvasom »A nem hívő jeles tudós, Csíkszentmihályi Mihály pszichológus úgy véli, az emberi kultúra fejlődése során kialakult világvallások a legjelentősebb személyközi ismerethordozók, amelyek lehetővé tették, hogy az egymást követő generációk elődeik kollektív tudására, emlékezetére is támaszkodhattak. Így volt esélyük a sikeres alkalmazkodásra, fennmaradásra és fejlődésre.
-
Gyógyulni csak együtt tudunk
Tovább olvasom »Vannak sebek, amelyek fájdalma személyes, de olyanok is, amelyek a családomé, egyházamé vagy a nemzetemé. És vannak sebek, amelyeket én magam ejtettem, ahogy olyanok is, amelyeket az egyházam vagy nemzetem. Ha gyógyulni szeretnénk, érdemes az utóbbiak vizsgálatával kezdeni.
-
Nincs hová hátrálnunk (1.)
Tovább olvasom »Ma már szinte közhely, hogy a keresztyénség a legüldözöttebb vallás a világon, immár Európában is. Az iszlamista terrorcselekmények mellett egyre gyakoribb a szélsőbaloldali, liberális, ateista keresztyénellenes gyűlölködés, uszítás, diszkrimináció.
-
Igen, vasárnap van
Tovább olvasom »A vasárnapi úrvacsora az öröm pillanata. A gyülekezeti testvérek együtt emlékeznek Jézus Krisztus áldozatára, aminek örvendezhetünk, hiszen ő feltámadt. Az összes bűnünket a lábai elé tehetjük, és a megbocsátásának ígéretével vehetjük a szent jegyeket – nem kell lehorgasztott fejjel eljönni az úrvacsorai asztaltól, hanem örülhetünk neki.
-
Egy prédikátorról...
Tovább olvasom »... olvastam történetet minap az interneten, amely Amerikában esett meg egy hideg vasárnapon. Gyakran sok hosszú prédikáció nem ér annyit, mint az ilyen illusztráció. Mélyebb átélésre késztet minden szónál. Nemcsak a gyülekezet számára hatásos, hanem a lelkésznek is, aki beöltözik a nyomorult szerepébe.
-
Az élő Ige vége?
Tovább olvasom »Pál a filippibelieknek írt levelét azzal kezdi, hogy mindenkor, minden könyörgésében örömmel imádkozik értük. Hiszen meg van győződve arról, hogy aki elkezdte bennük a jót, az el is végzi azt a Krisztus Jézus napjáig. Erre viszont azért van oka, mert arról is megemlékezik, hogy a filippibeliek közösséget vállaltak az evangéliummal.
-
Hogyan viszonyulunk Isten tulajdonához?
Tovább olvasom »Ő az Úr. Nem csak Teremtő. Nemcsak szemmel tart, hanem cselekszik is. Élet és halál Ura. Az ő kijelentett akarata kizárólagos, személye féltőn szerető, bölcsesség és világosság csak nála található, tőle érkezik. A nélküle élő ember pedig mindenestül elveszett.
-
Ideális valóságok
Tovább olvasom »A gyermeki hit elvesztése és megváltozása, annak válságai az Istennel való kapcsolatunkban mind természetes folyamatok, amelyeket nem kell szégyellni. A hit nem biztonsági háló, amely megspórolja nekünk a döntéshozatalt vagy megóv tetteink következményeitől. Ideális képek helyett a valóságos megalkotására kell törekednünk, nem csak hitéletünkben és vallási téren, minden másban is.
-
Betű és lélek
Tovább olvasom »Mintha csak ezt mondaná népének az Úr: ha én leszek az Istened, ha jóban leszünk és bízunk egymásban, akkor nem káromolsz, nem készítsz bálványokat, tiszteled a szüleidet, nem lopsz, nem ölsz, nem veszed el a másét. A kettőnk jó kapcsolata lesz a garancia: a törvénynek barátja és nem ellensége leszel. Nem a törvény betűje, hanem annak lelke fontos, , mert „a betű megöl, a lélek megelevenít” – miként Pálnál olvassuk.
-
A thesszalonikaiakhoz...
Tovább olvasom »Lehet-e ma inteni a tétlenkedőket, vagy az már sértés? A mai közbeszédben minden intés a személyiségi jogok elleni vétségnek számít. Különösen, ha munkára szólítjuk fel azt, akinek kényelmesebb másokból élni, mint elvállalni bármilyen munkát, ami adódik, és küzdeni a megélhetésért. Ne tétlenkedjünk! De ne is hajszoljuk magunkat halálra!
-
Rés a sötétségen
Tovább olvasom »Nagy Vince verseiben a magyarság tiszta szabadságáért és igazságáért állt ki, megfogalmazva, hogy „én megalkuvó sohsem lehetek”. Küldetésének tartotta, hogy írjon a magyarság szabadságvágyáról, hiszen úgy tartotta, hogy szólnia kell, és vitte az „elhívatásnak szentelt tüze”. Megemlékezett a harcokról és az áldozatokról, emléket kívánt állítani a hősöknek, és mindeközben a szeretet fontosságát hangsúlyozta.
-
Hogyan ne neveld a sárkányodat?
Tovább olvasom »A közösségi oldalakon az manipulál, akinek a személyisége ezt diktálja: a hatalomvágyó, az önszerető, a másokat kizsigerelő ember. Pszichiáterek szerint a közösségi oldalak nagy rákfenéje, hogy ezeket az embereket éppenséggel megerősítik és táplálják. Azokat a rossz tulajdonságaikat éltetik, amelyeket pedig talán még egy normális emberi közegben le lehetne nyesegetni. A közösségi média sárkányokat nevel.
-
Kikutathatatlan utak
Tovább olvasom »Élő hitű lelkipásztorok szóltak nekik Isten megváltó cselekedeteiről, arról, akinek a munkáját kezdték már ők maguk is látni a saját életükben. Mire a konfirmáció elérkezett, mindketten élő hitet nyertek. Együtt álltak meg a többiekkel az úrasztala előtt, és teljes elköteleződéssel vallották meg hitüket az Úrban.
-
„Az Igében való egység…”
Tovább olvasom »Az énekeskönyvek nemcsak egy-egy nemzet keresztyén életének, kultúrájának részei, egyszersmind az egymástól távoli gyülekezetek párbeszédét is erősítik. Az 1980-as évek végén Mátraházán, a lelkészüdülőben együtt tanulgattuk a korábbi énekeskönyvünkben nem szereplő, „Ó, terjeszd ki, Jézusom…” kezdetű éneket, mely svéd népi dallam, s magyar szövegét Túrmezei Erzsébetnek köszönhetjük. Mára e dal nálunk is közkincs.
-
Szövetségbe keresztelve
Tovább olvasom »Nemrég azzal támadták a keresztség gyakorlatát, hogy erőszakkal kényszeríti a gyermeket egy vallásra. Ez tévedés. Ez az elpecsételődés nem erőszakkal kényszerít, kizárólag személyes motivációról van szó, mégpedig a bűnnélküliségre való belső késztetésről. Ki kárhoztathatna ezért bárkit?
-
Kinek nagyobb a fájdalma?
Tovább olvasom »Igazságtalanság ért? Az én fájdalmam nagyobb! Kipanaszkodnád magad? Majd ha meghallgattál engem! Vétettem valamit ellened? Előbb te kérj bocsánatot tőlem! – Legyünk őszinték: annyi bántás ért már minket, szeretteinket vagy tágabb közösségünket, hogy biztosan mindannyiunkat hatalmába kerített már ez a keserűség.
-
Bátor...
Tovább olvasom »... és hiánypótló kezdeményezés volt Kálvinról filmet készíteni. Művészet úgy megrajzolni alakját és a reformáció korát, hogy hiteles legyen, mégse sértse a római egyház ma élő elkötelezett híveit a testvéri ökumené szellemében. Jelezni, milyen torzulások, visszaélések történtek a középkori egyház papjai életében, és tisztelettel bemutatni azt is, ami megújulásra törekvés létezett benne.
-
A Szentírásnak nincs alternatívája
Tovább olvasom »Ha van a sola Scriptura elvének üzenete ma, az csakis az, hogy korunk nagy világnézeti zűrzavarából csak a Szentírás újrafelfedezése jelentheti a kiutat. A Szentírásnak nincs alternatívája. Ez azt jelenti, a Szentírás, vagyis Isten kijelentett Igéje nélkül az ember számára nem marad semmi sem, aminek alapján a valóságról bármiféle végső bizonyosságot tudna mondani.
-
Az Úr szolgájának lenni jó!
Tovább olvasom »Egy fiatal férfi, aki Kárpátalján dolgozott ismerősök révén eljutott egy férfiaknak rendezett csendeshétre. Akkor még nem tudta mit jelent számára a kapott ige: „Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Isten tisztelői és az őt nem tisztelők között.” (Mal 3,18)
-
Igazság a sáncok fölött
Tovább olvasom »Amikor másokat is tanítvánnyá szeretnénk tenni, ahogy Jézus Krisztus elhívott minket, akkor tudnunk kell, hogy Isten előtt mindannyian bűnösként állunk meg, így beszédünk más nem lehet, mint hogy „én vagyok a bűnösök között az első”. Nem a mi emberi erőfeszítésünk által lesz Isten ügye sikeres, mi csak eszközök vagyunk az ő ügyében.
-
Református és magyar
Tovább olvasom »Az, hogy egy magyarországi református püspök felszentelésén egy Romániában élő magyar református püspök hirdeti az Igét, egyáltalán nem tűnik ellentmondásnak, legfeljebb csak azoknak, akik már nem értik vagy szándékosan félre akarják magyarázni azt az Istentől rendelt alapvető tényt, hogy egyén és közösség összetartozik.
-
Ismét egy látomás
Tovább olvasom »Istent kérdezzük, de nem mindig értjük meg azonnal és világosan, hogy mi az ő akarata. Szeretnénk jelt kapni róla. Isten válaszol, néha látomást ad, külső, vagy belső jelzésekkel üzen. Aki kérdezi, annak válaszol. Csak az nem mindig tetszik nekünk. Elfogadjuk-e, amikor Isten nem enged tovább, és azt jelzi, hogy nem ez a dolgunk?
-
Versenyezni az ürességgel
Tovább olvasom »A XXI. századi ember legnagyobb ellensége az idő. Harcba szállunk vele, próbáljuk lassítani, vagy tehetetlenül figyeljük múlását. Túl sok mindent kell megértenünk túl kevés idő alatt, a rohamos fejlődés pedig belénk kódolta a lemaradástól való félelmet. A közösségi média, a temérdek applikáció, a techcégek számos „emberközpontú” vívmánya elhitette velünk, hogy megfigyelőkből a társadalom irányítóivá válhatunk.
-
Rend a lelke
Tovább olvasom »Eltelt két év, és most itt ülök új otthonunk kanapéján, előttem a nagy kupacnyi, még helyét kereső dologgal. Akadnak köztük olyanok, amelyeket nem akartam ide is magammal cipelni – ahogy az életembe kúszó kéretlen terhektől, úgy ezektől sem könnyű szabadulni. Kedveseknek, ragaszkodónak tűnnek, elhitetik velem, hogy szükségem van rájuk.
-
Egynapos pillangók
Tovább olvasom »„Vagy nyereség, avagy veszteség, de róla megemlékezni gyönyörűség” – írta Tinódi Sebestyén 1554-ben megjelent Krónikája ajánlásában a magyar vitézek tetteiről. Emlékezni elődeinkre öröm és egyúttal kötelesség, még akkor is, ha a múlt nemcsak örömet és nyereséget, hanem sok fájdalmat, szenvedést, veszteséget is hordoz. Múltunk egésze a miénk, s lehet, hogy nem mindenben lehetünk büszkék eleink tetteire, de meg- és kitagadni nem lehet őket.
-
VezetŐ
Tovább olvasom »Mivel Isten nem a fejünk felett átnyúlva kormányoz, érezhetjük, hogy felelős, irányításra képes embernek teremtett bennünket. Hány és hány helyzet van, amikor az Úr látja, hogy rossz irányba megyünk, veszélyes helyzetbe navigáljuk magunkat, túl közel kerülünk a sérülést okozó másikhoz, mégis enged tovább, nem húz be helyettünk semmilyen vészféket.
-
Belépni az ajtón
Tovább olvasom »Ő az ajtó, amelyen némelyek hosszasan kopognak, sőt egyenesen dörömbölnek, majd mégis dolguk végezetlen fordulnak vissza; mások már a küszöbön állnak, és onnan hátrálnak meg; sokan meg csak örökösen várakoznak, téblábolnak, nem tudják rászánni magukat, hogy belépjenek; megint mások folyton elhaladnak, jönnek-mennek az ajtó előtt.
-
A kulcsmondat
Tovább olvasom »Évekig kegyelmi állapotban léteztünk, a sok-sok temetést kiegyenlítették a születések. Most azonban egyre nehezebb pótolni a meghatározó személyeket. Itt is, ott is üres marad egy-egy hely, amelyiknek korábban állandó gazdája volt. Ezzel párhuzamosan a közösségi életünkből is eltávozik valaki. Kiürülnek a házak, idegenek jönnek, átalakul a település összetétele. Minden változik.
-
Van-e gondnokod?
Tovább olvasom »Váratlan élethelyzetekben újból felvetődik a kérdés: van-e a lelkipásztornak gondnoka? Amikor a lelkipásztor tanulmányi útra megy, ha egyéb tisztségbeli elfoglaltsága is van, vagy amikor Isten tartós betegség próbája elé állítja, kire hárulnak a feladatok? Meggyőződésem, ilyenkor sokszor nincs jobb gondnoka és presbitere a lelkésznek, mint a saját házastársa, felnőtt gyermekei.
-
Harcoljunk...
Tovább olvasom »Gyászjelentéseken gyakran olvassuk és temetési igehirdetéseken halljuk: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”. Az apostol intése erre biztat: „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál”. Máshol is többször buzdít arra, hogy küzdjünk, de arra figyelmeztet: nem mindegy, hogyan.
-
Piacon a Lélek?
Tovább olvasom »A ventilláció, a nyomasztó dolgok kibeszélése lélektanilag hasznos, gyógyító tevékenység. Tehát a háttérben, tudattalanul is, lelki folyamatok mennek végbe. Csókay András idegsebész többször elmondta, hogy a bangladesi sziámi ikreket szétválasztó műtét kivitelezési megoldását imádságban kapta Istentől.
-
Pünkösdi rózsa
Tovább olvasom »Pünkösdre és lánykérésre jött haza Bálint mint tanult tiszteletes. Janó, a bíró fia elmondta neki, hogy másnap már az ő felesége lesz Erzsike. Janó minden este ivott, és Istent szidta. Bálinttal verekedni akart, de Bálint nem ütött vissza. Janó ezután összerogyott. Bálint csak annyit mondott, hogy imádkozik, és másnap elviszi Erzsikét az esküvőről.
-
Lélek és létezés
Tovább olvasom »Nem mindegy, hogy a félelem, vagy a bizalom határozza meg életünket. Ez már csecsemőkorunk első hónapjaiban eldől. A „magára hagyott” csecsemő léte félelmet, a „fölkarolt” kisgyermeké pedig bizalmat generál. Az ősfélelem esetén mindig mindentől félnie kell, míg az időben gondoskodásban részesülő gyermek megtanul bízni az ősbizalom által.
-
„Teljetek meg Lélekkel!”
Tovább olvasom »Sok mindenre lehet figyelmeztetni, biztatni egy teendő kapcsán, de a Szentlélek vételére aligha. Isten Igéje azonban nem kíván tőlünk olyat, amire ne adna lehetőséget. A továbbiakban arra keressük a választ, kinek szól ez az üzenet, mi a célja és milyen jelei mutatkoznak meg a hívő életünkben.
-
Bölcsességet áhítva
Tovább olvasom »„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” – olvasható A zsoltárok könyve 90. fejezetében. Válaszként arra a gyakori mentségre is, hogy nincs időnk erre, nincs időnk arra, míg végül nem lesz időnk magunkra, és Istenre sem. Aki előtt ezer esztendő annyi, mint a tegnapi nap, vagy „mint egy őrjárásnyi idő éjjel”.
-
Őket is elhívta
Tovább olvasom »A lelkipásztor mégis meglátogatta őket. Udvariasan fogadták. Hamarosan elhangzott a szülők szokásos kérdése fiukhoz: – Akarsz konfirmálni? – A gyermek azt sem tudta, mit jelent ez, de vagy szimpatikus volt neki a lelkész, vagy mert minden területen eminens tanuló volt, azt válaszolta: – Igen.
-
Kihez tartozol?
Tovább olvasom »Nemrég olyan idős férfit temettem, akiről családtagjai elmondták, hogy sehová nem tartozott. Annak ellenére sem, hogy öntudatos református és katolikus gyülekezetet magáénak tudható szülőfaluból származott. Aztán a nagyvárosi élet más útra terelte. Élt, dolgozott, óvta a családját. Csak éppen az Isten nem fért be a kis panelbe.
-
Eltörött kapcsolatok
Tovább olvasom »Sok kapcsolatunk úgy ér véget, hogy igazából észre sem vesszük. Régi ismerőseimre gondolok – emberekre, akiktől ilyen-olyan okokból, de el kellett búcsúznom. Számot kell vetnem veszteségeimmel, az emberekkel, akiket el kellett engednem. De ugyanúgy én is csak átutazó voltam az ő életükben, valaki, akinek adhattak, és akitől remélem, hogy kaphattak is.
-
Haszontalan...
Tovább olvasom »Ma is vannak, akik szeretnek úgy okoskodni, hogy megnyilatkozásuk (kinyilatkoztatásuk) messzire eltereli a figyelmet az Igéről. Saját felismeréseikkel vitára ingerelnek, ami kifejezett veszekedésbe és háborgásba csaphat át. Néha saját magukról beszélnek és a maguk alkotta filozófiájukról, máskor kritika nélkül átvett idegen, szektás szellemiséget hoznak be és képviselnek tudatlanul.
-
Éjjeli ének
Tovább olvasom »Egyszer egy késői órán siettem haza, alig vártam, hogy mihamarabb lenyomjam a nagykapunk kilincsét. Azonban amikor a közelbe értem, láttam, valaki táncol a kerítés mellett, és hangosan dúdol egy felkapott slágert. Szőke hajú, barátságos arcú lány volt. Bátortalanul mondtam, hogy egyszer jöjjön el vasárnap, nézze meg, milyen a templom, kik és miért járnak ide.
-
Trianon és Munkács
Tovább olvasom »Az 1920. június 4-én aláírt békeszerződésre hajlamosak vagyunk pontszerű eseményként tekinteni, pedig – bizonyíték rá a kötet – az átmenet hosszú és küzdelmes volt. Mint Jankovich igazgató példáján láttuk, az utódállamokban a magyar intézmények felszámolása már bőven a békeszerződés előtt elkezdődött, és az utóvédharcok elhúzódtak a húszas évek közepéig.
-
Kitartóan az imádkozásban
Tovább olvasom »Örömmel láttam, hogy a szűkebb környezetemben kik vannak velem közösségben virtuálisan: a kedves utcabéli református család, a gyülekezetünkből egy tanárnő, az ő unokahúga, a helyi plébánia épületében pedig egész kis imacsoport fohászkodott, és hiszem, hogy imádkozik továbbra is. Nézem a világtérképen a rengeteg imára emelt kezet jelképező kis sárga-kék ikont.
-
Egy író kálvinistasága
Tovább olvasom »Mit köszönhetett Móricz a „kálvinistaságának”? A Református Figyelőben felidézi hittanárait, köztük az elemi iskolai tanítóját, akivel naponta énekelték a zsoltárokat. „Ma is szívemnek gyönyörűsége, ha jól kiénekelhetem magamat idehaza vagy a templomban” – fogalmaz. „A magyar nemzet lelkének megnyilatkozását kerestem s találtam meg a magyar kálvinizmusban. Számomra a magyar kálvinistaság azt jelentette: talpig ember lenni.”
-
Isten tenyerén
Tovább olvasom »Mert akár élünk, akár halunk, az Isten tenyerén vagyunk, és ott is maradunk. Jézus mondja: „Az én Atyám házában sok hajlék van.” Ez az a paradicsomi hely, ahol nagyon jó lenni, mert az ő irgalmas szeretetében elmerülve közünk lehet egymáshoz, élőknek és holtaknak egyaránt, és egy lélek leszünk mi mindnyájan az Isten tenyerén.
-
Egymás terhét hordozzátok…
Tovább olvasom »Vannak egyénre szabott terhek is. Ezeket kinek-kinek magának kell elhordoznia: emberi különbözőségeinkből eredő nehézségek, szakmai problémák, napi munkáinkkal járó gondok és sok más. Olyan tartozékai az életünknek, mint egy utazónak a hátizsák, a bőrönd. Súlyukat nekünk kell hordoznunk, kérni hozzájuk az erőt, és amikor a magunkéhoz megkaptuk, akkor vehetjük át a mások terheit.
-
A tökéletes...
Tovább olvasom »Hibátlanságot, erkölcsi tisztaságot, sőt bűnnélküliséget feltételezünk arról az emberről, akire azt mondják: tökéletes. Ezek szerint el lehetne érni a tökéletességet? A szó nem feddhetetlenséget jelent, hanem azt, hogy eredeti céljának és rendeltetésének megfelelő és alkalmas ember, és hozzáteszi, minden jó cselekedetre felkészített.
-
A látomás...
Tovább olvasom »Jézus magával vitte a hegyre Pétert, Jánost és Jakabot, ahol látták Jézust beszélgetni a megjelent nagy ószövetségi alakokkal: Mózessel és Illéssel. Látták Jézus dicsőségét, és mennyei hangot hallottak: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!” A teremtő Isten életet segítő üzenetet ad, épít és nem rombol.
-
Cancel Culture
Tovább olvasom »Az emlékezet szisztematikus felszámolása a jövőbe vetett bizalom hiányával, a kilátástalansággal, az életlehetőségek korlátozottságának tudatával párosult – annak ellenére, hogy a statisztikai adatok ennek épp az ellenkezőjét mutatták, vagyis a falu inkább tűnt életképesnek, mint kihalásra ítéltnek.
-
Újraindítás – restart vagy reset?
Tovább olvasom »A Lélek kiáradásához a fizikai és online jelenléten túl a lelki jelenlétre való odaszántságunk is szükséges. Ige mellett, imádságban, nyitott szívvel, Isten Lelke által frissül fel egyházunk, telünk meg a bizonyságtétel bátorságával. Átjárhatóvá kell tenni önmagunkat, egyházunkat – nem szabad szűkülnie a keresztmetszetnek!
-
Időtöltésből börtönbüntetés?
Tovább olvasom »Ennek a történetnek a kezdete és lehetséges kimenetele malomkövekként szorongatják a lelkemet. Elszomorít az esetleges veszélyekkel nem számoló gondatlanság és annak tragikus következménye. Ahogy az is, mindezért milyen súlyos árat fizethetnek ezek a felnőtt életüket épp csak elkezdő fiatalok.
-
Légszomj után
Tovább olvasom »A Szentlélekkel nem nagyon szoktunk foglalkozni. Hisszük, valljuk, hogy van, de megfoghatatlan, láthatatlan. A Szentlélek nem felejtett el minket, nem zárt ki minket, nem hagyott el. Ezért vannak még istentiszteletek, prédikáciők, szolgálatok és gyülekezetek.
-
Viszonyítás az örökkévalósághoz
Tovább olvasom »Tűnhet úgy, főleg kívülről, hogy a helyes Isten-ismeretnek és a keresztyén hit megélésének, a Krisztusról szóló bizonyságtételnek nincs igazi következménye. A keresztyénekkel és a nem keresztyénekkel is megtörténhetnek ugyanazok itt, ebben a világban. Jézus halála és feltámadása megmutatja, hogy mindennek a végső értelmezési kerete az örök élet és az örök kárhozat. Legyen Isten és az ő szava, a Biblia a mi személyes viszonyítási keretünk!
-
A hatvanhetedik napon
Tovább olvasom »Petrőczi Éva József Attila-díjas költő A hatvanhetedik napon című verse az „egy börtönből menekített verssora” alcímet viseli. A szöveg végi keletezés tanúsága szerint a Nehru-parton, 2021 tavaszán keletkezett költemény Jékely Zoltán „Isten madara” című elbeszéléskötetének a költőnő számára készült dedikációjához kapcsolódik.
-
Egy negyvenesztendős dedikáció
Tovább olvasom »Éppen negyven éve dedikálta nekem atyai barátom, Jékely Zoltán az Isten madara című könyvét. A közben eltelt évtizedek érlelték meg bennem a sorok megértését, és hoztak elő egy másik párhuzamot, Georg Neumark 1657-ben írott, manapság minden napunkat záró dalát, amelyet magyarul Ki Istenének átad mindent... címmel énekelünk.
-
Füstbe ment terv
Tovább olvasom »Bármit mondanánk az édesanyáknak vagy az édesanyákról, szavaink aligha lennének méltók arra, hogy az ő nagyságukat, anyaságuk titokzatos mélységeit és szépségeit kimondjuk velük. Mert erről csak ők maguk tudnának szólni, hiszen ők az anyaság titkának tudói. De ők szerényen hallgatnak.
-
„Kétmillió rokon”
Tovább olvasom »Magyarországon szervezett tömegtüntetés zajlott az erdélyi falurombolás miatt 1988. június 27-én. Nicolae Ceaușescu román diktátor ugyanis április végén jelentette be, hogy az ezredfordulóig végre akarják hajtani a „településszisztematizálási” tervet, amelyet a nemzetközi közvélemény egyszerűen falurombolásként tartott számon.
-
A szorongáson innen és a félelmen túl
Tovább olvasom »Istent érdemes hívnunk segítségül bármilyen élethelyzetben, de különösképpen a félelmeink, szorongásaink közepette. A félelemnek tudunk okot adni, míg a szorongás egy megmagyarázhatatlan rettegés tulajdonképpen ok nélkül. Keresztényként tudjuk, a földi élet eseményeit az Isten kézben tartja, ezért hozzá tudunk fordulni nehézségeink idején.
-
Kényes téma
Tovább olvasom »A látás, a vízió, az álom nagyon személyes, mondhatnánk intim téma. Az Istennel beszélő, imádságában elmélyült ember valamit hall és megért Isten akaratából, Lelke érintéséből. Nehéz erről beszámolni, mert könnyen félreérthetik az emberek. Ha ma valaki azt mondja, hogy látomást kapott az Úrtól, többnyire gyanakodva, de legalábbis óvatosan fogadjuk..
-
Visszakapni a régi életünket?
Tovább olvasom »Ma már nem az a fontos, ami tegnap fontos volt. Ma már nem az az érték, mint egy éve. Ami korábban természetesnek tűnt, az ma már felbecsülhetetlen ajándék. Ha majd újból találkozhatunk az egész nagy családunkkal, és együtt ülhetjük körbe a nagy asztalt. Ha majd újból megölelhetjük egymást a templomajtóban, és nemcsak egymás ragyogó szemének, de szájának mosolyát is láthatjuk.
-
A szó a gondolat hangteste
Tovább olvasom »Úgy tudjuk, hogy mióta ember létezik, gondolkodó és beszélő lénynek kellett lennie. A Biblia ezt a kinyilatkoztatás révén azzal egészíti ki, hogy az isteni teremtő Ige szintén nyelvi természetű, így az ember e téren mégsem társtalan, sőt, a beszéd képességében önmaga istenképűségének bizonyítékát ismerheti fel.
-
Messziről jött – jó helyre érkezett
Tovább olvasom »Gyülekezeti csendeshétre hívták. Készült is, de az indulás előtti nap férje részeg dühében összetörte a lakás berendezését. Megtiltotta neki, hogy elmenjen, és a lányokat sem akarta magukra hagyni. A lelkészházaspár a lelkére beszélt: „Jöjjön el, mert nagy szüksége van a lelki megerősödésre. Bízza az otthonát, a férjét és gyermekeit Istenre!”
-
Dió-díjaim
Tovább olvasom »Egyik sem olyan selymesen aranyfényű, ínykímélő és természetes édességű, mint az a dió, amelyiket 1990 őszétől kezdve többször is kaptam ajándékba: Zilahon született, későbbi csurgói „Refi”-igazgató dédapám szűkebb pátriájából, az ugyancsak partiumi Kraszna református parókiájának kertjéből.
-
Győzelmek napjai
Tovább olvasom »A győzelem napja tanulsága, legalábbis számomra, itt és most viszont leginkább ez: szembenézni. Bárkivel és bármivel. A győzelmi narratívák persze többnyire azokról szóltak, akik a másik sereg fegyvereivel néztek szembe, és kockára tették az életüket a győzelemért. De a győzelem nem csak rajtuk múlt. Sőt.
