lenne, ha tehetnénk valamit, konkrétan és tevőlegesen is hozzájárulhatnánk ahhoz, hogy legyőzzük a járványt. Ahogy múlnak a napok, az ifjak mellett egyre több felnőttnek is nehezére esik az otthonmaradás. Sok fiatal vállal vásárlást, ebédkihordást, ügyintézést az idős vagy beteg embereknek. Olyanok is felajánlják segítségüket, akiknek van családjuk, de nem élnek már a szüleik, akikről gondoskodhatnának. Megindító hallani, hogy akad, aki elveszítvén munkáját szállásul kínálta fel az irodáját és a kiadó lakását a vidékről ingázó egészségügyi dolgozóknak.

A jóság ezer arcát ismerhetjük meg a szükséghelyzetben. Működik a segítség, az emberek figyelnek egymásra. A fiatal családok hősiesen küzdenek az új, meggyarapodott feladatokkal és szerepekkel. Miközben otthonról dolgoznak, háztartást vezetnek, vállalják, hogy a tanárokkal együtt, munkatársakként segítenek az iskolai távoktatásban. Próbatétel elé állítja őket az internetes programok megismerése és használata. Tanulnak a gyermekeikkel, vásárolnak, főznek, idős családtagoknak segítenek. Most tapasztaljuk meg, van-e bennünk kitartás és türelem, tudunk-e magunkért és másokért kényelmetlenséget vállalni, a helyünkön maradni. Életünk és magatartásunk hat a többiekre. Mindenki fontos a maga helyén. Érezzük, hogy összetartozunk. Az alábbi, ismeretlen szerzőtől származó történet arról tanít, milyen sokat számít minden egyes ember.

„A kiscsavar egy volt a sok százezer közül. Két vaslemezt szorított egymáshoz a hatalmas hajón. Egy nap megszólalt: – Elég kényelmetlen helyem van itt. Kicsit kinyújtózom, nekem is jár némi pihenés. A környező csavarok azonban kétségbeesetten üvöltöttek rá: – Megőrültél, kiscsavar? Ha elengeded a két vaslemezt, mi kettészakadunk! A vasgerendák nem hittek a fülüknek: – El ne engedjétek a lemezeket, mert akkor megingunk mi is! Szélvészként terjedt el a hír az egész hajón: a kiscsavar forgat valamit a fejében. Mindenki megijedt. A hatalmas hajótest remegni kezdett már a gondolattól is, hogy a kiscsavar kieshet a lyukból. A vékony és vastag vaslemezek, a hajóbordák, a vasgerendák üzenetet küldtek a kiscsavarnak: – Nagyon kérünk, légy szíves maradj nyugodtan! Ha te lazítasz, veszélybe kerül az egész hajó, egyikünk sem fogja elérni a kikötőt. Ne tedd ezt velünk! Ez hízelgett a kiscsavar büszkeségének. Eddig eszébe sem jutott, hogy ő mennyire fontos a többiek számára. Visszaüzent: – Maradok, ahol vagyok.”

Maradjunk mi is a helyünkön!