Krisztus testének Kongóban is él része. Lehetőségünk van a hosszú távú együttműködésre itteni testvéreinkkel – vallja és bizonyítja Juhász Péter Gergő. A Földkelte Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület elnökével a kongói konfliktus okairól, a keresztyének ottani helyzetéről, a szervezet térségfejlesztő törekvéseiről beszélgettünk.
Osváth Richárd kerekesszékes vívó, paralimpiai ezüstérmes és hitvalló református ember élete a sport és a hit határán bontakozik ki. Mint visszaréved, az első képes Bibliájával kezdődött el valami benne. Gyermekkorától kezdve kapcsolatban volt Istennel, mégis térdsérülés kellett ahhoz, hogy végleg visszataláljon hozzá.
A János evangéliumára fokozottan igaz: összkép, benyomás, szavakba nehezen önthető, mégis alapvető és személyes vallomás jön át belőle – vallja Hanula Gergely teológus-nyelvész, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető professzora. E bibliai könyvhöz fűzött magyarázatai a közelmúltban jelentek meg. Erről kérdeztük.
Ne gondold, hogy „csak beszéd volt”, amit mondtál, és nem történt semmi. Mert ezzel nagyon is sok történik. Beszédünk leleplezi a szívünkben levő indulatokat. Isten előtt pedig leplezetlenül kell megje lennünk, számot adva minden haszontalan szóról.
Valaha a becsület az ember jellemének sarokköve volt, ehhez igazították a döntéseket, az egész életet. Mi történt? Bogárdi Szabó István, a Károli-egyetem rektorhelyettese, egyetemi tanár szerint az alapértékeink azért kallódtak el, mert az emberek maguk is elveszettek, és céltalanul bolyonganak irányt vesztve, mert elutasították Istent és változhatatlan mércéjét.
Azt ismertük fel, hogy nekünk éppen a feltámadás és az új teremtés felől kell megszólaltatnunk az evangéliumot. Ha a bűn oldaláról kezdenénk azt megfogalmazni, először süket fülekre találna. Ha a mulandóság, a hiábavalóság oldaláról közelítve mutatjuk fel az Úr Jézus Krisztust, és ez megragadja a mai embert, el fog jutni a Megváltó bűneinkért való helyettes szenvedésének szívbeli megragadáshoz is.
Nem egy olyan műgyűjtővel találkoztam, akinek a gyermekei látták a szüleik munkáját, őket mégsem érdekelte. Még az sem mondható, hogy a felmenők nem igyekeztek átadni a szakma szeretetét. Ezt el kell fogadni, mert Isten az, aki a fogékonyságot adja. Az alap a hit, ezután következhet minden egyéb – vallja Moll Richárd.
Thománé Szikora Anita gazdagréti lelkipásztor, gyásztanácsadó és pasztorálpszichológus segítségével jártuk körbe, miként mutathatjuk meg Isten vigasztaló szeretetét a nagyszüleiket gyászoló fiataloknak. Interjú a gyászfolyamatról, a segítés módjairól, és arról, haragudhat-e a gyászoló fiatal Istenre.
A gyertyát meg kell gyújtani, hogy világítson. A Jézus által említett világosságot azonban felülről kapjuk. Amikor a keresztyén ember világít a maga szűkebb-tágabb családjában, környezetében, nem a maga fényét sugározza, hanem azt, amelyet Jézus hozott erre a világra és adott át tanítványainak.
Figyelem! Ennek következménye pedig nem az, hogy akkor szabadon távozhatunk a tárgyalóteremből, hanem az, hogy szabadon odamehetünk most már hozzá. Isten igazít meg minket, ő igazolja létezésünk értelmét azáltal, hogy szeret minket. Ez a reformáció üzenete a 21. század emberének is.
„Isten nemcsak üdvözít, hanem jónak és kedvesnek találja a mi világért elmondott imádságainkat. ’56 előtt és után is az imádság szolgálata vitte előre az egyház és – hisszük, hogy – népünk sorsát is.”
„A zsinati Kommunikációs Szolgálattal és egyházunk honlapjával, a www.reformatus.hu oldallal együttműködve a mostani és a következő hetek lapszámaiban interjúk segítségével bemutatjuk a négy egyházkerület püspök- és főgondnokjelöltjeit. Tesszük ezt betűrendben, ezért kedves Olvasóink ezen a héten a Dunamelléki Református Egyházkerület jelöltjeit ismerhetik meg.”
A mai embert különösképpen is fenyegeti a bezártság, amely nemcsak a biztonságérzet hiánya miatt van, hanem azért is, mert „magunkat bezárjuk” a másik ember elől. Zárkózunk és zárkózottak vagyunk. A biztonságérzet hiánya bizalmatlansággal párosul. Jézus gyógyító szavai éppen ezért hozzánk is szólnak. Fedezzük fel egymásban a közel állót, a rászorulót!
A tizenegyedik éve meghirdetett Teremtés hete a reménység cselekvésre bátorító üzenetét hirdeti a magyarországi egyházak közösségei. Az ökumenikus elkötelezettség és nyitottság egyik legelevenebb bizonyítéka a közös figyelemfelhívás a teremtett világ megőrzésének felelősségére.
Arról, mi is választ el bennünket egymástól, oldalakat írhatnánk tele. Mély árkok jellemzik az egymással való kommunikációinkat. Sajnos a tapasztalat az, hogy történelmünk emiatt nem is más, mint kisebb-nagyobb háborúk sorozata – de érdemes lenne ezen túllépni, mert valójában nemcsak a döntéseink következményével kell együtt élnünk, hanem egymással is.
A felsőoktatás azt jelenti, hogy a Bibliát „nem középiskolás fokon” tanítjuk, de József Attila mértékét meghaladó a miénk, mert szemeink előtt Isten népe lebeg. Oktatóként a munkánk egésze küldetés: hallgatóink egészsége forog kockán, hiszen rajtunk keresztül őt hallgatják, aki minket hozzájuk küldött. Ezt a küldetést nem illik eljátszani.
Isten akkor sem hagy el, ha nagy a próbatétel, de mi is ragaszkodjunk hozzá, mert a próbatételek, szenvedések értelme nem azonnal válik nyilvánvalóvá az ember, a társadalom számára. A mi Istenhez ragaszkodásunk közeledés őhozzá. Erre buzdít az apostoli levél is: „Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.” Ennek része az önvizsgálat, a több türelem, a másik ember megértése, megsegítése.
Ha valami nehézség adódik az életünkben, ígéretet kaptunk arra, hogy értelme van még a küzdésünknek: nem kell feladnunk, meg tudunk birkózni mindazzal, ami ránk vár. A körülményeink változhatnak, de ami a belső világunkban történik, az része az örök emberi természetnek. És ebben nem vagyunk magunkra hagyva: Isten a nehézségeinkben is velünk van.
Változatos élete többféle üzenetet hordoz: Jézus követése életközösség, a magunk keresztjének (sorsának) felvételével. Szorult helyzetben derül ki, kik vagyunk. Ezt éli át Péter a főpap udvarában. Távolról ugyan követi Jézust a Golgota felé vezető úton, de amikor egy szolgálólány a vele való kapcsolatára utal, háromszor megtagadja.
A Lélek vezetésének célja: helyes istenismeretre elvezetni minket. Szükség van erre azért, mert vannak, akik nemcsak tagadják Isten létét, hanem téves elképzeléseik is vannak róla. Sokan úgy emlegetik őt, mint láthatatlan és távoli urat, aki könyörtelenül megfizet az embernek vétkeiért. Vannak, akik a „Jóistent” látják benne, aki közömbösen szemléli földi létünket.
Aztán indulás! Követnünk kell őt. Úgy, mint eddig. Nem! Még figyelmesebben. Visszafogva a buzgóságunkat, amely arra törekszik, hogy azt tegyük, amit Jézus. Arra nem vagyunk képesek. Mert ő Isten, mi pedig teremtmények. Azt, akkor és annyit végezhetünk el, amit a fentebb sorolt helyzetekben és a többiben ő ad nekünk.
Nem tudni előre, hogy mi lesz a következő élethelyzet, csak egy biztos: a változatlanul hűséges Isten ott lesz a jövőben is. Felkerekednek, és mindennapi csodákat megtapasztalva, néha zúgolódva és megtört reménységgel haladnak tovább, majd elérkeznek a „Kánaánba”. Isten vezeti őket, és közben tanulnak.
Elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy a mi altatódalunk nem fegyverropogás, hanem például taps, köszönetnyilvánítás vagy olykor rövid koncert egy-egy erkélyről. Hálás vagyok, hogy van lehetőségünk megmutatni emberségünket, és hálás vagyok azokért, akik fegyelmezetten végzik a feladataikat.
Bizony, kell lennie legalább egyetlen ünnepnapnak az esztendőben, amikor elmélkedünk azon: mit üzen nekünk Isten a kenyér által. Éppen az által a kenyér által, amelyet a jóléti államokban egyre kevésbé becsülnek, és a korszerű táplálkozás hívei mint tömény szénhidráthordozót első számú közellenségüknek tekintik.
Első királyunkat nemcsak a Fiúisten születésének ünnepén történt megkoronázása, a saját századában történt „szentté avatása” vagy a keresztyén élet lehetőségeinek teljes körű kiépítése, stabilizálása okán nevezhetjük keresztyénnek, hanem felelős gondolkodása, szellemisége, lelkisége, hiteles élete, hiteles munkássága miatt is.
Hozhat-e életre szóló döntést egy tizenéves? Meggyőződésem, igen. Persze az évek alatt sok-sok kitérő nehezítheti az utat, és előfordul, hogy a gyermekkori döntés sokáig csak távolból felsejlő emlékként jön elő a lélek mélyéről. Mégse becsüljük le ezt az elhatározást! Hiszem, a gyermeki hittel, lélekkel kimondott őszinte szavak igen nagy becsben vannak tartva odafent.
Várakozás közben leleplezem saját magam. Itt van idő az önvizsgálatra, az imádságra, a bűnbánatra. Itt van idő a kapcsolat építésére a másikkal. A nagy várakozásban Isten formál. Az első napi önzetlenség felismerése micsoda győzelem egy keresztyénnek! S egy nap sem kell, máris megfordul a dolog. Lehet ajándékként is nézni ezekre az órákra?
