Tóth Anna
Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek. Öt kérdés – öt válasz rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Tóth Anna kálnoki lelkipásztort.
Hat éve szolgál lelkészként a Kovászna megyei Kálnokon, és tizenhét éve, az indulásától foglalkozik a Diakónia Keresztyén Alapítvány sepsiszentgyörgyi fiókjának idősgondozó ágazatával. Mindkét szolgálatát szívvel-lélekkel, odaadással végzi, miközben feleségként és két kamasz gyerek édesanyjaként is helytáll.
Milyen volt nyárádmentiként belecsöppenni a székely tengerbe?
Amikor a Székelyföldre jöttem, és elkezdtem diakóniával foglalkozni, nem ismertem a vidéket. A kerületi vezetőség nem biztatott gyülekezeti szolgálattal, hiszen a térség kissé zárkózott a női lelkészekkel szemben. Elfogadtam ezt, és teljesen azonosulni tudtam a diakóniai feladataimmal. Emellett megismertem az egyházmegyét, minden faluban jártam, hiszen megyei és székelyföldi régiós nőszövetségi elnök is voltam – ez nagyon közel vitt a gyülekezetekhez.
Mesélne a gyülekezetéről, szolgálatáról?
Hat évvel ezelőtt kerestek meg a kálnokiak, akkor ízleltem meg a gyülekezeti munkát. Ekkor csupán a kolozsvári Farkas utcai templomban eltöltött segédlelkészi évem volt mögöttem. Kálnokon tapasztaltam meg a valódi gyülekezeti szolgálatot, és ez magával ragadott. A családom is észrevette, hogy a sok munka, rohanás ellenére is mosolyogva megyek haza, látszik, hogy élvezem.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!