A tagadás nem a főpap udvarában kezdődik, ahogy az árulás sem a csókkal. Esznek, beszélgetnek, nevetnek. Az árulás néha egészen hétköznapi. Nincs benne nagy dráma, nincs látványos lázadás. Néha csak csendben eltávolodunk. Először nem figyelünk Jézus szavára, vagy nem tartjuk fontosnak azt, hogy a Mester mellett maradjunk. Aztán bennünk is megszólal Jézus kérdése: „Talán csak nem én vagyok az, Uram?”

A dühöt, haragot, belső feszültséget is vihetjük Isten elé. Ő ad nekünk olyan szeretetet a másik iránt, amely hosszútűrő. Ad gyümölcsöket Szentlelke által, olyanokat, mint a türelem (lásd a Lélek gyümölcseit). És ezek segítenek kezelni a bennünk kialakuló indulatot, dühöt, haragot. Lehet, hogy nem azonnal csitulnak el bennünk, de hagyjunk időt Istennek, hogy munkálkodjon.