A Bibliában is találkozunk nagy számokkal, amelyek egyik jellegzetes bizonysága a pünkösd utáni eseményekhez fűződik. Péter a többi tanítványokkal együtt veszi a Szentlélek ajándékát, és nagy erejű bizonyságtétele nyomán háromezer ember megtéréséről olvashatunk. Istennek azonban gondja van a kicsire is. Számára a kevés is éppoly fontos, mint a sok.
Az enyém. A történetem. Visszatekintve látom, mennyiszer vitt tágas térre, mentett meg, gyönyörködött bennem. Visszatekintve látom: ott volt. Velem. Ő nem megszépíti ezeket az emlékeket, hanem ott volt! A nyár és a holnap szabadsága a visszatekintésben, és nem a felejtésben rejlik.
A fogyatékosságnak sok olvasata van, úgy gondolom, hogy nincs rá tökéletes megfogalmazás. Ha most behívnám tíz munkatársamat, tízen biztosan tizenötféleképp definiálnák. Talán ez a leginkább szemléletes kép: ha mindenki a helyén van, és megteszi a magáét, jól végzi a feladatát, akkor nem szempont, hogy ki a segítő és ki a segített.
Fontos kötelezettség: legyünk képesek mindenért hálát adni. Akinek életformájává vált a hála, az nyomorúság idején is megtalálja az Istenhez vezető utat. Az ilyen ember a legjelentéktelenebb dolgokért is hálás, Istenbe vetett bizalma megmarad a nehéz napokban is. Hálás azért, hogy az életében Isten újabb lehetőséget ad, amelyet kegyelmi időnek nevezünk.
Ez a tavasz újra és újra eszembe juttatta Péter vízen járásának történetét: addig vagyunk képesek lépésről lépésre haladni egy ismeretlen terepen, ameddig az Úrra nézünk – azonban ő akkor is megtart, ha félelmünkben levesszük róla a tekintetünket. Ilyen időszak van talán mindnyájunk mögött, és érdemes magunkkal vinnünk belőle: végig Atyánk tenyerében voltunk.
A 119. zsoltár az új bibliafordításban A törvény magasztalása címet kapta. Isten törvényét, „a Tórát a lehető legtágabban értelmezi, mint Isten élő szavát, amely teremtő és üdvözítő hatalmat hordoz…” Szakaszonként egy-egy gondolat kiemelésével, tehát összesen huszonkét gyöngyszem felragyogtatásával hívom a kedves Olvasót böjti zarándokútra.
Az történt – magyarázta –, hogy az éjjel katonák megpróbálták eltávolítani az elnököt a hatalomból. – Katonai puccs? – rémüldöztem. – Igen, de nem sikerült nekik. – Akkor csak államcsínykísérlet – talán volt némi megkönnyebbülés a hangomban. – Igen. – És az a másik, az a toque de micsoda? – kérdeztem. – Az az esti trombitaszót jelenti – így Éva néni.
Aki Fáy Aladár családjának – a diktatúra kicsinyes bosszújának – történetét lejegyezte, az ügy egyik főszereplője volt. Az egykori református iskolaigazgató fiát, a második világháború alatti németellenes ellenállásba bekapcsolódó Arany Bálintot az egyik első, egészében politikai indíttatású perben életfogytiglani, majd végül tizenkét év börtönre ítélték.
Mivel a szabadságért folytatott küzdelmek mindig emberek között zajlanak, a szabadság amúgy elvont, megigéző eszméje és mágikus hatalma mögött valójában mindig az az igény működik, hogy a mások akaratával és hatalmával szemben az én akaratom érvényesüljön. Magyarán, minden szabadságigény legalján mindig ott van az önzés, a hatalom akarása.
Jézus különbséget tesz a siker és az eredmény között. Tudatában van annak, az előbbi könnyen megszédíti az embert: önteltté, nagyravágyóvá válhat. Ennek pedig következménye az öndicsőítés: a siker elismerésre vágyik, annak hírül adására törekszik. Láthatatlan siker nincs, de minden sikernek van másik oldala is: ha elmarad, az ember könnyen elégedetlenné, keserűvé, lázadóvá válhat.
Örülök az idei házasság hete mottójának – Beszélgessetek a házasságotokért! –, mert arra biztat, minél több minőségi időt töltsenek együtt a házastársak. Nyilván az a legjobb, ha valami természetesen működik, de a mai házasságokra ez sajnos nem jellemző – mondja Berze János, a Székesfehérvár-Budai Úti Református Egyházközség lelkipásztora.
Mindig ott van az a tűz is az életünkben, amely bár rémisztőnek tűnik, nem rejt fájdalmat. Arra hív, hogy átformáljon – megfoghatatlanul, felfoghatatlanul, de a békéről tanítva. Mi történne, ha engednénk, hogy ez a tűz lobogjon életünkben? Ha hagynánk, hogy ne csak a tragédiák alkalmával égjenek a lángok, hanem mindennap?
Ahogy meghatározója lehet a hét ritmusának a vasárnap, úgy lehet a hétköznapoké az asztalközösség, amikor a család tagjai találkoznak, és közösségben vannak egymással. A gyermeknevelésben sokat számít, hogy valaki a televízió előtt nőtt fel, vagy a család életének központi helye az ebédlőasztal volt.
A gutaütött Jézus szavai hatására felvette az ágyát, és saját lábán távozott, az ott lévők nagy csodálkozására. Ennek következménye Isten-dicsőítésük, amely spontán tört fel a szívükből. Négy olyan emberről olvastunk, akik számára nem volt közömbös egy ember sorsa, és néhányról, akik elvitatkoztak egy csodáról, amely századok múltán is beszél Jézus hatalmáról.
Hogyan kaphatunk életet az éveinkhez? Ebben az első annak felismerése, hogy életünk tartama mellett legalább olyan fontos annak tartalma. Az a felismerés, hogy az élet nem csupán biológiai lét, hanem több annál. Olyan küldetés részese vagyok, amelynek megbízója Isten, és e küldetés nem a véletlenek sorozata, hanem célirányos.
„Szabadság, egyenlőség, testvériség” az emberiség vágyott állapota. Napjainkban a legtöbb ember számára elégtelennek tűnik az élete. Önerőből próbáljuk elérni vágyainkat. Ez az Istennel való teljes közösség megszűnése, a bűneset óta van így. Ez vezetett a forradalmiság eszméjéhez, mely szerint az ember önmaga fölé nő saját erejéből.
Érdemes visszagondolni, mennyire stabilan álltunk egymás mellett, egyet akarva, egymás kezét fogva a templomban, az esküvőn. Idilli állapot. Egyet akartunk: egymást. Ám mennyire nehéz mindig mindenben így állni egymás mellett! Maradéktalanul, teljes összhangban, egy akaratban. Egy akaratban, amikor a gyerekünkről – életünk kincséről – kell a lehető legjobb döntést meghozni.
Be kell látnunk: az emberi szellem legkiválóbb teljesítményével sem mérhetjük fel az isteni titkot – sem ébredést, sem megtérést, sem újjászületést, sem üdvösséget nem kényszeríthetünk ki. De ennek nem felelőtlenségre kell ösztönöznie minket. Ellenkezőleg: szorgalmas és lankadatlan munkára.
Az ember mindig vigasztalásra szorul, még akkor is, ha a modern fogyasztói kultúra képes azt a tömegillúziót legyártani, hogy minden rendben. A vírus és a nyomában kialakuló általános bizonytalanság valójában csak nyilvánvalóvá teszi az emberi lét mindenkori nyomorúságát, a világ általános elesettségét és azt a kétségbeejtő helyzetet, melyben az ember mindig volt, van.
Az Istennel való kapcsolatunkban az egyik legfontosabb az imádkozás. A beszélgetések Istennel, az Isten által nekünk szánt út megtalálása létkérdés. Isten tudja, hogy mire van szükségünk, és mit kell tennünk. A Hegyi beszédben Jézus Krisztus megtanít arra, hogy milyen legyen az imádságunk, hogyan imádkozzunk.
Mindnyájunknak Isten nyitotta fel a szemünket és a szívünket az ő országára, ő vezetett minket közösségünkbe, ő készített fel bennünket, hogy ott együtt és egymásnak szolgáljunk. Más-más terve volt az életünkkel, azért némelyeket apostolokká, másokat prófétákká, ismét másokat evangélistákká, pásztorokká vagy tanítókká tett – ahogy azt Pál apostol írja.
Isten számos ajándékot ad nekünk a hétköznapokban, a vasárnap pedig annak a megszentelt ideje lehet, amikor egyszerre van jelen életünkben a hálaadás, az emlékezés, a megpihenés és az előretekintés – a következő hétköznapokra és Jézus visszajövetelére egyaránt. Ideje lehet ez a hétköznapi tervek készítésének is az örök élet reménységének fényében.
Bizonyságtevő ereje van annak, ha munkánk, életmódunk, a felebarátaink iránti viszonyulásunk hitből fakad. Higgyük el, ha apostolaink és hitvalló eleink ilyen, hálából fakadó példát adtak elénk, nem lenne bölcs dolog felszámolnunk ezt a hagyományt.
Kitartással fussuk meg az előttünk lévő pályát! A győzelemre vezető futás másik fontos feltétele az állhatatosság. Ez azt a magatartást jelenti, amikor egy személy vagy közösség meggyőződése mellett szilárdan és hűségesen kitart. „Az Újszövetség szerint állhatatos az, aki a Krisztus mellett mindvégig megmarad.
A feltámadott Krisztus dicsőségének hatalma átdöfte szívüket. Hogyan tette ezt? Péter megosztotta velük Jézus történetét, amelyről mondhatták volna, nekik ahhoz semmi közük. Lám, mégis nekik van a leginkább közük hozzá. Mert az üdvözítés története nem – csak – a másoké, hanem a miénk, személyesen az enyém. Mert az nyer életet, aki segítségül hívja az Úr nevét.