-
Új fények? – Megújult élet
Tovább olvasom »Kétoldali súlyos tüdőgyulladásomból való gyógyulásom után különös módon más emberré lettem, még jobban átérezhettem Krisztus áldozatát, megérthettem Isten döntéseit. Igazabb, szentebb, tökéletesebb életet élhetek. Ne féljünk Krisztusban megváltott életünk eseményeitől! A megtartatás csak őáltala adatik – hit által.
-
A beszéd...
Tovább olvasom »Érdemes rendszeresen vizsgálni és elemezni magát a beszédünket, a tartalmát és üzenetét: mit mondtunk, milyen szavakat használtunk, helyesen fogalmaztunk-e? Esténként nézzük meg visszaidézve az eltelt napot: mennyi bölcsességet, kedvességet és együttérzést vagy mennyi szégyenkeznivalót tartalmazott a beszédünk!
-
Tükröt...
Tovább olvasom »Minden irányba torzíthat a tükrünk: a jót gonosznak látjuk, a rosszat jónak. A szem a lélek tükre – mondja a közmondás. Kifelé is tükrözünk, rávetítjük a másikra a bennünk lévő érzéseket és hibákat. Bonyolult tehát a kérdés, hogy milyen is a másik, és mennyi ebből a saját látásunk, amit mi rajzolunk rá.
-
Józan reménység
Tovább olvasom »Sajnálatos, hogy korunkban szinte elfogadott az a gondolat: az ember végső jövőjének kérdéseivel, az üdvösség és kárhozat összefüggéseivel, az emberi lét rendeltetésének, értelmének, céljának titkával nem kell már foglalkozni, elég arra figyelni, amit az ember tervez és tesz a közeli jövőre nézve. E rövidre zárt gondolkodás a nem mer szembenézni a nagy kérdés: mi történik velünk abban a tapasztalatban, amit életnek hívunk.
-
Unalom helyett
Tovább olvasom »Jó, ha nem tévesztjük szem elől: a hazugság, az álhír azáltal, hogy érdekes, valami jó és fontos, isteni eredetű adottságunkkal él vissza. A képzelet az ember sajátja – Ádám nevet ad a teremtett állatoknak, jelezve, ő nem közülük való. A névadás az isteni Logosz emberléptékű működése, egyszersmind az önálló emberi gondolkodás bizonyítéka is.
-
Az elveszett hit fosztogatói
Tovább olvasom »Annak idején a film a hívők körében kisebb felháborodást keltett. Családunk egyik ismerőse, egy lelkipásztor fel is szólalt ellene, mondván, a Biblia nem beszél a szövetség ládájának további sorsáról, ezért merő képzelgés feltételezni, hogy a frigyláda valahol megtalálható. Másrészt nem rémisztő démonszerű alakok voltak benne – hanem a Tízparancsolat kőtáblái...
-
Megtenni, amit lehet
Tovább olvasom »Az ENSZ még a tél előtt összehangolt globális cselekvést sürget, mert az ország már így is a földkerekség legsúlyosabb humanitárius katasztrófájának helyszíne. Aki teheti, menekül az éhség és a fanatizmus elől: a legtöbben a szomszédos Pakisztántól és Irántól kérnek oltalmat. E két országban jelenleg több mint kétmillió menekült él, élelmezésük, oktatásuk, gyógyításuk egyre nagyobb terheket ró az anyagiakban szintén nem dúskáló államokra.
-
A parókia kályhája
Tovább olvasom »A nyugat-európai energiakrízis Erdélybe is beköszöntött. Felsrófolta az energiaárakat. Gondterhelten néztem a számlák egyre ijesztőbb végösszegeit. És akkor eldöntöttem, nem várunk tovább, felújítjuk a derék fűtőalkalmatosságot. Lássuk, mire képes. Tud-e még meleget varázsolni a házban, füstöt eregetni a kéményen át?
-
Megszentelt...
Tovább olvasom »... szó címmel jelent meg halála után Kiss Domokos lelkész összegyűjtött prédikációinak második kötete. Találó volt a cím, mert igehirdetései irodalmi, költői művek is voltak, gondosan fogalmazott mondatok. Olvasva is érződik, hogy nem spontán született, hanem a fejében és a szívében alaposan megforgatott, válogatott, megszentelt szavak.
-
Az egyszemélyes szórvány
Tovább olvasom »Marika néni volt az utolsó almásfegyverneki református, az alig tíz kilométerre fekvő kis faluban. Ő volt a mi egyszemélyes szórványunk, akit minden nagyobb ünnepen felkerestünk, főleg karácsonykor és húsvétkor. Ilyenkor a tisztaszoba átalakult templommá.
-
Kinek a kezében van a gyermekünk?
Tovább olvasom »Az anya nem tehet mást, mint megismeri Isten akaratát, és úgy neveli gyermekét. Megismerteti vele Megváltó Urát, akitől egész életében védelmet kaphat. – Hegedűs Béla néhai dunamelléki püspökhelyettes igehirdetése
-
Körkörös pusztaságok
Tovább olvasom »Mi marad majd, ha templomaink kávéházakká, lelkészeink bűnbakokká, ünnepeink gúny tárgyává, a hívek pedig szkeptikussá válnak? Mit kell tennünk, ha a jobb és a bal kéz marionettbábuként próbál velünk mutatványokat csináltatni? Meddig szabad tűrni az evangélium meggyalázását, Jézus kigúnyolását, a keresztyén tanítások átformálását?
-
Isten meglepetése
Tovább olvasom »Evangelizációs hét volt a gyülekezetben. A vendég igehirdető évek óta ismerte őket. Évente meg is látogatta a családot, ez alkalommal is így tett. Látva a súlyos, megoldhatatlan helyzetet, őszintén azt mondta: – Nagyon együttérzek veletek, de semmi megoldást nem látok. Csendesedjünk Isten elé, imádkozzunk tehetetlenségünkben. – Megtették.
-
Számítanak-e a számok?
Tovább olvasom »A versengés ellentmondásos jelensége minden bizonnyal az emberiség ébredése óta velünk van. Pál apostol futóversenyeket idéző metaforái is közismertek: „…mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat” – vagy: „…nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.”
-
„Csak” anyák napja – egy édesanya imája
Tovább olvasom »Anyák napján köszönjük, hogy az elmúlt időszakban ott álltál a szemükkel mosolygó, elszigetelve élő, de veled sosem unatkozó nagyszülők, dédik mellett. Kérlek, öleld át őket erősen, és engedd, az oltások után a kezük, az arcuk is összeérhessen végre a gyermekekkel!
-
A felépülés...
Tovább olvasom »„Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.” Akkor nem hiábavaló a munkánk, ha Isten Lelkével kapcsolatban maradunk, ő adja rá az áldást. Készen kell lennünk a változtatásokra is, hiszen annyi minden adódik közben, sokszor félreértések is. A Szentlélek ajándéka, ha valóban megépül a templom, Isten háza, azaz épül általunk a világ.
-
Anyagyógyászat
Tovább olvasom »Az anyaságról megható szavakkal szokás beszélni. Tiszteljük is az életüket odaáldozó nőket, akik gyermekeikért készek saját igényeikről, kényelmükről naponta lemondani! Ha bennünk maradtak hiányok, sérelmek, ne dédelgessük azokat! Keressük a gyógyulást, és bocsássunk meg egymásnak, és vigyázzunk arra, hogy ne ismételjük szüleink hibáit!
-
Halottak napja Bécsben
Tovább olvasom »Kányádi Sándornak a Szürkület című kötetében publikált monumentális művét egy tanulmánykötetben tizenöt irodalmár értelmezi. Ebben írja Bertha Zoltán: a költemény nemcsak a transzcendenciaélmény stílusszintetizáló szövegjátékának biblikus-spirituális és kollektív-historikus remeke, de „a magyar önismeret enciklopédikus sűrítménye is”. – Olvassuk hát, halottak napján!
-
Temetők ígérete
Tovább olvasom »Az elmúlás rémisztő, az elmúlás reménység. Reménye annak, hogy közelebb van már az, akinél a történet elnyeri méltó befejezését. Tudsz-e reménységként nézni ráncra, vékonyodó papírbőrre, temetésre: közeledik az igazságtétel ideje. Jön az, aki egyedül látta életed titkos zugait, egyedül hallotta imáidat, egyedül számontartotta mindazt, amit másokért tettél. Aki a dicsőségére teremtett, és vissza is formálja a teremtést veled együtt erre a célra.
-
A növények tanítása
Tovább olvasom »Újult lendületet ad, amikor sikerül visszahozni a halál széléről az egyiket, vagy amikor végre gyökeret enged a másik. Mert mindegyikük számít. A csoffadt, sárguló, beteg vagy épp csak drámakirálynő egyedek is. Tőlük tanulva az új esztendőben kedves növényeim mellett igyekszem majd embertársaimra is több szeretettel, türelemmel tekinteni – az Ő kedvéért.
-
A felnőttek is sírhatnak
Tovább olvasom »Ez a furcsa, mindenestől felfordult 2020 olyan volt, mint annyi évvel ezelőtt a fa alatt fekve kapaszkodni szép emlékekbe, és erősnek maradni egymásért. Nehezek voltak az elmúlt hónapok: nehéz volt megélni a bizonytalanságot, nehéz volt a folyamatos várakozás, és nehéz volt, hogy minden megváltozott – de a legnehezebb az volt, hogy egyre többször kellett gyászhíreket szerkesztenünk.
-
A sérülékenység ereje
Tovább olvasom »Isten tudja, mit jelent a szenvedés, és tudja, mit jelent az öröm. Azt is tudja, milyen kegyetlen út vezet addig, amíg eljutunk egy-egy feladatunk végére. Sérülékenyek vagyunk, és igenis, sérüléseket is elszenvedünk életünkben, sőt bukunk és vérzünk. De Isten, aki a Fiúban emberi testben átélte ezt, tudja, mit jelent az ember bukdácsolása.
-
Betlehemben...
Tovább olvasom »... Jézus születésekor Isten vállalta az emberi természetet a Fiúban. Testté lett az Ige. Emberi tulajdonságokkal bírt, testi érzékeléssel és érzelmekkel: megküzdött kísértésekkel, megérintette a vakok szemét, belenyúlt a siketnéma fülébe, fogta a halott kislány kezét, hogy felébressze, és az epilepsziás fiúét, hogy meggyógyítsa, átölelte és megáldotta a kisgyermekeket.
-
Vonzások
Tovább olvasom »Adventkor is két irányba halad a világ. Amit látunk, az a mi utunk: megyünk előre a terheinkkel, és ezek nem is mindig veszteségeket jelentenek. Gyakran becses terheket hordozunk, olyan dolgokat, amelyek nehézzé teszik az életünket, de fontosak számunkra. Pontosan ebben a helyzetben szólal meg Isten úgy, hogy szembejön és tehermentesít.
-
Mi lenne velünk karácsony nélkül?
Tovább olvasom »…tettem fel a kérdést egyszer egy hittanórán, s ragyogó választ kapva rájöttem: a válaszadó azt mondta, amit hallani akartam. Meggyőződésem, hogy személyesen is fel kell tennünk újra és újra: nekünk magunknak, nekem magamnak mit jelent a karácsony?
-
„Bepólyálta, és a jászolba fektette...”
Tovább olvasom »A kétezer éves keresztyén hagyomány nagyjai is csak sejtések szintjén próbálták értelmezni, mi is történt a betlehemi jászolban. Isten Fiának születése zavarba ejtő, mert minden emberi bizonyosságkeresési vágyat kielégítetlenül hagy. Máté és Lukács gondoskodtak róla evangéliumaikban, hogy az Ige emberré létele körülményeit a lehető legföldközelibb színekkel lássuk.
-
Ünneprontó
Tovább olvasom »Ez a mai kritikus helyzet arra jó, hogy kijózanítson bennünket. Mert tegyük fel a kérdést: ha nem volna a közelünkben háború, ha nem volna Covid, migráció, energiaválság, akkor minden rendben lenne? Akkor az ember élete maga lenne a színtiszta boldogság, örökélet plusz két nap? Nem inkább arról van-e szó, hogy a világ mai zűrzavaros állapota ismét és újra rámutatott az önmagában vett emberi lét végső megoldatlanságára?
-
Angyali köszöntés
Tovább olvasom »Az örök Fiút angyali seregek sokasága szolgálta a mennyekben, és az Atya jobbján ült, nem volt soha senki dicsőségesebb nála. Ő mégis emberként született meg Betlehemben. Egy egyszerű családban nőtt fel, élte a vándorló tanítók számkivetett életét, gyógyított és tanított. Tette mindezt dicsőségvágy nélkül, mert az Atya dicsőségét építette. És ezzel hozta el a békét is.
-
A biztonságot rejtő ajtó
Tovább olvasom »Nincs olyan ember, aki ne vágyódna belépni a biztonságot rejtő ajtón. A hajléktalan lelkünkbe születik Jézus, ő a kulcs az Isten országához. Nem mondott le rólunk az Atya, nem fárad bele, hogy szeressen, öleljen, tanítson, újra és újra talpra állítson bennünket, lemosogassa a ránk ragadó bűnkoszt, mert annyira szeret.
-
Karácsony van újra
Tovább olvasom »A nemkívánatos vendég sorsa sohasem irigylésre méltó, Jézus mégis maradt. Sőt, nemcsak elhozta, hanem itt is hagyta ajándékát, ahogyan Zakariás ezt megénekli: Isten könyörülő irgalmát. Ez volt az az ajándék, amelyre nekünk, embereknek a legnagyobb szükségünk volt és van azóta is. Enélkül nem lehet teljes az életünk, helyettesíteni vagy kiérdemelni azonban nem tudjuk.
-
A menny bátorító üzenete
Tovább olvasom »A magát kívülállónak gondoló ember is megtapasztalhatja, hogy Isten közeledik hozzá, közeledésével új erőtérbe helyezi az életét és gazdagítja minden életösszefüggését. A felemelő történés másik megszívlelendő üzenete pedig a mindenkit – így minket is – bevonó többes szám: „Ne féljetek!”
-
Mennyit ér az ember?
Tovább olvasom »Mennyit ér az, aki e sorokat írja, és mennyit az Olvasók egyen-egyenként? Erre a kérdésre a legmegdöbbentőbb választ a Bibliában találjuk. „Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen”. Istennek mi valamennyien, külön-külön olyan értékesek vagyunk, hogy egyszülött Fiát is kész volt ideadni értünk.
-
Teljesített kötelesség
Tovább olvasom »Gróf Bethlen István miniszterelnököt – aki 1921-től töltötte be ezt a politikai tisztséget – a Budapesti Református Egyházközség egyházközség „egyhangú lelkesedéssel” presbiterré választotta – írta meg az Egyházi Hiradó című református egyháztársadalmi és belmissziói hetilap 1927 márciusában.
-
Oldás és kötés
Tovább olvasom »Amikor megkérdeztem az idős nénit, mit javasolna a fiatalabb nemzedéknek, azt mondta: – Minden este úgy feküdjünk le, hogy rendezzük dolgainkat Istennel, a másik emberrel és magunkkal. – Egyik sem könnyű, de különösen nem könnyű magunkkal. Az elengedés képessége nem csupán a megbocsátásra korlátozódik, hanem arra is, hogy megengedjük magunknak a változás lehetőségét.
-
Messze és közel
Tovább olvasom »A megérkezéshez közel kell lépni. Istenhez úgy jutunk el, ha közel engedjük magunkhoz. A csillag csak az épülethez vezet el, ott még ajtók vannak, amelyeken be kell menni. Nem a csillag a templom dísze, hanem az úrasztali Szentírás, a kézben szorongatott Biblia, a prédikációban élővé váló isteni szó, az Igéből fakadó testvéri áldás és tett.
-
Mínuszos
Tovább olvasom »Mintha a hiányoknál jobban semmi nem határozná meg a ma emberét. Talán a legőszintébb volna nem is „hogy vagy”-gyal, hanem „neked mi hiányzik”-kal kezdenünk a beszélgetést a köszönés után. Mintha egy nagy mínuszjel fonna körbe mindent. Deficit közösségből, bizalomból, erőből. Persze van, aki ezt a hiányt optimizmusba öltözteti akkor is, ha hiteltelen.
-
Szenvedélyes vallomás Istenről
Tovább olvasom »A bosszú nem lehet keresztyéni létállapot, de a felejtés sem. Vajon hogyan lehet úgy beszélni és írni XX. századi közösségi-családi traumáinkról, hogy a gondolkodás mentes legyen a bosszúállástól, de ne féljünk néven nevezni a gonoszt? Ez a feszültség adja Visky András Kitelepítés című regényének alaptónusát.
-
Védőoltás az örökléthez
Tovább olvasom »A Remény idejéről szerettem volna írni, mert eszembe jutott Pál korinthusiakhoz írt első levele, a szeretethimnuszként ismert 13. rész 13. verse: „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet.” Talán a legtöbbet emlegetett és kommentált újszövetségi igéről van szó, mégis mindig új távlatokat nyit.
-
„Akik Istent szeretik..."
Tovább olvasom »Mindenki szeretetre vágyik, még Isten is. Maga a Szentháromság a bizonyság erre, aki önmagában is élő, eleven szeretetközösség. Isten arra vágyik, szeressük, és ne féljünk tőle. „Örökkévaló szeretettel szerettelek téged” – üzeni népének Jeremiás által az Úr. Ez nekünk is szól, mi is az Isten népe vagyunk, minket is így szeret. Ez az egyetlen, ami állandó a szüntelenül változó világban.
-
Kitörés
Tovább olvasom »Böjt – nagyhét – húsvét – mennybemenetel – pünkösd – Szentháromság vasárnapja – új kenyér – újbor ünnepe, a keresztelés, a konfirmáció és az úrvacsora, az esküvő és a temetés: minden más lett. Azt gondoltuk, ezek mind a mieink, és mi adjuk meg az események rendjét, arculatát, hangulatát. A világjárvány beköszöntével odalett ez a megszokottá fakult természetesség.
-
A kegyelmes...
Tovább olvasom »... Isten a sértett, féltékeny és irigy hívőt gyógyítgatná szeretetével, logikus érveivel, hogy megszabadítsa haragjától, ha engedné: „Akkor Isten ezt kérdezte Jónástól: Igazad van-e, amikor haragszol emiatt a bokor miatt? Ő így felelt: Igazam van! Haragszom mindhalálig! Az Úr ezt mondta: Te szánod ezt a bokrot, amelyért nem fáradtál, és amelyet nem te neveltél, amely egyik éjjel felnőtt, másik éjjelre pedig elpusztult.
-
Mitől jókedvű az adakozó?
Tovább olvasom »Amint közeledik az ünnep, tapasztaljuk, erősödik az adakozókedv. Mi az oka, hogy szívesebben ad ilyenkor az ember? Mi mozdul meg benne, bennünk, ami arra indít: hagyjuk, hogy működésbe lépjen az életünkben a prófétai felhívás: „Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!”
-
Évszázadok adventjei
Tovább olvasom »Amikor az elmúlt karácsonyokra emlékezünk, felidéződnek fájdalmas emlékek is: emberi veszteségek vagy az általunk elkövetett hibák, mulasztások. Mégis, a Krisztus születésére emlékeztető ünnep képes arra, amire az emberi világban talán már senki és semmi: a hozzánk közel lépő, lehajoló Isten végtelenül tiszta, elfogadó szeretetét közvetíteni.
-
Hamisítják...
Tovább olvasom »Rendszeresen vétünk önmagunk és egymás ellen, Isten rendje ellen. Mert mindannyiunkban él egy Káin és egy Ábel egyszerre, és mindennap lejátszódik az őstörténet bennünk: Káin megöli Ábelt. Ez az ember tragédiája. Csak Isten kegyelme ad reményt, hogy folytassuk a harcot a gonoszságainkkal szemben.
-
Advent: a mindennapok ünnepe
Tovább olvasom »Advent az Eljövendő ünnepe. Aki megállíthatatlanul, tőlünk függetlenül is érkezik, megnyitva az ég kapuit, hogy belekiáltsa eltompult életünkbe az örömhírt: szeretett fiai vagytok az Istennek, térjetek hozzá, hogy az élet gyökeret verjen bennetek, általatok, hogy Isten országa legyen mindenekben!
-
Világosság a sötétségben
Tovább olvasom »„Világ világa” – így nevezi egyik legkorábbi nyelvemlékünk, az Ómagyar Mária-siralom Jézust, s ennél tömörebben nem lehet kifejezni, hogy ő az egész világ világossága, egyben a világosság világa.
-
Advent „heroldjai”
Tovább olvasom »Számtalan bolt előtt láttam Hollandiában, már novemberben, játékszánba fogott, plüssből, bársonyból fabrikált rénszarvasfigurákat. Finnországi utaim egyikén pedig igazi társaikat, számomra mégsem ők az advent „heroldjai”, hírnökei, hanem a gyerekkoromban, Pécsett szerzett élmények. Nem a rénszarvas húzta változatban, hanem igazi lovasszánként, amely az előbbieknek legfeljebb távoli, de nem kevésbé mesébe illő rokona.
-
Ősszel – az őszülésről
Tovább olvasom »Az időskor és a vele járó megőszülés nem jelent még leépülést, embertársaink számára kedves külsőnk elveszítését, lehet akár boldogító élethelyezetek forrása. Egy családi példa: amikor jó pár éve unokáink közül kettőnek megmutattuk pár régi portrémat vörösesszőke, derékig érő hajú koromból, keservesen sírni kezdtek: „Neem, ez nem a nagymama!”
-
Debreczeni Tiborról
Tovább olvasom »Jó emberismerőként nem kertelt, mindig őszinte volt. Hidat kaptunk tőle belső önmagunkhoz. Feltépte blokkolt csatornáinkat, mert hitt bennünk. Egy igaz tanár megismerteti velünk önnön sorsunk csodáit. Ahogy ő írja: „Drámapedagógiai óráimon, a főiskolán mindig arról esik szó, ami, úgy gondolom, fontos: hogyan éljük az életünket…”
-
A lelkiismeret...
Tovább olvasom »... különös ajándéka Istennek. Nem tudjuk, honnan való az a tudás, ismeret, amely belülről megszólal és szólít. A törvény szívbe írt szava, amelyről Jeremiás jövendöl? „Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be.” Vagy csupán neveltetésünk következménye és tükre, kívülről befelé hat, és belülről igazít el minket?
-
A mi jövőképünk a második advent
Tovább olvasom »Az advent leginkább a jövő emlékezete! Emlékezni, észben tartani a mindent betöltő reményt, hogy Jézus Krisztus vissza fog térni, és az lesz a második advent – üdvösségünk – beteljesedése. Óriási félreértés, hogy a keresztyénség a hagyományokat őrzi, vagy a múltat hordozza a jelenben.
-
Kimondhatatlan
Tovább olvasom »Bár nem nagyon szeretem azt a giccses őszi képáradatot, amely a közösségi média felületeit ellepi, gyarapítani pedig végképp nem akarom, mégis van belső késztetésem arra, hogy fényképezőgépet vegyek a kezembe, és keressem a természet – vagy épp a kultúrtáj, hiszen a természettel szinte már alig találkozunk – könyvében megszólaló örökkévalót.
-
Ködös...
Tovább olvasom »... november estén a bibliaórára álmosan bejelentkezve indult a beszélgetés az aznapra kijelölt Igéről, a hit hőseiről. De micsoda hatalom van Ábrahám hitében: fölébresztett minket az ősi történet üzenete! Milyen elszánt alázat viszi őt! Megy, hogy engedelmeskedjen Istennek, aki a lehetetlent, a legsúlyosabb áldozatot kéri tőle. Mintha azt sugallná: Istenem, kérj tőlem, amit akarsz!
-
Egyszer volt...
Tovább olvasom »A mesei időszámítás nem valamilyen konkrét korszakba kalauzol, koordinátái – a külső valóság helye és ideje ellenében – sajátos lélekállapotot határoznak meg, ahol az archaikus emlékezet, „a tudatelőtti és a tudattalan” birodalmában teremtjük meg azt a valóságot, amely a megélt, hétköznapi valóságra sok mindenben hasonlít.
-
Azok a szívhangok
Tovább olvasom »Nagyon kevesen mondják azt, hogy jogunk van megölni egy másik embert. Mégis, amikor ugyanezek a kérdések az abortusz kapcsán kerülnek elő, meglepően sokszínűek a reakciók. Pedig ebben az esetben is ugyanaz az alapkérdés, és fontos tisztázni, mi az alapértelmezett jó válasz – amely alól vannak kivételek.
-
Zsinattörténeti szemelvény
Tovább olvasom »A XVIII. század első felétől kezdve is sok feszültség jellemezte a különböző szinteken zajló gyűléseket, főleg a papi és világi tagok jelenlétének kérdése miatt. A világiak bodrogkeresztúri gyűlésén (1734) jelent meg például a gondnoki állás gondolata. Ezt a lelkészek ellenszenvvel fogadták.
-
Az a szenvedés...
Tovább olvasom »... lehet áldássá, amelyet Istennel hordozunk el. Ahol hiányzik a szenvedés, ott hiányzik egy dimenzió, az emberi élet mélysége, amely az érett személyiség sajátja, amelyet méltósággal viselhet. Ha kerüljük és menekülünk előle, infantilis, arctalan emberek maradunk.
-
Az Ige tekintélye
Tovább olvasom »Az Isten Igéje élő és ható, de ezt az életet, ezt a hatást nekünk kell megmutatnunk a világban, akik részesedtünk benne, a saját életünk példájával. Nem volt ez másként kétezer, de ötszáz éve sem, és leginkább így van ez ma.
-
A várakozás szorongása
Tovább olvasom »Nem tudok olyasvalamit elhagyni, ami már jóval a születésem előtt belém ivódott, a génjeimbe van kódolva. Próbálkozhatok, tagadhatok, tombolhatok, tiltakozhatok – hiába. Meg kell adnom magam neki, mert erősebb, mint én. Előre pedig úgy haladhatok, ha tudomásul veszem, mi az, amin nem változtathatok. Ha megértem, hogy nemcsak saját terheimet, de egyszerre mindenkiét, a mindenségét is cipelnem kell.
-
Lom(b)talanítás
Tovább olvasom »Mindenkinek szüksége van lelki lomtalanításra, hogy könnyű szívvel, derűs lélekkel, jó reménységgel élhessen. A „nagy utazásra” készülve egyre kevesebb dologra van szükségünk, leginkább békességre meg szeretetre. Kérdés, beletörődhetünk-e az elmúlásba, a „porból lettünk, porrá leszünk” keserű igazságába. Beletörődni nem lehet, de elfogadni igen.
-
Alkoholböjt...
Tovább olvasom »Vendégszeretetünk egyik jellemzője mindig az alkohol volt. Öröm és ünneplés, bánat és együttérzés egyaránt ok az ivásra. Ha mértéket tartunk, lehet kedves szokás. De milyen kínos, ha erőltetik! Ne gúnyoljuk azt, aki nem él vele! Ne kelljen magyarázkodni! – Aki az alkoholfüggőségből hit által megszabadult, az a poharat az úrvacsora kelyhére cseréli. Egészségére!
-
Krisztusi lelkülettel vállat mártíromság
Tovább olvasom »A különböző diktatúrák kegyetlenségei következtében sok egyházi ember szenvedett ártatlanul, hamis vádak alapján elítélve kapott börtön- vagy halálbüntetést. A diktatúra a lelkipásztorok életét kioltotta, de hősies helytállásuk a mai napig fáklyaként világít.
-
A reformáció titka
Tovább olvasom »Nagy tévedésünk, ha emlékünnepként nézünk vissza a reformáció időszakára. Az ugyanis egy folyamat kezdete volt. Nem azt ünnepeljük, hogy megtörtént, hanem hogy elkezdődött. És folytatódik, bennünk és rajtunk keresztül. Az a méltó ünnep, ha ugyanazt tesszük: a kegyesség titkát, a reformáció titkát közel engedjük magunkhoz. A válasz ennyi: Jézus.
-
Jó iskola nélkül nincs nemzeti jövő
Tovább olvasom »Miként áll ma a „scholai munka” Magyarországon? Az elmúlt napokban-hetekben szinte minden a tanárok és a velük szolidarizáló tanárok, diákok tüntetéseiről szólt. Ha Bocskai István szavait idézve a „dolgot őt magát nézzük”, egy kérdés marad: milyen országot szeretnénk utódainkra hagyni, milyen jövő lesz az, amelynek felneveléséért rosszkedvű, megélhetési gondok miatt szorongó pedagógusok felelnek?
-
„…megleszen”
Tovább olvasom »A Marie–Pierre kapcsolat fokozatos kibontakozásának, virágba borulásának olvasása közben nagyon hasonló szerelem jutott eszembe, noha ez a házaspár, a XVII. század elején, nem lett a „radioktivitás hőse”. Őket, a mi Szenci Molnár Albertünket és német Kunigundáját a hit hozta össze, míg a lengyel lányból lett világhírű tudós nőt és a „neki rendelt” francia fizikust a kutatás szenvedélye.
-
Az engedelmesség...
