Megvallom, nem kis meghatódottsággal veszem kezembe új református énekeskönyvünket. Megszületése történelmi esemény, sokak, sokunk évtizedes előkészítő munkájának gyümölcse. Hetvenhárom évvel követi elődjét, ami – valljuk meg – két „énekeskönyv-öltőnyi” idő.

Ahogy végiglapozom, újra megbizonyosodom Szokolay Sándor szavainak igazáról: „Modernség=minden eddig, plusz még valami!” Ha egy gyülekezeti énekeskönyv be akarja tölteni történelmi szerepét, a minőség legmagasabb szintjén legyen összefoglaló gyűjtemény, egyszersmind legyen nyitott az új értékek irányába.

Aki veszi a fáradságot, átnézve ezt a mennyiségben és minőségben egyaránt meggazdagodott gyűjteményt, csodálatos lelki-szellemi időutazáson vesz részt. Az Ószövetség kora, a középkor, a reformáció üzen nekünk elévülhetetlen értékeivel. A századok során minden változás között a gyülekezet éneke képviselte és őrizte a lényeget, az állandóságot: „Tebenned bíztunk eleitől fogva!”

Régóta vártuk már az új énekeskönyvet. Az alapokat Árokháty Béla lelkipásztor, zeneszerző, orgonaművész, himnológus rakta le. 1939-ben Szabadkán készítette el a jugoszláviai magyar reformátusok énekeskönyvét, amelyben a zsoltárok hosszú idő után visszanyerték eredeti ritmusés dallamalakjukat. Ennek nyomán alkotta meg 1948-ban a Csomasz Tóth Kálmán professzor által vezetett bizottság a máig használatban levő énekeskönyvünket.