Szükség van ránk ebben a mai világban. Senki nem vonulhat félre, nem lehet „fotelkeresztyén”. Európa legnagyobb baja, hogy a keresztyének már csak épületeikre büszkék (jobb esetben), de megkopott az az indulat, aktivitás, amely szükséges az evangélium hirdetéséhez. Erőtlenné vált az európai keresztyénség, és elfelejtette, hogy erőt onnan Felülről lehet és kell kérni.
A lelki közösségnek, a közös könyörgésnek és a kapcsolattartásnak most még nagyobb jelentősége van. Ebben az új helyzetben, amelyben a részegyházak és az egyes református emberek élnek, nem fogadhatjuk el a sokat sulykolt szlogent, amely szerint a hit magánügy. Törekednünk kell arra, hogy a hitélet közösségi életet is jelentsen.
Minden egyes ember értékes, szerepe van. A látványos és a kevésbé látványos feladatokra, mint például az imádságokra is szükség van. A hitben és a személyiségben való növekedésre azok állnak készen, akik megtalálták helyüket a testben, és teszik, amit tenniük kell. Ha valaki még nem tudja, hol a helye, mi a feladata, akkor imádkozzon Istenhez, hogy ő mutassa meg, mi az ajándéka.
Szabó Imre néhai budapesti református esperes vészkorszakbeli hősies ellenálló tevékenységéről, a deportálások elleni bátor fellépéséről nem lehet anélkül szólni, hogy az egyház egyes korabeli világi vezetőinek történelmi bűneiről is szót ne ejtsünk. Erdős Kristóf történésszel, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának főmunkatársával beszélgettünk.
A keresztyén világnézet Isten személyes ismeretéből fakadó, átfogó életfelfogás, az élet minden területére hatással van. Tikász Ábel, a Budapest-Klauzál téri Református Egyházközség lelkipásztora hangsúlyozza: a liberalizmus és konzervativizmus eszméivel való összehangolhatósága kérdéseket vet fel, ám a párbeszéd lehetősége éppúgy jelen van, mint a próbatételek.
Az örömhír, hogy a félelmeink közepette sem hagyott minket magunkra Isten. Van nehézség, fájdalom, betegség, járvány, de mindebben nem maradtunk egyedül. Az örömhír, hogy van Isten, aki minket jól ismer, hisz ő teremtett, és nagyon szeret. Annyira, hogy amikor látta, miként küszködünk félelmeink közepette, eljött hozzánk Jézus Krisztusban, hogy támaszunk, Megtartónk legyen, hogy mostantól betöltse az öröm a szívünket.
Isten jelen van. Ha még nincsenek is egyértelmű válaszok, ha nincs magyarázat mindenre, ez az egy biztos, és ez elég. Valóban? Elég nekem az Isten jelenléte, az ő közössége? Elég a tudat, hogy akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget? Elég, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál? Vagy nagyon alacsonyra teszi a mércét az, aki beéri „csak” ennyivel?
Franciscus Pariz Papai (Pápai Páriz Ferenc) hivatásainak száma igazi polihisztort mutat: orvos- és bölcsészdoktor, filozófus, szótárszerkesztő nyelvész, író. „A béke embereként” tartják számon. A rendíthetetlen hit és hűség jellemzi. Úti feljegyzéseiben megtalálhatók a hitéleti elemek. Többek között bölcsészdoktor, filozófus, szótárszerkesztő nyelvész, író, orvos és kollégiumi tanár is volt.
Online díjátadóval zárult a 23. Faludi Nemzetközi Filmszemle: értékelték a legjobb alkotásokat, köztük az ökumenikus zsűri által kiválasztott filmet is. Idén ezt az elismerést Magda Strzyzyáskának ítélték oda rövidfilmjéért. Az A day like today üzenete: a másik iránti nyitottság és az a képességünk, amellyel lemondhatunk saját vágyainkról, közelebb visz minket egymáshoz.
A karácsony eredete történeti eseményre nyúlik vissza. Olyan eseményre, amely a világ történetét radikálisan megváltoztatta. Megszületett valaki, akinek az élete, a tevékenysége, a tanítása korokon átívelő hatást gyakorolt és gyakorol a világra. Ennek fényében teljesen jogos azt állítani, hogy Jézus születése egyetemes jelentőségű az egész emberiség számára.
Márta hitvallása minden időkre szóló bizonysága annak, hogy a hit önmagában kevés, annak – a mindennapok során – szavakban és tettekben kell megnyilvánulnia. Élete példa arra, hogy egy szorgos háziasszony is válhat Jézus bizonyságtevőjévé. Adja Isten, hogy így legyen teljes a Mártáról alkotott kép, és ez erősítse egyéni hitéletünket is!
Várjuk, hogy jobb lesz a helyzet, hogy Isten kiemel minket a bajból, hogy ne kelljen félteni a szeretteinket, egészségünket, hogy ne nyomasszon tovább a sok otthon töltött idő, a kétely, hogy megmarad-e az állásunk, vagy találunk-e újat. És ott a kérdés bennünk: milyen lesz a karácsonyunk? Tudjuk-e majd együtt tölteni azokkal, akiket szeretünk?
Az apostolok cselekedeteiben Pál emlékeztet Jézus szavaira: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Ez a gondolat régóta iránytűként szolgál számunkra a karácsonyi készülődés folyamán. Mindig azt tartjuk szem előtt, kinek mit tudnánk adni az ünnep alkalmával – tudatja Monty Taylor amerikai misszionárius.
Jó volt újra felfedezni a békességet. Jó volt fellélegezni, és rácsodálkozni a már-már sablonossá vált tényre: Isten jó. Mennyei Atyaként ő megérti és nem ítéli el a rossz gondolatokat, érzéseket, hanem – mint apa a gyermekét – ilyenkor ölébe vesz, elringat, megnyugtat, hogy újra kristálytisztán lássam: karjai közt mindenkor oltalom vár.
Megváltónknak valamilyen titokzatos módon úgy tetszett, hogy itt, a földön minket más emberekre bízzon rá. Hogy az ő egy másik gyermeke hordjon minket, tápláljon testéből, szolgáljon, óvjon, tanítson, kísérjen bennünket életünk első szakaszában. Emberi felfogásunkhoz alakította azt is csodálatos gondviselése által, hogy mi, akik a bűn miatt elszakadtunk tőle, újból közeledhessünk hozzá.
A karácsony szokásszerűsége lelkileg az állandóság érzetét nyújtja. Sok ideológus a legfőbb ellenségnek a szokást tekinti, a változást pedig legfőbb értékként kezeli. Ez az ideológia már az egyház hitét is hagyománynak állítja be. Így válik szokássá, hogy mit gondolunk Istenről és emberről, a nemzetről és családról, a férfiról és nőről.
A karácsonyi készülődés során, sok ember szívében a szorongás és a szomorúság uralkodik el. Mi fog történni ünnep tájékán? Erről visszaemlékezünk arra, hogy milyen jó volt, amikor mind együtt lehettünk. Az ünnep igazi üzenete: velünk az Isten. Ő nem hagy el egy pillanatra sem. Akár milyen életet élünk Ő akkor is ott van. Ez a szeretet. – Kató Béla erdélyi püspök ünnepi írása
Az alvászavar is lehet korunk egyik nagy nehézsége. Szélsőséges esetei: nem alszunk, amikor ideje lenne, és elalszunk, amikor ébernek kellene lenünk – például az autóban, a volán mellett. A Bibliában is olvashatunk az alvásról, például a küldetése elől menekülő Jónás esetében vagy a nagyheti események közepette, amikor a tanítványok elalszanak Jézus közelében, de Isten nem szunnyad el.
A hálaadásban nincs helye viszonyítgatásnak, hanem boldog belátással mondjuk ki: egy értelme van az egész életnek, hogy Istennél legyünk mindig! Az ünnepben minden a maga helyére lép, és a veríték-szünetben szabadon felidézhetjük, hogy Isten kegyelme eszközölt ki számunkra minden áldást. És kimondjuk azt is, hogy az értelmes remény teljességgel Isten hűségén alapul.
Egy ókori gondolkodó így fogalmazott: „Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik.” Így tehát biztosak lehetünk: semmi olyan nem fog történni velünk, ami emberrel ne történhetne meg. Ezen belül azonban úgy gondolom, igenis van ráhatásunk arra, hogy mi essék meg velünk.
A hitben élő embernek felülről az a többletlátás adatott meg, amely által képes meglátni a láthatatlant is. Elizeus próféta így volt képes meglátni az ellenséges haderőt körülvevő isteni segítséget, és bátorítani megriadt szolgáját. Ezt a többletlátást valaki egyszer találóan a szemüveghez hasonlította, amely a mi hitünk.
Ne legyenek kétségeink: a szexuális elbizonytalanodás tünetegyüttese nálunk is meg fog jelenni, sőt már megjelent, legfeljebb csak nem olyan nyilvánvaló, mint a „fejlettebb” országokban. Úgy sejtem, e téren nem igazán tudjuk, mi zajlik a társadalmi mélyfolyamatokban. Attól tartok, semmi jó, ami előbb-utóbb robbanni fog, és a magyar társadalom szellemi-lelki arculata rövid időn belül meg fog változni.
Jó volna, ha e műveket nem zord tartalmú „kötelező” olvasmánynak, hanem nélkülözhetetlen lelki-szellemi tápláléknak tekintené a mindenkori diák! Efféle igények bimbóztatásához persze kiváló pedagógusok is kellenek. Rájuk amúgy sem kis feladat hárul: klasszikus értékeket (is) közvetíteni napjaink kibertérben káprázó emberei számára, a sokat emlegetett értékzavar: talmiságok tobzódása idején.
Jézus Krisztus azt üzeni, hogy az őt követő keresztyén emberek, akik maguk is megannyi, a társadalmat szétfeszítő, illetve a társadalmat sújtó hatalmi erők küzdelmének terhe alatt élnek, Krisztussal az életükben váljanak béketeremtővé, ahogy azt maga is tette.
A legtöbb sportoló meggyőződése, a hitnek is szerepe van teljesítményükben. Ezért ők mindig visznek magukkal a versenyekre egy imát, bibliai idézetet vagy zsoltárt. Az élsportolókat Isten arra hívta el, hogy ne csak egyéni, hanem közösségi szinten is győzelemre vigyék Isten evangéliumát a hit által.