Tovább olvasom »... fogalma vegyes érzelmeket kelt bennünk. – Erény az engedelmesség, és minden engedetlenség bűn? Nyilván attól függ, hogy kinek, miben és milyen körülmények között. A felismert és megértett igazság követésében, a tudatos döntésből vállalt engedelmesség erény, ha áldozattal jár is. A bölcsesség és szabadság csúcsa pedig a hitből vállalt engedelmesség Istennek és teremtési rendjének.
-
Radikálisnak...
Tovább olvasom »... és céltudatosnak hangzik Pál apostol vallomása: „…de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért” (Fil 3,14). Magáról beszél, saját példájával biztat, miután a múltjával elszámolt. Arra ösztönöz minket, hogy hozzá hasonlóan legyünk egyértelműek és határozottak, ha egyszer Jézus Krisztus tanítványának szegődtünk.
-
Barzillaj
Tovább olvasom »Buzdítsuk őket, hogy még idős korban is teremhetnek jó gyümölcsöt! Ne váljon sem kuporgatott vagyonuk, sem az egykori dicsőségük a bálványukká, hiszen semmit sem vihetünk magunkkal! Éppen az időskor az, amikor legtöbb időnk van az Úr szolgálatára. Kedves néhai gondnokunk, Zoli bácsink szokta mondani nyugdíjas éveit megkezdve: jöttem pótolni az elmaradást. Szinte minden idejét és erejét befektette Isten országának építésébe.
-
Zsoltárt zengek neked, Uram!
Tovább olvasom »Amikor Kálvin János a gyülekezeti éneklésről gondolkodott, az egyház évszázados hagyományához ragaszkodott: azaz a gyülekezeti éneklés alapjának A zsoltárok könyvét tekintette. De korának ízléséhez igazodva a zsoltároknak nem prózai, hanem verses éneklését tervezte bevezetni.
-
Ma is sikerülhet
Tovább olvasom »Közel és távol soha nem láttam még ennyi beteg lelkű embert, mint manapság. Isten nélkül törött szárnyú madárként vergődik az életünk. Ebben a sok fájdalmat megélő világban a reformáció utat jelent és lehetőséget. A tékozló fiú magába szállását és visszatérését az Atya szeretetéhez. Feltenni magunknak a kérdést: most, a jelenben mi választ el engem az én Uramtól?
-
„Isten öröme”
Tovább olvasom »Barabás Béla 1929-ben, a szörnyű „szögedi” özönvíz ötvenedik évfordulójára megjelent memoárjából is kiderül, a Budapestről érkezett mentőcsapattal már az áradás kezdetétől részt vett az emberi életek és tárgyi értékek mentésében. A mostani árvíz múltával, az Emlékeim című könyve lelki és gyakorlati részleteivel közelebbről megismerkedve végtelen hála és megnyugvás töltheti el e mű online olvasóit.
-
Nemzeti szalag a kabáton
Tovább olvasom »Pap László, a teológia dékánja október 24-én gyalog indult el zuglói otthonából a Ráday utcába, miután telefonon értesült: a teológusok közül többen is megsérültek. A forradalom és szabadságharc idejének Ráday utcai épülete központi helyszíne volt a budapesti teológusok ’56-os cselekedeteinek. Áldozatvállalásuk, hűségük ma is példa.
-
A zsidókhoz...
Tovább olvasom »... írt levél valójában nem levél, bár annak látszik a befejezése. Az első mondatok azonban érzékeltetik, hogy tanító céllal született, mondanivalója hathatós és nagy vigasztalás a nyomorúságok és üldözések idején. Mindenféle szenvedés, nehézség, elkeseredés vagy elszürkülés idején is aktuális biztatás, bátorítás a hitben maradásra.
-
Arcodat/arcomat keresem, Uram
Tovább olvasom »A kórházlelkész fő feladata a lelkigondozói beszélgetések vezetése a betegek, a munkatársak és a hozzátartozók között. Meghallgatni a szenvedő történetét, segítőtársként mellette állni, fájdalmát közösen Isten elé vinni. Életet formáló ajándék, amikor Isten odafordított arcát és a benső békességet mindketten megtapasztalhatják.
-
Dobog a szívem, tehát vagyok
Tovább olvasom »A most bevezetett szívhangrendelet abban adhat segítséget, hogy a különböző lehetőségekről való tájékozódás és megfelelő segítségnyújtás híján valaki anélkül mondjon nemet megfogant, egészséges gyermekére, hogy tudatosulna benne: a méhében élni akaró, lélekkel és szívvel rendelkező embert hordoz.
-
Krisztus kincse
Tovább olvasom »A szólás szerint: mondd meg, mid van, és én megmondom, ki vagy. Sokan azt hiszik, az általuk birtokolt javaktól lesznek valakik. Ám a látszat gyakran csal. Nem kellene ennek így lennie, ajándéknak is tekinthetnénk, amink van, Isten ajándékának, és hálásak lehetnénk érte. Az otthonunkért, a családunkért, hajdanvolt szeretteinkért és még inkább az élőkért, akiket nem birtokolnunk kell, hanem velük lennünk, hogy szerethessük őket.
-
Lassú változás
Tovább olvasom »Lukács evangéliumában a tanítványok elküldésekor kéri a Mester: ne legyen két ruhátok! Az önkéntes visszafogottságnak ez a parancsa egyértelművé teszi: Isten országának elhívott hírnökei emberi lényként már nem szorulnak a divat vagy a vagyon jelentette többletre. Nyilván igaz ez ránk is – már olyan értelemben, hogy valódi szükségleteink szempontjából az öltözködés problémája teljesen lényegtelen.
-
Képek egymás mellett
Tovább olvasom »A férjem gyülekezetének születésében nagy részük volt az előző népszámlálásoknak, és hogy néhány szolgáló észrevette a számokból kiolvasható trendeket: ahol eddig nem volt református, most, úgy tűnik, van. Ehhez kellettek az időbeli keresztmetszetek – fotók –, amelyeket egymás mellé tettünk. Persze lehet vitatkozni: mindenütt feltették-e a vallásra vonatkozó kérdést, milyen elkötelezettségi szinttől adtak igenlő válaszokat a reformátusságra.
-
A Római...
Tovább olvasom »... Klub, a jövőért felelősséget érző tudósok közössége ötven évvel ezelőtt adta ki híres jelentését. Nem lehet már a régi módon szemlélni az ember és környezete kölcsönhatását, fel kell tenni a kérdést, hogyan, mennyire nyúlhatunk bele a természet folyamataiba mesterséges eszközeinkkel. A teológiában is több figyelmet kapott az Isten teremtett világáért érzett felelősség.
-
Kárnak...
Tovább olvasom »... és szemétnek ítéli Pál apostol mindazt, ami Krisztus előtt volt az életében. Ilyen erős kifejezéseket és súlyos szavakat használ a megtérése előtti életszakaszra. Nem gonosztevő volt, csak elvakult vallásos. Úgy vélte, igazuk volt az istenhívő farizeusoknak, akik Jézust hitetőnek és csalónak bélyegezték. Saul (Pál) tanult, művelt ember volt, feddhetetlen és törvényt tisztelő farizeus, az igaz hit védelmezője.
-
Újjáépül(t)
Tovább olvasom »Milyen nagy ajándék, amikor a belső, tartalmi, lelki megújulás együtt járhat a külső, az épületek, az infrastruktúra megújulásával! Még akkor is így van ez, ha tudjuk, hogy a kettő nem feltétlenül függ össze, főként nem következik egymásból. Milyen egyszerű is lenne: a templom felújításával az épület is hirtelen megtelne Igére vágyó gyülekezettel; a gyülekezeti ház tatarozásával egyúttal rögtön megindulna az ifjúsági élet; vagy az új parókia építésével a lelkipásztor igehirdetése is menten megelevenedne.
-
Példaképeink örökébe
Tovább olvasom »A példakép nemcsak kijelentéseivel, szavaival, hanem cselekedeteivel is hat ránk. Példaképként szolgálhatnak a szüleink, testvéreink, barátok, gyülekezeti közösségünk tagjai, tanárok, de akár filmhősök, zenészek, celebek, show-műsorok vezetői, sportolók vagy érdeklődési körünknek megfelelő csoportok véleményvezérei, a munkahelyi vezetők vagy a magunk választotta lelki vezető.
-
A végső...
Tovább olvasom »... kérdések is előtörnek adventi és karácsonyi estéken, ha végre elcsöndesedünk. Több világosságot ad a gyertyaláng, ha fényénél Istent kérdezzük a titkokról: mi végre vagyunk a világon, és miért tévesztjük el a célt? Miért ne féljünk, ha félünk az élettől, a haláltól és mindattól, ami közben van? Tőle kérjük a békességet, különben elveszünk. Föltörnek jajok is: Jézus, Isten Fia, ne aludj! Kelj föl, tegyél valamit, mert elveszünk!
-
Kainok között
Tovább olvasom »Az Éden kertjén kívül az emberek közötti teret már nem az Isten jelenléte tölti ki, az immár az erőszak állandó lehetőségének tere. Kain azért ölte meg Ábelt, mert megtehette. A hatalom azért aláz meg, mert megteheti, mert az emberek közötti „légüres térben” nincs, ami neki ellenállna.
-
Kínosság ellen
Tovább olvasom »Azon gondolkodtam, nem kommunikálunk-e mi is – gyülekezetek, egyház – néha sután. „Gyere el egy evangelizációra, az ifibe, a gyülekezetbe, jó lesz!” De hogy mire készülj, mit tehetsz hozzá, hol lehet benne részed – ehhez nem adunk támpontokat. Vajon visszajön-e egy kínos élmény után az, aki egyszer készületlenül esett be?
-
Bibliaterápia
Tovább olvasom »A falusi orvosnak különös ötlete támad: nemcsak gyógyszereket, hanem könyveket is fölír a receptre. A vérnyomáscsökkentők mellé A falu jegyzőjét, az isiászra a Fanni hagyományait, napszakonként öt- és tízoldalas dózisokat, influenzás időszakban következik a Jókai- és Mikszáth-sorozat napi harminc-negyven oldalas adagokban.
-
Sebestyén „Móses” nagytiszteletű úr
Tovább olvasom »Darnay Kálmán Kaszinózó táblabírák című anekdotagyűjteményében a hangsúlyosan katolikus írások között – nagy örömömre – találtam szép számmal református epizódokat is. Így többek között Sebestyén Móses nagytiszteletű úrról, Kisfaludy Sándor barátjáról, aki Sebestyén Gyulának, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójának, nemzetközi hírű rovásírás-kutatónak a nagyapja volt.
-
A békesség a hála gyümölcse
Tovább olvasom »A külső körülmények változása hangsúlyosabbá teszi az élet értelmének a keresését. Ebben a helyzetben még értékesebbé válhat a karácsony valódi üzenete. Isten Igéje azt tanítja, hogy a „magasságban és szentségben lakó” meglátogatta az embereket, és nem vendégnek jött ünnepi napokra, hanem Jézus Krisztusban velünk van minden napon a világ végezetéig.
– Zán Fábián Sándor kárpátaljai református püspök adventi írása
-
Talentum és karizma
Tovább olvasom »Az ókori görögöknél a démonok és a múzsák az istenek szándékát és akaratát közvetítették a halandóknak. Akkoriban nem az embernek tulajdonították sem a kiemelkedő teljesítményt, sem a sikertelenséget, mert nem tehettek arról, hogy a múzsa vagy a démon mit közvetített. A zsidó és keresztyén hitben is megjelenik, hogy eredményeinket ne magunknak, hanem Isten akaratának tulajdonítsuk.
-
Hátha...
Tovább olvasom »Úgy gondoltuk, ebben a modern korban mindig csak a hírekben lőhetnek, azt is csak távoli, egzotikus országokban és kontinenseken. És megint csak sokan úgy gondolták, hogy Európa már olyan magasra építette a maga Bábel-tornyát, hogy előbb-utóbb eléri az Istent. S erre itt a kijózanító jelen.
-
A teremtésvédelem...
Tovább olvasom »...Bolyki János Újszövetséget oktató professzor könyvének megjelenése, 1999 óta ismert, elfogadott fogalom egyházunkban. Némelyek vitatják, mondván, Isten művének, a teremtésnek nincs szüksége védelemre. Az elnevezés eredete azonban a Biblia első lapjain olvasható, a teremtés elbeszélésében: „Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.”
-
Szükségszerű...
Tovább olvasom »Végig lehet így élni az életet, ezen a gyermeteg szinten: megtérek, bűnbocsánatot nyerek, gőgössé válok vagy elgyöngülök, csapdába esem, újra kiáltok Istenhez. Mégsem szükségszerű a bűnöket ismételni, van fölemelkedés. Nem könnyű kilépni a megszokott sémákból, de a Szentlélek segítségével lehet és kell is.
-
Ima Kárpátaljáért
Tovább olvasom »Segíteni jöttek. Adni, találkozni, ide, a végekre. Eljöttek, mert nemcsak adni akartak, de jelenlétükkel is képviselni az ezeréves összetartozást. Lelkeket számlálni, összeölelkezni és mélyen ülő szemekbe nézni; ott, ahol sok-sok magyart, jó száz éve már, „zsebre vágott” a történelem. És azóta sem enged a szorítása. Éppen ezért az ott élők hozzáedződtek a túlélés kényszeréhez. Így lettek a megmaradás bajnokai.
-
Mondtál valamit?
Tovább olvasom »Az egyháznak is megvannak a kísértései: letudni az üzenetátadást meg nem magyarázott vallásos beszéddel, szónokolni ott, ahol beszélgetni kell, és elnémulva biztonságba húzódni ott, ahol szólni kell. Igen, létezik vallásos fecsegés, és van egyházias semmitmondás. De ránk más van bízva, másféle beszéd.
-
Turistából zarándok
Tovább olvasom »Tudom, hogy a reformátusok az Igéből születnek, és így lesznek láthatóvá és elérhetővé. Így lesznek, leszünk számba vehetők, számottevők – statisztikailag is. Szóval, ha református népszámlálási, meg nemzetstratégia és hasonlók, akkor valahogy a gyökerekhez lenne jó visszatérni: az igehirdetéshez. A tiszta, egyenes, jól hallható és tettekkel is artikulált, reformátori igehirdetéshez.
-
Isten családja
Tovább olvasom »Az Isten báránya, az agnus Dei által lehetünk az Isten családjának tagjai, egymásnak pedig bárányai és nem farkasai. Mindebből kiderülhet, hogy a Szentháromság ajtaja mindig nyitott, s bárki beléphet rajta. A kérdés csak az, hogyan közelítünk e szent családhoz, a háromságos egy Istenhez.
-
Sajátos házirend...
Tovább olvasom »Úgy jöhetsz, amint vagy, és az lehetsz, aki vagy. Ez az otthonlét lényege. Elfogadnak. Óriási megkönnyebbülés. Nem kell színészkedni, kozmetikázni magadat, elterelni a figyelmet, csak észre ne vegyék, hogy valamit nem tudsz, rosszul tudsz, tévedsz, felsülsz, és szégyenkezned kell. Nem kell többnek látszani. Ide jó hazajönni és megpihenni a külvilág versenyétől, harcaitól kifulladva és megfáradva.
-
„És”
Tovább olvasom »1944 novemberében a visszavonuló németek szétlőtték a szigetszentmiklósi templom tornyát. A német tiszt, akinek parancsba adták a torony megsemmisítését, a háború után lelkiismeretétől indíttatva felvette a kapcsolatot a szigetszentmiklósi reformátusokkal. A német tiszt közössége és a magyar eklézsia között testvérgyülekezeti kapcsolat alakult ki.
-
Szeretet a lépcsőn
Tovább olvasom »Az úton lét jellemzi az életünket is. Szeretnénk eljutni egyik pontból a másikba, új tapasztalatokat szerezni, megtenni valamit, amit elterveztünk, vagy amire a küldetésünk vezet; szeretnénk előrébb jutni és onnan visszatekinteni; aztán hálát adni az otthonért, megköszönni a célt, és nem félni az utazástól, hanem szolgálat eszközének tekinteni azt.
-
„Milyen jó lenne nem ütni vissza”
Tovább olvasom »Egy a személyes, fájdalmas élményeim közül. Amikor az orosz–ukrán háborúban rommá tett mariupoli szülészeti klinika két áldozatáról, egy fiatal anyáról és az anyaméhben megölt gyermekéről szóló rekviemem megjelent, a sok együttérző, vigasztaló visszajelzés mellett gyakoriak voltak a durva megjegyzések is.
-
A Szentírásban...
Tovább olvasom »... vannak részek, amelyekben egy-egy igeverset reggel olvasva egész napra szóló biztatást kapunk. Vannak olyanok, amelyek egy hétre útravalók lesznek, és vannak olyan mondatok, amelyek egész életünkre kiható ígéretet, bátorítást, lelki táplálékot nyújtanak. Emlékeztetnek Isten megszólítására, imádságra ösztönöznek, foglalkoztatnak sokáig, mélyen elgondolkoztatnak.
-
Száz éve született Lónyay Menyhért
Tovább olvasom »Kiváló tevékenységet fejtett ki a református egyházi közalap létrehozása és működtetése körül, amely egy évtized alatt a gyámolításban, segélyezésben, szolidaritásban többet ért el, mint az azt megelőző negyven év együttvéve. Nem véletlenül tartotta ezt Lónyay az élete fő művének, mellyel Isten szolgái, árvái és özvegyei érdekében némi jót tehetett.
-
Bethlen Gábor megelevenedő szobra
Tovább olvasom »„Udvarának legszebb ékessége a szellemi értékek kultusza volt. Irodalom, művészet, közoktatás nem olyan módon talált oltalmat, mint valami középkori kényúrnál… ő az első magyar uralkodó, aki a szó modern értelmében kultúrpolitikát csinált, mert tudta, hogy az államok hatalma népük műveltségén, polgárosodásuk tökéletesedésén nyugszik.”
-
Hogy a szellem be ne rozsdásodjon...
Tovább olvasom »Teleki Sámuel erdélyi gróf maradandót alkotott: gondoljunk a marosvásárhelyi könyvgyűjtemény megalapítására. Számos munkája mellett elkészítette Janus Pannonius műveinek kritikai kiadását, elmélyült a természettudományokban, és keresztyénként célul tűzte az erdélyi protestáns közoktatás megújítását.
-
Eszter...
Tovább olvasom »... könyve: érdekes és tanulságos olvasmány, amelyben győz a jó és vereséget szenved, meglakol a gonosz. Eszter királyné szép és kedves, története izgalmas, szerepe kockázatos, életveszélyes, és kiszolgáltatott helyzetében megindító az az áldozat, amelyet népéért vállal, és amilyen bölcsen él vele. A feszültséggel teli jelenetekről filmet lehetne forgatni...
-
Vitézlő oskola
Tovább olvasom »A nagyenyedi református kollégiumot fennállása első két százada alatt háromszor is szinte megsemmisítő pusztítás érte, de mindig újjáéledt. Túlélte a trianoni diktátumot, 1945 után az államosítást és a négy évtizedes nacionálkommunista diktatúrát. Az Erdélyi Református Egyházkerületnek 2000 után visszaszolgáltatott iskola újjászületésének és nagy újjáépítésének szimbolikus dátuma a 2016-os újraszentelő ünnepség volt.
-
Gondolatok anyámról
Tovább olvasom »Őt keressük hát, a harsány hangú, aprónépét egybeterelő fiatal anyukát, de csak ősz hajú nénit találunk, akihez ma már türelem kell, figyelemmel követni elkalandozó szavát. Aki ma már nem kiált utánunk hangos szóval a kertbe, mert elcsatangoltunk, mert este van, mert az asztalon vár a forrón gőzölgő tejbegríz. Nem értjük, miért nem olyan szép és hangos, szigorú és határozott, mint rég.
-
A nagyotmondás álarca
Tovább olvasom »A panaszaink – és a lázadásaink is – abból fakadnak, hogy voltaképpen nem tudjuk igazán, kicsoda Isten. Isten mindig nagyobb – folytatták a magyarázatot a középkoriak. S mindig abban nagyobb, amiben a leginkább hasonlítunk hozzá. De Isten nem nagyotmondó, hanem igazmondó.
-
„Könnyű” nyári
Tovább olvasom »Bárhová utazom, egy könyv mindig ott van a táskámban: az Újszövetség és A zsoltárok könyve egyben, amelyet még egyetemista koromban, úgy harmincöt évvel ezelőtt adott nekem falusi lelkipásztorunk, s amelyet a Bibliatársulat éppen születésem évében, 1965-ben jelentetett meg. Megnyugtat a tudat, hogy bármikor fölüthetem a viharvert lapokat.
-
A Megújuló
Tovább olvasom »Ott az Úr minden reggel megújuló kegyelme, amellyel nem számolunk elég komolyan. Akitől újra felkel és melegít a nap, fordul a bolygó, és van következő „lélekzet”. Ezek a válságos idők nagyon látványossá fogják tenni, ki az, aki valós erőforrásként számol az Úrral.
-
Igazodjatok...
Tovább olvasom »... egymáshoz! Pál apostol leveleiben többször találkozunk ezzel a felszólítással. Az első korinthusi levél elején arra szólítja fel a gyülekezet tagjait, hogy ne pártoskodjanak a különböző igehirdetők mögé felsorakozva, és ne ítéljenek, ne hadakozzanak egymás ellen. Sok feszültség és háború adódik abból, hogy nem tudunk vagy nem akarunk igazodni egymáshoz.
-
Az Úr napja
Tovább olvasom »A vasárnapot sok művész ábrázolta irodalmi művekben, zenei alkotásokban, festményekben. A vizuális alkotások sorában itt csatolom a számomra legkedvesebbet, az interneten is szinte óriásira nagyítva bukkantam rá, az első világháború előtt oly népszerű lipcsei képeslapgyártó cég, az IMITA Ölkunst Postkarte elég terjedelmes galériájában.
-
Kékcédulás bizalom
Tovább olvasom »A kékcédulás csalás katonásan megszervezett, a magyar államapparátust pártérdekekre felhasználó esemény volt. Körülbelül kétszázezer hamis szavazat került be az urnába a platóskocsikon szállított kékcédulás, néhol ittas kommunisták által. Ez a választás bizalmatlanná tette a magyar embert a választások tisztaságával kapcsolatban, és bizalmatlanná a politikai erőkkel szemben.
-
Reménység...
Tovább olvasom »A saját döntésemen múlik, hogy nem engedek olyan életérzéseknek, hogy belesüppedjek a kétségbeesésbe, önsajnálatba, keserűségbe, akár a betegségbe, akár a gyászba, akár abba, hogy kilátástalannak tűnik a holnap. Sok okunk lehet arra, hogy depresszióba essünk. Keressünk okot és főként célokat ahhoz, hogy mégis reméljünk! Ez az emberi reménykedés.
-
Adj, Uram, erőt a mindennapokhoz!
Tovább olvasom »A lányom születése után ismertem fel, hogy Istentől ered a kiapadhatatlan anyai erő. Mert anyaként átélem, hogy gyermekemet önmagáért és nem a tulajdonságaiért vagy a tetteiért szeretem. Ahogy Isten is olyannak szeret minket, amilyenek vagyunk. Látja életünket és a vele járásunkból fakadó formálódásunkat.
-
Hurrá, nyaralunk!?
Tovább olvasom »Generációtól függetlenül egyre többen ébrednek rá, hogy a kijelző bámulása mennyi időtől és élménytől foszt meg minket, és sokan úgynevezett digitális detoxot hirdetnek. Ennek lényege, hogy hosszabb-rövidebb időre tudatosan letesszük a telefont, és igyekszünk a jelenre, a körülöttünk lévőkre koncentrálni.
-
Az élet elmúlik
Tovább olvasom »Minden megélt pillanatunkkal az elmúlás felé lépkedünk. És ezzel párhuzamosan egyre drágább lesz nekünk az élet. Nemcsak a jelen és a jövő, de a hátunk mögött hagyott múlt is. Mert a jövőnk egyre kevesebb, míg a múlt folyton növekszik, mint egy bővülő puttony, amelybe állandóan rakosgatjuk az emlékképeket.
-
Az örökség...
Tovább olvasom »Örökölünk tehetséget, lehetőségeket is, hordozzuk magunkban, amit gyerekkorunkban tanultunk szüleinktől, nagyszüleinktől. – Ismerjük-e egyéni és közösségi örökségünket? Teher vagy inspiráció a történelem, az ó- és újszövetségi Szentírás, a kultúránk, egyházunk, főképpen hitünk tartalma, a megváltás, alanya, Jézus Krisztus és záloga, a Szentlélek? Kérjük és vegyük át a többet, a spirituális örökséget!
-
Égtartó emberek – a Zsindely házaspár
Tovább olvasom »Megjelent Bódis Kriszta Író, pszichológus, rendező Zsindelyné Tüdős Kláráról szóló trilógiájának első kötete Istenhegy I. – Kisasszonyképző címmel. A szerző hőséről beszélve kiemelte: bármivel foglalkozott éppen, Tüdős Klára gyémánttengelye az Istenhez és az emberekhez való viszonyulása volt, ez a kettő ugyanis szorosan összefügg.
-
Géppel, chippel a gyarlóság ellen?
Tovább olvasom »Hiszem, az emberbe érdemes fektetni. Mert Isten is belénk fektetett. Adott erkölcsi vezérfonalat és közösséget, akiktől ezt el lehet tanulni, ahol bele lehet nőni a követésbe. Adott lelki táplálékot, igehirdetéseket, írásokat, lelkigondozókat, akik folyamatos tükröt tartanak, hogy kik vagyunk, milyen talentumokkal és miben még több kegyelemre szorulók.
-
A feltámadás mai szemmel
Tovább olvasom »Mi sokszor annyira szeretnénk segíteni, és kedvesen biztatjuk egymást: „Ne félj!” De tudjuk, hogy valójában nem áll hatalmunkban békességet adni. Jézus viszont feltámadott, élő Úrként meg tudja ezt tenni! Nekünk is, most is, a mi félelmeink között ugyanúgy! Jézus sebei hitelesítik a tőle kapott békesség ígéretét. Olyan sokatmondó, hogy Jézus azonnal megmutatja tanítványainak testén a szögek helyét: Látjátok? Ez értetek történt.
-
Véletlen...
Tovább olvasom »... események sorozata az élet, vagy Isten gondviselése? A kettő kizárja egymást. Ezzel a kérdéssel nemcsak a filozófusok foglalkoznak, hanem minden ember, amikor megszokott hétköznapjaiba hihetetlen és váratlan fordulatok adódnak sorozatosan. – Nincsenek véletlenek. Bizonyítékok sincsenek Isten gondviselésére. Csak hit van.
-
A magyarság ünnepére
Tovább olvasom »A keresztyén uralkodó atyai királyként az általa ismert legjobbat, a Krisztus-hit ismeretét tette lehetővé a népének. Ezt szolgálták híres törvényei, amelyek szerint minden tíz falunak templomot kellett építenie, vasárnaponként mindenki köteles volt istentiszteletre járni. Neki köszönhetjük – emberileg szólva –, hogy ma ismerhetjük a Bibliát és az istentiszteletet.
-
Mi a keresztyén vezetés sarokpontja?
Tovább olvasom »A keresztyén vezetőnek lehet igazi bátorsága arra, hogy szembenézzen korunk nehézségeivel. Pál ehhez a harchoz Isten fegyverzetét ajánlja, amelynek a legfontosabb, de sokszor legkevesebbet használt eszköze az imádság. A keresztyén vezető, értve a minket ténylegesen körülvevő és befolyásoló valóságot, tudatosan ölti magára „Isten fegyverzetét”...
-
Káromkodásból katedrális?
Tovább olvasom »A gonoszokról azt írja Pál apostol a római levelében, hogy nyitott sír a torkuk, nyelvükkel álnokságot szólnak, szájuk átokkal és keserűséggel van tele. Jézus azt tanítja, hogy nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a száján bemegy, hanem ami azon kijön. Mert „a szív teljességéből szól a száj”, és a beszédből kiderül, valaki jó vagy gonosz szívű-e.
-
Ingyen szeretet
Tovább olvasom »A kegyelem az Isten identitásának elidegeníthetetlen része, legvalóságosabb eleme, nem más, mint a végtelen isteni türelemnek, jóságnak és szeretetnek a szinonimája. Miért fontos mindez számunkra? Mert így megszabadulhatunk a félelmeinktől, a görcseinktől, a megfelelési kényszerünktől, hiszen végre valaki – nem is akárki – elfogad minket úgy, amint vagyunk.
-
Szomorú gyülekezet és az öröm hírnöke
Tovább olvasom »A húsvét nagy áldása abban van, hogy túlmutat a földi ember életén, és reménységet ad az örökkévalóságra. A halál legyőzhető, mert Jézus Krisztus legyőzte. Ez lehet a mi reménységünk. Akkor is, amikor látjuk a földönfutó embereket, akik elveszítették az otthonukat. Akkor is, amikor megállunk a fiatal katonák ravatala mellett, és lerombolt országot látunk.
