Az Úrtól sokszor olyan ajándékot is kapok, amelyre egyáltalán nem számítok – vallja a világot stoppal járó Szűcs M. Sándor. Így követte végig Pál apostol útját és a protestáns gályarabok menetét Zubogytól Nápolyig. Szerencsejáték-függőből lett Isten utazó evangelizátora. Sokszor hozta már össze az Úr utazásai alatt különleges vagy ismert emberekkel.
A Károli-egyetem Hittudományi Karának teológusai, vallástanár szakos hallgatói, tanárai egy hét alatt beutazták a Szentföld jelentős helyszíneit. A cél az volt, hogy a diákok megtapasztalhassák a bibliai történetek földrajzi, kulturális és időjárásbeli sajátosságait.
Régi tervét váltotta valóra nyár elején a Debreceni Kollégiumi Kántus: erdélyi körútra indult, hogy a határainkon túli testvériskolák meglátogatása, a régi kapcsolatok ápolása és újak kiépítése mellett Isten Igéjét hirdesse énekével. Jártak többek között Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen, Nagyenyeden és Gyulafehérvárott, Kolozsvárott és Körösfőn.
Krisztus-követőként nem akármilyen minőségemben utazom: általa a fiúságot is örököltem, azaz trónörökösként járom a teremtett világbirodamat. És így is érzem útközben: mintha mindenütt magas rangú fogadtatásban volna részem, az Úr előkészít mindent, előttem jár. Az utazás találkozásokat jelent: más kultúrákkal, emberekkel, a komfortzónámból kilépő énemmel is, és persze Istennel.
Mintegy 350 éve kezdődött a pozsonyi rendkívüli törvényszéken a protestáns lelkészek, tanítók, kántorok pere. Felszólították őket: hitüket megtagadva térjenek át a katolikus egyházba, mondjanak le hivatalukról, vagy menjenek száműzetésbe. Sokan meghaltak a börtönben, harminc prédikátor gályára került. E szomorú esemény kapcsán emléktúrát tartottak.
Pál apostol nyomában jártak budapesti teológusok és vallástanár-hallgatók, néhány tanárukkal együtt. Az útnak az az európai keresztyénséget meghatározó hívás állt a középpontjában, amelyre a tróászi látomásban így kapta meg Pál az irányt: „Jöjj át Macedóniába!”
A Felső-Tisza vidéken létrejövő, református templomokat érintő kerékpáros túraútvonalakon egyre többen tekernek. A bicikliseknek nyújtott szolgáltatásokból az egyház is kiveszi a részét: több gyülekezet is kerékpáros pihenőt alakított ki a területén, és szállást is kínál a megfáradt túrázóknak, kirándulóknak.
Tapasztalom Jézus jelenlétét, segít megőrizni a nyugalmamat, amikor a tanuló például lefullad a járművel, vagy nem sikerül elindulnia. Még nem kerültem veszélyes helyzetbe, igaz, akkor sem veszem fel a kesztyűt, amikor mások párharcba kezdenek az úttesten. Jézus így az apró lépésekben, láthatatlanul van velem – fejtegeti Tóth Béla járművezető-oktató, aki negyvenöt éve kapott jogosítványt.