A Szentírás és a keresztyénség szempontokat kínál számunkra, hogyan olvassuk Isten munkáját az életünkben. Az örökölt, átvett olvasási mód ugyanis rendszerezi élményeinket, mit és hogyan lássunk fontosnak életünkben. Kívülről választásnak tűnik, de mihelyt belép valaki ebbe a történetbe, arra kap meghívást, hogy elfogadja: Isten már előbb választott minket.
Az evangélium hirdetése által a keresztyén hit lelki kapcsolatot hoz létre Isten és ember között. Ez a személyes viszony elkezdi átrendezni az ember külső, fizikai életét. A keresztyén reménységnek az is része, hogy minden látható rendetlenség ellenére Isten akaratának fizikai megvalósulása kormányozza a történelmet.
Nem a sír mélységébe kell a tekintetünket fordítanunk, hanem fölfelé nézve lássuk meg azt, aki úgy él, hogy legyőzte a halált. Szívünk balgaságát szüntesse meg az a Megváltó, aki mellénk szegődik a mi földi életutunkon. A feltámadás ünnepe azt hirdeti nekünk, hogy minden ellenség legyőzetett.
A Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem is ünnepi istentisztelettel nyitotta meg az új tanévet. – Isten áldott, hiszen idő fölötti, szent, tiszta és igazságos, ő az egész teremtett világ ura. Áldása azt jelenti, hogy megajándékoz bennünket mindazzal, ami az övé – fogalmazott Steinbach József dunántúli püspök a budapesti intézmény évnyitóján.
A történelmi szabadságtörekvések általános kerete az emberek, embercsoportok közötti küzdelmek, a keresztyén szabadság gondolata meghaladja ezt az e világi síkot. Sőt, a keresztyén szabadságfogalomnak épp az a tartalma, hogy az embert kiemeli a szabadságért folytatott hajsza véget nem érő körforgásából.
Egészen különleges a hívő ember istenfélelme! Nem rettegés ez, hanem tőle való szent függés, amelyet a kölcsönös szeretet éltet. Az Úr szeret, megváltott és megőriz. A hívő ember pedig szereti Istent, és nem akarja Szentlelkét megszomorítani, sőt, egy vágya van, hogy mindenben kedvében járjon, őt dicsérje és magasztalja.
A bizonytalanság aggodalmat, félelmet, kérdéseket vált ki belőlünk. Már egy éve várjuk a járvány végét, közben újabb vírusmutánsok jönnek. Most sokan úgy reménykednek a nagy erőkkel kifejlesztett vakcinákban, mint valami messiásban. A történelem bizonytalanságai között sokan messiásként vártak valamit, valakit.
„Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.” (Jak 1,16–18)
A Bárka tábort református értékrend szerint nevelkedő gyermekek számára szervezik. A gyermekek különböző társadalmi rétegekből jönnek. Vannak köztük jó módú családból származók, és szegényebbek. A tábor egyik célja, hogy kizökkentse a gyermekeket a hétköznapok gondjaiból, és egy felszabadult, jókedvű időtöltéssel ajándékozza meg őket.
A misszió kicsit vetés is, aratás is egyszerre. Az eredményei visszajelzések is egyben egy-egy lelkipásztor korábbi igehirdetéseiről vagy a missziói munkások magvetéseiről. A tennivalók mindig újabb és újabb próbatételek elé állítják az Isten szolgálatában állókat, ezért kérjük az Urat, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.
Soli Deo gloria – egyedül Istené a dicsőség! Ezt a felkiáltást választották 100 éve diákszövetségük nevéül a somogykiliti csendeshétre elvonuló pesti teológus diákok. A történelmi kálvinizmus teológiai talapzatán állva hitték és hangoztatták: a Jézus Krisztussal való kapcsolatban nemcsak az egyén, hanem a közösség, az egyház, de az egész társadalom is gyógyulást kaphat.
A szeretet kreatív – ezt láthattuk a mindennapokban. Büszke vagyok a diakóniában szolgálókra, mert nemcsak a kijelölt feladatukat végezték el, hanem ennél sokkal többet nyújtottak. Ez az, ami más szolgáltatóktól megkülönböztet: mi nemcsak szolgáltatunk, hanem szolgálunk is. Egymás mellett van szükség a tudásra, a szakmaiságra és a szeretetre.
A Kollégium két legfontosabb szent helye, ahol a diákság összegyűlt Igét hallani vagy ünnepelni, az oratórium és a díszterem volt. Az egyik a Nagytemplomra nézett, a második emeleten volt. Szinte minden szombat este hat óra előtt megtettük a tanulókból az utat, hogy részt vegyünk a precesen.
Aki veszi a fáradságot, átnézve ezt a mennyiségben és minőségben egyaránt meggazdagodott gyűjteményt, csodálatos lelki-szellemi időutazáson vesz részt. Az Ószövetség kora, a középkor, a reformáció üzen nekünk elévülhetetlen értékeivel. A századok során minden változás között a gyülekezet éneke képviselte és őrizte a lényeget, az állandóságot: „Tebenned bíztunk eleitől fogva!”
A protestáns egyházakban népszerű a herrnhuti Evangéliumi Testvérközösség által 1731 óta (kétszázkilencven éve!) szerkesztett napi igegyűjtemény, az úgynevezett „Die Losungen”, magyar fordításban: Útmutató a Biblia rendszeres olvasásához. Ebben minden napra kapunk egy ószövetségi és egy hozzá tartalmilag kapcsolható újszövetségi igeverset.
Bár a kommunista hatalom a lelkekben is változást akart, az egyház még ma is él. Hogy miért? Erre Ravasz László néhány évtizeddel korábban megadta a választ: „Az Ige és a Szentlélek reálisabb hatalom, mint bármely fizikai erő, képes arra, hogy átalakítsa és megmentse a világot.”
Október a látás hónapja, és nem csak október 15., a fehér bot napja miatt. – Ki a látó ember? A Szentírás szerint az, aki a helyén van. Az, aki figyel, és cselekszik is aszerint, amit megláttat vele Isten Lelke. A próféták ilyen látó emberek (nábí) voltak. Az egyháznak is van prófétai küldetése. Isten népének tehát a helyén kell lennie. Sem önmagunkat, sem egymást nem tudjuk látóvá tenni. Szívvel látni azonban mindannyian tudunk Krisztus szeretete, az Ige és a Lélek által.
Volt alkalmunk e szinte biblikus ízű borokból hiteles kóstolót kapni. Tokaj-Hegyalja egyik esperese, a Mádon szolgáló Zergi Gábor, ha barangolásaink közben benéztünk hozzá, jeles borászként és adakozóként mindig megajándékozott bennünket két-három palackkal, mondván: „ha jönnek az őszi betegségek, lábadozáskor egy-egy korty aszú segíthet gyorsabban talpra állni.”
III. Ferdinánd nemeslevelet adott Medgyesi Pálnak, nagyra becsült puritán szerzőnknek. Az okirat tartalmát 1643. február 11-én, a Szatmár vármegye azonos nevű városában tartott nemesi közgyűlésen hirdették ki. Medgyesi Pál a hivatalos kihirdetés után sem élt a császártól kapott nemesség jogával nem vette fel a „Medgyessy” családnevet.
A „rendelkezésedre állok” szavakban benne van az a készség, amely mindenkor hajlandó az Isten szavának engedelmeskedni. Ez az állapot képes véghezvinni az emberi logika szerint sokszor érthetetlen megbízatásokat is. Anániásban is felmerült a kérdés, valóban Istentől ered-e a megbízatása. Aki azonban Isten vezetése alatt él, annak – a vele töltött csendesség perceiben – az érthetetlen is érthetővé válhat.
Ha magam is tanulóként, tanítványként járok a gyerekek között, azzal őszintén láthatóvá teszem, mi az, ami érdekel a világból, mi fontos nekem, mihez kötődöm. Az esendőségem is megjelenik a felszínen: hogyan ismerem fel gyengeségeimet, hogyan viselem őket, hogyan javítom, ami javítható, és hogyan lehet együtt élni azzal, amiben gyengébb vagyok a többieknél?
A ma alakuló Zsinat részére az igazi üzenetet a 133. zsoltár három szóban foglalja össze: együtt, áldás és élet. Az egység áldását akkor értékeljük igazán, amikor tapasztaljuk a széthúzás átkát. Ne vegyük természetesnek a keresztyének azon kiváltságát, hogy keresztyének között élhetnek. Minél inkább szétforgácsolódik a világ, nekünk annál egységesebbnek kell lennünk. – Kató Béla erdélyi püspök gondolatai
A nyugalom napjait élő lelkipásztor nagy ajándéka, hogy igehallgató is lehet egy gyülekezetben, vagy ha erre nincs módja, a rádió, a tévé vagy az internet segítségével közvetített istentiszteletek résztvevője lehet, így is részesülve a közös igehallgatás öröméből.
Nemzetünk egy része a határainkon túl kényszerül élni. Önmagával határos ország vagyunk. Mégis felemelő érzés, hogy a határon az ország ér véget, a nemzet nem. Az elmúlt száz évünk is arról szólt, hogy különböző érdekek megpróbálták szétszakítani népünket. Körülöttünk hét másik országban kétmillióan beszélnek, gondolkodnak magyarul.
Vajon ott volt Isten a Corvin közben? Érdekelte őt a magyar szabadság? Törődött a pesti srácokkal? Bárcsak ott lett volna, akár csak öt percre, akkor biztos nem húsz napig tart a reménység, és ha még novemberre is maradt volna, akkor kommunista diktatúra helyett az Isten országa jött volna el ’56 után.
E mostani időszakban, amikor önkéntelenül is megannyi dologról kell lemondanunk, különös jelentősége van a nagyböjt időszakának. Felindít bennünket az azzal való szembesülésre, hogy e földön nincsen maradandó városunk, nincs semmi maradandó, amit magunk után hagyhatnánk, még akkor sem, ha az ember minden erejével azon van, hogy bebizonyítsa ennek az ellenkezőjét.