-
Húsvéti tanítványok
Tovább olvasom »A húsvét kijózanít, hogy az életünket igazán meghatározó események nem a képzeletünkben, nem tudatmódosult állapotban, nem is virtuális térben, hanem a fizikai valóságban történnek. Abban a valóságban, amelyből olyan sokan menekülnek a szerelem mámorába, a függőségek módosult állapotába, a sorozatok és alternatív történetek bűvkörébe.
-
Jézus előtt vagy után?
Tovább olvasom »Odaállt az ítéletre előttünk az Atya elé. Odament az általunk halálnak nevezett állapotba előttünk. És megnyugtató módon nemcsak felborzolta a pusztító halált, hanem feltámadásával le is győzte azt. Ma azt mondanánk, érdemessé vált arra, hogy előttünk menjen. Valójában azonban mindig is ő volt az, aki erre érdemes volt.
-
Asszonyok, a feltámadás hírvivői
Tovább olvasom »Az asszonyok nem látták a feltámadást, a titok titok maradt. A feltámadás ténye nem tapasztalati valóság volt nekik, hanem az üzenet tartalma. Elhitték, amit az angyalok mondtak, és azonnal cselekedtek. Nem kezdtek el elmélkedni, hanem nagy örömmel elfutottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.
-
Nyáridei rátekintés köznevelési kérdésekre
Tovább olvasom »A hagyománytisztelet problémája az evangélium felől is jól megközelíthető. Krisztus a törvényt nem eltörölte, hanem betöltötte: ezáltal bárki megértheti, a régi és értékes hagyomány, törvény nem önmagában jelent megőrzendő értéket, hanem azért és akkor van ez így, ha örök célt szolgál.
-
A Petőfi-év közelében
Tovább olvasom »1956 őszén először a János vitézre, majd nagyszüleimhez és keresztapámhoz való kötődésemre hivatkozva akadályoztam meg, hogy szüleim új hazába vigyenek. Öt és fél éves lélekkel nagy valószínűséggel én is éreztem azt az aknazárakat, töltött fegyvereket lebíró védelmet, amelyet anyanyelvünk, költészetünk, s Petőfi, Arany János és József Attila mellett valóban minden ismert versíró lángelménk jelent.
-
A húsvéti sír csendje
Tovább olvasom »A vallási vezetők diadalának és Pilátus megnyugvásának csendje az óemberi, önző természet bizonyítékai. A tanítványok összetörtségének csendje részben szintén óemberi, önző szempontokra vezethető vissza, de újemberi, a szeretetgyakorlásra utaló jelek is tetten érhetőek benne. A békesség és a várakozás csendje az újemberi természet velejárói.
-
Az ajtó...
Tovább olvasom »A mi emberi kapcsolatainkban is sok bezárt ajtó állja el az utat a másikhoz, s kérdés: jó-e, ha feszegetjük, hogy nyíljanak meg azok az ajtók, amelyek maguktól makacsul zárva maradtak? Szabad-e, kell-e mindent kikutatni a másik mélyrétegeiből, és képesek vagyunk-e elviselni azokat, ha feltárulnak? Úgy hisszük, igen, de csalódást és fájdalmat okoz, ami előtör mögülük, ha megnyílnak.
-
Krisztus halálának és megdicsőülésének értelme
Tovább olvasom »Eljön az Isten Báránya, aki magára veszi és hordozza a világ bűneit, és meghal azokért, akiknek a bűnét Isten ráveti. Minden bárány, amelyet az Ószövetség idején a bűnökért feláldoztak, Jézusra mutatott, arra, hogy meg fog jelenni a názáreti, akit engedelmes Messiásként keresztre feszítenek, és nem fog tiltakozni ez ellen, hiszen ez volt Isten akarata.
-
Jézus megfeszítése
Tovább olvasom »A kereszten mondott hét jézusi szóból az első, a középső és az utolsó ima. Odafordul azonban elárvult tizenéves tanítványához és síró édesanyjához is – legnagyobb szenvedései közepette gondja van rájuk... Jó szót mond a megtérő latornak: „Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.” Nincs kétségbeesés, elhagyatottság, betegség, bűn és mélység, amiben ne lehetne meghallani a kegyelem szavát!
-
Örömmondás a szabadításról
Tovább olvasom »Az evangéliumok csodás tárházai azoknak a történeteknek és tanításoknak, amelyek megértetik velünk Isten igazságát. Mégis érdemes ráhagyatkozni arra a kíváncsiságra, amit gyerekeknél és az Isten-keresésben úton lévő felnőtteknél meg lehet tapasztalni.
-
Isten békéje
Tovább olvasom »Nem kellene ennek így lennie, de a békétlen szív előbb-utóbb harcba, háborúba hív. Az igazi békességnek nem a fegyverszünetek vagy a béketárgyalások során kell megszületnie – bár ott is jó, ha megszületik –, hanem a szívben. Az igazi békesség e békétlen világban az Isten békessége.
-
A lelkész is elfáradhat...
Tovább olvasom »Mária és Márta története erről szól: mindenki maga felelős azért, hogy szinten tartsa a lelki kosarát. Nem a környezetem a felelős ezért, nem a családom, magam vagyok felelős. Mária a jobb részt választotta. S ez a második: megállni, és rendszeresen időt tölteni Jézussal.
-
Dicsőség?
Tovább olvasom »Félünk a mindent elborító hulladéktól, az ipari tevékenység okozta környezeti károktól, és félünk attól, hogy a túl kényelmessé varázsolt világ valójában túlságosan kiszolgáltatottá tett bennünket.
-
Nincs már szívem félelmére
Tovább olvasom »Mária nem tudta, hová vitték Jézust, a tanítványok nem tudták, hogy az Írások Jézusról jövendöltek, Tamás nem tudott hinni emberi bizonyságnak. Amikor megjelent nekik Jézus, nekünk jelent meg, a mi könnyünket törölte le, a mi félelmünket űzte el, minket hívott meg hitre: boldog életre, feltámadásra.
-
Nóé bárkájától – egy mély tál jégakkuig
Tovább olvasom »Az Úr az özönvíz közeledtekor nem egy ereje teljében lévő ifjút, hanem a hatszáz esztendős Nóét bízta meg az emberi nem és az állatvilág megmentésével.
-
A tétlenség ára
Tovább olvasom »Azokban az országokban, ahol nagy teret kapott a kultúrában és az oktatásban a gender alapú érzékenyítés, drasztikusan nő a transznemű, illetve a gender-nonkonform fiatalok száma. Nem lehet véletlen, hogy ott, ahol féken tudják tartani az LMBTQ-lobbitevékenységet és gátolják a fiatalkori, akár iskolákban történő érzékenyítést, nem tapasztalható a nyugati országokhoz hasonló tömeges előfordulási arány.
-
A gondviselő hittől Jézusig
Tovább olvasom »Áldott evangelizációk, csendesnapok alkalmain őt is élő hitre hívta Ura. Örvendetes pillanat volt a megtérése. Rádöbbent, a gyermekkortól tartó hűsége a Gondviselő Istenbe vetett hitig elsegítette, de még nem ismerte az üdvözítő hitet. Gyermeki örömmel ragadta meg a felismert kincset. Megvallotta bűneit, bűnbocsánatnyeréssel a múltja rendeződött, a jövőjét Megváltója kezébe tette.
-
Az érzelmekről...
Tovább olvasom »Jézus is kifejezett érzelmeket. Indulatokat is mutatott, meglepő kifakadást, amikor például a megdicsőülés hegyéről visszatérve ott találta tehetetlen tanítványait egy beteg, holdkóros fiúval és apjával. Hallva a vitát, hogy nem tudták meggyógyítani, azt mondta: „Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket?”
-
Védekezni...
Tovább olvasom »Lelkész, gondnok, presbiter és gyülekezeti tagok hogyan reagálunk a minket érő bírálatra, a másokkal való összehasonlítgatásokra? Hogyan kezeljük, ha pártoskodás alakul ki a gyülekezetben, például egy nagyon fontos kérdésben, a lelkészválasztás folyamán? El tudjuk-e fogadni a különböző véleményeket és szempontokat, vagy véres küzdelem folyik, amelyben életre-halálra egymás ellen harcolnak a pártok és csoportok?
-
Hat nappal húsvét előtt
Tovább olvasom »Mi, reformátusok is odaülünk Krisztus lábaihoz, hogy őt hallgassuk, tőle tanuljunk. Oda ülünk, ahol az ő tanítása, a keresztről szóló beszéd felhangzik az igehirdetésekben. Oda gyűlünk, ahol imádságban segítségül hívjuk üdvözítőnket, feltámadáshimnuszokat éneklünk, és az Úr halálának jegyeit kapjuk az Úr asztalánál. A legjobb helyen leszünk, és nem azzal leszünk tele, amit mi adunk vagy teszünk, hanem azzal, amit Jézus Krisztus tett értünk a kereszten, mentő szeretetéből.
-
Valami egészen mennyei
Tovább olvasom »Nem tartom véletlennek, hogy miközben mi, reformátusok összegyülekeztünk Balatonszárszón, a Bibliaolvasó Kalauz éppen a Szentírás legelső lapjait hozta elénk. Mintha mindez arra akarna biztatni bennünket, hogy a legjobb lesz újra legelölről kezdeni – olvasni, hallani, felfedezni, érteni azt, amit Isten épp ránk bíz, ahogyan ő bízik bennünk.
-
Cseresznyék az aszfalton
Tovább olvasom »A tó hatalmas, kifeszített tükörhöz sokkal inkább hasonlított, mint hatalmas víztömeghez, amely számtalan élőlény otthonául szolgál. Egyetlen, éles, vízszintes vonalból nőttek ki a vízparti fák és nádasok, a hódrágta, tóba borult törzsek, a távolban úszó csónakok. A vonal alatt pedig mindez megismétlődött egy nagy, végtelen képpé olvadva össze.
-
Euniké fiai
Tovább olvasom »A férfivá válás útján a beavatásban nemcsak az apáknak, hanem az anyáknak is jutott szerep. Az anyák voltak azok, akik elengedték a fiaikat, és amikor hazaérkeztek a próbák után, már nem gyerekként, hanem felnőttként tekintettek rájuk. A férfi nemcsak egyéni tettei alapján, hanem a közösség visszajelzései szerint is vált férfivá.
-
Nemzetstratégia és népszámlálás: megerősíteni a védvonalakat
Tovább olvasom »Egy közösség stratégiájának érvényessége azon is áll, tagjai mennyire érzik feladatuknak a jövőről gondolkodást, milyen mértékben képesek szembenézni közösségük gyengeségeivel, hogy azokat javítva annál érvényesebben próbáljanak szólni a jövőről.
-
Erő és nyugalom
Tovább olvasom »Ha békességet találunk a lelkünkben, lassan visszatér az erőnk, és megerősödve mehetünk tovább az utunkon. Ezért jó, ha eszünkbe jut Jézus szava: „…elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el”, és Pál apostol válasza: „Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem gazdagon..., mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős”.
-
Konfliktusok...
Tovább olvasom »... Jézus körül is gyakran támadtak, mivel nem értették az emberek a magatartását és a tanítását. Először tizenkét éves korából olvasunk összeütközésről, mégpedig a szüleivel. Lukács evangéliumának szelíd leírása szerint is komoly jelenet lehetett, Máriának és Józsefnek rémületes és fájdalmas.
-
A pohár félig tele van már
Tovább olvasom »Elkötelezetten segítünk a háborúból menekülőknek vagy a távoli országokban üldözött keresztyéneknek, és ez helyes, nagyon fontos. De miként viszonyulunk Krisztust követőként a mellettünk élőkhöz, akár a cigányokhoz? Ez nagyobb kérdése lehet a hitünk megélésének, mint az adakozás vagy az imádkozás valakikért. Van-e naprakész személyes válaszunk, életgyakorlatunk?
-
Jó hír...
Tovább olvasom »... vagy fenyegetés nekem, amikor azt olvasom, hogy Isten tud a dolgaimról? Ha egy jó barátunk, testvérünk mond ilyet, megértésként és együttérzésként hangzik, akár jó, akár rossz az, amiről tud. Mégis ijesztő is, ha valaki mindent tud rólunk. Nem tehetünk olyat, ami rejtve maradna előle, állandó tanúja életünknek.
-
Miért fontos gyülekezetbe járni?
Tovább olvasom »A számtalan ok közül elsőként a helyes önismeretet említeném. – A gyülekezet a Krisztus teste: ő a fő, mi pedig a test tagjai. Mint test megtanít önmagamat minden jelentéktelenségem ellenére komolyan venni és fontosnak tartani, hiszen a test egésze igényli jelenlétemet, szolgálatomat. Aktív résztvevőjévé kell lennem a gyülekezet életének, szolgálatának. Nem hagyhatom cserben az egyház fejét, Jézus Krisztust, sem pedig a tagtársakat.
-
A hűség tudatos döntés
Tovább olvasom »A házastársi hűség alapját a Teremtőtől kapott útmutatás adja. Az elhagyás, ragaszkodás és eggyé válás megfogalmazás négyszer található meg a Szentírásban. Ha egy gondolatot a Biblia ennyire kiemel, akkor annak súlya van. Nyugodtan építhetünk az ’e’ betűvel kezdődő három életmódtanácsra: elhagyni, elköteleződni, eggyé válni.
-
Már bocsánat
Tovább olvasom »Sok apró mozaikdarabból áll össze a bocsánatkérés. Először is tudni kell, hogy nem vagyok tökéletes. Aztán fontosnak tartani a másik embert, hogy a magam gyarlóságát ne rejtegessem, hanem mindenki érdekében vállaljam a következményeket. Kell hozzá hit abban: nemcsak tartozom a közösségemnek ezzel, de létezik valamiféle igazságosság, amely sérül, ha nem teszem meg.
-
A rózsa nevei
Tovább olvasom »A festő kertjében el fognak hervadni a rózsák, miközben a rózsa nevei, az emlékei és metaforái, a „rózsaság” képei-képzetei megmaradnak. A teljességet keressük, így fedezzük föl egyre több névben és dologban a hiányt. A jelek által keltett űrt a jelentéssel kell kitöltenünk. A hiányon kívül talán mindent meg lehet nevezni?
-
Ünneptelen félév
Tovább olvasom »Az igazi áldás, a jelentős növekedés a látszólag üres időben érkezik. Az élet ünnepe csöndes és hosszan tartó valósága az Istentől teremtett világnak. Az ünneptelen félév arra hívja az ünnepekben feltöltekezett lelket, hogy éljen a kapott javakkal. Használja őket, ahogy a pünkösd utáni frissen megalakult közösségben tették elődeink. Megtértek, létrejött a közösség, így hát éltek a kapott áldással, a kegyelem idejével.
-
Horizontok
Tovább olvasom »Az ismeretlen felfedezésének vágya a félelmet is magában rejti, de a (dantei) „sötétlő erdő” mögött a tisztaság bizonyossága is itt van. A biztos vezető mellett ne féljünk az új perspektívától, az új horizonttól. Legyünk hűségesek, hogy hitük és tudásuk tegye láthatóvá a sokak számára (az ő perspektívájukból még) láthatatlan fényeket.
-
Máté evangélista és 2024 nyara
Tovább olvasom »A fokozott jelenléti kényszer sokak szemében fontosabb a nemegyszer ádáz nyári körülmények közötti kötelező óvatosságnál. A rendkívüli helyzetekben fontos körültekintéssel nemcsak és nem elsősorban önmagunknak és szeretteinknek tartozunk, hanem a minket e világra szólító Istennek, s az általa ránk bízott, nagyon változatos feladatoknak.
-
Később...
Tovább olvasom »... súlyosabb konfliktusokkal kellett Jézusnak szembenéznie. Ellenségei támadták, kísértették, csapdába akarták csalni. De ő minden esetben megtalálta a módját annak, hogyan lépjen ki a beszorított helyzetből. Más szintre, új nézőpontra vitte az ellenséges leckéztetést, viszont-kérdéseket tett föl nekik egyszerű válasz helyett, amelyekre nem tudtak felelni.
-
Mesebeli...
Tovább olvasom »... pedagógusról szól az alábbi történet. Egy ismerősünk küldte. Érdemes továbbadni akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy ilyen tanár csak a mesében vagy regényekben létezik. Példázatértékű a tanár isteni bölcsessége és módszere: egyszerre volt igazságszolgáltatás és megbocsátás.
-
Beszélő kannák
Tovább olvasom »A XVII–XVIII. századi debreceni református ötvösművészet csúcsteljesítményeinek számító edények díszítései Salamon temploma ószövetségi leírásaira emlékeztetnek, esetleg az új, mennyei Jeruzsálem megjövendölt templomának oszlopait jelenítik meg – az úrvacsorai kannák, poharak a Debreceni Református Kollégium múzeumának időszaki tárlatán láthatók.
-
Gesztus
Tovább olvasom »Évekkel ezelőtt egy este a Keleti pályaudvar aluljárójában történt. Hosszú és fárasztó munkanap után az utolsó vonatot igyekeztem elérni. Amikor Budapesten kezdtem dolgozni, még megrendített az aluljárók világa, de egy idő után megszoktam. Akkor is úgy akartam átkelni az „alvilágnak” ezen a tengerén, ahogy éjjelente Héliosz hajózik át az Ókeanoson.
-
Ha békében...
Tovább olvasom »... akarunk élni, el kell tudni fogadni önmagunkat és egymást. A legtöbb embernek azonban már az is bizonytalanságot okoz, hogy saját maga adottságait, ajándékait, gyengeségeit, hiányait és lehetőségeinek határait felismerje, és békességgel elfogadja. Sokan vitában és feszültségben vannak önmagukkal, ezért problémás a másokkal való kapcsolatuk is.
-
Támadás keresztyének ellen
Tovább olvasom »Európában folyamatosan csökken a Krisztust követő közösségek száma. Ezzel szemben az afrikai ország keresztyénei továbbra is kitartanak hitük mellett. A tavaly megjelent A kereszténység történeti atlasza című kiadványban például azt olvashatjuk: becslések szerint 2050-re éppen Nigériában él majd a legtöbb keresztyén.
-
Apamesék
Tovább olvasom »A gyermekkorom egykori helyszíneit már nem tudom megmutatni. Csak mesélni tudok róluk. Ezek a történetek az utolsó vékony szálak, amelyek még összekötnek a múlttal. A nagyszülők, amíg köztünk voltak, elmondták nekünk a saját történeteiket. Utánuk anyánk mesélt tovább. Most pedig rádöbbentem, hogy én következem. Én mesélek tovább a gyermekemnek.
-
Isten Igéje cigány nyelven
Tovább olvasom »A változáshoz elengedhetetlen a találkozás és belehelyezkedés Isten megmentő nagy történetébe – amelyet a Biblia tár elénk! A hátrányos helyzetből való gyógyulás fontos pillére lehet, ha ez a történet a saját identitásomhoz kötődő nyelven szólít meg.
-
A diabolosz...
Tovább olvasom »... szót az ördög szóval adja elénk a régi és az új fordítású magyar bibliánk is. Az ősi ellenség Isten szép rendjét összezavarja, az ember hitét kételyekkel kísérti, békességét felborítja, és nyugtalanságot okoz. Műve legtöbbször nehezen érhető tetten. A gonoszság nem látható, csak a következménye tapasztalható. Néha kedves szélhámos alakjában jön, és nem konkrét rosszat ajánl.
-
Biztos menedék az élet viharában
Tovább olvasom »Mit tehetünk a válságos helyzetben? Elsősorban azt, hogy félelmeinkkel és valós nehézségeinkkel Istenhez fordulunk. Újra rábízzuk életünket Istenre, akinek gondja van ránk.
-
Ünnepeljük a magyar szabadságot?
Tovább olvasom »Tudunk-e bánni a kivívott szabadsággal? Élünk-e közösségeinkben a méltányosság és a türelem szabadságával? Emlékeztetjük-e magunkat elégszer arra, hogy hatvan éve nem a másik iránt érzett gyűlölet szabadságáért keltek fel a magyarok? Tudjuk-e feltételezni a másikról a jó szándékot, azt, hogy a velünk nem azonosan gondolkodók is akarhatják szolgálni e közös hazát?
-
Presbiterek frontvonala
Tovább olvasom »Mennyi presbitériumi viszály megelőzhető lenne, ha a presbiterek mindenekelőtt azon munkálkodnának, hogy hittestvéri közösségre jussanak egymással és így igazi lelki egyháztagokká válhassanak! Mert újra és újra eljön a kényes döntések ideje egy-egy gyülekezeti jelenség megítélésében, személyi kérdésekben, intézményfenntartási vagy fejlesztési dilemmákban.
-
Amikor megáll az idő
Tovább olvasom »Aki a magyar történelem ismeretében is azt gondolja, hogy Moszkvának „joga van befolyási övezetéhez”, az egy percre gondoljon bele: vajon akkor is ugyanígy vélekedne, ha ebbe a „befolyási övezetbe” Magyarországot is beletartozónak vélné a Kreml ura? Abszurd felvetés? Három hete még Ukrajna megtámadása is annak tűnt.
-
Az utolsó esély
Tovább olvasom »Ha Pál apostol most jönne egy európai nagyváros főterére, mondjuk Brüsszelbe, lehet, hogy valami ilyesmit mondana: „Fiúk, lányok, bár tudom, hogy már maga a megszólítás is vaskos diszkriminációnak számít manapság, mégis elmondanám nektek, hogy van még egy utolsó esély. Nevezzük így: az ismeretlen isten...”
-
Szeretjük-e...
Tovább olvasom »... önmagunkat nőként és férfiként? Egyáltalán föltesszük-e magunknak ezt a kérdést a serdülőkor után? Otthon vagyunk-e a saját testünkben? A legtöbb tizenéves küzd, hiszen még nem tudja, mit kezdjen változó, bontakozó érzéseivel, késztetéseivel és ösztöneivel. Magányosan vívódik, mert nincs senki, akivel a nemi szerepekről beszélni tudna.
-
Forgószélben
Tovább olvasom »Bármilyen alkotás éppúgy megkötöz a maga fegyelmezettsége révén, mint az ember más közösségi megnyilvánulásai. Az nem művészet, ha valaki kiáll, és fél órán keresztül ordít. De a jó helyen, jó pillanatban időzített kiáltás katartikus lehet. Az sem művészet, ha az ember csak hallgat. De a szöveg közötti csend olykor megfizethetetlenül nagy alkotássá válik.
-
Ha úrasztala lennék
Tovább olvasom »Ha úrasztala lennék, fürkészném az arcokat és szíveket, hogy a sok mostani fogadalom kit hogyan érint meg. Kit tüzel és buzdít egy „ígérem és fogadom”, és kinek a vállát fogja bűntudattal és mulasztások terhével nyomni. Kinek pedig csak halvány emlék, kérdőjelekkel: vajon tényleg járt már itt, vagy csak álmodta? Miket kellett akkor mondani?
-
A samaritánus temploma
Tovább olvasom »Nyugalomban és békeidőben, amikor minden rendben van, ez a templom is olyan, mint a többi. Most viszont a szomszédunkban tomboló háború miatt különleges időket élünk, ez pedig különleges feladatokat hoz magával, nekünk magunknak is másképp kell szólni és tenni, másképp kell reagálni, mint általában szoktunk.
-
Éljünk...
Tovább olvasom »... a jelenben! Mert kétszer vétünk az idő ellen: először idejekorán akarunk valamit megtenni vagy átélni, és siettetjük az időt, sürgetjük a folyamatokat türelmetlenül, hogy lássuk minél előbb a munkánk és erőfeszítéseink eredményét. Sokszor nem tudjuk kivárni a megfelelő alkalmat. A másik bajunk viszont, hogy túl későn ébredünk fel. Lett volna lehetőségünk valamire, de nem tettük meg.
-
Jézus méltóságot adott a nőknek
Tovább olvasom »„Jézus világosan átlépte a nők és férfiak között kiépített mesterséges válaszfalakat azáltal, hogy nők is lehettek tanítványai.” A nő puszta érintése, a hivatalos vallási szabályok szerint, tisztátalanná tette Jézust. Ő pedig meg sem említi a rituális tisztátalanságot, hanem azt mondja neki: „Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!”
-
Június volt s ujjongtunk…
Tovább olvasom »Mert jó, ha van kerete az évnek. S milyen jó, hogy a református iskolák évnyitóját többnyire templomban tartják, Isten segítségül hívásával kezdődik a tanítás, és hálaadással, a jutalmak kiosztásával ér véget, Krisztus éltető ereje adja a lezárás lényegét.
-
Böjt, forradalom, háború
Tovább olvasom »Ha a történelem fogalma felől közelítünk, Bibliánk léptéke ezredéves. És bár sokan könnyen, talán túl könnyen azt a következtetést vonják le a Bibliában olvasható történetek alapján, hogy a pergő ezredévek alatt az emberi nem vajmi keveset változott – valójában lehetetlen figyelmen kívül hagyni az ésszel szinte felfoghatatlan távolságot, amelyre tekintünk.
-
A tettek Istene
Tovább olvasom »Jézus sem tett mást, mint egyszerűen csak engedte, hogy általa történjen az Isten. A Krisztust követők célja is az, mint Mesterüké: az Isten akaratának való engedelmesség. A nehézségek elkerülhetetlenek, de az irgalmas cselekedet gyógyír lehet. A kereszten függő Jézus az emberlét tragikumára, a szenvedésre és a halálra emlékeztet szüntelen.
-
Bizalmas...
Tovább olvasom »... viszony a szerelem, a házasság és a szexualitás, ami több, mint két test intim egysége. Baj, ha elválasztjuk a testi érzékelést a lelki kapcsolattól, a hittől és a spiritualitástól. Ha csak tabutéma a szexualitás az egyházban, az is baj, mert nincs bizalmas tér erről beszélni. De a test és lélek dualista szétválasztásával a keresztyénség abba az irányba torzult, hogy az, ami testi, bűnös, csak a lélek dolgaival közeledünk Istenhez (hellenizmus emberképe).
-
Ki uralkodik?
Tovább olvasom »Lássuk meg úgy is, mint akinek a karja uralkodik. Kitárt karral vár, még mindig, sőt: „Fut az Isten az ember után...”. Ölelni kíván e két kar, és nem elítélni! Cirógatni, simogatni, mint aki tudja: magunk okozta háborúinkban mi magunk sérülünk a legtöbbet. Elesettségünk őszinte elé tárására van szükségünk.
-
A visszajelzés Lelke
Tovább olvasom »Pál a Szentlélekről zálogként ír, amelyet Isten a kezünkbe adott. Az ő visszajelzése a hívő ember életében a vigasztalás, a bizonyíték, hogy „Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is…”. E nélkül a visszajelzés nélkül a hit csupán emberi próbálkozás maradna, erkölcsi útmutató vagy a legrosszabb: naivitás.
-
Régi pünkösdi „útravaló”
Tovább olvasom »Először az apostolok sem örömet, inkább félelmet éreztek, a feltámadó szél és a lángnyelvek közepette, s mégis, ezt halljuk Kodály Pünkösdölőjében: „Felállott Szent János, / Meglátott egy várost, / A pokol kapuját / Földig le tapodta. / Mennyország ajtóját szépen kinyitotta.”
-
Dicső nap volt ez!
Tovább olvasom »Jókai Mór így írt Huszonöt év múlva című publicisztikájában: „A kezdet magas komikum, a vége mély tragikum. Egy csoport gyermek, ki belekap a sors gépezetébe, egy csapat poéta, ki politikát csinál, s aztán tízezrei a csatatéren elesett hősöknek, koszorúzott alakok a bitófán. És mégis dicső nap volt ez! Mert a népet ez szabadítá fel, s a nemzet millióit ez tette honpolgárokká, a verejtékük által áztatott föld uraivá...”
-
Elég neked az én kegyelmem!
Tovább olvasom »Nemsokára az otthonát is megnyitotta az Ige iránt érdeklődők előtt. Minden héten többen jöttek a házból és a környékről, másokat is hívtak, és együtt voltak az Ige körül. Látva Isten iránti háláját élete sokféle terhe, különösen betegsége, fájdalmai között is, sokkal „könnyebb” életem menetében tőle is tanulom a hálaadást.
-
Hol van Isten a háború idején?
Tovább olvasom »Ha azt kérdezzük, hol van Isten a történelemben, miben mutatkozik meg az ő hatalma, jó, ha tudjuk: Isten az ő hatalmát üdvösségünkre nézve jelentette ki. Ez azt jelenti, létem igazi alapja a feltámadott Jézus Krisztussal való végső és elpusztíthatatlan közösségben van még ennek a földi létnek a törékenységében is. Igen, most is, háború idején is megszólít bennünket a húsvéti evangélium...
-
Állagmegóvást...
Tovább olvasom »A világjárvány óta szinte minden igehirdető új módszerekre kényszerült nálunk is: a videós istentiszteletekre. Ezek nézettsége arra utal: sokkal több embert elérünk így, mint ahányan templomba járnak. Nem tudjuk, hogyan érinti őket egy-egy igehirdetés, amelyre talán véletlenszerűen találnak rá az interneten.
