A nagyheti események középpontjában Jézus golgotai kereszthalála áll, az odáig vezető úton azonban különböző helyszíneken sokféle emberrel találkozunk a Bibliában. Ezek közül két tanítvány neve kiemelkedően emlékezetes a bibliaolvasók előtt: Péteré, aki megtagadta Jézust, és Júdásé, aki elárulta. Kettőjük közül ez alkalommal Péterre figyeljünk, aki sokféle lelki hullámhegyen és hullámvölgyön át érkezik el a Krisztusról szóló bizonyságtétel magasságáig. Életének van Krisztus előtti, vele együtt töltött és Krisztus utáni korszaka.

A Krisztus előtti korszakáról keveset tudunk. Péter betsaidai iskolázatlan halászember volt, aki később Kapernaumban élt. A feltételezések szerint Keresztelő János tanítványi köréhez tartozott. Minden bizonnyal a lelki dolgok iránti vágyakozása és arra fogékony természete miatt nem akadt el a halászmesterség napi eseményeiben, hanem többre vágyott.

Krisztussal töltött élete jóval gazdagabb. Akkor kezdődik, amikor Jézus a testvérével együtt elhívja tanítványául (Mt 4,18–20). Ő volt az első elhívott tanítvány, a későbbi tizenkettő vezetője. Jézussal töltött évei során többek között kibontakozik előttünk vehemens, szangvinikus alaptermészete. Olvashatunk az eredménytelen halászat után újra bevetett hálóról, Jézust keresztútjától visszatartani akaró szavairól, a megdicsőülés hegyén átélt percekről, minden időkre szóló hitvallásával együtt, amelyet Jézus a keresztyén anyaszentegyház alapjává emelt, a lábmosásról, de az is ő, aki a többi tanítvánnyal együtt elalszik a Getsemáné-kertben, heveskedik Jézus elfogásakor, és olvashatjuk élete legmegrázóbb epizódját, amikor megtagadja Jézust (Mt 26,69–75). E Krisztussal eltöltött – nagy vonalakban már ismertetett – ideje alatt kibontakozik előttünk az evangéliumokból magabiztossága, fogadkozásai, minden, ami egy ilyen típusú emberre jellemző.

Péter Krisztus utáni élete sem kevésbé mozgalmas, sőt. Ebben a korszakában Simonból Péterré (kőszikla) lesz, a tanítványból apostollá válik. Itt már nincs mellette Jézus, mégsem nélküle végzi megbízatását, mert vele van Szentlelke által (Jn 14,26). Ennek jelenléte így lesz élete világosságává és mindennapjait átformáló erővé. Ez teszi lehetővé, hogy az ebben a korszakában élő Péter már nem azonos azzal, aki nem is olyan régen háromszor megtagadta Jézust.