A közelség mértéke folyamatosan változhat emberi kapcsolatainkban, de a távolodás általában fájdalommal, veszteségélménnyel jár. Veszíteni nem szeretünk, de határok tartása és a keretek tisztázása adhat szabadságot, hogy ne a félelem vagy a lustaság szerint alakuljanak emberi kapcsolataink, hanem az elkötelezettség és bizalom szerint.
„Amikor a mi Urunk és Mesterünk, Jézus Krisztus ezt mondta: »Térjetek meg«, akkor azt akarta, hogy a hívők egész élete megtérés legyen.” Ezzel a kijelentésével ösztönösen Isten Igéjére, a mindenkori egyház egyedüli alapjára mutatott rá. A Jézus által hirdetett, örök evangéliumra, amely keresztyén hitünk és életünk egyedüli zsinórmértéke.
Az ezerszer is igen olyan erős elköteleződést hordoz magában, amely a hosszú évek alatt jött létre és alakult ki ennyire biztossá és megkérdőjelezhetetlenné. Sok türelem, együttérzés, fájdalom, meghozott áldozatok és megbocsátások közös kohójában izzik létre az ezerszeres igen.
A gondolkodástörténet hullámai soha nem tudták megingatni vagy leépíteni a Szentháromság tanítását. Az egyház hitvallásai, az egyetemes zsinatok állásfoglalásai ugyanis éppen arra törekedtek, hogy gátat szabjanak az emberi okoskodásnak, és a „tekervényes ravaszságok” helyett a „tiszta és egyszerű igazságban” erősödjenek meg (Kálvin János).
Az ország a forradalom két hetét leszámítva nem lett szabad, de ebben a néhány hétben a magyar társadalom mégis megtapasztalt valamit: a megújulás lehetőségét és valóságát. Megdöbbentő, de nyolc év elegendőnek bizonyult, hogy az úgynevezett hosszú ötvenes évek alatt az egyház úgy vágyjon a megújulásra, mint éhező ember egy falat kenyérre.
A diakónia azon az alázatos felismerésen keresztül valósulhat meg, hogy mi magunk sem különbözünk a tőlünk segítséget váróktól. Csupán mások a nehézségeink. Annak a felismerésnek a tükrében, hogy Isten eszközei lehetünk az ő gondviselő munkájában és törődésében, már nem is láthatjuk másként a segítségnyújtást.
A Magyar Református Szeretetszolgálat 2014 óta van jelen Ózdon, és munkatársai lassanként jó kapcsolatot építettek ki a helyi romákkal, valamint a halmozottan hátrányos helyzetű, mélyszegénységben élő családokkal. Mára saját irodát működtetnek. – Magukhoz olyan jó jönni, mert olyan kedvesek, itt annyi szeretetet kapunk! – hangzott e a mondat a hátrányos helyzetűek szájából.
Mindannyian ismerjük Csokonai szép versét: „Földiekkel játszó égi tünemény, istenségnek látszó csalfa, vak Remény...” Ebben a versben megtalálható az a nagy igazság, hogy a boldogabb új esztendőt, a boldogabb életet remélő ember kivetíti a jövőbe elgondolásait, ő maga teremt valamit, amiben aztán törvényszerűen csalódni fog.
Jézus azt ígérte, hogy valóságos vigasztalást, azaz megoldást, megváltást ajándékoz az embernek (Jn 16,7). Ha hiszünk Jézus Krisztusban, akkor a megoldás már a mienk. A hit a Szentlélek ajándéka. Ez a keresztyén hit, reménység és a hozzá kapcsolódó szolgálat a földi élet időszakában is meg tud vigasztalni. – SteinbachJózsefdunántúli püspök ünnepi gondolatai
Magyarázatra szorul… Miközben gyülekezeteinkben bevett kifejezés, gyakorlat és esemény fiatalok és felnőttek között, érdemes és szükséges, hogy megfogalmazzuk újra és újra, mit is jelent ez. A latin eredetű szó a magyar megerősítés szóval fordítható. Általános értelemben egy jogügylet hatósági megerősítését, jóváhagyását jelenti.
Magyarországon vajon mit adhat nekünk az Ökumenikus Imahét? Egyrészt megerősít bennünket az a tudat, hogy összetartozunk Krisztusban itthon és szerte a világban. Másrészt új látást kapunk az imahét által, hiszen a keresztyénség sokszínű, és sok új megtapasztalásunk lehet, ha egymást megismerjük. Sokkal több minden köt bennünket össze, mint amennyi elválaszt.
Mennybemenetelének emléke és eljövetelének várása teljessé teszi a Krisztus-hitben nyert ismeretet: ő a megígért Messiás, az Úr szenvedő szolgája, aki halálra adatott bűneinkért, feltámasztatott megigazulásunkért, és végül Isten Úrrá és Krisztussá tette őt. A mennybemenetel és az eljövetel ígérete is része annak a kijelentésnek, amely után mássá lett ez a világ.
Adventet tartani azt jelenti, hogy fegyelemben élünk, hogy a kegyelem lehetséges megnyilvánulásaival idejében indulunk, érkezünk. Nemcsak küldünk valamit, hanem adunk. Nem üzenünk, hanem megjelenünk, személyesen mondjuk el. Nemcsak az ápoltatásról gondoskodunk, hanem lehetőleg ápolunk. Nem kifizetünk, hanem az időnkből, magunkból adunk.
A fedezet ő maga, szeretete, hatalma. Rajtam a hűség múlik. És gyakorolhatom már az elejétől fogva azt, amiben az egész évem, az egész előttem álló földi idő telhet: együtt vele. Mivel eljött és velem van, így vele készülhetek arra is, hogy földi életem lezárultával már közelebbről találkozhatom vele. Biztos lehetek benne, hogy erre Lelke által lépésről lépésre a legnagyobb szeretettel készít fel.
A Biblia arra tanít, hogy egyedül az Istenbe vetett bizalom szilárd és maradandó. Isten nem megközelíthetetlen, bosszúálló hatalom, aki könyörtelenül megfizet az ember minden bűnéért, hanem édesatyánk, akiben úgy bízhatunk, mint ahogy a gyermek az apjában. Ebben az értelemben a sokat hangoztatott istenfélelem is inkább a hódolatot, tiszteletet akarja kifejezni.
Anyának lenni megható, kétségbeejtő, megtisztelő és megterhelő. A legtudatosabb utánaolvasót sem tudja felkészíteni senki és semmi arra, mennyi mindent fog érezni és megélni, ha egyszer gyermeke születik. Az anyaság szembesít a határainkkal. Fizikailag is, szellemileg is, és lelkileg különösképpen.
Lukács és Máté születéstörténetét olvasva kénytelenek vagyunk újragondolni mindent, amit eddig a történelemről, a valóságról, a békéről, a hatalomról és a dicsőségről tudni véltünk. Jézus békét hozott, de Jeruzsálemnek nem kellett a békéje. Néhány évtizeddel Jézus földi élete után kő kövön nem maradt a felperzselt városban.
„Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön [...], megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében” – olvassuk az özönvíz történeténél. Valóban meg tudja bánni a tetteit?
E zsoltár újrafogalmazásai közül az egyik legszebb a Magyarországot is megjáró angol reneszánsz költő és diplomata, Sir Philip Sidney változata. A panaszdal a költő szorongattatásokkal teli életének tükörképe. A befejezés Dávid királyhoz méltó: annak bizonyosságát adja, hogy a szerző Istenben nem csupán Megváltóját, de verseinek legfőbb ihletőjét is tiszteli és szereti.
Újabb gondok is jöhetnek, de akár a mostaniak, vagy azok közül többen is tartósnak bizonyulhatnak. Egy dologban azonban bizonyosak lehetünk mi, keresztyének. Nekünk erre az esetre is biztos menedékünk van. Ígéretünk van Mennyei Gazdánk segítségére: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.”
Szinte mindenki másképpen értelmezi a spirituális dimenziót, de az emberben benne van a genetikai program, mely szerint amikor életet fenyegető veszedelembe kerül, amelyben nem kap megnyugtató magyarázatot, nem ad választ a tudomány, jön a megváltó erejű hit –vélekedik Bagdy Emőke pszichológus.
A megtérés nem jelenti azt, hogy soha többé nem mehetünk el a kollégáinkkal egy péntek esti sörözésre, és egész életünkben a templomban kell ülnünk áhítatos arccal. Inkább azt, hogy ha elmegyünk sörözni velük, akkor is Isten országát képviseljük. Így az ő szeretetét visszük el azokhoz, akik talán soha be nem tennék a lábukat a templomba.
Nézz körül Isten Igéjének világosságában! Ne kizárólag az értelmed és az érzelmeid mondják meg, milyen állapotban készülsz az ünnepre, mit kellene másként csinálni, hanem tekints bele abba a tükörbe, amelyben nemcsak azt látod meg, ki is vagy valójában, hanem azt is, hogy Isten szeretete által ki lehetnél. Megláthatod, hol van a helye, az értelme azoknak az ajándékoknak az életedben, melyeket tőle kaptál.
– Balog Zoltán dunamelléki református püspök adventi gondolatai
Újszövetségi emberként talán a legnagyobb küzdelmünk elhinni: egyszeri és megismételhetetlen, ezért a teendőnk csupán annyi, hogy Jézusra bízzuk az életünket, aki elé naponként letehetjük a bűneinket – vélekedik Hajdúné Tóth Lívia lovasberényi lelkipásztor. Hangsúlyozza, ha a körülöttünk lévők nem értékelik a teljes odaszánásunkat a szolgálatban, gondolkodjunk el, a helyünkön vagyunk-e.
András Győrben nőtt fel, a Győr-Szabadhegyi Református Egyházközségben járt hittanra, és ott konfirmált. Édesanyja a helyi kórházban dolgozik szülésznőként, édesapja mérnök, egy ideje már a győrújbaráti gyülekezet tagjai mindnyájan. A bátyjával már korán elkezdtek – édesapjuk mellett – különböző eszközöket, kezdetleges gépeket barkácsolni.
A feszültségekkel teli közéleti környezetben a keresztyén szabadság különleges szerepet játszik. Füsti-Molnár Szilveszter, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem tanára úgy látja, hogy nem függetlenséget vagy elszigeteltséget kínál, hanem elköteleződést Isten és embertársaink iránt.