-
Az intimitást...
Tovább olvasom »... tanulnunk és tanítanunk kellene, mert egyáltalán nem magától értetődő ennek szintje és mértéke különböző kapcsolatainkban. A hosszú karantén után a közeli rokonok is csak lassan oldódtak föl egymás társaságában. A gyülekezeti táborban is tapasztaltuk, hogy óvatosan közelítettünk egymáshoz.
-
Jövel, Szentlélek Úristen
Tovább olvasom »A Szentlélek belső munkája, hogy vezeti a hívő embert, és megérteti vele az Ige igazságait, így meglesz az a képessége, hogy Isten akaratát megértse, és annak megfelelően éljen.
– Pásztor Dániel tiszáninneni püspök pünkösdi gondolatai
-
1848. március 15.
Tovább olvasom »Az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról református egyházunkban akkor emlékezünk meg méltón, ha nem feledkezünk meg arról, amit a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap utolsó megjelent számában (1848. december 31.) olvasunk: „A protestáns egyház szabadságát csak e nemzet szabadsága biztosíthatja, ha ki nem vívjuk ezt, bizonyosan elveszítjük amazt is.”
-
Alaphang
Tovább olvasom »Ahogy hallgatom az óra ketyegését, most a Református Egység Napja jut eszembe. Úgy jön, mint az egyik órakattanás a másik után. Talán van összefüggés. Merthogy minden ilyen, kultúrát teremtő-formáló metaforának van egy felszíni, fenomenológiai rétege és egy mélystruktúrája.
-
A hála csepegő csapja
Tovább olvasom »Vajon a sok-sok elénk kerülő elmúlás nyomán megtanultuk-e értékelni az életet? A mindennapi felkelést. A mozdulatot, ahogy esténként fáradtan lehajtjuk a fejünket a párnára. A jóéjtpuszit. Az ölelést. Csepeg-e a hála csapja a szívünk belsejéből?
-
Több mint kétszáz…
Tovább olvasom »Hol van a helyünk a szakrális térben, annak művészi újragondolásaiban? Válaszként Velényi Rudolf festőművész a Nagytemplom mai és egykori metszetlátképével visszautal Debrecen egész történelmére, és azt is üzeni az Úrtól tanult imádság régi-nyomtatványos szövegidézetével, hogy helyünket az Isten és ember közötti kommunikációban találjuk meg.
-
„…beszéllgessenek véle”
Tovább olvasom »Bölcs és rövid intelem. Ezt hivatást töltik be a kórházlelkészek, illetve, a könnyebb esetekben, a betegeket otthon ápolók. A gyógyszerek mellett a beszélgetésnek fontos szerepe van a felépülésben. Testünk és lelkünk egyidejű gyógyítását nálunk éppen Pápai Páriz Ferenc kezdeményezte.
-
Újabb lehetőség az istenkeresés útján
Tovább olvasom »Ebben az időszakban mi, reformátusok is sok lelki áldást nyerhetünk, noha a böjt nem központi része a református kegyességnek. Kálvin szerint is helye van a böjtnek, nálunk is, bár „alsóbb rangú segédeszközként”. A normális keresztyén életben pusztán a lelki böjt is segít abban, hogy Istennek tetsző életet éljünk.
-
A tehetetlenség...
Tovább olvasom »... érzése nagy próbatétel. Szívesebben érezzük magunkat tehetségesnek, tettre késznek, mint tehetetlennek. Ha tudnánk valami okosat mondani, az könnyítene. De nem. Ha odaállunk valaki mellé, aki kétségbe van esve, válságba, krízisbe jutott, akkor fel kell készülni arra, hogy nincs mit tenni, nincs mit mondani, csak ott lenni vele. Odaszánjuk magunkat és az időnket. Jelen vagyunk.
-
A Szentlélek adventje
Tovább olvasom »Várjuk-e a Szentlelket? Vágyjuk-e a Szentlelket? Hívjuk-e, reméljük-e az Atya által megígért ajándékot, kapcsolatot, mennyei erőt? Él-e bennünk a remény, a bizonyosság, a tapasztalat, hogy Isten-várásunk nem hiábavaló? Gyakoroljuk-e az Isten-jelenlét bizalmát egész évünket átfogó, mindennapi imádságainkban, sürgésünkben-forgolódásunkban, szolgálatainkban?
-
Az önzés...
Tovább olvasom »... és a kapcsolati kulturálatlanság, a közöny és a passzivitás nem büntetendő kategóriák. A figyelmetlenség, a csöndes elvárások és sértődés vagy elzárkózás, a magányos kétségbeesés vagy az önbizalom hiányára hivatkozás, a kisebbrendűségi érzés, a passzív-agresszió vagy a cinizmus és a gúny, mindezek nem könnyen tetten érhető bűnök, amelyekkel zsaroljuk egymást.
-
Tornyok, kövek, történelem, hit és közösség
Tovább olvasom »Több mint százéves kéttornyú templomot bontanak le Philadelphiában. Az Egyesült Államok ötödik legnépesebb városában egy 1882-ben, lengyel bevándorlók támogatásából épített, mára bezárt templom bontását kezdték meg. A helyiek éveken át próbálták megmenteni Fishtown negyed történelmi épületét, a tervek szerint többemeletes lakóházat építenek a helyére.
-
Az első könyv
Tovább olvasom »Az, hogy milyen ember leszel 25 év múlva, azon is múlik, milyen könyveket olvasol. A missziói célú iratterjesztés mellett plusz kínálat áll rendelkezésre azoknak, akik a hírek, események mögé kívánnak tekinteni.
-
Nem lesz visszavonás!
Tovább olvasom »Päivi Räsänent, ötgyermekes édesanyát, a Biblia idézése miatt kisebbség elleni gyűlöletkeltéssel, a homoszexuálisok egyenlőségének, méltóságának megsértésével vádolják. Több ezer magyar tartott őt támogató szimpátiatüntetést Budapesten. A szervezők szerint azért, mert a politikus asszony pere minden európai keresztény/keresztyén ügye. A per végkifejlete precedenst teremthet a szólás-, a lelkiismereti és vallásszabadság, az európai kultúra alapvető értékei tekintetében is.
-
Két és fél év az asztal mellett
Tovább olvasom »Ebben a túlpörgő állapotban nehéz megállni. Megállás nélkül pedig nehéz észrevenni a másikat, akár még a családtagot is. A gondját, az örömét, a gondolatát. Nehéz megnyugodni, békességre lelni. Nehéz ráhangolódni a vasárnapi istentiszteletre. Így pedig, lelki megálló nélkül, istenközelség nélkül, semmi sem változik. Csak a magány marad.
-
Nagy igazságot...
Tovább olvasom »A szeretet gyógyszer nehéz élethelyzetekben, veszteségben, gyászban. A házasság azonban nem gyógyszer a korábban félresiklott, elrontott életünkre. A népi gondolkodás szerint: ha megházasodik a legény, majd attól megkomolyodik, és nem csak a szórakozáson fog járni az esze, abbahagyja a léhaságot.
-
Ellehetetlenített hitre hívás
Tovább olvasom »Áldozatok azok a lelkipásztorok, akiket a megélhetésük ellehetetlenítésével „önkritikára”, az ateista kommunista ideológia mérsékeltebb bírálatára késztettek. A titkosszolgálatok által megfigyeltek, zaklatottak. Áldozatok a zsarolással beszervezettek, akiket emberi gyengéik alapján kényszerítettek rá az „együttműködésre” és mások megfigyelésére.
-
Marosszentimre gyarapodik
Tovább olvasom »Május 19-21. között Gyulafehérváron rendezi meg a Magyar Református Egység Napját az Erdélyi Református Egyházkerület. A rendezvényen tíz dél-erdélyi egyházközség felújított templomáért adnak hálát. Akárcsak a nevezetes marosszentimrei istenháza, a többi épület is az erősen szórványos dél-erdélyi vidéken található, nem egy már gyülekezet nélkül romladozott, vagy csak néhány református magyart szolgál.
-
Rejtőzködő idő
Tovább olvasom »Vegyük komolyan, hogy az idő nem a mi birtokunkban van, hanem az Örökkévalóéban. Luther betegágyában fekve jött rá: ez nemcsak a halálunk órájára vonatkozik, de az egész életünkre, annak minden napjára, órájára és percére. „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” Az Istentől elkért idő mindig minősített idő, valami olyanra rendeltetik, ami Istennek, embernek egyaránt kedves.
-
A próféta imádkozik
Tovább olvasom »Válságos hangulatban az ember külső kapaszkodókat keres. Gyámoltalan szorongásában várja, kívülről oldja meg valaki a helyzetét, mert magától nem tud megváltozni. Csöndes vagy harsány kétségbeesésében Istent vádolja, sürgeti, hogy siessen segítségére. A Mindenható hallja és érti az óhajt, amelyet Ézsaiás fogalmazott: „Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek!”
-
Professzorunk...
Tovább olvasom »A református egység napja azt hangsúlyozza minden évben, hogy nem vagyunk egyedül. Kontextust ad ez az ünnep egyéni sorsunk és életvezetésünk fontosságának. Érzékeljük-e, látjuk-e, hogy nem az a valóság, amit individuális léptékben mérünk, mert része vagyunk kisebb és nagyobb közösségeknek és végül is az egész emberiségnek?
-
Összetartozva
Tovább olvasom »Hálásak vagyunk, hogy református egységünk életre keléséhez felhasznált a velünk lévő Isten egyéni barátságokat és testvérgyülekezeti kapcsolatokat, váratlanul légiesített határokat és kudarcos népszavazást, történelmet és hitvallásos összetartozást.
-
Népszámlálásra készül az ország
Tovább olvasom »A megszámláltak áldozatot adnak az Úrnak, a szent sátornak adott adomány képében. Ez váltságáldozat, hálaáldozat. A megszámláltatottságban hála van. Visszatekintés az Úr szabadítására. Arra, hogy ahányan vagyunk, az az ő akaratának, kiválasztásának, megtartásának a következménye.
-
Emberi morál, isteni törvények
Tovább olvasom »Nagy Ferencet 75 éve, 1947-ben mondatták le tisztségéről. Az egykori miniszterelnök, aki hazáját Isten oltalmába ajánlotta, így írt emlékezésében: „A kommunista elnyomás alatt álló Magyarország megszabadult utolsó demokratikus miniszterelnökétől. Leomlott az utolsó akadály is a teljes kommunista befolyás elől.”
-
Egy házaspár célba ért
Tovább olvasom »A gyülekezeti csendesnapok és -hetek nemcsak testvéri együttlétekre adtak módot, hanem lelki megtisztulást is jelentettek számukra, lehetővé téve hitük elmélyülését. Élmény volt látni, ahogyan egy istenfélő házaspár idős éveiben élő hitet nyer, és ennek valósága szemmel láthatóan növekedik az életükben.
-
A lelkész...
Tovább olvasom »Elvárjuk, lánglelkű igehirdető legyen, akkor is ha öten ülnek vasárnap a templomban. Vigasztaljon, bátorítson, gyámolítója legyen a többi magányos, lelki zavarokkal küzdőnek, bizonytalanságban élőnek. Ha nincsenek barátok, de legalább egyvalaki, megértő társ... De ha senki nincs, akinek elmondhatná, hogy senkije nincs?
-
Algoritmus
Tovább olvasom »Mit is éltem át azzal, hogy a gyakorlatban kipróbáltam egy algoritmust? Egyrészt megértettem, hogyan tud végrehajtani egy meghatározott feladatot a mesterséges intelligencia. Ám e megtapasztaláson túl ez a játék sokkal többet jelentett. Háborgó lélekkel érkeztem, gondolataim mindig ugyanazon nehéz érzelmi tusában viaskodtak. A játék közelebb vitt a megoldáshoz.
-
Adózás és adakozás
Tovább olvasom »Adakozni csak az tud, akinek van miből, aki megajándékozott ember. Az adakozás nem zseb, hanem szív kérdése. Lásd a gazdag ifjút és a szegény özvegyasszonyt. Az adakozás szüntelen adás, nagylelkű tékozlás. A názáreti szegény volt, mégis adakozó életet élt, hisz mindenét odaadta, még az életét is. A császárnak megadta, ami a császáré, Istennek, ami az Istené.
-
Hit és engedelmesség – a római levél tanítása
Tovább olvasom »Megértettem, hogy hit és engedelmesség kéz a kézben járnak. Ez nem csupán annyit jelent, hogy cselekedjek jót, hanem hogy legyek engedelmes szolga. Úgy tegyem a jót, ahogy Isten parancsolta. Úgy hirdessem az ő szavát, ahogy ő mondja. Őt ugyanis nem lehet akárhogyan követni.
-
Éva...
Tovább olvasom »Nem az idő számít, hanem a tartalma: kölcsönös megbecsülés, tisztelet, őszinteség, a megbocsátás készsége: „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.”
-
Robotok
Tovább olvasom »Mennyi energiát áldozunk arra, hogy megismerjük magunkat, a reakcióinkat, az indíttatásainkat? Milyen gyakran elemezzük a valóságunkat, és mennyi időnk jut arra, hogy összegezzük, ilyen úton járva hová jutunk? Hálásak lehetünk az ajándékokért, amelyeket Isten a tudomány segítségével, sok tehetséges ember munkája által adott nekünk. A robot szó jelentése: munka. Érdemes emlékeznünk erre, munkánk még lesz vele.
-
Lüneburgtól Kecskemétig
Tovább olvasom »Lüneburg, a Hanza-város iránti érdeklődésemet fokozták a váradi bibliához és Szenci Kertész Ábrahámhoz kötődő vizsgálódásaim és publikációim. A jeles nagyváradi nyomdász után egy generációval később élő Pápai Páriz Ferenc azt írta Szenci Kertészről szóló versében: az ő tipográfiája holland betűkészlettel dolgozott, az Elzevirek méltó magyar követőjeként.
-
Mielőtt még túl késő
Tovább olvasom »Amikor kiléptem a ház kapuján, még láttam a mentősöket, akik hordágy nélkül, felszerelésüket elpakolva konzultáltak a rendőrökkel – vélhetően már semmi esély nem volt a szomszédban lakó férfi megmentésére. Életek múlnak el mellettünk csendben, feltűnés nélkül. Sokan erre azt mondják, hogy nincs mit tenni, ez az élet rendje.
-
Virgike otthonra talált
Tovább olvasom »Éveken át vártak gyermekáldásra. Több mint tíz éven át hiába. Akkor döbbentek rá, hogy örökbe is fogadhatnak gyermeket. Így került hosszú tortúra után Gréti az otthonukba. Az újszülött kicsi néhány naposan lett az övék. Nagy gonddal nevelgették. Négyéves volt, amikor felvetődött szívükben a kérdés: nem lehetne kistestvérrel megajándékozni leányukat?
-
Köszöntővers a házasság hete alkalmából
Tovább olvasom »Számtalanszor végigolvastam az 1607 decemberétől 1662 januárjáig élt Kemény János és Lónyay Anna egymásnak írott, páratlan szépségű leveleit. Minden történelmi viszontagság ellenére harmonikus volt a házasságuk, amelyben az első helyen mindig Isten szeretete állt, s azzal szoros egységet alkotott kettejük szerelme.
-
Jelet...
Tovább olvasom »... kívántak Jézustól a vallás vezetői, mert ismereteik szerint Isten akarata mindig csodában jelent meg népének. Az ószövetségi tíz csapás Egyiptomban, a kivonulás győzelmes eseménye, a pusztai vándorlás mind Isten jelenlétének és vezetésének jelei voltak. A próféták is adtak jelet igehirdetésük szemléltetésére, azok igazolták, hogy ők Isten emberei.
-
Feladat a tanévre
Tovább olvasom »A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság kutatása szerint a gyermekek a népszerűbb közösségi oldalakat folyamatosan használják, például a TikTokot a 13 és 17 év közöttiek hatvanöt százaléka, az Instagramot hatvankét százalékuk látogatja naponta legalább egyszer. Egy-egy közösségi felület képes akár órákra is beszippantani a felhasználót.
-
Annál jobban kiáltani Jézus nevét
Tovább olvasom »Van egy ember, aki kimarad a Jézust ünneplő jerikói tömegből. Mindenki más ott tolong a Mester körül, eljutnak hozzájuk Jézus szavai, talán látják is őt, akár a közelébe is férkőznek, miközben ezalatt Bartimeusnak semmi sem jut Jézusból. Csak az eddigi magányos sötétség. Az ő reménye csupán némi aprópénzre és ételdarabkára szorítkozik.
-
Böjt minden időben
Tovább olvasom »Megbocsátás. Ha meg kell bocsátani, akkor történt is valami. Valami, amit el kell engedni. Egyfajta önmegtagadás. Böjt. Amelyről pedig az Úristen világosan beszélt mindenkori népének:„Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot!”
-
Hogy jobb legyen a világ
Tovább olvasom »Szép ez a teremtett világ, de nem jó, mert túl sok a szenvedés benne. Akarva-akaratlanul meglehetősen elrontottuk ezt a jó világot, és most szenvedünk benne. Azonban sohasem késő jót tenni a magunk kis világában. Jézus szerint csak egy jó van, az Isten, de az ő jóságának kútjából mindenki meríthet, hisz „jó az Isten, jót ád”. Azonban sohasem késő jót tenni a magunk kis világában, mert a jónak is van kisugárzása, nem csak a rossznak.
-
Él-e a Kosztolányi-törvény?
Tovább olvasom »Korábbi írásművészeink közül Jókai és Arany János szókincsét ötvenezerre becsülik. Szinte a teljes magyar értelmező szótárt a fejükben hordozták! És sorolhatjuk a patinás régi nyelv többi zsenijét: Balassitól Csokonain, Kazinczyn át Vörösmartyig, Petőfiig. Okkal illette Kalmár György felvilágosodás kori nyelvtudós a „drágakőnél gyönyörűbb” kifejezéssel páratlan szókincstárú, sok ezer árnyalatot kifejezni képes, spirituális anyanyelvünket.
-
Magamat magamnak átadni
Tovább olvasom »Pieper írja, „unatkozni csak az tud, akinek nincs többé lelki ereje a szabad időhöz”. A munka világa az emberi létezés minden területére igényt támaszt, így muszáj tudatosan időt szánni saját magunkra, szabad időt teremteni, „amely képes a dolgoknak szabad folyást engedni”, Pieper megfogalmazásában „magamat magamnak átengedni”.
-
Hamuból élet
Tovább olvasom »Pusztító vagy segítő szándékból, de ártunk. Nem tudunk nem vétkezni. A bizalmatlanság lángját, indulatot szítunk. A legjobb szándék mellett is képesek torz világot alkotni a szavaink, tetteink, mulasztásaink. A hamu szimbóluma nem más, mint ennek elismerése és egy rövid ideig való viselése. Isten, aki a csontokat is új életre tudta kelteni, a hamuból, az enyészetből is új életet tud támasztani.
-
Időtlen vidéken
Tovább olvasom »Isten népe bár az Élet gondviselő szeretetében tudhatta útjait, újra és újra szembesült a földi lét nyomorúságaival. Az elmúlt hetekben olvasott igeszakaszokban Ézsaiás próféta gyönyörű képekben beszél az ember és a természet közös kiszolgáltatottságának mindennapi tapasztalatairól. A körülöttünk lévő tájakat gyakran belső lélekútjaink külső kivetüléseiként szemlélhetjük. A természetben elénk táruló idők a földi idő, az emberlét váltakozó szakaszai.
-
Omikrontól ómegáig
Tovább olvasom »A világjárvány felgyorsította azt a folyamatot, amelynek során a számítógép a világhoz való viszonyunk metaforájává válik: nem annyira azért, mert modellezi a világot, hanem mert a világ birtokba vételének alapeszközévé vált. Virtuális közösségekben veszünk részt, vagy ha néha nem, akkor is távolságot tartunk. Érintés nélküli tranzakciókat részesítünk előnyben. Kapcsolataink mediatizálódnak.
-
Művészetre érzéketlen reformátusok?
Tovább olvasom »Késő reneszánsz falfestményeket találtak a kolozsvári Farkas utcai Herepei-házban, amely egykor a szépséges gótikus templom parókiája volt. Az 1656-ban emelt paplak tanácstermében díszes virágokat, valamint latin és magyar feliratokat festettek a falakra, a szakemberek szerint ritka, hogy ilyen jó állapotban megmaradtak a freskók.
-
Ignácz Rózsa üzenete
Tovább olvasom »Miért kellene öregnek lenni ahhoz, hogy félig tárt kapucskán kikandikáló falombok és virágok láttán védett kertről álmodozz? Ódon fal láttán csak gyerekkorodban érzékenyülhetnél-e el? A múlt szeretete velünk született; a múlt gyermeket s nagyapát egyaránt megindít, nem kellett ehhez más bizonyítás, mint anyáink regéi…
-
Mindent kiteszünk
Tovább olvasom »Az internet korában egy csomó érdektelen dolgot megtudunk egymásról. Például hogy az ismerőseink egy részének tragikus a helyesírása, hogy néz ki a lakása, mit sportol a gyermeke, hova utazik, mit eszik, milyen háziállatokat tart, milyen szavakkal köszönti fel a szomszéd szobában internetező házastársát, gyermekét, hogy szélsőséges nézeteket vall, összeesküvés-elméletek buzgó hirdetője, kiket utál...
-
Konzíliumot...
Tovább olvasom »Jézus új látásmódot hoz: mit akar az Isten velünk most. Az ő nézőpontja a szenvedő ember. Gyöngéd és figyelmes szeretete arra sugárzik, aki bajban van. A szombat, a nyugalom napja Isten ünnepe, a szabadításé. Nem azért adta, hogy korlátozzon és tiltson, ezt sem szabad, azt sem, hanem azért, hogy a teremtés Ura felüdítsen, feltöltsön isteni erőkkel és újjáteremtsen.
-
József böjtje
Tovább olvasom »Korunk nagy kérdése, hogyan szolgálhat az egyház ateista környezetben, a rosszindulatú többség pillantásainak kereszttüzében. Csak úgy, ha áldás árad ki belőle. Előbb-utóbb felismerték a Józsefből áradó áldást, sőt azt is észrevették, hogy nekik is szükségük van rá. Akkor már ki lehet mondani Isten nevét: „Nem én, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak.”
-
Az Ige mellett – elköszönés
Tovább olvasom »Mindig imádkoztam és küzdöttem azért, hogy az igemagyarázatok megszólítóak, azaz „időszerűek” legyenek, túl azon, hogy – szakszavakkal élve – „írásszerűen, textusszerűen, Krisztus-szerűen, gyülekezet- és hitvallásszerűen” magyarázzák az adott igeszakaszt, annak nehezebben érthető részeit is – fogalmazott Steinbach József dunántúli püspök.
-
Hűséges hozzád, mint ő hozzám!
Tovább olvasom »Amíg az ember saját érdekképviselete mellett van elköteleződve, nem tud más mellett tartósan lehorgonyozni. A hűség kérdése így azonban a magához való hűségre redukálódhat, ezzel elveszítheti a hűség kincseit: a kapcsolati és közösségi biztonságot és bizalmat. Tapasztalatom: Istent szemlélve láthatjuk meg az erények maximumát. Tettein és szavain gondolkodva érthetjük meg azok áldását.
-
Likvidálni a vallást!
Tovább olvasom »A történészek úgy vélték, fontosabb témák is vannak a kommunizmus idején legendásított, akkoriban dicsőségesnek nevezett 133 napnál. Csűrös András monográfiája bizonyíték arra, mennyi mindent nem tudunk arról a korszakról. „A Tanácsköztársaság rendszere korlátozott vallásszabadság volt. A korlátozott vallásszabadság egyben korlátozott egyházüldözés is volt” – állapítja meg a lelkész-történész.
-
Vasárnapok Misi bácsival
Tovább olvasom »Misi bácsi minden istentiszteleten részt vesz. Régi ismerős ő. Még segédlelkész koromban lettem rá figyelmes egy város közeli szórványban, ahová kéthetente jártam. Református templom nem volt, a helyi római katolikus istenházában talált menedéket és befogadást az Ige és az ökumenikus egységet alkotó gyülekezet. A helyiek büszkén emlegették Szacsvayt, aki a közeli településen született, és náluk anyakönyvezték.
-
A terápia...
Tovább olvasom »Isten Lelke szabadít és gyógyít, és használja a szolgálatra kész tanítványokat. Már az is fél gyógyulás, ha valaki velünk van egy nehéz orvosi vizsgálatnál, ha a nővér bátorítón ránk mosolyog, ha az orvos a szemünkbe nézve biztat, úgy kezel. Egy jó szó felszabadítja bennünk a félelem bénította pszichikus erőket. A legszentebb kezelés, ha valaki fogja a kezünket a bajban.
-
Megifjodik a nemzet
Tovább olvasom »Az ifjúság számára ma is, korábban is mindig fontos volt március 15., hiszen 175 éve a forradalom kitörésének lényeges pillanatai is a „márciusi ifjakhoz” kötődtek. Természetesen a református iskolák is folyamatosan megemlékeztek az évfordulókon 1848 hőseiről. Az ötvenediken például Pápán iskolai zászlót is avattak, amelyre „A haza minden lőtt” és „A tudomány hatalom” felirat is felkerült.
-
Egy negyvennyolcas családi emlékpohár
Tovább olvasom »Mindenki annyira magyar, amennyit az illető közösségért vállalni akar és vállalni tud. Március 15-e közeledtével mindig gondosan megmosom, megtörlöm azt az ugyan nem nyíltan zászlómintás, de piros-fehér-zöld üvegpoharat, amelyből egyik ükapám, az idősebbik Vaniss Gyula, az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc örök emlékezetére ivott.
-
Háborúban élni
Tovább olvasom »A doni katasztrófa emléke sajnos arra tanít minket, hogy nem húzódik éles vonal az ókori, barbár, vérszomjas ember és a Pax Romana hedonista és békés polgára között. A nagy civilizációk sikerét biztosító gépek, üzemek és munkaszervezési formák érték- és érzelemmentesen képesek kiszolgálni a hasznos vagy haszontalan civilizációs javak termelését – de a háborús pusztítást is.
-
„Kicsinyhitű, miért kételkedtél?”
Tovább olvasom »A villámokról tudomást sem vett. Kinyújtotta a lábát a csónakból. A himbálózás, a hullámok zaja sem foglalkoztatta már. Átmászott a csónak falán, kissé esetlenül rányomta a lábát a hullámzó tengerre. Majd a másik lábát is a habokba nyomta, mintha csak a földre lépne. És elindult, egyik lábát tette a másik után. Jézus felé lépegetett a tengeren.
-
Felhő az égen
Tovább olvasom »A felhők mintha engem is beborítottak volna. Messze voltam mindkét strandtól, de volt kihez fordulnom: az Úr ott volt velem akkor is. Úszás közben vele beszéltem imádságban: Uram, óvj meg engem! Hiszem, hogy megsegítesz. Hiszem, hogy kivezetsz innen. Annyiszor erőt adtál, hiszem, hogy most is te vigyázol rám.
-
Ott kapsz sebeket, ahol vagy
Tovább olvasom »Hol másutt fájna, ha a társam kemény mércét állít, ha nem a gyülekezetemben, ahol pedig ugyanaz a Krisztus gyűjtött egybe minket? Mégis méricskéljük egymás jogos ottlétét. Hol máshol fájna, ha más kapja meg a köszönetet, figyelmet, segítséget, kitüntetést, pozíciót, ha nem ott, ahol vagyok, és ahol hozzájárultam a közöshöz adománnyal, szolgálattal?
-
„Egymás terhét hordozzátok”
Tovább olvasom »Hála Istennek olyan nagymama nevelt fel, akinek a szeretetszolgálat mindennapjai szerves része volt. Nem csupán egyházi keretek között, hanem a hétköznapokban is. Amíg Isten erőt ad hozzá, nem is fogok elszakadni életemnek ettől a nekem is sok örömet, megújulást adó elemétől, ebben az egyre inkább szeretet- és szeretetszolgálat-éhes világban.
-
Lélekkel és bölcsességgel
Tovább olvasom »A megválasztott új presbiterek a gyülekezet előtt esküvel is elkötelezik magukat az egyház szolgálata mellett, kimondva: a tisztséggel „járó kötelességeket és feladatokat Isten dicsőségére, egyházunk épülésére és népünk javára” és „az egyház hasznát mindenkor a maga haszna elé helyezve” végzik. Fontos tehát egyházunk gyülekezeteinek, idejében elkezdeniük a presbiterválasztásra felkészülést: az egyház törvényeinek megfelelve, az Úristen szavára is figyelve.
-
Jézus, vigyázz ránk...
Tovább olvasom »Mostanában sokat gondolkodom azon, mit is jelent az, hogy a gyerekeket kapjuk Jézustól példaként. „...ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek...” Sok sajátos rétege van ennek a megjegyzésnek, én is egyre többet fedezek fel, ahogy haladok előre. Fiam saját éneke például arra vezetett, hogy van valami olyan egyszerűség, amely nem kevés, nem hiányos, hanem koncentrálva és letisztulva tudja továbbadni a lényeget, azt és csak azt, ami igazán fontos.
