Bibliaórára hívta munkatársnőjét egyik hívő testvérünk. Látta, hogy sűrűsödnek a bajok körülötte, és eléggé el van keseredve. – Gyere el velem – mondta neki –, hátha jót tesz neked az ottani légkör és az Ige hallgatása. – De hiszen még meg sem vagyok keresztelve, valójában Istenben sem hiszek, nem így neveltek, mit keresnék én ott. – Mindenkit szeretettel fogadnak, majd meglátod.

Így történt, hogy már két hónapja járt ez az asszony a bibliaórákra. Az egyik óra után beszélgetést kért a lelkipásztortól. – Segítségét szeretném kérni, mert nem egészen értem, ami velem történik. A múlt héten „beszóltam” anyámnak – eléggé durva hangnemben –, és még most is bánt az eset.

Mi ilyen nagyszájú család vagyunk. Mindig „osztottuk” egymást, soha senki nem kért bocsánatot a másiktól, valahogy mindig továbbmentünk. Eddig még ilyet nem tapasztaltam magamon, hogy bántott volna a dolog.