Ha október, akkor Reformációi Gálaest: idén is az Uránia Nemzeti Filmszínház adott helyet az ünnepi estnek, amelyen Steinbach József a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke tartott beköszöntő beszédet, valamint a gálaest történetében először római katolikus előadó – Kránitz Mihály teológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora – fejthette ki, miként tekint felekezete ma a reformációra.
Ha nincs a protestantizmus, talán egészen másképp használnánk az anyanyelvünket. A reformátorok korán felismerték, hogy Isten Igéjének tiszta, dogmáktól mentes üzenetének megértéséhez közérthető magyarázatok kellenek: így kezdődött a magyar nyelv rendszerének és használatának forradalmi megújítása.
Az alábbiakban Böszörményi Gézáné Kerestély Irma 1913-ban megjelent, Iskolaügy. Református nőnevelés. A jövő teendői című írását tesszük közzé kései rokona, Böszörményi Ede jóvoltából, a reformáció hónapjában az egyházért tenni akaró eleink egyike előtt tisztelegve – és emlékeztetve arra, hogy a nők lehetősége a tanulásra nem is annyira régen még egyáltalán nem volt természetes.
A reformáció eszméi ma is élők és relevánsak, követőit mindig is jellemezte a megújulás iránti vágy, amely lehetővé tette, hogy a protestantizmus különösen a gyors társadalmi változások idején virágozzék – vallja meggyőződéssel Fekete Károly. A Tiszántúli Református Egyházkerület püspökét a reformáció örökségéről és annak mai egyházra és társadalomra gyakorolt hatásáról kérdeztük.
Az új tanítások több hullámban érkeztek meg Magyarországra, nagy vonalakban leképezve a kontinensre is jellemző térhódításukat. Eleinte a lutheránus tanok jelentek meg, amiben nagy szerepet játszottak – a budai német polgárok és Habsburg Mária királyné erre fogékony udvara mellett – a wittenbergi egyetemen megforduló magyar diákok, akik többnyire Melanchthon nézeteit vették át.
