Vonza András
Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek. Öt kérdés – öt válasz rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Vonza Andrást.
Nagykállóban él, a helyi egyházközség főgondnoka. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának tagja, 2001 és 2002 között földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter volt. Nyugdíjba vonult, mellette pedig magánállatorvosként praktizál. Nagykálló és Biri díszpolgára. Idén a Magyar Érdemrend középkeresztjével ismerték el munkásságát.
Milyen értékeket hozott a családjából?
Református családban születtem 1955-ben, szüleimtől vallásos nevelést kaptam. Szép gyermekkorom volt, és hogy ma is templomba járó ember vagyok, az nekem természetes. Egy megrázó esetre azonban emlékszem gyermekkoromból: amikor a termelőszövetkezeti (tsz) rendszer megalakulásakor édesapám nem akart belépni, engem kitiltottak az óvodából. Ez ahhoz vezetett, hogy elkezdtem érdeklődni a környezet, a természet és a társadalmi viszonyok iránt, mert nem értettem, miért nem mehetek a társaim közé. Hittanra jártam, és amikor eljött az idő, konfirmáltam, majd a nagykállói Korányi Frigyes Gimnáziumban tanultam. Édesapám inszeminátor volt, és én a nyári szünetekben elkísértem. Így megismertem a környező településeket, és lassan besegítettem a munkájába. Ilyen háttérrel mentem 1973-ban a budapesti Állatorvostudományi Egyetemre.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!