A napokban tragikus hirtelenséggel elhunyt egy közkedvelt magyar színművész. Lapunk olvasói közül is biztosan többen ismerték, hiszen sokan fogyasztanak bulvárhíreket – ha elismerik, ha nem. Én is olvasok időnként, kár lenne letagadni. Ugyanis ha megnyitjuk valamelyik hírportált vagy belépünk a közösségi oldalakra, azonnal a szemünk elé kerülnek a hírességek életének – legtöbbször nem igazán dicsőséges – mozzanatai, zűrös ügyei, magánéleti válságai, és bizony néha kíváncsiságból kattintunk. Vagy aki még ragaszkodik a nyomtatott sajtóhoz, megveszi a kisboltban a négy zsemle és a tizenöt deka párizsi mellé valamelyik bulvárlapot. Persze szigorúan a tévéműsor miatt...

De ha már kinyitottuk, nézzük meg, mi történt a héten a hírhedt reality-sztárral vagy az éhező színésszel, akit mindenki cserben hagyott. Épp úgy, mint gyülekezetünk egyik tagja – nevezzük Béla bácsinak –, aki régebben rendszeresen az egyik ilyen sajtótermékkel érkezett vasárnap a templomba, és amíg vártunk az igehirdetésre, komótosan végiglapozta – nem kifelejtve a hiányos öltözetű „nap szépét” sem. Egyszer adtam Béla bácsinak egy Reformátusok Lapját, reméltem, elnyeri a tetszését. Titkon abban bíztam, hogy leváltja az olvasnivalóját egyházunk hetilapjára, és inkább így hangolódik az igehallgatásra. Meglepve megköszönte, majd beletette a színes napilap hátuljába, és szorgosan lapozgatott tovább az izgalmas hírek között.