-
Segítő kezek
Tovább olvasom »A kalákában végzett munka szívességi, kölcsönösségi alapon működött, nem járt érte fizetség. A segítséget nyújtó pedig tudta, ő is számíthat a közösség összefogására, amikor majd az ő portáján is elkél a sok dolgos kéz. Ez a közösségi összefogás mára a múlt ködébe veszett. A bajba jutott családok érdekében még megmozdulnak a közösségek, de a kalákát már csak az akkor épült házak és az egykori kalákázók idézik.
-
Áldás, népesség
Tovább olvasom »Hazánkban egy nő élete során átlagosan egy vagy két gyermeket hoz világra, és nevel fel. A teljes termékenységi arányszám 1,5 körül ingadozik, de legalább 2,1-re kellene emelni. Hogy megálljon az 1981 óta tartó népességfogyás, az évi kilencvenezer körüli újszülöttnél tizenöt-húszezerrel többnek kellene világra jönnie. Ez nem lehetetlen, hiszen az 1950-es évek első felében évente több mint 200 ezer gyermek született, és az 1970-es évek közepén is közelítően ennyi.
-
Mesterséges prédikáció
Tovább olvasom »Amit a mesterséges intelligencia soha nem fog tudni, az az, amitől emberek vagyunk: a gyarlóságunk. Ha ő épít golyópályát, ott a lendület tökéletesre van számolva, nincs igazítandó. Ha ő prédikál, az lehet helytálló és logikus, de nem megindító. És bár hallottam készületlenebb prédikációkat annál, amit az AI három másodperc alatt összerittyentett, van pár szempont, amelyben elvérzik.
-
Farsang és böjt harca
Tovább olvasom »Mivel hitünk írott alapjait több ezer éves írások biztosítják, a keresztyén gondolkodás régóta foglalkozik ezzel a kérdéssel: milyen nézőpontból lehetünk képesek megérteni az emberöltők tucatjaival előttünk élt embertársaink világát, életét? Nem fenyeget-e a veszély, hogy minduntalan saját korunk problémáit, feladatait véljük – tévesen – felismerni a régi korok történéseiben?
-
Baljós jelek?
Tovább olvasom »Szerepelnek a Szentírásban álmok, jóslatok, próféciák, amelyek bekövetkeznek, de Jónás például hiába várta, hogy az ő emberi morálja érvényesüljön az isteni helyett. A jelenések könyvében erősebb az emberi logika, mely alapján minden a világ pusztulása felé mutat (noha ebben a „pusztulásban” a vég helyett az új kezdet a domináns).
-
A legnagyobb gazdagság
Tovább olvasom »A gazdagság nem csupán a pénzről szól, ezért a szegény is lehet gazdag és szegény, sőt egyszerre mindkettő. Egyszerre vagyunk mindent nélkülözők és mindennel bírók. A gazdagságból mindig hiányzik valami, miként a gazdag ifjúnak az életéből is hiányzott a bizonyosság az örök élet felől.
-
Sáfárkodj okosan!
Tovább olvasom »Az első korinthusi levél szerint ,,...a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon...”. A hűséges sáfárkodás alapja a gazda és a gazda akaratának ismerete. Hogyan juthatunk ennek az ismeretnek a birtokába? A Biblia által Isten bemutatkozik nekünk, mint gondviselő, megváltó, ítélő Úr. A hűséges sáfárkodás pedig akkor kezdődik, amikor az ember meghozza a döntést: Istenhez és az ő akaratához szabja életét.
-
Kézzel, lábbal, vagy anélkül
Tovább olvasom »Isten nem kipótolja a fogyatékosságot, hanem megdicsőíti magát, vagyis a maga sajátos és különleges módján mutatja meg igazságának és irgalmának működését abban, ami törött, ami szakadt, ami önmagában a legkevésbé sem lenne alkalmas arra, hogy ennek az igazságnak és irgalomnak hordozója legyen.
-
Útra lép
Tovább olvasom »Nem csodálom, hogy az ókorban így, együtt lépdelve tanultak és tanítottak, vagy hogy a zarándoklatoknak olyan nagy hatása tud lenni a keresztyénség történetére, mert ott még valakivel fel kell venni a ritmust: Istennel. Jó őt, magamat, a másikat kérdezni, vagy kitenni magam az ő és a másik kérdéseinek.
-
Póla néni
Tovább olvasom »Póla néni testben megtört, öreg asszony, de szeretettel, jósággal van tele mind a százötven centije. Amikor aprócska, sötét konyhájában állva a nehézségeiről esett szó, csak annyit mondott, „mindegy is, velem van az Isten”. Akárhányszor erre gondolok, tudom, fényességgel van tele az a konyha, amelyben ő van, és fénnyel telik meg a szív, amelyik vele érez. Hiszem, Póla néni által sokakra ragyogott már rá az Isten fénye.
-
A koldus és Krisztus
Tovább olvasom »„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek” – idézte Jézus szavait, ám környezete nem tolerálta a koldus tolakodását. Végképp kiűzetett ez az ember a paradicsomból. De nem az ő lelkéből. Többé nem vette le róla a kezét. Álmában olykor magát látta abban a piszkos, rongyos ruhában az Úr előtt imádkozni, miközben az angyalok körülállták, érdeklődve, némi szánakozással.
-
Láttam
Tovább olvasom »Tehát: láttam. Hogy ébren vagy álomban, nem tudom, talán a kettő határán, ahol érzékeljük még a testünket, de akár nyitva van a szemünk, akár csukva, a sötétség szinte ugyanaz, s ahol nem a szem, de a kép törvényei szerint látunk. Íme, egy nagy téren álltam, talán a Nagytemplom előtt, talán máshol, a nap épp lemenőben volt vagy épp felkelőben.
-
Jézus igazsága
Tovább olvasom »Nincs más esélyünk és reményünk az életben, mint a mindent magához ölelő Irgalom. „...amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” – kérdezi Jézus (Lk 18,8). Lesznek-e olyanok, akik kitartanak mellette, és megértik, hogy az Isten igazi igazsága nem valamiféle elvont, szent definíció a világról meg rólunk, hanem élő személy, Jézus Krisztus, az Isten fia, aki „az út, az igazság és az élet”?
-
Egy év a Bibliával
Tovább olvasom »Szimbolikus volt számomra az Ószövetséggel töltött kilenc hónap: a vége felé úgy éreztem, mintha kihordtam volna magamban az Újszövetséget. Vártam, hogy kilenc hónapnyi napi olvasás után megérkezzek ahhoz a részhez, ahol közvetlenül Krisztussal találkozom. Persze ő az Ószövetségben is benne van, de mégiscsak máshogy, burkoltabban – ahogy gyermek az anyaméhben.
-
Isten áldása nem ráadás
Tovább olvasom »Kölcsey Ferenc tudta, hogy az Isten áldása nem ráadás, nem kiegészítés, nem toldalék és nem díszítő-dekorációs elem. Isten áldása nélkül ugyanis minden hiábavalóság! Áldatlan állapotok között semmi nem úgy megy, mint ahogyan mennie kellene. Az áldás alapvető szükséglet: erő, élettér, honfoglalás, biztonság, nyugalom, boldogulás, üdvhozó erő származik belőle.
-
Nem a világ vége – Jézus jön el
Tovább olvasom »„Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” E közismert szavakkal ér véget a kétszáz éve született Madách Imre mesteri műve, de talán jóval kevesebben ismerik ezt az Igét: „Bízzál az Úrban és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz.” Pedig küzdeni és jót tenni csak Istenben bízva, rá figyelve és hallgatva lehet.
-
Vihar elkapta búzaszemek
Tovább olvasom »Az élet kereste és megtalálta az eltűnteket. Isten jóságos kegyelme, hogy a megtaláltak is üzenhetnek. A kapott kincsek még nem vesztek el, ha el is takarta, mélyen elfojtotta a mulandóság hamva. A szikrák még élnek, s isteni erőre várnak, hogy újból loboghassanak.
-
Ha Jézus belép…
Tovább olvasom »A csendeshéten Isten megmutatta és megbocsátotta neki az édesanyja ellen elkövetett bűneit. A hét után felhívta a népesség nyilvántartót, és az ügyintéző elárulta neki, hogy édesanyja még él. Eljuttatta hozzá bocsánatkérő levelét. A válaszban megkapta, hogy édesanyja megbocsát, és szeretné megismerni kis unokáját.
-
Szorongás és reménység
Tovább olvasom »A reménység akkor születik meg, erősödik meg bennünk, ha nem vesszük készpénznek, hogy minden rólunk szól és értünk történik. Akkor tudok igazán örülni egy ajándéknak, ha azt nem a világ törlesztéseként élem meg, ami jár nekem, mert én megérdemlem. Valóban ajándék az lehet, ami nem is annyira természetes, hogy az enyém lehet.
-
„Elmenvén azért...”
Tovább olvasom »Az igehely folytatását – Jézus utolsó szavait menny bemenetele előtt – jól ismerjük (Mt 28,19–20), a liturgiai szöveg mindig elhangzik a keresztség sákramentumának kiszolgáltatása során. A „minden népek” tanítványokká tétele – és hogy megtartsák mindazt, amit ő parancsolt – Krisztus végrendeletének tekinthető.
-
A hőslelkű hóstátiak
Tovább olvasom »Egyik felekezet történetében sem ritka ártatlan lelkipásztorok, s nem egyszer a tanításnak elkötelezett emberek üldözése, megcsúfolása. Ha valaki – mint e sorok írója is – a kora újkor, a tizenhatodik század vége és a tizenhetedik század egyház- és irodalomtörténetének kutatója, gyakran találkozik ilyen esetekkel.
-
Idő és szabadság
Tovább olvasom »Az időről kezdtem gondolkodni. Arról, hogy a régi öregeknek elég volt felnézni az égboltra, és elég volt érteni a jószágok jelzéseit, a virágok nyílását, a madarak énekét és röptét. Eszembe jutott Máté evangéliuma, hogy azt a napot és órát senki nem tudja, „ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!”.
-
„Annak könnyen ád eleget”
Tovább olvasom »Mindkét gesztus – a mai, itthoni s a harminc évvel ezelőtti, nagyon távol lezajlott kis esemény – ugyanazt a zsoltárt szólította elő bennem, hálaénekként, a 2024-es év halhatatlan ünnepeltje, Szenci Molnár Albert fordításában: „Hiába keltek fel reggel, / Nagy későn feküdni menvén, / Alig esztek a kenyérben, / Mit kerestek verejtékkel, / Holott kit az Isten szeret, / Annak könnyen ád eleget”.
-
A húsvéti hit
Tovább olvasom »Nem tudjuk önmagunkat megváltani. Valós, teljes, örök megoldás nem érkezhet az embertől. Ezért az élő hit nem más, mint megismerni Jézus Krisztust, felismerni benne a megígért Megváltót, és elismerni, nekünk rá van szükségünk. Ez az élő hit: megismerni az Urat és feltámadásának erejét (Fil 3,10). – Steinbach József dunántúli püspök húsvéti gondolatai
-
A bűnbocsátó Jézus
Tovább olvasom »Jézus a szenvedéstörténet jelentős részében néma marad – teljesítve mindazt, ami meg van írva róla. A kereszten mégsem marad szótlan – pedig hallgathatna dacból, félelemből vagy fájdalomból, esetleg hang nélkül imádkozhatna… Ő mégis megszólal! – Pásztor Dániel tiszáninneni püspök húsvéti gondolatai
-
Párbeszédben Istennel, emberrel
Tovább olvasom »Ne politikai-ideológiai kérdések alapján keressük az egységet, hanem az ökumené alapvetése, a Jézus főpapi imádságában foglaltak jegyében! Ne a külvilágot vádoljuk, ne másban keressük a hibát, hanem igyekezzünk az Úristenre alapuló párbeszédben erősíteni a tisztánlátásunkat, élesíteni közös cselekvésünk középpontját a világban és a bennünk élő gonosz ellen!
-
Egy nyitott templomajtó
Tovább olvasom »Az ajtó maga a lehetőség. Amely fogad, amelyen be lehet lépni és élni azzal, amit az Isten ad. El lehet jönni és elkérni azt, amire vágyik a lélek. Kiki maga tudja, forgatja a szívében azt a benső indítékot, amelyet magával hoz, cipel, hordoz, és amelyekből kiindulva kérdéseket fogalmaz meg. Megoldásokat keres. Azon a helyen, ahol csak ő és az Isten tartózkodik éppen...
-
Márk evangéliumának húsvéti Jézusa
Tovább olvasom »A nyitott sír mutatja a feltámadás erejét: a fény feltárulását, a látás élességét, a létezés biztonságát, a megnyílás örömét. A nyomasztó kő alulra került, és fölé kerekedett Isten Fiának feltámadott élete. – Fekete Károly tiszántúli püspök húsvéti gondolatai
-
Parancsolt ünnep?
Tovább olvasom »Egy elfeledett, 2009-es cikk – Paszternák István tollából – azt mutatja meg, miként lehet a miénk, a reformátusok közösségeinek ünnepe május 22. Töltsük meg mi tartalommal, nem várva szervezésre, iránymutatásra, tegyük a közösségünk összekapaszkodásának, Isten felé fordulásának ünnepévé! Egy ünnepséget el lehet halasztani, de az ünnepet nem.
-
Az igaz tanítványság
Tovább olvasom »Jézus a szenvedés útján járva mutatja meg követőinek az utat, amely őket igazi tanítvánnyá teszi. Vigyázzatok és imádkozzatok! Istenhez forduló kérésed végső értelme az ő akaratának megtalálása legyen, s az, hogy annak engedelmeskedni tudj. – Balog Zoltán dunamelléki püspök húsvéti gondolatai
-
Ki mondja meg nekem, ki vagyok?
Tovább olvasom »„Ki vagy? – hogy választ adhassunk azoknak, akik elküldtek minket: mit mondasz magadról?” (Jn 1,22) Zsuzsi a kórházi ágyon ébred. Kinyitva a szemét erőlködik: hol vagyok? És ki az a nő, aki ott ül az ágya végénél? És az, amint észreveszi, kedvesen hozzáhajol: magadhoz tértél, drágám? – Kicsoda maga? – Az anyád vagyok.
-
Tompa Mihály és a Csörsz-árok
Tovább olvasom »A reformkor nagy alkotói triásza: Petőfi Sándor, Arany János és Tompa Mihály műveinek a népregék és mondák állandó szereplői, ihletői. A várromok a reformkor alkotóinak kedvelt kirándulóhelyszínei voltak. Ezen belül is érdekes emléke a magyar természetjárásnak Petőfi és Tompa útja Murány várának romjaihoz.
-
A mi dolgunk
Tovább olvasom »Az idei párizsi olimpia első napjaiban kiállt ország-világ elé egy tizenhat éves brazil sportolólány, és jelnyelvvel bizonyságot tett: Jézus az út, az igazság és az élet. Akkor már túl voltunk a megnyitó keresztyén hitet gyalázó álarcosbálján. Az „ennél nincs lejjebb” érzésén. Sok hívő azt keresgélte magában: most hogyan tovább?
-
Költészet és vallás
Tovább olvasom »A Krisztus-hívők szent könyve, a Biblia maga is irodalmi alkotás – át- és átszövik az emberi lélek nyelvi formába öntött érzékeny és tiszta megnyilvánulásai. Ilyen költői természetű szövegek a zsoltárok, az Énekek éneke versei vagy Mária öröméneke, a Magnificat. És lírai, vallomásos jelleget hordoz minden imádság – és viszont: évezredeken át az Istenhez forduló, gondolatait és érzéseit szavakba öntő emberi tevékenység jelentette magát a költészetet.
-
Kinek számít az életed?
Tovább olvasom »Ha jól belegondolsz, sokan figyelnek rád. Szem előtt vagy. Munkahelyen, családban, alkalmi találkozások során, közösségben. Rövidebb-hosszabb beszélgetések során. Szóval kinek számítasz? Reggel, napközben és este, és igen, még éjszaka is. Ki az, aki a szívében, a lelkében hordoz téged? Egy-egy imádságra és ölelésre.
-
Ember az embertelenségben
Tovább olvasom »Ami akkor történt, „sem megbocsátani, sem jóvátenni, főleg elfelejteni nem lehet”, mondta a Mazsihisz elnöke a Holokauszt 80 emlékév megnyitóján, hangsúlyozva, a félmillió magyar zsidó elpusztítása nemcsak a zsidóság, hanem az egész nemzet tragédiája. A rengeteg gonoszság, bűn közepette sokak nevét fel lehet sorolni, akik igaz emberként – életüket kockáztatva – részt vettek üldözött felebarátaik mentésében.
-
Hej, halászok, halászok
Tovább olvasom »Halászember létükre is szívesen beszélgettek arról, amit még a széderben tanultak. Leginkább a Messiás eljövetelének kérdése foglalkoztatta őket. Némelyek azt állították, a názáreti rabbi volna az, aki nem úgy beszél, mint az írástudók vagy a farizeusok, erő és hatalom van a szavában, a megbocsájtást hirdeti, és gyógyítani is tud.
-
Amikor megsimogat az Isten
Tovább olvasom »A keresztyén emberkép szerint csakis esendőségünk és bűnösségünk tudatában próbálhatunk rendet tenni az életünkben. A mézesmázos tökéletességre törekvés mit sem ér az őszinte belátás, bűneink és hibáink tudata és az Istenhez fordulás nélkül. A hitünk ugyanis tükröt tart elénk, amelyben bár látjuk magunkat megtört, bűnös és elveszett teremtményként, látjuk a Teremtőt is, aki úgy szerette a világot és minket, hogy egyszülött fiát adta értünk.
-
Egy járdán heverő kép
Tovább olvasom »Nagyon népszerűek manapság a múltidéző fényképek. Mert ahogy telik felettünk az idő, egyre erősödik bennünk a gyermek- és ifjúkor iránti sóvárgás, az állandósuló emlékezés a letűnt múltra, egykori önmagunkra. Tudat alatt persze megrostáljuk történeteinket, sokszor csak a szépre emlékezünk, a rossz pedig eltűnik a múlt ködében.
-
A ropidiéta lelkisége
Tovább olvasom »Ma már szinte minden márka mögött komplett filozófia, hitvallás áll, tele van miniteológiákkal a világ. Mindegyik meggyőzni, hívévé tenni akar, csak egyik sem megy el értünk a keresztig. Nem egyszerű az életmódváltás, de amíg az egészségéért ráveszi magát az ember, hogy új szokásokat kezdjen, addig a lélek rejtve marad, annak elhanyagolása kevésbé nyilvánvaló.
-
Lelkészi életpályamodell
Tovább olvasom »Mit kell változtatni, ha testvériesebb és hatékonyabb egyházat szeretnénk? Erre kell feleletet keresnie az életpályamodellnek. Célja: a lelkészek jobban, alkalmasabban, mélyebb lelkiséggel, versengésmentesen teljesítsék küldetésüket, kiküszöbölve a túlzott individualizációt. A vezetők a lelkészekkel együtt Isten előtt nagyobb alázatot tanúsítsanak.
-
Képek a falon
Tovább olvasom »Egy régi, megsárgult fénykép digitalizált változatán nézegetem néha dédnagyapámat, és mutatom a fiamnak is: ő az üknagyapád. Rövidre nyírt hajjal, hosszú, tömött bajusszal, katonás, fegyelmezett tekintettel, félszemét veszítve néz a kamerába, azzal az egykedvű nyugalommal, hogy ő aztán tudja, mi a rend.
-
Isten lámpása
Tovább olvasom »Jézus szerette a világosságot, szerinte „aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot”. A test lámpása pedig a szem, tőle függ, elérkezik-e hozzánk az áldott fény, érzékeljük-e az éltető világosságot.
-
Forduljunk a világosság felé!
Tovább olvasom »Miközben a jövőt latolgatjuk és hálát adunk Istennek, emlékeznünk kell 75 évvel ezelőtt meghurcolt eleinkre, akik küzdöttek egyházukért és népükért. Az ő küzdelmeik példát mutatnak számunkra is. Nem ragadhatunk „a szilveszter este sötétjében”, hanem a világosság felé kell fordulnunk.
-
Valami új kezdődik
Tovább olvasom »Az isteni áldás egészen hétköznapi, gyakran észrevétlen módon valósul meg: az események folyamatában, akár évek alatt, vagy akár több emberöltőn át. Isten örökkévaló tekintete ugyanis egyszerre figyeli az ember legapróbb mozdulatait, de egyszerre átlát évszázados távlatokat is.
-
Indíttatás magasztalásra
Tovább olvasom »Az Urat szívből magasztalva már nem olyan gyötrő az év elejei kérdés: mi lesz holnap? Vajon mi minden történik majd velünk és a mieinkkel az elkövetkezendő hónapokban? Észhez térnek-e a világ vezetői, és kilábolunk a háborúból? Vagy folytatják eddigi politikájukat, és tart tovább a tragédia? – Kató Béla erdélyi püspök újévi gondolatai
-
Kell-e románul prédikálnia a református papnak?
Tovább olvasom »Kolozsváron a friss népszámlálás szerint tovább csökkent a már tíz éve is csak tizenhat százalékot kitevő magyar közösség. Azaz a magyarok jelentős része nem tudja elkerülni az integrálódást a többségi társadalomba. Arról nem is szólva: az állami-önkormányzati intézményrendszer egészében román nyelvű.
-
Hermann Boerhaave professzor és Erdély
Tovább olvasom »A XVIII. század legnagyobb gyógyítóinak egyike mai szemmel szokatlan életpályát járt be. Köszönet illeti egy hívő holland professzor asszony, a bölcsész-orvostörténész Rina Knoff kutatómunkáját, aki reális és spirituális szempontok szerint vizsgálta ezt az életművet. Hiszen századunk betegeinek is sokat jelentenek a hit és a gyógyítás világában is otthonos orvosok.
-
Bevont vitorla, viharvert csónak
Tovább olvasom »Ravasz László utolsó püspöki jelentésében fontos kérdésekről szólt. Elemezte az egyház és az állam közötti helyzetet is. Hangsúlyozta, hogy „az egyház és az állam viszonyára nézve a református egyház azt a megoldást tartja leghelyesebbnek, amit a szabad egyház szabad államban jelszó fejez ki”.
-
Misszió vagy antimisszió
Tovább olvasom »Artikuláris emléknapot és missziói találkozót tartanak evangélikus testvéreink az egyházkerületükben, a Dunántúlon. Számomra azt jelzi a rendezvény, hogy lehet az értékeket ünnepelve emlékezni. Felmutatni azt, hogy a legzordabb körülmények ellenére tartottak ki eleink, akik nélkül ma nem volnánk.
-
Istennek vannak válaszai
Tovább olvasom »Először mindig Isten nélkül próbálkozunk. Sorra vesszük a lehetőségeket. Isten nélkül hordozott élet, egészség, betegség, tervek, örömök, bánatok. Gyermekek. Csak a szorongás mindig ugyanaz. Olyan ez, mint a helyben futás. Eszeveszetten rohanni, de nem jutni sehová. Ma Isten még túl korán van nekem, csak holnap ne legyen túl későn és túl távol...
-
Gyökerek és hidak
Tovább olvasom »Református magyar patriótaként azt is jó volt hallanom, hogy a pápa külön kiemelte a határokon kívül élő magyarokat, mint akik fontos részei a nemzetnek. A látogatása után, Rómában a magyarokat bátor és a múltját erősen az emlékezetében tartó népnek nevezte, amelyről két kép él benne: gyökerek és hidak.
-
Reménység és (re)vízió
Tovább olvasom »Krisztussal és az ő történetével való kapcsolatban életünk úgy jelenik meg, mint amelybe ágyazottan értelmet nyer a múlt, irányultságot a jelen és transzcendens perspektívát a jövő. Aki megtartja az életét, elveszíti azt, és aki meghalt Krisztussal, vele élni fog. Krisztus magához ölelte a szenvedést, és ezzel életet hozott a világnak.
-
Hány érintés?
Tovább olvasom »Nyolc ölelés kell a jólléthez, négy a túléléshez, a fejlődéshez tizenkettő, de legutóbb azt is olvastam, tizenkét másodpercig nem érdemes kibontakozni egyetlen ölelésből sem, mert akkor kezdenek el termelődni a jótékony hormonok, hogy kötődjünk, hogy érezzük és éreztessük a szeretetet, hogy csillapítsuk egymás fájdalmát.
-
Hálát adni
Tovább olvasom »A Bibliában egészen konkrétan megmondja nekünk az Úr, miért és hogyan legyünk hálásak. Példákat és intések sorát olvashatjuk: Jézus hálát adván törte meg a kenyeret; Pál azt kérte, mindenért hálát adjunk, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a mi javunkra; A krónikák könyve pedig kéri, „adjunk hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete”.
-
Apokrif
Tovább olvasom »„Gondozván gondoztam, mégsem terme, metszettem s trágyáztam, gyümölcsét mégsem eheted.” Felelvén a Gazda mondá: „koronája erős, tavasszal temérdek virággal kápráztatja el szemem, ágai közt az ég madarai fészkelnek, lombjával árnyat vet a hévségben, gyermekek hintáját tartja, őszi esők idején sűrűjében gerliczék bújnak össze... Gyümölcsöt nem terem, de mindez semmi a te szemeidben?”
-
Kimerült keresztyének
Tovább olvasom »Az Úr a teremtéskor korlátokat adott nekünk, amelyeken nem léphetünk át. Ha túl sok feladattal zsonglőrködtünk, egyszerre több fronton akartunk többet, jobbat adni, mint amire hivatottak vagyunk, az nem maradhat következmények nélkül – mert Isten így akarja. Talán ezzel is emlékeztet minket arra: ő a Teremtő, mi csupán teremtmények, akiknek muníció nélkül semmi nem megy. Az pedig ő, a forrás, az erős vár.
-
Nem tűrnek ellentmondást
Tovább olvasom »A tízparancsolat előírásai vitathatatlanok, még akkor is, ha civil szervezetek az Egyesült Államokban most az egyház és állam szétválasztására hivatkozva támadják a szövetségi állam vezetésének döntését. Amint Ravasz László püspök is fogalmazott: az Isten által felállított szabályok „ellentmondást nem tűrők, vitatkozni nem lehet velük, abszolút érvényük parancsoló.”
-
A végigjárt idő
Tovább olvasom »A rossz cipő még néhány további szolgálatra esélyt kapott, aztán ki kellett selejtezni. Érdemei elismerésével. Azt hiszem, így múlunk el mi is. Mint egy rossz cipő. Először még emlékezünk rá, aztán már alig. Ahogy a mi emlékünk is gyorsan megkopik majd. Mert a nyomunkban az emlékezők is elmúlnak. Marad néhány, évente felbukkanó internetes emlék, aztán már az sem. Csak az örök, akinek a nevében hirdettük az Igét.
-
Istennel a földi pokolban
Tovább olvasom »„Oly lélegzetelállítóan szép, hogy lehetetlen nem meglátni Isten keze művét dús növényzetű dombságaiban, ködbe burkolózó hegyeiben, zölden viruló völgyeiben, csillogó vizű tavaiban.” Megmaradtam hírmondónak – Hogyan találtam meg Istent a ruandai népirtás viharában című könyvében így ír szülőföldjéről Immaculée Ilibagiza. Túlélte hazája borzalmait, később a világ elé tárta, hogyan érintette meg Isten a ruandai népirtás közepette.
-
Bújócska
Tovább olvasom »„Bizony, te rejtőzködő Isten vagy, Izráel Istene" – mondja Ézsaiás próféta, és valóban sokszor úgy érezzük, hogy hallgatásba burkolózik, vagy egyszerűen csak elbújik előlünk. Miért nem találjuk ilyenkor? Mert nem jó helyen keressük. Bár ott kezdenénk a keresést, ahol megtalálható, és nem ott, ahová eszébe sem jutna elrejtőzni!
-
Pünkösdi bombák
Tovább olvasom »Aki nem az idő „múlásán” sajnálkozik, hanem annak „betelése” vagy „kiteljesedése” fölött örvendezik, nem az elmúló idő melankóliáját éli meg, hanem az egész életére ünnepi időként tekint. Ajándék időként. A szakrális ünnepkörben így lesz minden nap a születésé, és így lesz minden születés egyben újjászületés.
-
Kelj fel és járj!
Tovább olvasom »A máig becsben őrzött régi szőnyeg látványa, a Llewellyn-regény és a film, saját csodának tűnő lábra állásom emléke minden húsvétkor, vagy bármikor, ha a feltámadásra gondolok, Az apostolok cselekedetei 3,6 szavait juttatja az eszembe: „Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem, hanem amim van, azt adom néked: A názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!”