A felekezetre, a nemzetiségre vonatkozóan nem kötelező nyilatkoznunk a népszámláláson, de épp ezek azok a meghatározó kérdések, amelyekkel kifejezhetjük, hogyan áll össze a magyar társadalom, milyen hagyományai vannak, milyen értékeket szeretnénk követni. Duráczky Bálint szociológust kérdeztük.
Az első ismert népszámlálás-jellegű felmérést Krisztus előtt 2238-ban Kínában tartották. A népszámlálások megszervezésének két fő oka persze a pénz és a háború voltak. A beszedhető adó mennyiségének és a háborúba vihető katonák számának ismerete előnyt jelentett az uralkodóknak a döntések meghozatalában.
Sokat imádkoztunk együtt a háborúban érintett emberekért – mondja Hajdú Erzsébet tanácsadó szakpszichológus. – Az imádság által nem csupán szülő és gyermek tud beszélgetni, hanem Istennel közös kommunikáció kezdődik, ami megnyugvást hoz gyermek és felnőtt számára.
Miután a lelkipásztorok javadalma a Magyarország kormánya által biztosított állami javadalomkiegészítés révén 2021-ben igen jelentősen emelkedett, már nem megélhetési kérdés az, hogy a lelkipásztorok lássanak el minden hittanórát – jelentős számú, akár heti 15-20 órában – a gyülekezetükben, gyülekezeteikben. Korábban ez a támogatás csak a kistelepülések lelkipásztorainak szólt, most kiterjed valamennyi lelkészre.
Ha igen, honnan tudjuk, hogy valóban Isten szavát közvetítik? Homoki Gyula úgy véli, Krisztus követésében nem különül el élesen az intézmény a karizmától, a próféta a lelkipásztortól. A Sárospataki Református Hittudományi Egyetem oktatója az elmúlt években az ó- és újszövetségi, illetve az ókeresztyén próféták életét, sorsuk történelmi összefüggéseit tanulmányozta.
A házassági szövetség visszavezethető arra az ószövetségi alapigére, amely férfi és nő összekötött életét alapozza meg: „Nem jó az embernek egyedül lenni...” Az ember teremtettségénél fogva fizikailag is úgy van megalkotva (megtervezve), hogy összeszőhető a másik nemmel.
A mindenkori gyógyítók itt élnek közöttünk. Ismerik testünket-lelkünket gyermekkorunk óta. Elkísérnek a bölcsőtől a koporsóig a legkisebb faluban vagy a nagyvárosi klinikán. Nem fogadnak el hálapénzt, ügyelnek havi tízszer, kimennek terepre minden hívásra éjfélkor is, felveszik a telefont, és válaszolnak a kérdésre – zokszó nélkül. Ülnek a szakirodalom felett, felhajtják a legújabb gyógyszert és gyógymódot.
Bár a coming out kifejezés megannyiszor elhangzik a közéletben, talán még nem ismeri mindenki. Jelentése: kiállni a nyilvánosság elé, színt vallani. De nem csak úgy általában és akármivel, itt a homoszexualitásról és más szexuális orientációkról van szó. Amolyan „szex-hitvallást” tenni, ami manapság módfelett divatos és elvárt is. Lényegében: közzétenni valamit, amihez senkinek semmi köze sincs.
A Highlights of Hungary – Magyarország legfényesebbjei – jelöltjei közé került az új református énekeskönyv. Nonprofit kezdeményezésről van szó, amely a legkiválóbb magyar kreatív teljesítményeket díjazza évről évre kategóriák nélkül. A kezdeményezés jelen van egy-egy középiskolában is, ahová a szervezők azért látogatnak el, hogy fiatalokat inspiráljanak, magyar alkotók és alkotások történetei által láttassanak példákat.
A mai korszellem és a média társadalmi hatásainak következtében nem véletlen, hogy szinte minden korosztályban felmerül a kérdés: hogyan tudom önmagamat értékesnek látni úgy, ahogy vagyok? Az énkép, a testkép és az étkezés biblikus értelmezéséről szóló doktori disszertációja alkalmán Lucski Márta, a Pápai Református Teológiai Akadémia adjunktusa a pasztoráció lehetőségeiről is kifejtette gondolatait.
A Magyar Református Szeretetszolgálat évről évre meghirdeti tűzifaprogramját, amelyben rászorulóknak szeretnének segíteni. Riportunkban utánajártunk, hova kerülnek a felajánlott fahasábok. Van, akinek a szeretetszolgálat adománya valóban a túlélést garantálja.
A jó újság olyan, mint maga az élet. Márpedig abban is van konfliktus, feszültség, probléma, dráma. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor nem sajtóról, hanem fizetett vagy fizetetlen hirdetésről beszélünk – vallja Ablonczy Bálint, a Károli Gáspár Református Egyetemen működő Károli Interdiszciplináris Akadémia műhelyvezetője.
Az Úr halálára és feltámadására való emlékezés az úrvacsorában lesz láthatóvá. A kenyér és a bor mint jelkép elválaszthatatlan részei egyházi ünnepeinknek – így a húsvétnak is –, bár előfordul, hogy nem tudunk élni a szent jegyekkel. Ennek ékes példája volt a közelmúlt: a koronavírus-járvány idején nem vehettük magunkhoz, legalábbis nem a megszokott módon. Csupán a modern technika segítségével tudtunk időbeli közösséget vállalni egymással.
A protestáns műveltséget az egyetemes magyar művelődés sarkalatos elemének tekintem. Olyan értékkonzervatív tényezőnek, amely a magyar gondolkodásban a reformáció óta, biblikus és közösségi (nemzeti) gyökereit megőrizve, ismételten meg tudott újulni. Ezzel a magyarság megmaradásának egyik zálogává vált – állítja Győri János, a Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűjteményeinek igazgatója.
A krisztusit még akkor is betöltheti belső boldogság, ha gyászol. „Nevetés közben is fájhat a szív…” – olvassuk A példabeszédek könyvében, de a másik oldal is igaz lehet: sírunk, a lelkünk mélyén mégis boldogok vagyunk, mivel az Úrhoz kötődő kapcsolatunk öröme tölt be – magyarázza Földvári Tibor pasaréti lelkipásztor.
– Ugyanazon a lépcsőn mentem fel és jöttem le, mint annak idején Antall József, de a legdöbbenetesebb az volt, hogy a film forgatásakor még élt a felesége, Klára asszony, aki otthon volt a lakásukban. Tudtam, ha fölmennék az emeletre, még találkozhatnék vele – emlékezik Seres Zoltán színművész, aki a Blokád című filmben Antall Józsefet személyesíti meg.
A közelgő húsvét után már csak egy-két hét, és Magi István hajdúböszörményi juhtartó gazda a közeli Hortobágyra szállítja 140 anyajuhát, hozzávetőlegesen ugyanennyi bárányát. Pásztorokra bízza fekete rackáit október-novemberig, és a növénytermesztési feladatokba veti bele magát. De állatai egyelőre még itt feketéllenek mind, bégető kórust alkotnak az abrakolóterekben.
Mivel felekezetenként változnak a gyakran használt szavak, kifejezések, köszönésmódok, nyelvhasználatunkkal elárulhatjuk hovatartozásunkat is – már abból következtetéseket vonhatunk le, hogy valaki a keresztény vagy a keresztyén szót választja. A nyelv árulkodó lehet, de abban is segíthet, hogy magunkhoz közelebb kerüljünk – magyarázza Szilágyi-Kósa Anikó nyelvész.
Lelki területen igénylik a megértettséget, elfogadást, empátiát, szeretetet – mint mindnyájan. Ők azonban a szeretetet, elfogadást sokszor jobban értékelik, mint egy átlagosan fejlődő gyermek. Ezért egy-egy elfogadó, szerető tanár óriási változást hozhat az életükbe – vallja Szerző Nelli gyermekpszichiáter szakorvosjelölt. A autizmus hónapja alkalmából beszélgettünk vele.
Amióta a művelődéstörténeten belül szerves műveltségünket tanítom, kutatom, egyetlen kérdéssor izgat: kik vagyunk, milyenek vagyunk, s miért éppen ilyenek vagyunk mi, magyarok? Vizsgálódásaim folyamán a „miért?” megválaszolása a legnehezebb, legösszetettebb feladat – vallja Ozsváth Sándor művelődéstörténész, magyarságkutató.
Isten mindent meghazudtolt, amit az orvostudomány a jövőmről jelzett. Nem szedtem gyógyszert, nem jártam terápiára, egyértelmű volt, hogy minél inkább az Úrra hagyatkozom, őrá figyelek, annál inkább eltűnnek a pszichés problémáim – tudatja Pintér Szilvia.
A presbiter nem egy „valahányadik fokon” levő munkatárs. Pál, János és Péter az apostoli szolgálattal teszi egyenlővé az elhívást – tudatja Gaál Sándor. Az esperes-lelkipásztor úgy véli, a presbiter két lényeges kritériuma: először is keresztyén legyen, és utána szolgálattevő példakép.
Titkolt gyásznak is nevezik a posztabortusz-szindrómát, a terhességmegszakítás után fellépő lelki hatást, amely akár több évtized elteltével is jelentkezhet. Az érintettek legkevésbé egyházi személytől várnak segítséget érzéseik feldolgozásában. Lelkigondozói tapasztalatairól Szarka Miklós lelkipásztort, pasztorálpszichológust kérdeztük.
Szimbolikus, önmagán messze túlmutató jelentősége van annak, hogy egyek vagyunk, hogy alapvető dolgokban egyet kell érteni, különben nem működik a világ. Kell, hogy legyenek alapok, amelyek nem képezik vita tárgyát. Persze, meg lehet kérdőjelezni mindent, a felvilágosult ember ezt meg is teszi, ezzel olyan sötétségbe taszítva önmagát, hogy lassan már alig lát valamit is tisztán.
Köntös László volt dunántúli főjegyző Hittem, azért szóltam című kötetének írásai a református teológia nagy kérdéseit taglalják, biblikus hűséggel, nagy teológiai és filozófiai mélységgel, ugyanakkor érthetően és mindenki számára világosan. A könyv összegyűjtött cikkei hetente jelentek meg a Reformátusok Lapja hasábjain a 2019–2020 közötti időszakban.
