Az egyház titka, vagy ha úgy tetszik, felfoghatatlan ellentmondása abban van, hogy miközben nem e világból való, mégis ebben a világban él. Vagy másképp fogalmazva: miközben az egyház Isten alkotása, azonközben mégis emberekből áll. Az egyház Isten Igéje jelenlétének a jele a világban – emberek által. A nagy titok tehát az, hogy miközben az egyház olyan üzenetet közvetít, amely nem az embertől jön, mégis, ez az üzenet emberek által szólal meg.

Miközben igehirdetésünk tárgya mindig az, hogy aki cselekszik az egyházban – tehát az egyház alanya –, nem az ember, hanem az élő Isten, aki végső akaratát az emberre nézve Jézus Krisztusban jelentette ki, addig sokszor megfeledkezünk annak a ténynek a mélységéről és messze ható következményeiről, hogy ez az isteni cselekvés ebben a világban mégis emberek által valósul meg.

Nem úgy áll a helyzet, hogy egyfelől van a világ és minden, amit az jelent a maga adottságaival, másfelől pedig, mintegy a világtól elkülönítve, rezervátumszerűen van az egyház, amelynek, minthogy isteni eredetű, semmi köze a világhoz. Sőt, mivel az egyházat emberek alkotják, az egyház valamilyen módon a világ szerves része, még akkor is, ha öntudatában nem azonosul is a világgal.