Tóth Kálmán veretes dolgozószobájába lépve, könyveibe merülve, jegyzeteket írva találtam a vékonydongájú, apró, kilencvenes éveiben járó református lelkészt, teológiai tanárt. Szemüvegén át felnézett, majd üdvözlésemet meg sem várva felállt székéről. Kinyújtott kezével és széles mosolyával egy pillanat alatt elfújta a gondfelhőimet. Annyi szeretet sugárzott a hangjából, hogy könnyen megnyílhattam előtte.