A templomtető felújításáért és a gyülekezet négyszázhetven éves fennállásáért tartott hálaadó istentiszteletet a Hajdúsámsoni Református Egyházközség tavaly november 23-án. Az ünnepség alkalmából mi is ellátogattunk hozzájuk, hogy megismerjük történetüket és mindennapjaikat.

„Mily kedvesek a te hajlékaid, ó, Seregek Ura!” (Zsolt 84,2) – hangzik az Ige Fekete Károly püspök tolmácsolásában a hálaadó alkalmon. A Tiszántúli Református Egyházkerület vezetője hangsúlyozza: fontos, hogy ne az ember álljon a középpontban, tudni kell, hogy kinek köszönhető mindaz, amit a közösség vagy az egyén elér. Mindenért csakis az Istené a dicsőség! Ennek tudatában ünnepelik a templomtető megújulását, amelynek rossz állapota évtizedek óta gond volt. A tornyot két éve felújították, így még jobban szembetűnt a különbség. – A templomban ugyan alig látszottak a beázás nyomai, de tudtuk, hogy a régi bádogtető sok helyen olyan, mint a szita – magyarázza Lakatosné Mányi Klára Krisztina presbiter.

ANYAGI TEHERVÁLLALÁS

A huszonnyolcmillió forintba kerülő renováláshoz húszmilliós állami támogatást kaptak. Kétmilliót az önkormányzat adott, hatmilliót pedig a gyülekezet gyűjtött össze. Lakatosné Mányi Klára Krisztina fontosnak tartja, hogy a gyülekezeti tagok anyagilag is hozzájárultak a munkához. – Hogyan másképpen tudnánk kifejezni azt a hálát, amellyel az Úrnak tartozunk, ha nem azzal, hogy odaszánjuk a legelsőt, a zsengét. Hiszen ha ő nem lenne, akkor ez sem lenne. Mindent tőle kapunk: az életünket, a gyerekeinket, a munkahelyünket, a képességeinket, a készségeinket. Ezért nem lehetünk eléggé hálásak. A hála úgy mutatkozik meg a legjobban, hogy jó kedvvel adjuk oda a pénzünket, az energiánkat, mindenünket azért, hogy az ő országa épülhessen – véli a presbiter.

PÉLDAMUTATÓ ÉLETET ÉLNI

Templomot építeni nehéz, de gyülekezetet még nehezebb – fogalmazott a hálaadó istentiszteleten az egyik felszólaló, Hajdúsámsonban pedig ezt komolyan is veszik. Lakatosné Mányi Klára Krisztina szerint a presbitereknek és a gyülekezeti tagoknak példát kell mutatniuk az életükkel. Fontos, hogy mindenki lássa, megértse és megérezze, hogy az Úr az első.