A hirtelen jött tájékozottság mellett elképesztő mértékű a tájékozatlanság abban, hogyan működik a testünk, mi is a szexualitás – mondja Sárközi Andrea. A református szexuálpedagógiai szakembert egyebek között a szexuális intelligencia alapjairól és arról is kérdeztük, hol kezdődik a szexuális bántalmazás fogalomköre.
A Szentlélek pünkösd előtt is itt volt a földön, munkálkodott emberek életében nagyon különleges módokon, de nem minden hívő ember életében. Bizonyos kiválasztott személyek bizonyos feladatokhoz bizonyos mértékig kapták a Szentlélek jelenlétének ajándékát – vallja Barthos Gergely hévízgyörki lelkipásztor. A Szentháromság harmadik személyéről kérdeztük.
Nincs más távlat, csak az, amit Jézus kijelölt. Ez a keresztyénség ideje. Hitvallásos idő. Ez ma azt is jelenti, hogy túl kell látni divatokon, trendeken, a korszellemen még akkor is, ha a világjelentős és uralomra törő része egészen abszurd eszmék bűvöletébe esik. „…ismét egy kis idő, és megláttok engem” – ígérte Jézus. Innen kell látni önmagunkat, a világot...
Az a mi egyetlen lehetőségünk, hogy Krisztus kereszten szerzett megváltását szívből hisszük és magunkra is érvényesnek tekintjük. Ezen áll vagy bukik minden; ez a szabadságunk alapja – vallja riportunk 1956-ban született főszereplője, Bükkösi István vállalkozó.
Fazakas Sándor teológus, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Szociáletikai és Egyházszociológiai Tanszékének vezetője, egyetemi tanár. Idén neki ítélte oda a rangos, 1986-ban alapított Karl Barth-díjat a Német Protestáns Egyházak Uniója, ebből az alkalomból kértünk tőle interjút.
A Szentírás kétféle paráznaságot hangsúlyoz: a házasságtörést és tágabb értelemben a szakrálisat, amikor a nép más isteneknek hódol, és azokat imádja. A két értelmezés összefügg, akinek nincs élő szövetséges Istene, az kevésbé tud önmaga is hűséges szövetséges társ lenni. Szarka Miklós pasztorálpszichológus szerint a házasság attól hiteles intézménye Istennek, hogy ő hűséges hozzánk.
Urunk, csak attól óvj meg bennünket, hogy bármikor is megtagadjunk téged! Reménységünk, hogy az Úr nem terhel bennünket erőnk felett, ha pedig erő felett terhelne minket, ahhoz megadja a kellő mennyei erőt is. Ez könyörgésünk tárgya is. Sőt, e bizonyossággal indulunk el az új esztendőben: tudjuk, kiben hiszünk, tudjuk, őneki van hatalma arra, hogy a ránk bízott drága kincset megőrizze.
Felvetjük, hogyan imádkozzunk orvoshoz menet. Konz-Kovács Noémi gyermekorvos úgy véli, betegen így gondolkozna: – „Rád bízom magam, Uram!” Hiszen ő a főrendező. – Többször megélte, mit jelent imával győzni a halál felett. Mindennap azzal a vággyal indul munkába, hogy Istennek szolgáljon.
Aki nem olvassa a bibliáját, ha legfeljebb csak „szakmázik” belőle, csak akkor veszi elő, ha valamire fel kell készülnie, a Szentírásnak csak csekély üzenetét fogja megismerni. De ha ott vannak benne a megértett, sajátjává élt Igék, a Szentlélek eszébe juttatja azokat a megfelelő időben – vallja Sipos Aba Álmos, a Budapest-Békásmegyeri Református Egyházközség lelkipásztora.
Ha rávesszük magunkat, és az év bármely napján, azok várt és kiszámíthatatlan helyzeteiben egyaránt azt vesszük figyelembe, amit az apostolt diktált papiruszra, akkor minimálisra csökkentjük a tévedés esélyét. Amennyiben az apostoli felsorolás határozza meg az észjárásunkat, akkor elérjük a célunkat.
Elfogadható, hogy a lelkész háttérinformáció-gyűjtés folyamán MI-t használjon, de az nem, hogy a gépre bízzuk a megírást, az még kevésbé, hogy az mondja el a prédikációt. Az igehirdetés abban különbözik a fölolvasástól vagy szövegismertetéstől, hogy megnyilvánul benne és általa a Szentlélek – vallja Ballagi Áron, a Széchenyi-egyetem docense.
– Ez a csoda, hogy már az őseinknek is ennyire fontos volt a Szentírás – mondja Sándor Levente. Tízévesen kapta az Bibliát. A fiúból lelkipásztor lett, felnőtt fejjel gyűjteni kezdte őket. A katalógus nélkül csak viszonyszámot tud mondani: százötven.
– Az Istenből fakadó békesség és nyugalom nagy ajándék és gazdagság – vallja Tóth-Imre Zita. Vidéki lelkész szeretett volna lenni, így is lett. A jogászképzés és a budapesti teológia után egy nyolcszáz lelkes, elöregedő falucskában helyezkedett el. Ambiciózus személyiség, de „isteni mércével” és nyomógombos telefonnal. A dunaszentbenedeki lelkipásztor úgy véli, nőként gondoskodásra teremtetett.
Vágytam egy őszinte keresztyén női barátságra, a szívem mélyén szerettem volna, hogy ő előrébb járjon a hitben, korban, és időközönként találkozva közösen imádkozhassunk. Latolgattam, de nem tudtam elképzelni, hogyan teljesíthetné be Isten a kérésemet – eleveníti fel Ági.
Az identitás egy ember tekintetében önazonosságot jelent, akkor is, ha roppant összetett kérdés ez – szögezi le Vincze Árpád lelkipásztor, mentálhigiénés szakember. Szerinte a fiatalok identitáskeresése azért is nehéz, mert általános normabizonytalanság közepette történik. Úgy látja, a szülő soha ne akarjon barátja lenni a gyerekének, de édesapaként, édesanyaként fontos jelen lennie a gyermek életében, erre szükség van a fiatal nemzedék útvesztőiben.
A hitünk egyik párhuzamos igazsága ez: Isten úgy munkálkodik az életünkben, hogy mi ahhoz nem tehetünk semmit hozzá, el sem vehetünk belőle, mégis mi is száz százalékig benne vagyunk. Megtettem a magam dolgát, de a növekedést, a csodát Isten adta, és én csak eszköz voltam a kegyelem megtestesülésében. Hálára hív ez a szemlélet.
A Biblia nem a pénzről tanít, hanem a pénz által a hűségről. Tisztán kell látnunk, kinek mi a szerepe. Isten egyben a tulajdonos is, a gazda, övé a ruha, amelyet viselünk, a számítógép, amelyen megírja ezt a szöveget – magyarázza Illéssy János pénzügyi szakember.
Tudok olyan hívőről, aki nem úrvacsorázott, mert összeveszett a férjével, de a távolmaradást nem tartom jó ötletnek. Éppen az úrvacsora ad erőt, hogy az ember rendezni tudja az életének ezeket a helyzeteit. Az úrvacsora nem fegyelmezési, hanem kegyelmi eszköz – vallja Barta Zsolt, a Pápai Teológiai Akadémia tanára.
A meztelenség, amelyről az édenkerti jelenetben olvasunk, szimbolikus kifejezése annak a nyíltságnak és intimitásnak, amelyet Isten a házasok számára készített – mondja Szabó László lelkipásztor. Vele és biológus feleségével, Meltzer Kingával párhuzamba állítjuk az Éden kertjebeli és a jelen időket, és beszélgetünk egyebek között „a tiltott fa gyümölcséről”.
A ruházat nyelvrendszer, számos információt hordoz. Ma már társadalmunk és az emberek sokrétűsége miatt nincsenek behatárolt divatirányzatok – állítja Illéssy Lenke designer, aki valaha lelkipásztornak készült. Divatról, nőiességről, önismeretről és Isten bátorító szeretetéről beszélgettünk vele.
A pasztorálpszichológia hétköznapiságában, spirituális, érzelmi egységében közelíti meg a személyt. Ránk melyik személyiségtípus a legjellemzőbb? Van jelentősége, hogy férfi vagy női lelkigondozóhoz fordulunk? Egyebek közt erről kérdeztük Bakk-Miklósi Kinga pszichoterapeutát és Hézser Gábor református lelkészt, pasztorálpszichológust.
Az elvándoroltak visszatérését is remélem. Rengeteg kárpátaljai magyar nem lakik most otthon, de a házára nem tette ki, hogy eladó. Ők változatlanul haza akarnak jönni. Reménységünk alapja azonban Jézus Krisztus, illetve a Szentírás, amelyben alapvető üzenet az övéi megtartatása – nyilatkozta lapunknak Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke.
Ha a változás során figyelmen kívül hagyjuk a problémákat, válsággá terebélyesednek. Hogyan viselkedjünk egyházként a válságok és változások sűrűjében? Esztergály Előd, a Csömöri Református Egyházközség lelkipásztora arra vállalkozott, hogy az egyházközségeket sújtó krízishelyzetek kezelésében, elemzésében, sőt megoldásában segítséget nyújtson.
Alternatív Debrecen-útikönyvet jelentetünk meg a város felfedezésének egy lehetséges módjáról. A baráti társaságommal – akiket a cserkészélet és a Csokonaiék módszerével rokon játszva tanulás is összekapcsol – megszerkesztettem a diáklakomák szervezési ötlettárát – sorolja a Debrecenben élő helytörténész, Horog Máté. Munkái a tanújelei annak az Úrtól kapott bátorságnak, amellyel változtat azon, amin tud.
Kötelességünk vállalni keresztyénként a donorságot halálunkban? – tesszük fel a kérdést Sándor Balázs lelkipásztornak, aki maga is megélte a donációt. A sugalmazott állítást azonnal elutasítja. – Kötelezettség nincs! A történelmi egyházak csupán ajánlják, aki teheti, ne zárkózzon el előle – hangsúlyozza.
