Mindig is a zuglói gyülekezet tagja volt?

Hálás vagyok Istennek a szüleimért, akik már gyermekkoromban vittek magukkal a zuglói gyülekezetbe, amelynek a mai napig tagja vagyok. Mindig második otthonomként tekintettem a gyülekezetre, ahol tanulhattam Isten Igéjéből, és a testvérekkel együtt adhattam hálát és dicsőíthettem őt.

Fokozatosan kapcsolódtam be a gyülekezet szolgáló közösségébe: először az ifi és az énekkar tagjaként, 2000-től pótpresbiterként, majd később presbiterként. 2006-tól missziói gondnoknak, majd a főgondnok és a gondnoktársaim lemondása után 2011-től gondnoknak választottak meg.

Ön szerint milyen az ideális együttműködés lelkipásztor és gondnok között?

Nagyon fontosnak tartom, hogy a lelkipásztor és a gondnok egységben legyen a presbitérium és a gyülekezet előtt. Ehhez nélkülözhetetlen az őszinte, együtt imádkozó testvéri kapcsolat. Emellett jó, ha a gondnok a lelkész „jobb keze”. Ezt a viszonyulást elődeimtől tanultam, és igyekszem én is így szolgálni.

Mi az ön számára a legnagyobb próbatétel, amellyel gondoki szolgálata során találkozik?

Fiatalon lettem gondnok, és voltak kétségeim, hogy alkalmas vagyok-e a feladatra, azonban folyamatosan éreztem és érzem a lelkipásztoraink, a presbitertársak és a gyülekezeti tagok támogató szeretetét. Így igazi örömöt nyújt nekem a közös szolgálat. Másrészről a pénzügyi gazdálkodás és tervezés még mindig, évről évre nagy feladat a számomra.

Mivel foglalkozik legszívesebben szabadidejében?

A család–munkahely–gyülekezet háromszögben adódó feladatok elvégzése mellett a szabadidőmet igyekszem a családomra fordítani, közös programokkal, kirándulással, társasjátékokkal, filmnézéssel. Ezenkívül törekszem arra, hogy a munkahelyi szabadságom egy részét – ha lehet, ennek is a tizedét – gyülekezeti szolgálatokra fordítsam. Ami a hobbimat illeti, érdekel a hangtechnika. Ennek az istentiszteleti hangosítás megvalósításában veszem hasznát.

Van olyan Ige, amely sokat jelent önnek?

A zsoltárok könyve 18. részének 3. verse: „Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!” Ezt az igét lelkipásztorainktól, a Szőke házaspártól kaptam egy újévi istentisztelet után – ugyanis minden év első alkalmán saját készítésű igés kártyával ajándékozzák meg a résztvevőket –, és több éven át erőt és biztatást merítettem belőle, főleg gondnoki szolgálatom első éveiben, de a mostani nehéz időkben is.