Nyilván mindenki tudja, hogy az új év csak formálisan új év, amúgy semmi újdonság nem lesz benne. Úgy értem, semmi olyasmi nem lesz benne, ami minőségileg mást és újat hoz az ember történetébe. Ahogyan az Írás mondja, nincs új a nap alatt. Az emberi sors: variációk egy témára. Ezen belül természetesen lehetnek újdonságok az egyén életében, a gazdasági fejleményekben, a világpolitikában, az ember környezetének alakulásában. De lényegileg a történet mindig ugyanaz: küzdelem emberek között a létfenntartásért – az újdonság legfeljebb abban van, hogy az aktuális játszmában ki áll nyerésre, és ki áll vesztésre. Ez a körülmény a jövő egyszerre két, látszólag egymásnak ellentmondó dimenzióját is felvillantja.

Egyrészt a jövő állandóan izgalomban tart, mert kiszámíthatatlan. Nincs ember, aki meg tudná mondani, mit hoz akár a közvetlen jövő, hogy a távolabbi időről ne is beszéljünk. Ha van valami, ami az ember magatehetetlenségének legbiztosabb jele lehetne, akkor az a jövő birtokolhatatlansága. Nincs hatalom, amelyik garantálhatna bármit is. Az az örök érvényű mondat, hogy nincs új a nap alatt, pontosan jelzi, hogy az ember nem képes saját történetét uralni. Mert ha képes lenne, meg tudná mondani, mi lesz holnap.