Nemzetközi együttműködésünk jelentősége: a több donor és recipiens között sokkal jobb egyezéseket találhatunk. Az Európa nyolc országára kiterjedő hálózatnak tizenegyedik éve vagyunk teljes jogú tagjai. A csatlakozással jelentősen javult a magyar betegek szervhez jutási esélye – tudatja Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat transzplantációs igazgatója.
A kritika feldolgozása sohasem egyéni feladat, az Újszövetség közösségben gondolkozik, mi pedig túlságosan individuálisan. Legyenek barátok, lelki testvérek körülöttünk, akik segítenek helyre tenni az elhangzottakat, jól ismernek, tudják, hogy helytálló volt-e a vélemény, miben kellene változtatnunk, mit engedjünk el a fülünk mellett, és ebben segítenek is – mondja Pataki András Dávid budapest-fasori lelkipásztor, egyetemi oktató.
Száz százalékban csak Jézussal és a róla szóló evangéliummal azonosulhatunk hívő emberként, nem pedig emberi formációkkal és ideológiákkal.– vallja Márkus András Tamás őrmezői lelkipásztor, az Evangelikál Csoport Egyesület elnöke. Szerinte nem engedhetjük át a politikusoknak az erkölcsi-világnézeti kérdések megválaszolásának teljes terepét.
A csoda értelmezhető természetfeletti eseményként vagy láthatatlan, de természetes folyamatként. Isten viszont arra vágyik, higgyünk benne, ne csupán észbeli meggyőződésből kapcsolódjunk hozzá. – Édes Árpádot, a Pestszentimrei Református Egyházközség lelkipásztorát arról is kérdeztük, a csodák hogyan hatnak hitünkre.
A protestáns egyházak lombikbébi-eljárást alapjában véve nem tartják rossznak. A meghasonlás köztük abból adódik, hogy amíg egyes egyházak legfeljebb végső megoldásként tartják ezt elfogadhatónak – az ikerterhesség kockázata, a magas költségek és a fel nem használt embriók megsemmisítése miatt –, mások úgy vélik, teremtési rendeltetésünk folytán alakítóan beleavatkozhatunk bizonyos folyamatokba.
Különleges, hogy miközben csupán az Úr nevének kiejtése is nagy ajándék, aközben Jézuson keresztül ismerhetjük őt, és olyan bensőséges kapcsolat alakulhat ki közöttünk, amelyben alkudozhatunk, ahogy erre látunk is példákat a Szentírásban – hívja fel a figyelmet Bacskai Bálint lelkipásztor, a józsefvárosi gyülekezet vezetője.
Edwards elmélyülten szemlélte a világot, méghozzá a Szentírás fényében. Szépnek találta, amit Isten alkotott, és e szépség forrását magában Istenben látta. Prédikációi erőteljesek voltak, szavai sokakat Krisztus megalkuvás nélküli követésére késztettek. Motivációja az volt, hogy újra és újra meglátta a szépséget Isten személyében.
A felmérések szerint az őszinte kapcsolat a lelkésztársakkal a hosszú, kiegyensúlyozott szolgálat létfontosságú eleme. Ezért helyezte középpontjába a közösség megélését a Somogyi Református Egyházmegye lelkésztalálkozója. – A MINAP a hivatás tisztázása is volt – jelezte Hella Ferenc, az egyházmegye esperese.
A házaspárok a stresszes életmód miatt kevesebbet vannak együtt, ezért is hangsúlyos a minőség. Ezt akadályozza az információhiány, nem tudják, hogyan szerezhetnének minőségi örömöt a másiknak, mit szeretne, hogyan szeretné a másik. Ennek az eredményeként sem mennyiségileg, sem minőségileg nem elegendő és kielégítő a szexuális élet – magyarázza Komjáthy Károly házassággondozó.
A magyarság reformációs háttérélményét három tényező határozta meg: a Moháccsal induló nemzeti megaláztatás, széttagolódás, pusztítások elszenvedése; a katolikus hatalmaktól való állandó elárultatás az ország vérzése közben; a koronát megszerző Habsburgok idegen hatalomként viselkedtek. Kovács Kálmán Árpád történésszel a hazai reformáció elterjedését és küzdelmeit tekintettük át.
A legnagyobb vétek üres, korszerűnek látszó tanácsot adni az idősnek, és elhallgatni előle a bibliai örömhírt és vele azt, hogy van jövője a lepergett földi életű öregnek is, akit a szenvedés előkészíthet a kegyelem megragadására!
A párunk megtalálása, a megismerés, az elköteleződés, az együtt fejlődés szép út. De ugyanennyire nagy kaland, miként tudjuk a szerelmet izzásban tartani életünk folyamatában, és hogyan birkózunk meg az életfeladatokkal – hívja fel a figyelmet Dányi Zoltán pár- és családterapeuta.
A kereszt vált a legelterjedtebb és a legtöbb keresztyén által használt szimbólummá. Ebben bizonyára szerepet játszott az, hogy Jézus közvetlen és későbbi tanítványai és követői felismerték: Jézus szolgálatának és életének a lényege nem a tanítása, erkölcsi példája és gondolatai voltak, hanem a halála.
Részünkké válik a megélt veszteség. A gyermek, a szülő, a házastárs elvesztése, a halál visszafordíthatatlan esemény, lehetetlen meg nem történtté tenni, átírja az ember elképzelt forgatókönyvét, és így kell továbbmenni – mondja Lenkeyné Teleki Mária gyászkísérő.
A család papjaként a lelkiekért enyém az elsőrendű felelősség. Isten rajtam kéri számon a feleségem, gyermekeim testi, lelki, szellemi, hitbeli állapotát, hogy utóbbiakat milyen istenképpel indítom útnak. Ez nem csak áldott teher, lehetőség is – vallja Sebestyén Győző lelkész.
Lehet, hogy már azzal is tettünk valamit a házasságunkért, családunkért, ha felismertük, nincsenek jó együttléteink, és ezen fordítunk, kezdve olyan egyszerű dolgokkal, mint a közös séta a szabadban – állítja Kovács Károly klinikai és addiktológiai szakpszichológus, családterapeuta.
Amikor rivalizálunk, a középpontban az egónk van, viszont ha teret adunk a másik életének, elkezdhet feloldódni a feszültség. Ez általában hosszú folyamat – fejtegeti Maksai Attila lelkipásztor. Szerinte a világi dicsőség utáni sóvárgás kicsit olyan, mint a kábítószer-fogyasztás: azonnal kell az adag.
Nem én szültem nyolc gyereket, hanem nyolc gyerek szült engem anyává, és mindnyájan hozzátettek ahhoz, aki most vagyok. Megtanítottak, hogy a kapcsolat sokkal értékesebb, mint az igazság – vallja Taracköziné Nemes Mónika, a Nagyvarsányi Református Egyházközség lelkipásztora.
Pál apostol rómabeliekhez írt levele szerint az ember a Teremtő helyett a teremtményt kezdte el imádni, ezért nem veszi észre, hogy a teremtett világ Isten dicsőségét hirdeti. Eltévesztettük az irányt, eltorzult a valóságérzékelésünk, ezek következménye a bűn – emlékeztet Czentnár Simon lelkipásztor.
A keresztyén szabadságot koronként és kultúránként más és más fenyegetések érték. Bár mindig megőrzi a korábbi tartalmat is, koronként képes újakkal kiegészülni azzal, ahogyan ezekre reagál.
A Szentírásban az angyalok Isten láthatatlan világának képviselőiként rámutatnak látható, tapasztalati világunk határaira, jelezve, hogy a hívő megértés valósága több, mint az emberi ésszel felfogható, lemérhető e világi valóság – mondja a vele készített interjúban Vladár Gábor. A nyugalmazott teológiai tanárt arról is kérdeztük, hogyan képzeljük el az angyalok munkáját a világban.
Ne felejtsük el, hogy a karácsonyi evangélium nem választható el attól, ami nagypénteken és húsvétkor történt, hiszen az a Jézus, aki karácsonykor megszületett, ugyanaz a Krisztus, aki nagypénteken meghalt, húsvétkor feltámadt és megváltott bennünket – hangsúlyozza a vele készített interjúban Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke.
A diákság és kollégák közötti őszinte kommunikációnak szerintem az épülő bizalom a legnagyobb hozadéka – véli Literáty Zoltán, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékánja. Szeretnénk, hogy a gyülekezetek tudják, mi és miért zajlik a saját lelkészképző intézményükben, és bátorítani kívánjuk őket, szánjanak időt és energiát a teológusaikra – nyilatkozta.
Nem elég, hogy igazam van, meg Bibliám, ha arra használom, hogy a másikat fejbe vágjam vele. Ettől nemhogy kedvet nem kap a kapcsolatra, hanem elkerül, mivel rosszul érzi magát a közelemben. Kezeljem partnerként! – int Horváth Ádám gyülekezetvezető. Hangsúlyozza, tudni kell megkülönböztetni, mikor fogadjunk el és mikor adjunk.
Becslések szerint évente harmincmilliárd dollárnál is több profit származik az emberkereskedelemből. A felfoghatatlan összegek mögött tragikus sorsok állnak, több tíz millió felnőtt és gyermek esett áldozatul ennek az üzletnek. E témába nyúlt bele a valós történet alapján készült, A szabadság hangja című film.
Túl sok mindennel foglalkozunk. A hit harcát manapság nem kis részt azért kell vívni, hogy küldetésünk fókuszához, Jézus Krisztushoz visszataláljunk – vallja Kis Klára, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem gyakorlati teológiai tanszékének docense. A lelkipásztori hivatás most lezárult éve összegzéseként fejti ki gondolatait.
A testi betegségből adódó, a hozzá társuló pszichés megbetegedésünket Jézus mindig meg akarja és tudja gyógyítani – vallja Sápi Zoltán orvos. – Az emberi élet utolsó állomása a földön a halál, amelyet, ha Isten gyermekei vagyunk, az örök élet, ha nem, az örök kárhozat követ.
Az utóbbi egy-két évben vált hirtelen slágertémává. Meggyőződésem szerint azért kell vele foglalkoznunk, mert tényleg azzal kecsegtet és fenyeget, hogy sok szempontból gyökeresen átalakítja világunkat.
