... védjük a vírusoktól és a fertőződéstől maszkkal, kézmosással, ruhánk lecserélésével és fertőtlenítéssel. De vajon a belsőnket hogyan védjük? Pál apostol beszél arról a kettősségről, hogy van külső emberünk, és van belső emberünk. Magáról beszél az apostol, és úgy biztat másokat: „Ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.” (2Kor 4,16)

Az egész rész arról szól, hogy Isten rendkívüli ereje mint kincs törékeny cserépedénybe van elrejtve, azaz Isten Lelkének szépsége és dicsősége az ember biológiai életébe ágyazva jelenik meg a teremtés által. Tökéletes mintája ennek Jézus élete. Az ő halálát hordozza magában, belső emberében az, aki átadta magát neki, követi őt. Pál az üldöztetésről beszél, személyes létélményéről, hogy naponként a halál szélén áll Krisztusért, a hitéért. Más élethelyzetben élünk most itt, Európa közepén, mégis vehetünk ebből vigasztaló üzenetet.

Lefordíthatjuk és értelmezhetjük a magunk helyzetére úgy, hogy ebben a dialektikában küzdünk a túlélésért és az igaz életért. Szeretnénk túlélni a járványt. De nem mindegy, hogyan. Szeretnénk túlélni a félelem, a szélsőséges indulatok, feszültségek kísértését, a karanténhelyzetből fakadó csüggedést, depressziót és ezek ellenkezőjét, az összezártságból adódó súrlódásokat és viharokat, az egymástól elidegenedés vagy elvadulás, kiábrándulás válságát. Szeretnénk átélni, hogy az óvintézkedések betartása, az önfegyelem és az önkorlátozás jobbá tesz minket, és megújult emberként kerülünk ki ebből a láthatatlan ellenség okozta háborúból.

Nem kell sötét pincében, óvóhelyen raboskodnunk, hiszen a magunk lakásában élelemmel és a technika sokféle lehetőségével ellátva kibontakoztathatjuk kreatív önmagunkat. Mégis: törékenységünk és tökéletlenségünk így is, vagy a zárt körülmények között még inkább, sok keserűséget okoz. Nehéz elfogadni, hogy sok külső és belső tulajdonságunkon nem tudunk vagy nem is lehet javítani, és azok messze vannak az ideálistól.

De Isten így is használni és formálni akar. Ha mi nem tudjuk is megváltoztatni magunkat, ő képes rá. Hogyan? Imádság közben, a magunk és mások imádsága által az ő Lelke alakít át. Csak engedjük, hogy újjáteremtse a belső emberünket! Az apostol imádsága bátorítja az efezusiakat, hogy több hitre, több szeretetre, több ismeretre, teljességre jussanak: „…adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által…” (Ef 3,17)