Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Steinbach József református lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli Egyházkerületének püspöke osztja meg velünk gondolatait.

A növekvő hallgatói létszám miatt Budapesten tágasabb helyre volt szükségünk: új helyre költöztünk. Nagykőrösön viszont sokszor van telt ház. Oktatási termeket, irodákat , új nagyelőadót szeretnénk, a könyvtár fejlesztését tervezzük – mondja Pap Ferenc, a Károli-egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának dékánja.

Egy ókori gondolkodó így fogalmazott: „Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik.” Így tehát biztosak lehetünk: semmi olyan nem fog történni velünk, ami emberrel ne történhetne meg. Ezen belül azonban úgy gondolom, igenis van ráhatásunk arra, hogy mi essék meg velünk.

Az ökumenikus imahéten, január 19. és 26. között a különböző felekezetek képviselői együtt imádkoznak a Krisztus-hívők egységéért. Az első nap hangsúlyosan is gondolunk az üldözött keresztyénekre, a zárón pedig hagyományosan együtt könyörögnek a magyarországi keresztyén felekezetek és zsidó közösségek képviselői.

A reformátusság a demokratikus jellege miatt könnyebben tudott alkalmazkodni a száz éve történtekhez. Több elcsatolt területen maguk kezdték kialakítani az egyházi szervezetet, így tettek a Felvidéken vagy épp a tiszántúli egyházkerületből kiszakított Királyhágómellék esetében is – ismerteti Ablonczy Balázs történész.

... valósul meg az a szép ígéret, amelyet János levelében olvasunk? „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá…”. Túl nagy álom ez, hiszen azzá sem tudunk válni, amit célul tűztünk magunk elé nagykorúságunk érlelődése idején.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt is nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Hodossy-Takács Előd írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

Érdemes jövőt építeni az öregedő, apró településeken is – vallja Szoboszlai Beáta és Szoboszlai Miklós. A házaspár fél évtizede szolgál a Borsod-Gömöri Református Egyházmegyében. Általuk bepillantottunk Kelemér, Gömörszőlős, Hét és Bánréve református közösségeinek mindennapjaiba.

A jövő kiszámíthatatlansága a felszínen akár izgalmas is lehet. Másrészt az a körülmény, hogy lényegileg mindig ugyanaz történik, előhozza a jövő másik arcát is. Nemhogy izgalmat okoz, egyenesen untat. Végül is eléggé unalmas az a tény, akárhogyan nézzük is, hogy az ember mindig ugyanabban a történetben toporog.

A minap hazafelé utaztam. A Keletiben álló vonatra felszállt egy fiatal lány. Valahonnan ismerős volt, aztán amikor a kocsiban a kis asztalkákra kitett egy-egy kis mütyürt, rögtön ráismertem. Sokszor találkoztam már vele. Ahogy a tárgyakkal együtt kiosztott papíron is olvasható: siketnéma, és ezeknek a kis semmiségeknek a megvásárlásával támogathatjuk.

Úgy tíz évvel később épp a piros lámpánál álltam a Damjanich utca és a Dózsa György út kereszteződésében. Arra jött egy hetvenesnek kinéző, ismerős arcú ember, kezében a kéregetős újsággal. Erősen gondolkodtam, honnan ismerhetem. Hirtelen átvillant az agyamon a felismerés: – De hiszen ez Anti, a régi barátunk!

– Élmény volt meglátogatni Strasbourgban a Lucie Berger-iskolát, ahol már húsz éve fogadnak önkénteseket. Számos magyar fiatal is ott szolgálatt – osztotta meg élményeit Závodi Emese, az Önkéntes Diakóniai Év programvezetője. A mentor azt a falat is megmutatta, amelyen az elmúlt húsz év volontőrei szerepelnek. Mindenkire emlékeznek, mindenkit számon tartanak.

Ételek és életek címmel jelent meg az álnéven író református lelkipásztor, Viola Judit legújabb kötete. Szerencsésnek tartja magát: édesanyja jó szakácsnő volt. Ő maga akkor kezdett el kísérletezni, amikor férjhez ment, családanya lett. A főzés számára „alkotás és próba, rácsodálkozás az alapanyagok sokféleségére, hagyományőrzés, kísérletezés és boldogságot adó tevékenység”.

A keresztyén közösség elsősorban dialógusközösségként töltheti be hivatását. Szükség van olyan terekre, alkalmakra, amikor a nem keresztyének vendégnek érezhetik magukat a keresztyének között. A kutatások szerint a család után az emberek életét a kiscsoportos beszélgetések, a közös élmények formálják legjobban.

A XVIII. századi tudós, költő Kalmár György szép kifejezésével „drágakőnél gyönyörűbb” édes anyanyelvünket gyakran keseríti pontatlan, félreérthető fogalmazás, idegenszerűség, stílustalanság. A beszéd, az írás szürkül, gondot okoz a megfelelő szó meglelése. Anyanyelvi kapuőr rovatunkban Arany Lajos óvja-védi közös kincsünket.

Hiába várta, nem jött a gyerek. Gyerek? Ugyan, hiszen már tizenhét éves, kész felnőtt! De neki örökre gyerek marad, az ő legdrágább kisfia. Már itt kéne lennie, hogy élelmet vigyen a testvéreinek. De hiába kémlelte a távoli dombokat, csak nem tűnt fel József kedves alakja. – Nem kellett volna elengednem! Nem Józsefnek való a puszta. Kegyetlen, kemény világ az – morfondírozott az öreg.

Lehet, Isten nem részesíti az embereket minden csodában, amelyért hozzá fohászkodnak, ám lehetőséget ad arra, hogy ők tegyenek csodát másokkal – hangsúlyozta Áder János köztársasági elnök a külhoni magyar egyházi vezetők tiszteletére adott adventi ebéden. Felidézte Nick Vujicic októberi erdélyi és budapesti látogatását.

– Hálát adok az Úrnak, hogy mindig komoly feladatokat, hozzájuk pedig kellő erőt és kitartást is kaptam. Fokozatosan léptem feljebb a ranglétrán. Örülök, hogy miniszterségem alatt lehetőségem volt olyan alapokat lerakni, amelyek 2010 után kezdtek beérni. Ilyen volt például az élelmiszer-biztonsági hivatal megalapítása. Ehhez kellett az erős hitem, hogy minden az Úr szándéka.