Ha talán máskor nem, de húsvét környékén lelki irányultságunk bizonyára egyre jobban fordul Jézus szenvedése, halála, temetése és feltámadása felé is. Jó nekünk, hogy ezt a jézusi „pályát” már a végéről láthatjuk, tudjuk, mikor mi történt, hogyan következtek egymás után az események, és hogy Jézus földi életének a nagy szenvedés ellenére jó „vége” lett feltámadásában. Nem volt ez azonban ilyen természetes akkor, amikor Jézus követői élték a napokat, órákat és perceket úgy, hogy az őt érintő nagy események velük történtek, és nagy bánat, félelem és bizonytalanság uralkodott el rajtuk.

Ez főleg Jézus legközelebbi körét érintette, amelyben fontos helye volt az asszonyoknak. Az evangéliumokból tudjuk, kik voltak ők: Magdalai Mária, egy másik Mária, Jakab és József anyja, Salomé, Johanna, és még más asszonyok is lehettek, akik Galileából követték őt. Később Máriát, Jézus anyját is közöttük látjuk. Nem csoda, hogy éppen ők szenvedtek és bánkódtak oly nagyon. A női lélek valahogy mindig érzékenyebb, törékenyebb, sebezhetőbb, emiatt kiszolgáltatottabb is – környezetének, de saját belső fájdalmának is. Ezért olykor mélyebben és emocionálisabban éli meg az egyes kritikus szituációkat. Ez a mély érzelmi és lelki szorongás Jézus szenvedése és halála miatt nem hagyta az asszonyokat aludni két éjszakán át, hanem ők voltak az elsők, akik – amikor az ünnepek elteltével lehetett – szinte rohantak Jézus sírjához.

Bánthatta őket nemcsak maga a halál ténye, hogy a szeretett Jézus fiatalon meghalt, hanem az is, hogy olyan csúful végezte a kereszten, mint egy bűnöző, hogy igazságtalan módon vádolták meg, és úgy végezték ki rablók és gyilkosok között, mintha ő is ebbe a kategóriába tartozott volna. Bánthatta őket az is, hogy amikor Jézus meghalt, úgy alakultak az események, hogy nem tudták megadni neki a végtisztességet. Amikor levették őt a keresztről, az éppen kezdődő szombat és húsvét miatt nem tudták őt bebalzsamozni, és megfelelő gyászszertartás kíséretében sírba helyezni. Ezért fájdalmasan nézhették, csak távolról, amikor Jézus csak úgy, „nyers” meztelenségében került a sírba.