-
Felforgató jóság
Tovább olvasom »Jézus hullámokat gerjesztett, változást okozott, ahol megjelent. Manipulálás nélkül, fenyegetés nélkül. Megjelent Isten-emberként, és felforgatta maga körül az istenhiányban sorvadó rendszert. És ez a felforgatás mindenkit felszólított a választásra. A halál állóvizében gerjesztett életre keltő hullámokat. Aztán a Szentlélek szélvihara új felforgatókat támasztott...
-
Véleménybálvány
Tovább olvasom »Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri: követőket, feliratkozókat és like-okat gyűjt, főműsoridőt kap, az egekben van a kattintásszáma, de lelkében kárt vall?
-
Értékvezérelt döntéseink
Tovább olvasom »Döntéseink vagy épp nem döntéseink miatti sodródásaink mintázatokat rajzolnak ki életünkben, amelyek mögött felsejlenek az értékeink, az értékrendünk.
-
A szivárvány öröme
Tovább olvasom »„Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van. És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem énközöttem és minden test között, mely a földön van.”
-
Égető emlékezet
Tovább olvasom »Emlékezni általában nem arra szoktunk, ami önmagában fontos, hanem arra, ami számunkra itt és most az. Parázsló örökség ez, amely ott van a presbiteri tiszt súlytalanná válásának, a templomok kiürülésének vagy az igehirdetés hitelességének problémái mögött. Meg tudjuk teremteni a kereteit az erről való közös gondolkodásnak, beszédnek – vagy inkább keresünk egy kesztyűt?
-
Addig óvd, amíg a tiéd!
Tovább olvasom »Megszoktuk, hogy a tisztségek, bársonyszékek mágnesként húznak magukhoz, sokszor úgy gondoljuk, nélkülünk semmi sem fog menni. Ennek a legtöbbször a család a fő vesztese. A gyermek és a házastárs húzza a rövidebbet. El kell fogadniuk, hogy apa soha nincs itthon, soha nincs velünk, mert ő a fontos ember, a láthatatlan szülő.
-
Műesztendő
Tovább olvasom »Gyerekként néha föltettem magamnak a kérdést, hogy vajon hol lakik az Isten, mert az túl egyszerű válasznak tűnt, hogy az égben vagy a templomban – hiszen az ég olyan messze van, túl a madarakon, és ha itt lakik, a mi templomunkban, akkor ki van a szomszéd faluéban?! Azt nem értettem volna, hogy egyszerre több helyen, hogy egyszerre mindenütt. Ma is felteszek efféle kérdéseket...
-
Újévi sorok
Tovább olvasom »A három bölcs és a betlehemi csillag gyakori vándormotívum Joszif Brodszkij orosz–amerikai Nobel-díjas amerikai költő, esszéíró lírájában. Már élete „szovjet” korszakában sok karácsonyi művet írt; ezek számát amerikai évtizedeiben gyarapította. A születés ünnepéhez kapcsolódó költeményeinek gyűjteménye, a Karácsonyi versek Soproni András fordításában jelent meg, közvetlenül karácsony előtt.
-
Mi marad utánunk?
Tovább olvasom »Mi a mi örökségünk? Mit hordoz magával belőlünk a családtag, házastárs, gyermek és unoka? A vonásainkat? Egy-egy jellegzetes, tőlünk örökölt személyiségjegyet? Történeteket a múltból? A közösen megélt időt? Ezt mind. És talán még ennél is többet.
-
Mi van a tarisznyánkban?
Tovább olvasom »Bár életünk mennyiségi ideje elmúlik, a minőségi – kegyelmi – idő egyre több hittel, reménnyel, szeretettel tölthet el bennünket, s ez többet ér, mint bármilyen gyógyszer, bármekkora vagyon.
-
Azonosságtudat és ünnepek
Tovább olvasom »Arra, hogy Teremtőnk terve tovább él és lélegzik az ünnepelni képes hívők közösségében, garanciaként ott a Lélek és az Írás ereje. A nemzeti azonosság ügyében viszont nincs ilyen biztos alap: ezt az egymást követő nemzedékeknek kell újra és újra őszinte kritika alá vonniuk.
-
Ismerős arcok
Tovább olvasom »A Teremtő a maga képmására teremtett mindannyiunkat. Ez az imago Dei, ez közös bennünk. Jézus mutatta meg igazán nekünk, valójában testvérek vagyunk, mindnyájan arra az Egyetlenre hasonlítunk, akinek a gyermekei vagyunk. Az ismeretlen arcok ismerőssé lehetnek, ha ezt végiggondoljuk, és vállaljuk az istenarcúságot.
-
Az utolsó szénégetők, avagy mit jelent az irodalomban a református hagyomány?
Tovább olvasom »Talán nem túlgondolás kihallani a keményen kopogó mondatai hátteréből a protestáns hagyomány halk orgonaszavát. Bodor Ádám mélyen kötődik a reformátusság által alapvetően befolyásolt erdélyi hagyományhoz, annak hitbeli és etnikai toleranciájához.
-
Egy új imádságtörténeti könyv margójára
Tovább olvasom »Szigeti Jenő tanár úr vajon miért fakadt ki olyan keserűen a látszatmeditácók, látszatfohászkodások ellen? Valószínűleg azért, mert az „én, én és megint csak én” típusú világias meditáció egyszerűen nem hagy időt arra, hogy gondjaink egyetlen igazi és igaz Megoldójára, Istenre tudjunk figyelni!
-
Nemzedékről nemzedékre
Tovább olvasom »A kommunisták nemcsak megfogalmazták a céljaikat, hanem azok megvalósítására is törekedtek. Az egyházi iskolák államosítása után következhetett a módosabb, szakértelemmel rendelkező paraszti réteg felszámolása. Bár leírták, kit tekintenek „kuláknak”, ettől azonban több esetben is eltértek, gyakorlatilag bárkit minősíthettek így, akit tönkre akartak tenni.
-
Igény szerint
Tovább olvasom »Jó lenne, ha nem úgy jönne ki a gyülekezet a templomból, hogy bánja az odaszánt időt. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy csak motivációs üzenet hangozhat a szószékről, de az fontos, hogy legyen több és más, mint amit a világban kapni, lehetőleg épp a biblikumával, lelkiségével több és más. Elemi, hogy a másik idejét megbecsüljük és a lehető legértékesebb módon töltsük ki, az pedig hitünk szerint az Istennel való közösségben lehetséges.
-
A költő, mint „homo religiosus”
Tovább olvasom »A hívő költő vagy író karakterét faggatva már akkor rájövünk annak komplex voltára, amikor érzékeljük, hogy anyanyelvi irodalmunk – Heltai Gáspártól, Balassi Bálinttól napjainkig – mily szoros szálakkal kötődik a Bibliához és általában a keresztyén/keresztény/zsidó hagyományhoz. Az alkotókra jellemző, hogy az istenélményt az egzisztenciális identitáskeresés tükrében szemlélik.
-
A megnyílt ég
Tovább olvasom »Aligha van közöttünk olyan, aki még ne gyönyörködött volna az égbolt csodáiban. Nappal az ég kékjében, az ezerarcú felhők seregében, éjjel pedig a millió mécsesként világító csillagok fényében. Ennél már csak az a nagyobb csoda, ha megnyílik az ég, és a mennybe láthatunk, üzenetet kaphatunk, az Úrral találkozhatunk.
-
Hübriszturisták
Tovább olvasom »Titan és Titanic – ezek a hajónevek eleve a hübrisz megnyilvánulásai: a titánok óriási termetű és erejű ősistenségek voltak, az ég istenének fiai. Ahogy Ikarosz bukását is a hübrisz okozta, mert az apja által készített szárnyakkal túl magasra repült az ég felé, s a nap heve megolvasztotta a tollakat összetartó viaszt, így a mesterséges szárnyait vesztő fiú lezuhant, a tengerbe veszett.
-
Mi az életünk?
Tovább olvasom »Miközben eszik az életét a különféle népbetegségek, naponta a túlélésért küzd, látja a világ forrongását és rossz irányát, bele sem gondol, hogy rossz úton jár. Hogy el van veszve, és hogy vajon hol van mindebből a kiút. Néha eléje kerül egy-egy életvezetési tanács, amelyre bólint és lájkolja, hogy jé, ez mennyire igaz, mennyire így van – ennyi a lelki élet.
-
Böll közlegény magyar földön
Tovább olvasom »Hitünkkel is kapcsolatos film született Heinrich Böll keresztyén német íróról, feleségéről, a második világháborúról és hazánkról. Szederkényi Olga rendező „dokufikciónak” nevezi. – Hagyjuk, hogy a puszta egyenruha csináljon végig mindent, így kívánunk emléket állítani az arctalan közlegények eltűnt százezreinek – nyilatkozta az alkotásról, melyet ősszel mutatnak be.
-
Feladatok
Tovább olvasom »Mindenhová viszek magammal könyveket, tollat és papírt, mert ezek a munkaeszközeim: esélyt adok magamnak, hogy ne legyek „fölösleges”. Meglehet, Tolsztoj első naplókísérletének bejegyzését értem félre az akarat fejlesztésének szabályairól, mely szerint „egyetlen gondolatot sem szabad elhagyni anélkül, hogy le ne jegyezzem, és tovább ne gondoljam a megfelelő időben”.
-
A boldogság ára
Tovább olvasom »„Nincs alku, én hadd legyek boldog” – írta József Attila, ahogyan ezt is a Freudról írt versében: „Úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér.” Mégis gyakran éhen maradunk. Talán azért, mert megfeledkezünk a jézusi igazságról, amelyet Pál apostol idéz Jézustól az efezusiaknak: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.”
-
Üres idők, végtelen Isten(tisztelet)
Tovább olvasom »A szabad óráinkban kapunk időt, hogy együtt legyünk a gondolatainkkal, szeretteinkkel vagy Istennel, de a világ adta kikapcsolódási lehetőségek eltérítenek ezektől. Most azért megmarad a tévé, a laptop és az okostelefon. Sorozatok és filmek készülnek Jézusról, és még harminc másodperces YouTube-videókban is tanulhatunk róla. Vele lehetünk: a majdnem végtelen online térben – a valóban végtelen Istennel.
-
A nyár pillanatai
Tovább olvasom »A nyár elhozta minden kincsét. A dús zöldet, hogy bebarangoljuk, a hőséget, hogy vízzel fröcsköljük egymást olvadás ellen, a szabadságot, hogy levethessük az irodait. Alig várom, hogy legyen olyan hét, amikor a fiamat tanítom úszni, vagy megvitatom a férjemmel, amit olvasunk. Egyszerű luxus. De e pillanatokat nem megragadni épp olyan bűn, mint nem látogatni meg a kórházi beteget vagy nem megtartani azt a keresztelőt, amelyre bejelentkeztek.
-
Szellemi honvédelem
Tovább olvasom »Bár a történelem nem ismétlődik, mondják komoly történészek, de (mint Mark Twain írta) rímel. Vannak hasonlóságok, olykor párhuzamok, amelyekből tanulni kellene és lehet is. Amikor Európa már csak egy lépésre volt a második világháború kitörésétől, egy akkor huszonhét éves magyar író a Magyar Nemzet napilapban meghirdette és megindította a Szellemi Honvédelem mozgalmat.
-
Merüléseink
Tovább olvasom »Amikor Jézus a vízen jár, és szavával megnyugtatja a halálra vált tanítványokat, úgy tűnik, végre minden rendben. Elül a vihar, a tajtékzó hullámok eltűnnek, a tenger lecsendesedik. Hamarosan folytathatják éjszakai útjukat, mehetnek tovább, a túlpartra. Mindenki ezt várja a bárkában. Végre odaérni. Végre megnyugodni. Végre megpihenni.
-
Nemlátásban
Tovább olvasom »Kommunikációnk a személyesnek vélt szinteken is egyre inkább mediatizálódik, közvetítetté válik, és a telefon recsegése, a képernyő pixelei lassan beépülnek abba a képbe, amelyet közeli vagy távoli ismerőseinkről magunkban felidézünk. Közhely, hogy a közösségi életünkben is ezt tapasztaljuk.
-
Egy vérbeli teológus-pedagógus
Tovább olvasom »Egyszerre megható és gyakorlatias a XVII. század közepén született – és Tornától Szatmárig számtalan eklézsiában paposkodott – reformátor, Szőnyi Nagy István tanácsa: Közös muzsikálással hívogatni a gyermekeket az írás és a Biblia megismerése felé. Módszerét az egyházi óvodák az ő szeretetéhez és bölcsességéhez méltóan követik.
-
Az igazság megszabadít
Tovább olvasom »A Szovjetunió déli hadseregcsoportjának parancsnoka az utolsó szovjet katonaként távozott Magyarországról 1991. június 19-én. Az ország tehát politikai értelemben szabaddá vált 1991 júniusában. Erről évente meg is emlékezünk. Az viszont már nem az emléknaptól függ, hogy az evangéliumi igazság szabaddá tesz-e minket.
-
A szabadságról
Tovább olvasom »„Csak amennyivel magasabb az ég a földnél, amennyire megfoghatatlan nekünk, négydimenziós lényeknek a végtelen, akkora a különbség az Isten adta szabadság és a földön kiharcolható között. Jó ezt tudni! Mi pedig mára megtanultunk nagyon is kételkedve tekinteni arra a szabadságra, amelyet emberileg elérhetünk” – hangzott el Regéczy-Nagy László beszédében, 2013-ban.
-
Panaszkodás helyett panasz
Tovább olvasom »Van, amikor csak a keserűséget, a szomorúságot, a veszteséget tudjuk elmondani. Van, amikor mások miatt vagyunk padlón, van, hogy saját magunkat rántjuk a sárba. És nincs már hely a finomításra, az önbecsapásra, arra, hogy hazudjunk, magunknak is. Csak a panasz marad.
-
Isten békessége
Tovább olvasom »A békesség és a megbocsájtás olyanok, mint a sziámi ikrek, egymás nélkül nem létezhetnek. Nekünk csak a magvát kell elvetnünk. Sokszor lehetetlennek tűnik megbékélni magunkkal is, pedig egy mustármagnyi hit is elég Istenben és az ő Lelkében, aki pünkösdkor kitöltetett a tanítványokra, mert a békesség a Lélek által, a föld pedig magától terem.
-
„Kövess engem!”
Tovább olvasom »Talán kevésbé figyeltünk a mondat végi egyszerű meghívásra: „Kövess engem!” Krisztus ugyanezt mondja tanítványainak is, például a Lukács evangéliumában ekképpen: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!”
-
Jézus szemében
Tovább olvasom »Pétert sokkolja az istennélküliség. Ezért amilyen gyorsan csak tud, visszatér az Úrhoz. A ma embere ezzel szemben meggyőzi magát az életét behálózó politikailag korrekt gondolattal, amely nem akar tudni Istenről.
-
Harag és megbékélés
Tovább olvasom »Félő, hogy a szűnni nem akaró háborús helyzet még hosszú ideig fennmarad – miközben keresztyén emberként a békességet óhajtjuk. Noha más tartalmi környezetben, de Steinbach József dunántúli püspök is hangsúlyozta a minap zsinati elnöki székfoglalójában a Szentírást idézve, hogy nem erővel, nem hatalommal, hanem Szentlélekkel kell embertársaink felé fordulnunk.
-
Egy rendhagyó pünkösdi vers
Tovább olvasom »Kosztolányi Dezső életének és életművének vannak református vonatkozásai is. A Károli-féle Biblia világában is otthonos volt, a szakrális tartalom mellett annak magával ragadó, el soha nem halványulóan szép magyarsága miatt. A reformáció öt évszázadának novelláiból című kötetben számos protestáns szerző mellett az ő egyik műve is helyet kapott.
-
Kalauz
Tovább olvasom »Hogy ne az épp rajtunk uralkodó hangulat vagy az aktuális élethelyzet szerint válasszunk igeszakaszt, napirendet kínál a Bibliaolvasó Kalauz. Figyeljük meg, hogy mégsem lesz véletlenszerű az így kapott elrendezés! Attól függően, mikor, melyik napszakban olvassuk, úgy szervesül az Ige az életünkbe.
-
Isten, a szabotőr
Tovább olvasom »Az egyházunk most kényszerváltozásban van, vezetői, törvényi változásainál és a világ változásánál fogva egyaránt. Nagy kísértés visszavágyni valamilyen nosztalgikus, idealizált békeidőt, változatlanságot, virágkort, de semmiképp sem megy úgy tovább, mint eddig. Kérdés, hogy a bizonytalanságot, kényelmetlenséget mivel próbáljuk oldani.
-
Megéri-e keresztyénnek lenni?
Tovább olvasom »Gondoskodnom kell a családomról, magamról. A lelkemről, a testemről. A kocsimról, a cipőimről, a mobilomról. Az csak nem olyan nagy baj, ugye, Uram? Jézus tudta, hogyan gondolkodunk, ezért számos alkalommal emlékeztetett arra: az Úr gondoskodik az övéiről. Ez nem azt jelenti, hogy karba tett kézzel kell kísérteni az Istent, megtart-e akkor is, ha magam semmit sem teszek ezért.
-
Lelkészek és a csokigyár
Tovább olvasom »Lehet a lelkészeket súlytalannak, akár pipogyának ábrázolni, de bosszantott, hogy a gonosz védelmezőjének szerepében láttam az egyházat olyan alkotásban, amely egyébként kedvemre való, és szívesen mutatom meg a gyermekemnek. A film elvarrta a szálakat, egy maradt függőben, a templom, a száz csuhás ügye.
-
Fény a belső sötétségben
Tovább olvasom »Keresztyénként nézve az önmagunk valóságának köreiből való kilépést és a szembesülést, majd a belátáson alapuló integrációt önmagától nem képes megtenni az ember. A hívő számára ez isteni kegyelem. Mert keresztyén szempontból az is az, ha valaki magától jut el ide. A belső sötétségünkkel szembenézni nem egyszerű, de termékeny út.
-
Az egyház legnagyobb vagyona
Tovább olvasom »Pál nem a gyülekezetet mint intézményt féltette. Hogy mi lesz, ha nem bírják, ha elfogynak! Akkor tenni kell valamit, mert kell hogy legyen thesszalonikai gyülekezet! Nem történhet meg, hogy ott ne legyen! Pál nem valami virtuális keretet féltett, egy bejegyzett közösséget, amelynek x számú ember a tagja, és úgy működőképes.
-
Isten belájkolt
Tovább olvasom »A padokon összeverődött fiatalok kezében ott a teló. Nem beszélgetnek, nem ugratják egymást, sőt zenét sem hallgatnak, csak gyorsan pörgetik a képernyőt. Együtt vannak, mégis külön, más-más társaságban. Hirtelen úgy érzem magam, mint aki film forgatásba csöppent: a jelenet az lehet, hogy mindenkinek nyomkodnia kell a telefont, különben az lemerül, és életüket vesztik.
-
Bibliás utószó a költészet napjához
Tovább olvasom »„Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni. De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót nyelveken” (Károli-fordítás, 1Kor 14,18–19). Ez voltaképpen intés a költői önmérsékletre, a nem agyonszerepelt életre is, amely Aranytól Pilinszkyig sok hívő poétát jellemez.
-
Lelki utakon a nyári szabadság alatt
Tovább olvasom »A szabadság megszentelt idő lehet, amikor egyszerre van jelen életünkben a hálaadás, az emlékezés, a megpihenés és az előretekintés a következő időszakra és Jézus visszajövetelére egyaránt. Ideje lehet ez a nyugalom megélésének az örök élet reménységének fényében.
-
A megtalált
Tovább olvasom »Amikor már élesedett, hogy mihez kellene kezdeni az élet nevű társasjátékkal, jött a hívás. Társakra, mesterekre és célokra találtam az úton, de menet közben a feladat is megtalált: írni. Nagyjából ezzel egy időben jutottam el életem első Csillagpontjára, rögtön megbízatással: megörökíteni, amit lehet, tudósítani, reflektálni.
-
Köszönöm...
Tovább olvasom »... szépen, nem akarok tanmese főhőse lenni! – válaszolta egy sok szenvedéssel megrakott ember a lelkészének, amikor az azzal bátorította, hogy példává lett mások számára a családban és a gyülekezetben. Hiszen még hívő emberek között is kevés van, aki zúgolódás nélkül annyi terhet visz, amennyit évek óta ő. Ránéznek titkon a családtagok, és figyelik, honnan van az ereje.
-
Megvan az ideje
Tovább olvasom »Jó volna a Bibliát is lassan olvasni. Olyan jézusi tempóban. Folyamatos, valódi kapcsolatban az Atyával, elsődlegesen rá, az ő végtelenségére és nagyságára figyelve, másodlagosan önnön korlátozottságunkhoz, lassúságunkhoz igazodva. Mert bár szeretnénk olykor mást gondolni, végül is csak gyarló, hibát hibára halmozó emberek vagyunk. Isten pedig ebben az állapotban is tud minket jól használni.
-
Földindulás után
Tovább olvasom »Így van az egész, együtt. Az idő és tér dimenziói, élők és holtak, szent és profán, a civilizáció és a vadon, a határok és határtalan terek, s az, hogy mindez egységes képpé akkor formálódik, ha a találkozás után a szent hely kapujából tekintek rá.
-
Te, drága élet!
Tovább olvasom »Mintha kevésbé volna meg bennünk az élet féltése, mint évtizedekkel korábban. Nem tanulunk a tragédiákat közel hozó hírekből. Mintha azt hinné az ember, a baj mindig csak a szomszédnál vagy még inkább távoli helyeken, ismeretlen emberek ajtaján kopog.
-
Augusztusi ünnepünk értékei
Tovább olvasom »Az ezerszáz éves magyar államhoz tartozás élményének vonatkozásai olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek a mindenkori politikai közélet csatározó felei által megszállt övezetekbe vezetnek: lehet-e és hogyan keresztyén egy egyébként modern, demokratikus és nagyrészt liberális alapokra épülő politikai rendszer? Hogyan képzelhető el az istváni magyar állam ma, amikor a történelmi Magyarország területi egysége már nem áll fenn?
-
A koszorús király
Tovább olvasom »Ő koszorúként adatott nekünk. (Az István név 'koszorú-'t jelent.) Szent István nemcsak harcedzett hadvezér volt, mélyen hívő férfiú, egyház- és országépítő uralkodó, bölcs és tudós gondolkodó, de szerető, gyengéd édesapa is, akinek szívét ugyancsak átjárta a fájdalom éles tőre, amikor elveszítette egyetlen élő fiát, Imre herceget. Áldott legyen életéért az Isten!
-
Az üres kereszt kísértése
Tovább olvasom »A szeretet Istentől ajándékba kapott szerzeményünk; etet, azaz éltet. A gyűlölet a kísértésben elbukva sejtmagjainkba kódolt sátáni algoritmus: ha nem engedjük, hogy a Szentlélek tűzfallal körülvegye, felgyűlve bennünk, halált szerez. Vádaskodással, az elhallgatás némaságával, önpusztítással vagy más elpusztításával. A szeretet szelíd gyümölcseit teremjük, vagy mosva kezeinket, „feszítsd meg!”-et kiáltó ítélkezők vagyunk?
-
Húsvét élménye
Tovább olvasom »Jézus feltámadása mindannyiunknak azt bizonyítja, hogy a jó végül győzedelmeskedik a rossz felett, és Isten szeretete erősebb minden próbatételnél. E bizakodás és megújulás üzenete ad erőt nekünk, hogy továbbra is a jóra törekedjünk, még a legnehezebb körülmények között is. –Csató Gábor, az Országos mentőszolgálat főigazgatója húsvéti gondolatai
-
Reménységben várakozunk
Tovább olvasom »Én miért adnám fel? Hisz olyan Istenem van, aki a halált is legyőzte. Akkor mi lehet számára lehetetlen? A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete – a nekünk adatott Szentlélek által. Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért.
-
Bizonnyal feltámadt! A sír üres…
Tovább olvasom »Az Úr Jézus kereszthalála előtt háromszor is elmondta tanítványainak, hogy harmadnapon feltámad. Sőt, Lázár történetében arról is beszélt Mártának, mi az összefüggés Urunk feltámadása és a miénk között: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha”. Vagyis Urunk személye maga a feltámadás!
-
Kifőtt a kávé
Tovább olvasom »Teleki Gáborral tartok a gyülekezet ügyeit intézni, még az istentisztelet előtt. Ennek a – svájci magyarokat összegyűjtő – kicsi közösségnek a szó eredeti értelmében arisztokrata a gondnoka, Krisztus az Ura és Isten a gondviselője. Isteni és emberi áldozat áldása van rajta.
-
A halál és a feltámadás között
Tovább olvasom »Elvérezhetne már a viszály a csatákon, ahogyan Vörösmarty kívánta, s kezdetét vehetné egy új, a szeretet és a kölcsönös megbecsülés törvényén alapozott világrend. Ennek elérésében segítsen bennünket a Teremtő, hogy bekövetkezhessék Krisztus második eljövetele, a végső feltámadás.
-
Van-e sötét fény nélkül?
Tovább olvasom »Egy hajunk szála sem eshet le Isten tudta nélkül, vagyis ha nem felejtkezünk el arról, kit kell követendő példának tekintenünk, akkor tudhatjuk, hogy semmi sem történhet értelmetlenül, csak meg kell várnunk türelemmel azt a pillanatot, amikor Isten megajándékoz kegyelmével. Nincs más dolgunk, mint feltenni a kérdést: őszintén vágyunk-e a változásra?
-
Nem az én erőmből
Tovább olvasom »Akit szolgálok, nem olyan Isten, aki elveti a gyenge hitűeket, sem azokat, akik úgy érzik, nem elég jók. Ő az a szeretetteljes Atya, aki mindig kész emlékeztetni minket arra, hogy úgy mehetünk hozzá, ahogy vagyunk, és többel mehetünk tovább szolgálni. Nem vagyok tökéletes, de Isten engem is használni tud.
-
A Nagy Terv
Tovább olvasom »Hétköznapi érzékelésünkkel szemben a Nagy Terv már a Kezdet előtt létezett, és az Örökkévalóságra vonatkozik. Ha tehát most kérdeznék tőlem, mik a terveim, csupán megköszönném, hogy lehetnek egyáltalán földi terveim, s ha már lehetnek, szeretném alávetni azokat a hit nemes harcának, hogy futásom ne legyen haszontalan.
-
Kell-e még feltámadás?
Tovább olvasom »Az ünnepek világából és a kulturális öntudatból kezd kiveszni a keresztyénség, állapította meg egybehangzóan egy ferences szerzetes és egy református lelkész. És ez további kérdéseket vet fel. Akar-e még új életet, földi létezése utáni mennyei folytatást a mai ember? Akar-e ott lenni, aminek létezésében valójában nem is hisz?
-
Húsvéthétfő délutánja
Tovább olvasom »Ez az az idő, amikor elhagyjuk az ünnepet és az azt megelőző időszakot: a hosszú böjtöt, a nagyhét pontról pontra felidézett eseményeit, a nagypéntek súlyosságát, a nagyszombat csendjét és végül a húsvéti öröm kitörését, bizonyosságát és valóságát: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! Húsvéthétfő délutánján már a hétköznapok felé tekingetünk.
-
A zarándok útja Bunyan Jánostól, fordította B. L.
Tovább olvasom »A Ráday Könyvár régikönyv-kiállítása bemutatójaként vettem kézbe egy ritka becsű kincset a Múzeumok Éjszakáján. Nem a kora teszi igazán értékessé John Bunyan A zarándok útja című, bibliai elemekben gazdag regény első kötetének 1867-ben megjelent, gördülékeny magyar fordítását, hanem a mű sok akkori fiatal lélekre gyakorolt hatása.
-
A nyolcvanöt éves Balczó András békessége
Tovább olvasom »A keresztyénséget eldobható arculati elemnek tartó közéleti és celebipari szereplők korában érdemes hangsúlyozni, hogy Balczó András akkor is vállalta a hitét, amikor az számára hátrányos volt. Neki nem pusztán szirupos szavakat, hanem egész életet formáló elköteleződést jelentett és jelent a keresztyénség.
-
Egy pomológus lelkipásztor
Tovább olvasom »Miháltz Elek nagytiszteletű úr nem csupán prédikációkkal, majd méltó halotti orációkkal táplálta ötven éven át Magyarvalkó népét, hanem korának egyik leghíresebb és legnagylelkűbb pomológusa volt. – Fontos, hogy az igazi lelkek pásztorai minden időben – képletesen szólva – gyülekezeti tagjaik „pomológusai”, almáskert-telepítői legyenek, gazdagító, tápláló gyökerekkel!
-
Isten, haza, embertárs
Tovább olvasom »A magyar cserkészet mindig a valláserkölcs alapjain állt, tevékenységét meghatározta a hazaszeretet és az egymásért viselt felelősség. Az Isten, haza, embertárs hármasa áll a magyar cserkészet középpontjában – megtartva az értékeket, a hagyományos identitást. De megfelelő módon alkalmazkodva az idők változásaihoz. Bóna Zoltán tanulmánya az Egy jobb világért – 110 éves a magyar cserkészet kötetben protestáns szemmel vizsgálja meg a magyar cserkészet múltját és jelenét.
