Volt családi példa ön előtt, amikor a lelkészi pályát választotta?

Családomban mindenki mérnök, én is reálérdeklődésű voltam a középiskolában, de nincs más végzettségem a lelkészin kívül. Így ha nem otthonról is, de voltak példák előttem. Visszatekintve nagyon jó dolgom volt, mert kiváló, lelkes lelkészeket láthattam ifisként otthon, a szigetszentmiklósi gyülekezetben, az ifivezetők személyében, illetve a Refisz alkalmain is. A legfontosabb talán az volt, hogy időt és energiát fordítottak a közösségünkre, ha kellett, személyes figyelemmel is kísértek minket. Emellett őszinteségük, fiatalosságuk is sokat jelentett.

Mindig is gyülekezeti lelkész szeretett volna lenni?

A teológia elvégzésekor három dolog vonzott. A gyülekezetplántálási szolgálat, az ifjúsági lelkészi szolgálat és a középiskolai lelkészség. Hálás vagyok, amiért Diósdon gyülekezetplántálásban, a Refisz révén pedig gyülekezetekhez kötődő ifjúsági munkában lehet részünk Marcsival, a feleségemmel, aki szintén lelkész. Diósdon a közösség családias, közvetlennek mondható. Sokan részt vállalnak a terhekben, a feladatokat többen visszük. Mégis leginkább az istentiszteletek a meghatározók a számomra, ahol a fentiek mellett megélhetem a közös hálaadást, az Isten előtt megállást, az Isten-tiszteletet.