-
Úton a nagy ölelés felé
Tovább olvasom »Mert legyen bár vád, korbács, szög, fulladásos, sanyarú halál, egyik fájdalom sem fogható ahhoz, amely az Atya és gyermekei elszakadása feletti fájdalom. Ezért a katarzis sem lehet nagyobb, mint az az ölelés. Minden kísértés visszautasításával, minden szenvedéssel szembenéző merész lépéssel közelebb jutunk a nagy öleléshez.
-
A nevelés gyümölcse
Tovább olvasom »A református értelmiségiek, pedagógusok, tudós és közéleti személyek munkája, gondolatai, alkotásai és meghozott döntései ma is jelentős erővel hatnak társadalmunkban. Hogy ez így legyen a jövőben is, szükség van a református iskolákban folyó állhatatos nevelőmunkára. Érdemes a mai református értelmiségiekre és nevelőkre figyelni, csakúgy, mint a szárszói nemzedék által megfogalmazottakat tanulmányozni.
-
Vezető kerestetik
Tovább olvasom »Az őszinteséghez önkritika kell, a hazugsághoz csak hangerő. A követéshez alázat kell, a vezetéshez csak pozíció. Ezzel egyúttal áthatóvá az válik: az a lehető legkevésbé rossz vezető, aki magát félrerakva igyekszik Isten akaratát megvalósítani. Aki a maga autoritásában is gyermek, szolga, alárendelt, méghozzá a legigazabb királyé, a legirgalmasabb bíróé és legszigorúbb apáé.
-
Az Isten a részletekben rejlik?
Tovább olvasom »Ha hajlandók vagyunk a tőlünk telhető legegységesebben nézni Istent, egyértelművé válik, hogy ő jó, sőt sokkal jobb, mint mi remélhetnénk tőle. Akkor is, sőt éppen azért, mert vannak olyan részei, amelyek meglepnek bennünket, amelyek befogadhatatlanok. Ő a teljesség, az Alfa és az Ómega, az igazság, az élet, a feltámadás.
-
Hosszú beszélgetés az Úrral
Tovább olvasom »Ha nem tudok megállni, lassítani, akkor értelemszerűen nem fogom keresni a templom csendjét, az istentisztelet békéjét, mert túlpörgő életem nem tud mit kezdeni az elmélyüléssel, a lelki stációval. És szép lassan kikopik belőlem a lét e formája. Már nem jutnak el hozzám Isten válaszai. Az ember lelkében ma zsúfoltság van.
-
Az ördögnek megfizetett vám
Tovább olvasom »Vannak nehéz helyzetek, amelyekben az egyetlen hiteles viselkedés az, ha felszólalunk a minket ért csapások miatt. A Bibliában is azt látjuk, hogy lehet panaszkodni, mert nem minden panasz zsörtölődés, ahogyan az emberek megélt fájdalma, szenvedése sem Isten ellen való vétek.
-
„A testi gőg: halál!”
Tovább olvasom »A méltán nemzetközi hírűvé lett Vankóné Dudás Julinak, a magyar népi festészet egyik képviselőjének arcvonásai hatvanéves korában is megőrizték ifjúkori szépségüket. Láttam hasonlóan sugárzó idősebb férfiakat és nőket szűkebb hazám, Baranya falvaiban, a Székelyföldön, a Felvidéken, Somogyországban, a Tiszántúlon vagy Walesben és Norvégiában is.
-
Írásjelek
Tovább olvasom »Amikor nem egyszerűen pályát választ az ember, de hivatást is, mögötte van sok-sok írás és jel. Egyes döntéseit már zárójelbe is tette, pedig érdemesebb volna gondolatjelek közé illeszteni, mert minden korábbi cselekvés meghatározza a jelen pillanatot, s a jelen pillanat oka lesz az elkövetkezőnek.
-
Elfeledett hűség
Tovább olvasom »Az Isten nem feledkezik meg rólunk, „akár élünk, akár halunk, az övéi vagyunk”. Jónást sem felejtette a tenger hullámai között, cethalat küldött érte mentőcsónakul, hogy céltalan útjának véget vessen, s eljuttassa Ninivébe. Majd egyszer valamikor ezek a kallódó tárgyak is újra gazdára lelnek.
-
Örökségünk
Tovább olvasom »Az örökség az, amire reflektálunk, amit a miénknek érzünk, amiben a múltunkat látjuk és aminek folytatóiként gondolunk magunkra. Az örökség így mindig több, mint az a tárgy vagy dolog, amelyet ránk hagytak. Valahogy így van ez a kazettás templomokkal is.
-
A teremtett víz
Tovább olvasom »Az egyéni gazdálkodónak megszemlélhettem azt a földjét is, ahol egy korábban létesített vízcsatorna közelsége lehetővé tette, hogy a legnagyobb szárazságban is öntözzön. Vizes példát hoztam, hiszen a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által évente hirdetett teremtés hete középpontjába idén a víz került.
-
Csillagok vezetnek
Tovább olvasom »„Hajótöröttek vagyunk, akik a csillagokat nézzük, s a partot keressük, abban a hitben, hogy van part, s a csillagok vezetnek” – írta Németh László. Az 1848–49-es szabadságharc olyan fényes csillag, amely már egy és háromnegyed évszázada mutatja az utat nekünk, mai magyaroknak. Ne hagyjuk feledésbe merülni hírneves és hétköznapi hőseinek és tetteiknek dicső emlékét.
-
Lehet-e izomból szeretni?
Tovább olvasom »Szerintem a szeretet fáradsággal, néha izzadsággal elért állóképesség. Napi, rendszeres tréninggel fenntartott életforma. Következetesen végigvitt edzésterv. A romantika szeretetfogalma ezzel szemben megfoghatatlan, uralhatatlan lila köd. Kiszámíthatatlan, olykor halálos transzállapot.
-
Vendégségben
Tovább olvasom »Isten vendégeinek arra is jut idejük, hogy elgyönyörködjenek a teremtett világ szépségében, egymásban, gyermekeik és unokáik mosolyában. Rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e a meghívást, elcsöndesedünk-e annyira, hogy meghalljuk Jézus szavát: „Jöjjetek hozzám mindnyájan!”
-
Víz és igazság
Tovább olvasom »A bölcsesség, az igazság hiánya épp oly veszélyes lehet, mint az ivóvízé. Miközben a szándékok szerint lényegében vallási tanításoktól független, tudományon és technikán alapuló civilizációban élünk, a világjárvány azt is megmutatta: milyen szűk látókörű, irracionális és babonás tud lenni a tudományvallásba menekült világ is.
-
Segíts magadon…
Tovább olvasom »Eszembe jutott a korai, tizenhetedik századi Amerika, a zarándok atyák (és persze anyák!) korának egyik furfangja. Az Újvilág első, szegény időszakában, amikor a vasárnapi istentiszteleteket nem templomokban, hanem imaházakban tartották, a gyülekező-hívogató jelet rendkívüli találékonysággal úgy oldották meg, hogy egy-egy hatalmas termetű, már megtért, keresztyén indián kezébe óriási tengeri kagylót adtak.
-
A heti bibliai részhez – Péter szabad!
Tovább olvasom »A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Győri István írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg jobb értéséhez.
-
Kiálts, város! – Szabó Magda örök debrecenisége
Tovább olvasom »A XVII. század elején játszódó darab a világhatalmak (Habsburg és Ottomán Birodalom) meg az erdélyi fejedelemség és a magyar főúri ambíciók közé szorult Debrecen sorsából örök magyar dilemmákat bont ki.
-
Tükör
Tovább olvasom »Persze hogy rossz szembesülni rossz hírekkel! Csak annak nem az, akit nem érdekel a téma. Bennünket, akik rátettük hitünket, életünket, adományainkat Krisztus ügyére, bánt, ha kevesebben vagyunk, mint tíz vagy húsz éve. De ha nem nézünk tükörbe, meg sem találhatjuk a felelősségünket és lehetőségeinket az adott helyzetben.
-
Egyre kisebb istenek
Tovább olvasom »Pál kétezer éve is tudta, hogy hihet magában és a maga erejében a megfelelő keretek között, ez nem bálványimádás. De azzal is tisztában volt, hogy (hol) vannak határok, hol kell helyet adnia Krisztusnak. Ismerte az egyensúlyt, mert ismerte az Atyát.
-
Lassíts!
Tovább olvasom »Nehéz váltani. Különösen annak a pörgéshez szokott személyiségnek, aki megszokta, hogy nélküle minden összedől. Aki úgy érzi, képtelen megállni, hiszen egész életében sietett. Nehéz új szokásokat, új iramot beiktatni, levenni a lábunkat a gázpedálról.
-
A barátság ajándéka
Tovább olvasom »Ahogy az igaz szeretetnek, úgy a barátságnak is ára van. Ha nem tudunk is olyan mértékben szeretni és áldozatot hozni, mint azt Jézus tette értünk, de a barátság ennek a felebaráti szeretetnek a kisiskolája mindannyiunk számára. Ezt az iskolát mindannyiunknak ki kell járnia, ugyanis az életkor előrehaladtával barátkozási szokásaink jelentős változásokon mehetnek keresztül.
-
Két héttel később...
Tovább olvasom »Gyakran megrebeg a fényünk, ami azt jelzi, olyan korban élünk, amelyben túlvállaljuk magunkat. Közben pedig kifolyik ujjaink közül az élet. Elmúlik és mi már hiába kapkodunk kétségbeesetten, páni félelemmel a lepergő homokszemek után, mert semmink sem marad. Még az életünk sem. Rebegő fényünk, elmúló életünk egyetlen biztos pontja az, aki életet adott számunkra, és Krisztusban életet ad az elmúlás után is.
-
Janus-arcú reformáció
Tovább olvasom »Amikor minden év októberének végén a reformáció kezdetére – Luther Márton legendás wittenbergi fellépésére és azt követő tetteire – emlékezünk, nem csupán egy régmúlt történelmi eseményt idézünk föl, hanem egy máig tartó és a jövőbe mutató „végtelen történet” részesévé is vál(hat)unk.
-
Kelj fel, és járj!
Tovább olvasom »Jézusnak e gyakran elhangzó szavai baráti biztatásnak és isteni parancsnak egyként beillenek. Mit is jelent e néhány szó, amely nemcsak sántáknak vagy bénáknak szól, de mindnyájunknak? „Kelj fel, és járj”, azaz ne félj az élettől, ne lecsavart lángon égj, ne takarékoskodj se a munícióddal, se magaddal, merj élni, szeretni és remélni!
-
Útmutató példák
Tovább olvasom »A példamutató személyek és tettek utat mutathatnak nekünk abban is, milyen megoldásokat válasszunk egy-egy helyzetben. Különösen manapság van nagy szükségünk a múlt tapasztalataira, amikor egyre több válsághelyzettel találkozunk a világban.
-
Akciós-e a kegyelem?
Tovább olvasom »A legértékesebb dolgokat Istentől ingyen, ajándékba kapjuk! Aki igent mond Jézusnak, és belép az örök élet dimenziójába, az már nem rohan többé bomba üzletek felé. Annak ugyanis örök élete, azaz korlátlan mennyiségű ideje és öröme van.
-
Istenvalóság
Tovább olvasom »Isten valósága határozza meg a relációkat, a természeti törvényeket, s amit hiszünk, és amit tudományosan bizonyítunk. A tapasztalati valóság néha ellentmondani látszik az elméleti szabályszerűségeknek, azonban a hitbizonyosság is a valóság alkotója. Ráadásul az anyagi világot kutató fizikusokat előbb-utóbb meggyőzik a felismeréseik: ami a szubatomi és a kozmikus világban létezik, Isten nélkül nem létezhetne, nem működhetne.
-
Érzelmi hullámvasúton a prófétákkal
Tovább olvasom »Izgalmas kísérlet egyszer szétszálazni a szöveget, és előbb az ítéletes sorokat olvasni, majd feloldásként a megmentő, áldó részeket. Ez is torzítás, hiszen az emberéletben sem biztos, hogy ebben a sorrendben állnak elő ezek, de talán mégsem idegen gondolat Isten tervét felmutatni.
-
Randiguru
Tovább olvasom »Fontos szabály: találjuk vonzónak a másik felet! Nem elég, hogy kedves, megbízható, biztonságot teremtő. Legyen az, akire mindig vágytam, akinek a közelsége hatással van rám, felvillanyoz a jelenléte! Ez a fajta szerelem lesz a későbbi házasság aranytartalékának egyik mozgatórugója – állítja Szőke Etelka család- és párterapeuta.
-
Halálfélelem ellen
Tovább olvasom »Születésem óta istenhívő emberek vettek körül, így már egészen korán a református hit tanítása szerinti elképzeléseket hallottam a halálról és arról, mi, ki jön utána. Tettem fel vad kérdéseket gyerekként, aztán még vadabbakat kamaszként, és megküzdöttem a válaszok elfogadásáért is, mégis biztonságos kereteket adott a vallás.
-
Szeretetlakoma a Mudrány étteremben
Tovább olvasom »A közelmúltban Sárospatakon, a XVI–XVII. századi református könyvkultúrát is tárgyaló konferencián igazi agapéban részesülhettünk. Szerepe volt ebben a helyszínnek is: ez a – napjainkban főleg menzaként szolgáló – intézmény Mudrány András szabolcsi és zempléni földbirtokos végrendelete jóvoltából a pataki dákok tápintézeteként szolgált.
-
Isten hozott!
Tovább olvasom »Mindenkit Isten hozott. A Lélek munkálta jöttét, érkezését, ebbe az irányba fordulását. Hogyan és milyen formában? Az Úr titka ez. Éppen ezért nem is tudunk pontos válaszokat adni, csak annyit, hogy érezzük a vonzást. Azt, hogy jönnünk kell. Azt, hogy itt, ezen a helyen végre minden más. Más, mint ami egész héten át körülvesz minket életünk és a világ számos helyszínén.
-
„Asztalodnál lábam megáll…”
Tovább olvasom »Az egyéni bizonyságtételt, Istenhez kötöttséget megfogalmazó Igékkel megírt tárgyak – elsősorban terítők, kelyhek – a közösség használatába többnyire azzal a gesztussal kerültek, hogy az adományozó az úrasztalára helyezte azokat.
-
Jelenlét a romokon
Tovább olvasom »„Isten a szenvedésre nem magyarázattal, hanem a jelenlétével válaszol.” Hálás voltam, hogy e gondolattal indult a reggelem, hogy ez megelőzte a háborús híreket. És milyen szeretetteli gondolat, hogy Isten nem magyarázkodással, okoskodással válaszol, ha tehetné is – sokkal inkább, mint bármelyikünk –, hanem önmagával. Az ő transzcendens békéjével, gyógyításával, erejével. Logikával dacoló szeretetével.
-
Egyensúlyozás a mindennapokban
Tovább olvasom »A munka és a magánélet közötti egyensúly felborulása számos kedvezőtlen következménnyel jár. Stresszt, kiégést és frusztrációt okoz, amelyet a családi és társas kapcsolataink sínylenek meg, valamint a saját egészségünk. Épp ezért tudatosságra és új szokások elsajátítására van szükség az egyensúly fenntartásának érdekében.
-
A férjek valósága
Tovább olvasom »Tökéletlenek, de vállalják a felelősséget, lehetnének jobb lelki vezetők, ám mindennap imádkoznak értünk. Szeretnek bennünket, jól is, rosszul is – de hát ezt tesszük mi is, feleségek. Szent Ágoston híres mondása ez: szeress, és tégy, amit akarsz. Elsőre olyan felszabadító a gondolat, hogy mindent megtehetek…. pedig ez a felszólítás finom határokat is szab.
-
Érzékelhető Isten
Tovább olvasom »Isten kívül áll a mi koordinátarendszerünkön. Őt nem címkézhetjük fel azokkal a jelzőkkel, amelyek segítségével egy kalap alá veszünk mindent és mindenkit, ami és aki a rajtunk kívül álló világban van. A szó szoros értelmében sohasem látjuk, nem érezzük az illatát, nem halljuk a hangját, nem ér hozzánk fizikailag, ez a hiány pedig, ha nem teszünk külön lépéseket, a kapcsolódás útjába állhat.
-
Rentabilitás és misszió
Tovább olvasom »Ki merem mondani, le merem írni: rendkívül nagy kísértés ma gyülekezeteinkben, de közegyházunkban is, hogy a rentabilitás aranyborjúja körül táncolunk. Persze joggal lehet kérdezni: hiszen minden drága, ráadásul ma már nagyok az igények, miből legyen akkor misszióra forrás?
-
Az advent lényege
Tovább olvasom »Az Apró Csodák Református Óvoda közösségi oldala a lényegre hívja fel a figyelmünket: advent napjain minden este olvassunk el egy-egy fejezetet Lukács evangéliumából. Így megismerve Jézus életét, pontosan tudjuk majd, kinek a születésére emlékezünk karácsonykor.
-
Útitársak
Tovább olvasom »Istennek a „veled vagyok” kijelentése is azt üzeni nekünk, hogy ő nem alattunk vagy fölöttünk, előttünk vagy mögöttünk, hanem mellettünk van, tehát nem alá- vagy fölérendeltségről van itt szó, ő kísér bennünket!
-
Átokból áldás
Tovább olvasom »Nemcsak száz évvel ezelőtt – mint Ravasz László püspök munkáit olvasva láthatjuk –, hanem ma is vannak elfogyó közösségek. Sőt, már korábban is nehézséget jelentett egyházunk számára, hogy a gyarapodó gyülekezetek mellett bizony vannak fogyatkozók is. Ezzel nehéz szembesülnünk, még akkor is, ha a mögöttük részben meghúzódó társadalmi folyamatok az egyháztól függetlenül zajlanak.
-
„A hideg miatt nem szánt a rest…”
Tovább olvasom »Milyen nagy volt azoknak a didergető időszakoknak a száma, amikor a kétségbeesés s a tétlenség lett volna talán megbocsátható válaszunk, de mi minden ilyen alkalommal a munkát választottuk. Nem „önmegszentelési gyakorlatként”, nem dacból, hanem Isten sorsmenekítő üzenetének engedelmeskedve.
-
Zsoltárhangok a kövek közül - Finta József emlékére
Tovább olvasom »A letisztultság és az átláthatóság iránti igény nem pusztán a szakrális épületek megálmodásakor jellemezte Finta Józsefet. Aligha van olyan építész, aki ennyire meghatározta Budapest elmúlt fél évszázadát, még akkor is, ha házai gyakran vitára ingereltek.
-
Az igazi áldozat
Tovább olvasom »Az áldozati kártya kijátszása sokszor visszaélés a mindenkiben meglévő jóindulattal: ilyen lehet a kisebbségi kártya rendőri intézkedésnél, bántalmazási kártya válóperben, diszkriminációs kártya a munkaügyben. Ezzel áll szemben Jézus parancsa: tartsd oda a másik arcodat is! Ezt vágja Pál is tömören az arcunkba: tűrd el a kárt, szenvedd el a sérelmet!
-
Adventi kérés
Tovább olvasom »Benne van az adventi hívásban, kérésben – a jövel, Uram, Jézusban – a jelen is, amelyben élünk. Várjuk, hívjuk, szükségünk van rá – jövel, Uram, Jézus! Hiszem és szent meggyőződésem, nélküle értelmetlen és céltalan az emberi élet. – Pásztor Dánel tiszáninneni püspök adventi gondolatai.
-
Advent a gyászoló szíveknek
Tovább olvasom »Lesz reménység a reménytelenségben, mert Isten letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom, mert az elsők elmúltak. Ezt a világot várjuk, amelyben együtt leszünk Istennel és mindazokkal, akik az övéi, beleértve azon szeretteinket is, akiket e földön elvesztettünk.
-
A karácsony igazi ajándéka
Tovább olvasom »Az advent a várakozás időszaka. Minden advent és minden karácsony újabb esély nekünk. Esély arra, hogy méltóképpen megemlékezzünk Istenünk jótéteményéről. És arra is, hogy jobbá váljunk. Ebben a várakozási időszakban, eleinkhez hasonlóan, tartsunk lelki böjtöt! Vizsgáljuk meg magunkat, felkészültünk-e kellőképpen arra az alkalomra, hogy Isten emberként közénk jött!
-
Megszentelt pillanatok – egy gyalogfenyő alatt
Tovább olvasom »Gyerekkorom karácsonyaira, a közös imádkozásokra, éneklésekre és a szerény ajándékok adta örömre visszagondolva – például egy négyéves koromban kapott, régóta vágyva vágyott, piros-fehér pöttyös labdára emlékezve – felidézem magamban első éveim nagyon különböző fenyőfáit is. Nálunk ennek a szép, illatos növénynek a gyógyító hatása is fontos téma volt.
-
Nagyobb a titok
Tovább olvasom »Nagyobb a titok annál, hogy Dávid utódai közül valaki világra jött, megszületett egy nép messiása, bár ez sem elhanyagolható. Generációk, nemzedékek láncolata elérte a célját. Nagyobb a titok ennél, megszületett az Ábrahámnak megígért utód, akiben megáldatnak a föld minden népei. A mindenki számára legfontosabb, a legszemélyesebb, minden ember Megtartója!
-
Sötétségből világosságba
Tovább olvasom »Nézz körül életedben! Könnyen lehet, hogy a Világ Világossága köré olyan burkot, lámpaernyőt építettél, amely elhomályosítja a fényét, hogy ne világítson mindenhova olyan erősen. Így pedig, szinte észrevétlenül, a homály, a sötétség újra teret hódíthat benned. Kérd Isten segítségét, hogy ez a fénytompító ne fedje el életedben a Világ Világosságát!
-
Egyiptomból az örökkévalóságba
Tovább olvasom »Merre vezet, milyen az utunk? A Jézus születését megelőző időszak és az ezt előrevetítő ószövetségi események is megmutatják, hogyan kell megtennünk a magunk életútját. Izráel fiainak leköltözése Egyiptomba, majd szabadulásuk, utazásuk az ígéret földje felé előrevetítette Jézus és szülei menekülését Egyiptomba és a hazatérésüket. Kiábrázolja a hívő ember útját is.
-
A csendes József
Tovább olvasom »József Isten szavának meghallására összpontosít, nem önmaga kifejezésére, ahogy ezt a mai ember legfőbb céljának tartja. Ma a belső én olyan hangos, hogy kívülről nem hall meg semmit, különösen nem Isten csendes szavát. József bepillantást nyerhetett Isten szívének titkába, de ezt neki nem szétkürtölnie kellett az egész világban, hanem elrejtenie a világ elől.
-
Mária válasza
Tovább olvasom »Ha jegyese, József úgy dönt, az áldott állapotban lévő nőt házasságtörés miatt megvádolhatta volna. E helyzetben benne volt a megszégyenülés lehetősége. Mária mégis igent mondott: „Történjék velem a te beszéded szerint!” A hitben járó, kegyelmet találó emberi élet igent mondott az Isten akaratára. Hatalmas példa ez mindenki számára.
-
Leltár miatt
Tovább olvasom »„Leltár miatt nyitva” – ezt kellene kiírnunk a szívünk ajtajára, nemcsak karácsonykor és újévkor, hanem már az adventi időszak kezdetétől, s az sem volna haszontalan, ha egész esztendőben ezt a táblát viselnénk a szívünk fölött. Persze csak jelképesen, mert a tábla csupán tetteink révén volna látható.
-
Zsoltáros tempó
Tovább olvasom »Keresem az ünnep ritmusát. Azt a tempót és lüktetést, amely természetes, mint a vajúdó nő fájásai, és amely valóban szül: új életet, találkozást, csodát. Isten a csendben és a lassúságban tud megérkezni, mondja egy lelkészismerős. Hát taposom a féket, hogy lehessen ünnep.
-
Univerzum méretű szeretet
Tovább olvasom »Akinek rendben az élete Istennel, annak nincs rejtegetnivalója. A világ romlása olyan nagy, hogy annál csak Isten szeretete nagyobb, és nem tesz mást, mint Fiában önmagát adja a világért. Isten szereti ezt a világot. Annyira szeret téged, hogy odaadta érted a Fiát! A karácsony ezt a szeretetet nagyítja fel, teszi világossá.
-
Mily drága a te szereteted, Istenem
Tovább olvasom »Isten Igéje mécses, nem világítja meg a részleteket, de egyértelműen mutatja az Istennek kedves irányt, óv a veszélyes tévutaktól, Isten szemével láttatja velünk életünk eseményeit, szent összefüggésbe helyezve azokat, közben segít túllátni e világon az örökkévalóra. Jézus Krisztus ránk mutat: ti vagytok a világ világossága. – Steinbach József dunántúli püspök ünnepi gondolatai
-
Mélyre ment és mélyről jött imák
Tovább olvasom »Szeretjük inkább abban a hitben ringatni magunkat, hogy úgyis megoldjuk, meg hogy tudjuk mi, merre van az előre. – Minden alkalommal, amikor krízisbe jutunk, határtalan mélységet érzünk, és ebben nincs rutin, sem túlzott ismerősség. Ha valami dereng is a fájdalomról, annak megtapasztalása a szélsőséges helyzetekben elemi erejű.
-
Fehérke, Ezüstke és Fenyőke
Tovább olvasom »Anyu vitézül állt az adventi vártán. December minden napjára kitalált valami meglepetést. Az egyik legszebb az volt, hogy megkérte keresztapám lovakért rajongó orvoskollégáját, egylovas szánjával vigyen el minket egy kis körútra, hadd élvezzük a karácsonyi hó – Thomas walesi lelkész költő szerint – „Krisztus nevére utaló ropogását: Crisp-Christ”.
-
Adventi várakozás
Tovább olvasom »Adventben mindenekelőtt nem tenni kell, hanem engedni, lenni. Engedni, hogy amit valóságosan látunk, alakítsa az, aki Eljövendő. Ha ő jön, akkor a nekünk értékesnek tűnő dolgok mellékessé válhatnak, s látszólag jelentéktelen ügyek jelentőséget nyerhetnek. – Balog Zoltán dunamelléki püspök áhítata advent első vasárnapján
-
Az Ige egyháza
Tovább olvasom »Nekünk, reformátusoknak minden esztendő az élő Ige éve. Lényeges, hogy nyissunk a körülöttünk élő, nem egyházias, de a spiritualitásra fogékony, értékhordozó emberek felé is, bekapcsoljuk őket az egyház vérkeringésébe. A velük folytatott párbeszéddel építhetjük azt a hidat, amely összekötheti az elvilágiasodott embereket az élő Ige üzenetével.
-
„Egymás terhét...”
Tovább olvasom »Tenni kellene azért, hogy élhetőbb, jobb legyen a világ. Az egész világ terhét senki sem veheti a vállára, különben is, Krisztus már megtette, de mindenki hordozhatja a felebarátja terhét, miként az irgalmas samaritánus, aki a szó szoros értelmében hordozta a rablók kezébe esett embert. Ilyenkor mindig fölvetődik a kérdés: ki a felebarátom?
-
Út és gondolat
Tovább olvasom »Az út és a gondolat egyetlen módon találkozhat: ott és ahol az Isten rendíthetetlen Igéje összekapcsolja a kettőt, ahol a Krisztus üdvösséget munkáló útjával találkozik a mi utunk, és ahol a mi gondolatunkat átszövi az Isten szájából származó Ige, a Kijelentés.
-
Igaz világosság
Tovább olvasom »A világosságból való részesedésből támad élet. Csak ezt követheti a reflexió és a tett. Amíg nem tapasztaljuk meg, nincs miről beszélni, prédikálni, nincs mit életre váltani, nincs, ami mozogjon bennünk és mozgasson bennünket, cselekvésünk csak magunk választotta istentisztelet lesz.
-
Ha vele indulunk...
Tovább olvasom »„Mondd, van időd?” – kérdezzük egymástól. „Van időd?” – kérleljük a másikat. Egyre-másra irkáljuk tele a határidőnaplót, az idő pedig könyörtelenül telik felettünk. Gyorsan, mert ma már sietősen éljük az életünk. Szinte oda sem figyelve reá nagy kapkodásunkban. Észre sem véve, hogy „most múlik” csendesen. Csak az „eredményt” látjuk, ilyen-olyan kívánt vagy nem kívánt formában, állapotban, élethelyzetben.
-
Az idők változnak
Tovább olvasom »A mából visszatekintve valóban érzékelhetjük azt, ahogyan a háború utáni nemzedékek felnőtté válásával a hatvanas évektől kezdve (legalábbis a nyugati világban) radikális szakítás történt az azt megelőző korok értékrendjével, szokásaival. Idén hatvan éve, hogy megjelent az amerikai folkénekes-költő, Bob Dylan korszakalkotó dala.
-
Jeremiás öröme
Tovább olvasom »Nevét hallva az öröm vajmi ritkán jut eszünkbe. Pedig saját magánéleti vagy éppen hivatásbeli megaláztatásaink, csalódásaink napjaiban igazi támaszt és erőt nyerhetünk a Jeremiás könyve 15,16 üzenetéből: „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára…”